autózz!

Na az ilyen büdösbunkók miatt utálják nagyon sokan úgy általában a taxisokat, pedig azért akadnak köztük is normálisak. Zsolt tömegközlekedve szeretett volna célba érni, de hiába szállt fel, a busz egy taxis (aki valószínűleg egyik taxitársasághoz sem tartozhat, mert a fotók alapján nem látszik semmi erre utaló jel az autóján) miatt nem tudott kiállni a megállóból, jó sokáig.

Rég írtam már, de most megint van egy sztori, nem autózás, inkább parkolás, taxis módra... A történet szept. 30-án délután volt a Ferenciek terénél a 15-ös busz megállójában, ami után a busz átmegy a Kossuth Lajos utca alatt. Alapvetően a busz-sávokat a taxisok is használhatják, ezzel is gyorsítva a haladásukat, amit logikusan gondolkodva ki is használnak. De már a buszmegállókat is használják...!

Pont lekéstem a 15-ös buszt, így 10 percet vártam a következőre. A következő kép fogadott. A buszmegálló előtt közvetlenül állt egy taxi, a vezetője a megálló végében álló három taxi egyikének sofőrjével vitatkozott, hogy ki hol dolgozzon, milyen területi felosztás van érvényben a városban köztük. A három autó egyike egy fekete Mercedes volt (ECJ-064), természetesen vészvillogóval, ami a hazai viszonyok szerint (és szerintük) bárhol engedélyezi a megállást, nagy méretű és drága autók számára.

Sofőrje bent ült az autóban, a megállóba bőven benyúlva. A 10 perc alatt több ízben is megállt egy-egy taxis a megállóban, ameddig az utas kiszállt, ez természetes. Ám mikor megérkezett a buszos, és nem fért be a megállóba, akkor a taxis először csak lesajnálóan nézett, hiszen ott a kormány a BKV járatban, használja a sofőr, kerülje ki Őt, majd mikor az dudált, hogy nem fér el, egyszerűen a megálló elejébe hajtott, és ott várakozott tovább.

A busz nem tudott rendesen beállni a megállóba, így csak az első ajtót nyitotta ki az utasok számára, akik így kénytelenek voltak hátulról is előre menni, és ott óvatosan leszállni, majd mivel nem tudott kihajtani a megállóból, ismét dudált, de a taxis nem volt hajlandó megmozdulni.

Kaptok egy villámposztot most tőlem, de igyekszem azért egy beküldött levél beszerkesztését is beleszorítani a mai napba. Az talán nem újdonság sokak számára, hogy Magyarországon valahogy nem megy a különböző munkák összeszervezése. Kispesten a Nádasdy és a Hofherr Albert utcák kereszteződésénél is hetekig fel volt marva az aszfalt, az út egy része lekerítve, és nem történt semmi jó ideig. Aztán kb. két hete (ne kövezzetek meg, ha három) végre aszfaltot, felfestést és közlekedési lámpákat kapott a helyszín. Ma reggel pedig a következő látvány fogadott útban az iroda felé:

Az a nagy sárga izé ott a képen épp a néhány hete elkészült aszfaltot töri. Ez nem olyan, amitől felmegy az agyvizem és vérben forognak a szemeim, inkább értetlenül néztem ki a fejemből, hogy ezt így hogy sikerült megszervezni.

Nem csak az a baj, hogy így többe kerül (nem tudom, hogy állami pénzből történt a felújítás, vagy valamelyik környékbeli beruházó cég fizette), hanem az is, hogy ha már most elkezdik toldozni-foldozni az utat, akkor hamarabb tönkre fog menni és pillanatok alatt ugyanolyan lesz, mint amilyen korábban volt.

Nem igazán tudom, hogy István tényleg elismerően ír a történetben szereplő multi-taskingos hölgyről vagy ironizál, azért én kíváncsi lennék a baleseti statisztikájára annak, aki vezetés közben sminkeli magát. Pont a napokban láttam én is egy ilyet, szerencsére előttem ment, nem mögöttem...

Árpád-híd, reggeli csúcs, Budáról Pestre. Sűrű, tömött sorban, tempósan, hullámzó sebességgel hernyózó kocsisorok, plusz sávváltogató cikázók, plusz sávközi motorosok. Gyakorlatilag senki nem tartja a biztonságos követési távolságot.

Ha akarja, sem tudja, mert akkor azonnal elé vág valaki féktávon belül. Állandó vészfék készültség. Figyelni kell – kéne – nagyon. Van is gyakran koccanás, ami aztán mindkét irányban nagy dugókat generál. De most minden oké.

Szőke nő FRV-ben. Sminktükör lehajtva. Valami kis ecsettel festegeti ajkait hosszasan, alaposan. Nem csak úgy tessék-lássék, hanem a dolog jelentőségének megfelelő igazi műgonddal (mondjuk nem mai csirke, úgyhogy van mit „vakolni”).

Lehet, hogy Rii nem örül a véleményemnek, de a káromkodós részt leszámítva én is kitöltettem volna a kék-sárgát ilyen esetben, mert lehetnek kívülről nem látható sérülések is az autón, aminek a javítását különben az életben be nem hajtom a károkozón. Meg a szerencsétlen rendőrségnél az is baj, ha nem intézkednek, meg az is baj, ha igen. Bár a bírság kiszabására nem nagyon látok én sem különösebb okot a levél alapján, annak örülök, ha teszik a dolgukat.

Erre a postra reagálnék. Bár a szóban forgó fehér Ticos hölgyről sajnos semmit se tudok (idő közben meglett a szóban forgó hölgy - a szerk.), mégis ez a 2 poszt együttesen arra ösztönzött, hogy írjak neked. Pityi arra panaszkodik, hogy a rend éber őrei nem tesznek semmit, Robinn meg hogy nem tudnak mit tenni. Mind kettőre rácáfolok, íme a mi storynk:

Párom egy éjszakai szórakozó helyen dolgozik, és zárás után sokszor haza vissza az útba eső három kollegáját. Ezúttal viszont nagyon elhúzódott a zárás és ráadásul napközben sem tudott pihenni előtte, így elég fáradt volt. Mikor megérkeztek a második lakásához, távozáskor véletlen neki tolatott egy ott parkoló taxinak. Látta, hogy ott van, csak ahogy tolatott kifelé rosszul fordult és a taxi jobb hátulját a mi kocsink jobb hátuljával eltalálta.

Mivel még sosem volt balesett okozója, de elszenvedője sem, nagyon megijedt, és kollegái ráhatására elhajtott a helyszínről. Pár sarokkal arrébb hívott csak fel, úgy mintha megölt volna valakit. Mondtam neki, hogy nyugodjon meg, és hogy mennyen vissza, és hagyja ott az elérhetőségünket. Mire visszatért, természetesen a taxi tulaja már kint volt.

Évek óta tervezgetik a használatarányos útdíj elektronikus rendszerének bevezetését nálunk és külföldön sok országban is, István e témában osztja meg veletek a véleményét és ötleteit.

A közút ugyanolyan közmű (kéne legyen), mint bármelyik másik. Rendelkezésre áll használat céljából, ezért lehet rendelkezésre állási díjat szedni. Használatkor pedig lehet érte használati díjat szedni.

Ezek a díjak felvehetnek nullától a beszedhetőig bármilyen értéket. De a legtöbb közműnél (az út kivételével talán már az összesnél) ki is alakult már, mennyit kell fizetnünk azért, hogy bármikor használhatjuk, és mennyit azért, ha ténylegesen használjuk. Az előbbi időarányos, az utóbbi használatarányos. Ez nem csak logikus, de működőképes is. És valóban illeszkedik is a valósághoz. Ha nem is a konkrét, állandóan változó díjak tekintetében, de struktúrájában mindenképpen.

Vannak olyan érthetetlen cselekedetek, mint amiről Toxi is írt. Elsősorban életveszélyes a leállósávon tartózkodni, különösen éjszaka, minden világítás nélkül, másrészt számomra is elég fura, hogy valaki ezt nem számítva is minek tologatja a motorját, ha kis kerülővel sokkal gyorsabban visszaérne ahhoz a lehajtóhoz, amin előtte véletlenül túlment. Ti találtok erre valami értelmes magyarázatot?

Rendszeres olvasója vagyok a blognak, de eddig nem történt velem olyan az utakon, ami miatt klaviatúrát ragadtam volna, de a tegnapi napon összefutottunk barátommal egy olyasvalakivel, akit a mai napig nem értünk meg.

Barátommal mindketten motorosok vagyunk, de most az őszi monszunidőszak közepette természetesen mi is kocsival vágtunk neki a budapesti buli-éjszakába vezető útnak Dabasról Budapestre az M5 autópályán, amikor is az M5-M0 (régi szakaszra történő ráhajtás) csomópontot és M0-felüljárót elhagyva cca. 1000 méterre egy motorost pillantottunk meg a sötét éjszakában, sötét ruhában (az esővédőjén nem voltak prizmás csíkok), kivilágítatlan túramotort tolni a leállósávban.

Nem, nem úgy cseszte el, hogy elcsábította Nyiri feleségét vagy ilyesmi, bár tény, hogy a nőnemű olvasók biztos csak úgy falnák a sorokat, ha valami autós-kamionos szerelmi háromszögről szólna a sztori. 

Úgy emlékszem, még nem írtam a blogra, de 2 hete történt egy számomra szomorú eset. Szabolcs megyében kifejezetten figyelni kell az román / ukrán kamionokra, aki rendszeresen jár arra, tudja milyen idióták. Nyírcsászáriban jártam épp és Nyírbátor felé tartottam. Szembe egy nyerges ukrán kamion épp előzött egy teherautót. Nem hittem a szememnek. Szerintem tudta, hogy nem fér be.

Nem volt mit tenni. Húzódtam ahogy tudtam és lassítottam. Már kb. 40-nel mentem, mikor mellémért és épp nem jött nekem. De nem úsztam meg ennyivel. Mivel le kellett mennem a padkára, így belementem egy kátyúba. Akkorát koppant az autó, hogy azt hittem, szétesik. Tudtam, hogy valami baj van, mert utána már 20 km/h-nál is remegett a kormány. Elvittem szervizbe, mert két nappal később indultunk volna nászútra a feleségemmel.

Így csak nem indulhatok neki egy 500km-s túrának. A szerelő nagyon lelkiismeretes és nem lehúzós volt. 1 órán belül hívott, hogy jó lenne, ha kimennék hozzá. Megmutatta a jobb első kereket. Amerikai foci forma. Tehát görgőzni kell (könnyűfém felni). Mutatott két kormányösszekötőt, ami elhajlott. Ez még nem vészes. Rámutatott egy porvédő gumira.

Szerintetek Gábor fölöslegesen parázik, vagy tényleg gyanús, ha valaki megvesz egy autót, aztán másnap vissza akarja vinni és visszakérni az árát? Lehetőségük volt mindent lemásolni, kulcsokat, azonosítókat, iratokat. Akár klón autót is csinálhatnak ez alapján, vagy egyszerűen csak egy-két hét múlva lába kelhet a kocsinak. Ti mit tanácsoltok neki és a barátnőjének?

Barátnőmnek van egy 7+ éves Suzukija, amit el akartunk adni, hogy vegyünk egy újabbat. Az autó hirdetését felraktam a hasznaltauto.hu-ra olyan három nappal ezelőtt. A hirdetésre viszonylag sokan jelentkeztek és tegnap sikerült is eladni végül.

Találkoztak a vevővel, beült az autóba, barátnőm vezetett, mentek 1-2 kilométert, majd megbeszélték, hogy megveszik az autót. Utána eljöttek hozzánk, kitöltötték a papírokat (nekem eredetinek tűntek), odaadtuk nekik a két kulcsot, egy téli gumi készletet és a srác már vitte is az autót olyan este nyolc körül.

Két napja annak ellenére védtem meg egy orbitális baromsággal szemben a kerékpárosokat, hogy nekem nincsen biciklim és legtöbbször autóval közlekedem. Normális esetben mindezek mellett semmi bajom a más járművel, szabályosan közlekedőkkel. Még magával a Critical Mass rendezvénnyel sincs bajom alapvetően, kell a figyelemfelhívás és szerintem hatásos is, hisz egyre többen pattannak a hétköznapokban is nyeregbe a guruló fotel helyett.

Fotó: index.hu

De ez a tömegesen közlekedés csak nem sikerült tegnap tökéletesen. Bár előzetesen azt olvastam, hogy a nagykörúton is csak egy sávot foglalnak majd el, nem lesz probléma, ehhez képest előjött a csordaszellem és ment mindenhol ha nem is mindenki, de sokan. Persze a szervezők próbálták ezt megakadályozni, de nem teljes sikerrel. Pedig pont azt kellene demonstrálni, hogy sok kerékpáros is tud együtt szabályosan közlekedni. Sajnos nem tud, ehhez még fel kell nőnie a társadalomnak. Persze az sem lett volna jó, ha hétköznap már délutántól lezárják a fél belvárost, de van még mit csiszolni ezen az egészen. Mondjuk ahelyett, hogy többen rögtön azok kezdtek el nyavalyogni, hogy a rendőrség sok biciklist bírságolt meg különféle szabálytalanságok miatt. De hogy ne csak velem kelljen ma is beérnetek, íme A. levele is az én eszmefuttatásom mellé:

A Homáron keresztül Ágnestől is értesültem a lenti esetről, Bence pedig közvetlenül nekem írta meg a sztorit még nagyobb részletességgel, úgyhogy az ő levelét olvashatjátok alább. Ha anyagi kárral járó balesetet sikerült kifognotok, sose hagyjátok, hogy rádumáljon a vétkes fél, hogy intézzétek el papírozás nélkül! Bár garanciát a kék-sárga kitöltése önmagában nem jelent, a későbbiekben nagy segítség lehet, ha bíróságra kerül az ügy.

Kispesten a Vas Gereben utca – Áchim András utca kereszteződésében történt az eset 2010.09.15-én, délután. Azt tudni kell hogy a két sávos úton haladó tanuló autó(k) megközelítőleg "csigavéresen" komoly 40km/h tempóban közlekednek, a külső sávban, ezért én kihasználtam a belső sáv adta lehetőséget, és bátorkodtam volna elhaladni mellettük.

De a tanuló vezető hölgy elé jobbról az Áchim András utcából érkezett egy fekete autó(nincs róla adat-ismeretlen), ami egy kicsit nagyobb sebességgel érkezett mint azt kellett volna. Ezért belógott a tanuló vezető sávjába, mire az fékezett, és ijedtében rám húzta a kormányt(megjegyzem állítólag indexelt is, vészfékezés, és elkerülő manőver közben,, hát ki hallott már ilyet?). Hogy kikerüljem az ütközést, felhajtottam a padkára, amely következtében az autó gumija szálszakadásos lett, acél felnije sérült, a futómű feltehetőleg megúszta.

Még most, a poszt elején felhívom a kedves olvasó figyelmét, hogy szigorúan az én saját szubjektív magánvéleményem az, amiről most írni fogok. Többször is terveztem már, de most jutottam el oda, hogy meg is teszem. Sosem rejtettem véka alá, hogy vagyok olyan lusta és kényelmes, hogy oda is autóval megyek, ahová mehetnék tömegközlekedéssel vagy kerékpárral is. Nagyjából tisztában vagyok az autózás előnyeivel, hátrányaival, környezetre, városra gyakorolt hatásaival. Naponta autózok és úgy gondolom, hogy szüksége lenne az autós társadalomnak is olyan összefogásra, olyan szervezetre, lobbira, ami ésszerű mértékben képviseli az autósok érdekeit.

Amikor megalakult az Emberibb Parkolásért Mozgalom, felcsillant a szemem, hogy végre civil szerveződés hatására valakik most fel fognak lépni a pénzt vasvillával zsebbe tömködő mutyizós parkolási cégek ellen. Aztán valahogy felkerültem a hírlevelükre (amit egyébként én ugyan soha nem kértem), és elkezdtek potyogni a levelek a postafiókomba. Elképedtem, csalódtam, több alkalommal pedig egész egyszerűen ingerült lettem, ahogy ma is.

Amint arról néhány napja beszámoltam, sikerült összehozni egy intenzív elsősegély képzést a blog olvasóinak, de a hatékony foglalkozás miatt azt kérték az előadók, hogy a létszámot húzzuk meg 20 főnél. Ennél jóval többen jeleztétek, hogy érdekelne titeket a dolog, ezért sajnos mindenki most nem fog beférni a létszámkeretbe, a résztvevőket a regisztráció sorrendjében tudom felírni a listára. Még az sem riasztott el sokakat, hogy ez hétköznap két alkalommal is négy egybefüggő órát vesz el az életetekből, talán ti is úgy gondoljátok, hogy szükség esetén valakinek sokkal több időt tudtok az életéhez hozzátenni. A fontosabb információk:

A foglalkozások időpontjai: 2010. október 4. hétfő és október 6. szerda, mindkét napon 17-21 óráig. Kérlek, hogy csak akkor iratkozz fel, ha egész biztosan el tudsz jönni mindkét alkalomra.

Helyszín: Irodaház, Budapest, XI. kerület, Fehérvári út 108-112. (ennél pontosabbat még nem tudok, de a visszaigazoló emailben megírom mindenkinek, hogy épületen belül hová kell mennünk)

Arra is kérlek, hogy a testvéreket, nagyszülőket, gyerekeket most ne hívd magaddal, ha ketten jelentkeztek, akkor is mindenképpen olyan valakit hozz magaddal, akit érdekel a téma és nem csak azért jön, hogy ne legyél idegenek közt. Ez három perc alatt úgyis elmúlik akkor is, ha még nem voltál soha egyetlen találkozón sem. Mindenkit személyenként regisztrálni kell, ne iratkozz fel közösen senkivel.

A 20 fős létszámkeretet betöltöttük, a jelentkezés lezárult!

Többen már azt kérdeztétek, hogy aki most nem tud jönni, vagy lecsúszik a lehetőségről a helyek korlátozott száma miatt, azoknak lesz-e másik hasonló lehetőség. Erre egyelőre nem tudok nektek válaszolni, ha lesz rá további igény, megpróbálom megbeszélni, de mivel a tűzoltóparancsnok és a két mentőorvos is ingyen, szabadidejében segít nekünk, ígérni nem szeretnék előre semmit a nevükben.