autózz!

Nagyfokú pofátlanság egy rendőrautó mögé záróvonalon át megérkezni úgy, hogy közben RCH a robogójával akkorát kénytelen fékezni, hogy az akár veszélyes is lehetne. De mivel nem sikerült elsőre felborítani, a taxis azért rápróbálkozott mégegyszer.

Tegnap történt velem az alábbi - mondhatni mindennapos - eset, de ez a mostani kicsit jobban felzaklatott a szokásosnál. Reggel munkába igyekezvén a busz sávban haladtam a robogómmal a célom felé. (Ezévtôl ez már teljesen szabályos :-) A másik sáv teljesen be volt állva én szabadon tudtam haladni egészen addig, míg utol nem értem egy alig 40-nel poroszkáló rendôrautót.

Korábban a tükrömben észleltem egy távoli taxit, de nem foglalkoztam vele, hisz a zárovonal, a teli belsô sáv és az elôttem közel haladó rendôrautó egyenként sem engedett nagy mozgásteret a taxisnak, nem hogy így együtt.

Sajnos hamar kiderült hogy ezt csak én gondoltam így. A taxis a záróvonalat átlépve, a belsô sávban haladókat mintegy áttolva a szembôl jövôk sávjába, engem majdnem elsodorva próbált betüremkedni közém és a rendôrautó közé - természetesen indexelés nélkül, hogy még véletlenül se lehessen a manôvert kikövetkeztetni.

Most érkezett az sms Papp Dánieltől, az mtv riporterétől, hogy a héten felvett interjú ma este kerül adásba a Szempont című műsorban 20:05-től, az m1-en. A téma a tilosban parkolás, a parkolási problémák megoldása, a blog kapcsán pedig főként az általatok folyamatosan bővülő szégyenfal itt a jobb oldalsávban, ami szép csendben növekedettt és már körülbelül 1500 fényképet tartalmaz. Persze ne másfél órás életrajzi dokumentumfilmre számítsatok, csak az egyik megszólaló leszek a rendőrség, közterület-felügyelet és még ki tudja kik mellett. Nézzétek!

Itt kértem meg őket, hogy viselkedjenek természetesen.
Na persze ez nekem se sikerült ám jobban...

Az alapvetően egy jó ötlet, hogy szeptember elejétől az iskolák környékén a zebráknál legyen valaki, aki időnként megállítja az autóforgalmat, hogy a gyalogosok, elsősorban gyerekek átkelhessenek biztonságban. Jockey nem is emiatt zabos, hanem mert erre a feladatra odaküldenek rendőröket, akiknek bár lenne idejük és lehetőségük rendesen forgalmat irányítani és csökkenteni a kialakult dugót, mégis csak annyit csinálnak, amit bárki más is meg tudna tenni.

Közlekedési problémával fordulok hozzátok, aminek tárgya a szerintem nem megfelelő rendőri intézkedés.

A kérdéses szituáció Kecskeméten van nap mint nap a Ceglédi út és Mátyás király krt. kereszteződésénél. Mivel Kecskemétnek ezen az oldalán nincs elkerülő, így minden reggel nagy mennyiségű gépkocsi érkezik Cegléd irányából a városba (441-es főút). Nyílván a kialakuló dugó ennek köszönhető, valamint annak, hogy ez az egyébként is forgalmas kereszteződés köt össze két városrészt, valamint az ipari részeket Kecskemét keleti és déli részein. Volna ugyan elkerülő utca is, ám oda teherautók nem hajthatnak be - persze joggal -, így csak néhány helyismerettel rendelkező személyautós teheti meg a kerülést.

Ehhez nem feltétlenül kell rendőr...

Természetesen a legnagyobb forgalom iskolaszezonban van minden évben, és ez most sincs másként. Én is naponta közlekedem az útvonalon, de a városból kifelé, így elkerülöm a dugót. Viszont azt tapasztalom, hogy a tanév alatt megjelennek a rendőrök a kereszteződésben és az ott lévő zebrán áthaladni kívánók kedvéért leállítják a forgalmat. Már ha nem áll éppen.

A térfigyelő kamerákat annak ellenére hasznos dolognak tartom, hogy sok jogvédő tiltakozik ellenük. Közterületen igenis legyen minél több, ott nem avatkoznak bele velük senki magánszférájába. Aggódjon miattuk az, akinek van rá oka. Talán Ádám ügyét se zárták volna le ilyen gyorsan, ha az utca túloldalán is van egy ilyen kamera, mert így csak annyi látszik, hogy valaki nekiment a parkoló autónak, majd továbbhajtott megállás nélkül. Hogy ki volt az, valószínűleg örökre titok marad.

Az alábbi videón látható eset 2010. augusztus 15-én éjfél előtt történt Budapesten a Fodor utcában.

Ezúton is üzenem a kedves autós kollégának, hogy nem kell izgulnia, mivel nem látszik a rendszáma, ezért a rendőrség úgy ítéli meg, hogy nincs tettes. Ez természetesen azt jelenti, hogy az autóm teljes baloldalának a lakatolását és fényezését, plusz a visszapillantó burkolatának fényezését fizethetem én.

Gyalogosvédelemből jól vizsgázott az az autó, amivel Mártont elgázolták a minap, legalábbis remélem, hogy azóta sem került kórházba vagy fekete zsákba valami lappangó belső vérzés okán. Ti mit csináltatok volna az ő helyében? Lett volna értelme rendőrt vagy mentőt hívni? Azt meg külön kiemelném, hogy ennyire nem kell véresen komolyan venni, amit itt jobb oldalon fent a sárga csekkre írtam!

Magamról annyit, hogy húszas éveim elején járok, van jogosítványom, vezetek is egy 4-5 éve. Nem állítom, hogy hűde bitang nagy tapasztalatom van, de azért annyi van, hogy legyen rálátásom mind a két "oldalra" (autósok, gyalogosok). Szeptember 7-én hazafelé sétáltam a Dózsa György úton a Thököly út irányába. Már sötét volt (kb este 8 óra), szakadt az eső. A helyszín a Városligeti fasor, Dózsa György út kereszteződése.

Ha jól vettem ki a levélből, erről a zebráról lehet szó

Állok a zebránál, piros a lámpa nekem, hozzám legközelebb eső sáv a Lövölde tér felé egyirányú a 2 távolabbin a Dózsa felé lehet menni. Két zebra van egymás után, egyszerre szokott zöld lenni.

Amikor zöldre vált a lámpa, lendületesen megindultam, azért kinéztem balra, hogy lássam jön-e autó, aki jobbra kis ívben kanyarodik. Hát jött. Észrevettem, nem volt vele semmi gond, gondoltam sima ügy, elmegyek elötte, utána befejezi a kanyarodást. Ő sajnos nem így gondolta, és a motorháztetőn landoltam.

Azt hiszem, nem kell különösebben magyarázni, miért van rá szükség. Akinek jogosítványa van, az tett elsősegély vizsgát is és tudja, hogy finoman fogalmazva nem túl magas a léc, amit át kell ugrani. Sokunk számára ráadásul régen is volt már az elsősegély tanfolyam és a múltkori, a témában íródott poszthoz fűzött kommentek alapján igény mutatkozik rá, hogy szervezzünk egy lényegretörő, tömör, ámde hasznos oktatást. A cél az, hogy balesethez érkezve minél többet tudjatok segíteni a sérülteknek, amíg a mentők odaérnek, gyakorlatias, beszélgetős oktatásra számítsatok.

Doki már jó ideje szervezkedik, hogy összehozzuk ezt az alkalmat, a napokban jutottunk odáig, hogy kaptunk hozzá helyet és dátumokat. Azért írtam többesszámot, mert itt most tényleg aktív és intenzív, hasznos fejtágítóról van szó és 2x4 órát vesz igénybe, két délutánra elosztva.

A két dátum: 2010. október 4. (hétfő) és október 6. (szerda). Fontos, hogy úgy van igazán értelme, ha valaki mindkét alkalommal jelen tud lenni. Abban viszont nem akartunk nélkületek dönteni, hogy hány órakor legyen a foglalkozások kezdésének időpontja, mert ha túl korán kezdünk, akkor munkanap lévén többeknek el kellene kérnie magát délután, ha meg későn, akkor nagyon későn végzünk. Kérlek, hogy ha érdekelne a dolog, akkor erre a linkre kattintva jelöld be, neked melyik időbeosztás volna ideális!

Az oktatást két, napi munkában mentőorvosként dolgozó szakember és egy tűzoltóprarancsnok fogja tartani. A részvétel ingyenes, de a hatékonyság miatt a létszám erősen limitált (max. 20 fő) és regisztrációhoz kötött. Jelentkezni majd egy új posztban lehet, ha eldőlt a pontos kezdési időpont.

A helyszín egy XI. Fehérvári úti irodaház lesz, kényelmes parkolással az épület előtt.

Ha kérdésed van, tedd fel nyugodtan akár kommentként itt a poszt alatt, akár emailben!

Ma 2 in 1 posztot kaptok, méghozzá baleset témakörben. Elsőként jöjjön Pityi, aki egy rendőrökben csalódós, vétkes által felelősséget el nem ismerős sztorit küldött.

A napokban átélt élményemet szeretném leírni Önnek és arra szeretném kérni, ha lehetséges tegye fel az oldalra . Neveket, adatokat nem irok mert úgy gondolom nem szükséges, inkább a történtből az olvasók által levont tanulságokat tartom fontosnak.

A hétvégén a párommal egy három napos wellness hétvégére utaztunk volna egy Budapest melletti faluba. Az időjárás elég szeszélyes volt aznap, hol esett az eső, hol nem, ezért igyekeztem az út és látási viszonyoknak megfelelően megválasztani a sebességet és mivel időben indultunk el, nem voltunk késésben, nem kellett sietnünk. Több mint 150 km megtétele után, néhány km-re voltunk már csak a célállomásunktól, amikor egy kereszteződéshez érkeztünk.

Én balra szerettem volna kanyarodni, ezen szándékomat az indekszel jeleztem, viszont a szembe közlekedő forgalom ezt nem tette lehetővé ezért lassitottam majd megálltam. A furcsa baleset ekkor történt. Máig számomra tisztázatlan okokból a mögöttem közlekedő jármű lassitás nélkül belénk rohant és teljesen összetörte az autónk hátulját.

A tahó, mindenki más semmibe vevő viselkedés egyik jellemző formája a járdán közlekedés. Mármint autóval. Iridium nem az első, de még csak nem is a második, aki ilyenről számolt be nektek a blogon keresztül.

A rövidke történet még augusztusban játszódott, amikor szokásos nyári látogatásunkra érkeztünk szüleinkhez, Esztergomba. Egyik hétköznap délelőtt valamit el kellett intéznünk, így autóba ültünk s elindultunk a belváros felé. A Madách utca felől érkeztünk, viszonylag nagy forgalomban. A jobbra, Visegrád felé vezető, valamint a balra, a belváros felé kanyarodó sávok is hamar megteltek autókkal, mi pont a piros lámpára értünk oda, talán a második helyen a bal oldali sávban.

Kékkel a rendben közlekedő, pirossal az egyenlőbb autóst ábrázoltam

A lámpa elég hosszú, így kicsit tekergettem a rádiót, meg bámultam körbe. Ekkor vettem észre egy helyi menő arcot -az a tarkón napszemüveget viselő fajta- egy kb. 15 éves, valamelyest tuningolt Honda Civic-kel(?).

Van, hogy két ember nem egyformán méri fel egy közeledő autó távolságát és sebességét. Maggie esetében is valami ilyesmi okozhatta a félreértést. Vagy az, hogy az autós nem látta a nagy előzékenység közepette, hogy másik kocsi is közeledik, esetleg a poszt beküldője tétovázott túl sokat, mielőtt a zebrára lépett volna.

Nos én nem panaszkodás végett írnék, hanem egy kérdésem volna a tisztelt autósok felé, mint megrögzött jogsi nélküli gyalogos egy velem gyakran megforduló eset miatt, amiben most már végképp ötletem sincs, hogy kellene helyesen eljárni. Adott egy 2*2 sávos út. Középen lámpa nélküli zebra (mármint az utcának két biztos lassítási pont között), út jobb oldalán állok, ezen az oldalon az autók vagy jönnek vagy nem, attól függően, hogy a nem messze lévő kereszteződésben zöld vagy piros-e a lámpa.

Szembe sávban az út végén egy körforgalom, így kb a kereszteződésig semmi nem lassítja az autókat legfeljebb a kóbor gyalogos. Ha szembe sávban megáll egy autó, hogy elenged, de viszont a másik irányból, ahová először lépnék le ott éppen zöldet kaptak az autók és jönnek nem éppen 50-nel és nem érnék el a 2 sáv végére, ezért inkább a várakozás mellett döntök, de a szembe sávban álló autó elkezdi nyomni a dudát és mutogat felém, hogy hülye liba menjél már, akkor mégis mi volna a helyes lépés? „Hülye autós, el akarsz üttetni?”

Így estére már nem akarom kitenni nagyon stressznek a drága olvasóimat, úgyhogy István levelét láttam a legalkalmasabbnak, hogy megfeleljek ennek az önnön magam által felállított kritériumnak. És bár ő azt írja, Európa még nagyon messze van tőlünk, kérdés, hogy melyik részére gondolt, a németekre, vagy mondjuk a nem feltétlenül annyira előzékeny franciákra?

Hogy nem jártam a minap! Megyünk az országúton szépen, libasorban. Autó-libasorban. Beérünk a falunkba. Ez az út vége, innen már nem lehet máshova továbbmenni. Úgynevezett „zsákfalu” ez a szerencsétlen Nagykovácsi. Tehát aki ide elért, az hazaért, már nincs miért és hova rohannia. Gondolná az egyszerű ember.

Lakott terület kezdete tábla, lassító járdasziget, sebességkorlátozó tábla, balra kanyarodó sáv, végében járműforgalom elől elzárt területet jelző útburkolati jel, majd egy zebra (gyalogátkelőhely). A zebra túloldalán átkelésre váró gyalog („paraszt”). Vár. Várja, hogy biztonságosan átkelhessen. Nem agresszív, nem vág csak úgy neki (mint ahogy én szoktam volt), hogy majd csak lesz valahogy, elvégre övé az elsőbbség.

Alapvető terv a fővárosban, hogy kiszorítsák az autókat a belvárosból. Ben ezt most fokozottan megtapasztalta, meg valószínűleg még sokan mások is, akik a városon belül megpróbáltak A-ból B-be eljutni. Szerintetek kellenek az országnak és Budapestnek az ilyen rendezvények?

Ma 2 órát álltam a dugóban, miközben ezt a szöveget fogalmazgattam a fejemben. Tudom, nem újdonság, hogy Budapesten nem lehet autóz(z!)ni, de a szakadó esőben nem volt kedvem robogóra ülni és ültetni a csajomat. Ez talán nem ciki. Ami ezután következett, arra én sem számítottam.

Budapestre joggal vagyunk büszkék. Vár, Parlament, Andrássy, Lánchíd, Hősök tere, satöbbi. Nagyrészt száztíz éve épült, de legalább lehet fénykorról beszélni és van mit mutogatni a turistáknak, akik 3 napig elhiszik, hogy 200 forint = 1 Euro. Többet úgyse töltenek Budapesten. Hirdessük, hogy jók vagyunk és legyünk büszkék rá!

De ne úgy, hogy tévé-közvetítések reményében lezárjuk a belvárost azzal a felkiáltással, hogy rendezzünk sportversenyt. Az ugyanis nem oda való. Elkerülhetetlenül lesznek néhányan, akik Budapestet nem a tévéből nézik, hanem próbálnak itt élni és mozogni, miközben az "élhető város" szlogent morzsolgatják magukban egy esős szombat délután, 5,2 km/h átlagsebességgel.

Tamás öltönyös majmokkal találkozott legújabb autópályánkon, akik nem villogtak kéken, nem szirénáztak (legalábbis Tamás erről nem tesz említést), csak nagyon menni akartak az A8-assal. Ő pedig pofátlanul képes volt pont akkor furgont előzni, nem számítva arra, hogy ezerrel megjön valaki. És persze csak idáig volt sietős, utána már egyáltalán nem. Kár, hogy a levélíró nem tud szájról olvasni, biztos lett volna mit kicsillagozni a szövegben!

A blogot olvasgatva megszokhatná már az ember, hogy semmin nem kell meglepődni a magyar utakon, ám nem hittem, hogy velem is megesik ilyen. Mentségemre legyen mondva, nem régóta rovom napi rendszerességgel kishazánk útjait, ez mindössze tavasz óta adatik meg nekem, de most hozott össze az első igazi futóbolonddal.

Éppen az M6-on haladva, Dunaújváros magasságában az előttem haladó furgont, félig már a belső sávban vettem észre, hogy nagy sebességgel érkezik egy fekete audi (A8 4.2 mint később kiderült). Visszahúzódtam a sávba és vártam, hogy elhaladjon, nem így történt. Az autó lelassított mellém érve, és a sofőrülésben ülő nagydarab öltönyös fickót látom, hogy hevesen magyaráz.