autózz!

Az is hibát követ el, aki megszokásból közlekedik, hiszen bármikor módosulhat a forgalmi rend, akár egy építkezés miatt is, vagy épp megfordíthatnak egyirányú utcákat. Ha meg valaki nem ismeri a környéket, ahol autót vezet, ott különösen szükség van a fokozott figyelemre és óvatosságra. István egy olyan balesetről ír, ahol a személyautót vezető lány az út mindkét szélére kitett elsőbbségadás kötelező táblát figyelmen kívül hagyva rongyolt be a kereszteződésbe, ahol telibekapta a szabályosan közlekedő busz. Nem kellene éjszakára átkapcsolni a közlekedési lámpákat sárgára? Mit is jelent a sárga villogó?

A Lajos utcában lévő egyik társasházban élek és az erkélyünkről rálátni a Lajos utca, Pacsirtamező utca és a Nagyszombat utca kereszteződésére (a Római katonai amfiteátrum mellett). Úgy két-három hónappal ezelőtt éjfél után nyitva volt az erkélyünk ajtaja és egy hatalmas fékcsikorgás majd egy ütközés zaját hallottam.

Innen (szemből) nézve balról érkezett a busz, jobbról a Peugeot

Kinéztem az erkélyen és láttam, hogy egy BKV busz ütközött egy kis háromajtós Peugeot-val. Az Peugeot megpördült totálkárosra tört és a szemközti járdaszigeten állt meg. Kíváncsi voltam mi történt pontosan, ezért lementem megnézni a balesetet. A Peugeot-t vezető fiatal lányt a tűzoltóknak kellett kivágni a roncsból.

Ma kora délután ellátogattam a Navi-gate Kft. GARMIN márkaboltjába, miután a nyereményjáték lezárult, itt volt az ideje sorsolni egy nyertest. Tegnap este közös erővel csíkokra szabdaltuk a listát, amiért köszönet illeti az off topicban Kisikasa néven fel-feltűnő menyasszonyomat, aki önként jelentkezett erre a nem túl izgalmas, ámde kézelgémberítő (van ilyen szó?) feladatra.

A megszokott sorsoló dobozba nem fért bele csak a harmada, de megoldottuk

Miután kiszórtam a listából a helytelenül válaszolókat, még mindig közel kétezer név maradt, volt miből válogatni. Hogy mégse én válasszam ki a szerencsést, megkértem Mihály Petrát, a Navi-gate vezetőjét, hogy sorsoljon ő, ha már felajánlotta ezt a mindentudó navigátort.

Tudom, hogy már mindenki azt várja, hogy mikor sorsoljuk már ki a Garmin autós navigációt, de még feszítem egy kicsit a pályázók idegszálait és kaptok előtte egy jó kis bosszankodós sztorit. A mai poszt beküldője kérte, hogy hogy ne nevezzem meg, ha kiteszem a levelét, mert elkezdtek a szomszédokkal hivatalos úton járni és gondolom nem akar magának bajt. Nem mintha jelen helyzetben nem lenne elég, az utcában lakók nem tudnak normálisan közlekedni amióta megépült a közeli irodaház. Sokan bemennek szembe az egyirányú utcába, kocsibejáró elég parkolnak és az sem érdekli őket, ha ezt valaki szóvá teszi.

Nem valami véres, durva, akut esetet szeretnék elmesélni- talán el sem éri a blog olvasóinak igerküszöbét, de biztosíthatok mindenkit, nekünk nagyonis eléri!

Hosszú előzmény következik:

Adott egy pár utcácskából álló családi házas lakó-pihenő övezet (kitáblázva!) a XIII. kerület északi csücskében, Toborzó utca - udvar és köz, Gács utca. Kis telkek, egymáshoz közeli kertkapuk-és autók. Mi itt pontosan tudjuk, hogyan parkoljunk úgy, hogy a szomszéd is elférjen-vagy kiférjen. Szóval békésen éldegéltünk és parkolgattunk addig, amig a Váci úton el nem kezdtek építeni egy böhöm nagy irodaházat.

Állnak mindenhová, ahol lyuk van, a hétből 2 autó tulajdonosa lakik az utcában

Jó 2 évig tűrtük az építkezéssel járó összes gondot, a teherautókat, mixereket, aki csak élt és mozgott az építkezésen nagyrészt itt parkolt, de úgy, ahogy eszébe jutott.. Persze voltak komoly viták, ha az ember nem tudott a saját házából az utcára jutni, vagy amikor egy nap tizenhatszor csöngetett be valaki, hogy ugyan legyünk szívesek egy picit arrébb állni; de reméltük, ha készen lesznek, visszaáll a rend.

Ha BzS személy szerint csak engem kérdezett volna meg, határozott nemmel feleltem volna. Amikor elkezdtem vezetni, felelősségteljes kezdő módjára kitettem a T betűt az autó fenekére, egész pontosan két hétig volt ott. Ha az emberek meglátták, valami ellenállhatatlan késztetést éreztek rá, hogy megelőzzenek. Új autót kezdtem el aktívan vezetni, de mindenféle roncsokkal is mindenáron túl akart lenni rajtam mindenki, akkor is, ha a megengedett fölött mentem pár km/h-val.

A pohár akkor telt be végleg, amikor a Nagykőrösi úton kifelé a határ úti felüljáró után jött mögöttem egy szakadt csotrogány két hülyegyerekkel a fedélzeten, feltolták nekem a távolságit. Nem foglalkoztam vele, átkattintottam a belső tükröt. Utána lekapcsolta, úgyhogy vissza. Ezt mégegyszer eljátszottuk, utána nem reagáltam rájuk. Ekkor a sofőr megelőzött és elkezdett lassítani, én is mögötte. Aztán megint gyorsított, én is. Erősködni nem akartam nulla rutinnal.

De miután ezt még háromszor eljátszották és láthatóan jól szórakoztak, elegem lett, a következő lassításnál megelőztem és otthagytam őket a picsába, valószínűleg a rozsdás közlekedőedényükból 70 fölé gyorsítás esetén kiesett volna a váltó vagy a motor, úgyhogy nem tudtak utánam jönni. Amint hazaértem, letéptem a T betűt a kocsiról, azóta sem volt hasonló gondom. Ennyit az én sztorimról, most már tényleg jöjjön a levél.

Ha az út szélén egy robogó van eldöntve letámasztva, mellette pedig a fűben fekszik a gazdája, akkor normális esetben gyanúsnak kellene lennie, hogy minden oké-e vele. Abdul elmondása szerint viszont az autósok rá se hederítettek, ha mégis, akkor a bámészkodáson kívül mást nem tettek. Még a rendőrök sem. Azt azért nem hiszem, hogy a levél írója - ahogy azt ő megjegyzi a levél végén - nem is várta volna el, hogy megálljanak segíteni az autósok, hisz akkor nem született volna meg a poszt. Ti mit gondoltok, mit kell ahhoz látnia valakinek, hogy megálljon megkérdezni, nincs-e baj? Meddig látszik valami egyszerű pihenésnek és honnantól kell arra gondolni, hogy gond van?

Szeretnék megosztani egy történetet, amin el lehet gondolkodni. A mai napon vettem át egy robogót Győrben és onnan az 1-es főúton tartottam Budapest felé. Kb. 50 km-re Budapestről megállt a motor, nem tudtam rájönni mi a baja. Telefon és jön az ismerős, aki elviszi platóssal, de addig kell várni kb. 1,5 órát.

Rendben, várok, a főút mellé egy gyárra vezető út elejére toltam, de úgy hogy lássam a főutat. Rengeteg az autós, aki csak bámul, hogy miért ülök a földön. Element kétszer 1-1 rendőrautó is, akik szintén csak néztek, de nem kérdezték volna meg, hogy van-e valami bajom /a fűben hanyatt fekve pihentem/.

Meg kell, hogy állapítsam, mindig van lejjebb. Persze a történetben szereplőhöz hasonló nyuggerek is megérik a pénzüket, Von Schwarz érthető módon ezesetben nem a piroson átsétálás miatt akadt ki és írt levelet.

Múlt szombat 13:00 körül nyugodtan sétálgatok a Teréz krt-on, mire éles dudálásra leszek figyelmes az Aradi utca sarkán. Fehér Opel Astra sofőr anyázik a kocsiból egy kb. 70 éves maminak, aki igaz, hogy piros lámpánál ment át (piros lett mire átért...), de azért mégis mi ez...

Mami visszaszólt kedvesen a parasztnak, mire az IQ betyár kiszállt a kocsiból és elkapta a mamit... Mintha ketrecharcra készülne a 70 éves öreglánnyal, orrát az orrához nyomva kezét ökölbe szorítva üvöltött a nyílt utcán.

Erre egy srác odament hozzá, hogy mégis mit képzel magáról, erre a paraszt nekiesett, és elkezdte ütni ahol érte. A srác védekezett, mire kedves kis kergetőzés alakult ki. Megjelent egy zömökebb fiatalember, aki megpróbálta lefogni a vadállatot, de persze őt is meg akarta ütni, mire a fiatalember válasza egy akkora állas volt a köcsögre, hogy beleremegett mindene.

Vagy éppen nem akarta észrevenni, hogy mit csinált, hátha nem írta fel senki a rendszámát. Utóbbiban viszont nincs szerencséje, enakivagyok még bő két hete feljegyezte, remélhetőleg nem marad ennyiben az ügy. Az biztos, hogy ha engem akarna beradálni egy ilyen monstrum, akkor én is inkább eltolom a mellettem lévőt, még mindig jobb, mint meghalni. Meg az is biztos, hogy mostantól ha valaki rákeres a W124-re, a google ezt a posztot ki fogja dobni első oldalra.

A történet ma reggel esett meg (07.12.): Kb 7:55 felé kifelé tartottam a Szentendrei úton, amikor az Auchan és a Pók utca (az aquincumi romok mellett) között utolértem egy nyerges vontatót, a rendszáma: FZB-334.

A nyerges méretei ellenére baszta neki mint állat (én úgy óra szerint 80-nal szintén ide-oda mentem a sávok között, de alig értem utol) és a szerelvény méretei ellenére cikázott ide-oda. Itt ugye 4 sávos a Szentendrei, a nyerges belülről a második sávban ment, kijjebb egy teherautó, a külső sávban pedig egy bordó Mercedes W124 (utóbbiak rendszáma nincs meg).

Jött a Pók utcai lámpa, ott néha ki lehet kerülni egy-két lassan indulót, gondolom a nyerges is meglátott egy lyukat, egy sávot jobbra akart váltani, de ott volt a kisebb teher. Ő, hogy elkerülje az ütközést, satuzott és egyben jobbra is rántotta, de mellette már ott volt a W124.

Most kivételesen nem beküldött levelet teszek közzé, hanem egy olyan helyzettel kapcsolatban érdekelne a véleményetek, ami előtt kicsit értetlenül állok régóta és ez a blog tökéletesen alkamas a megvitatására (egyébiránt szívesen vennék tőletek több hasonló típusú vagy egyéb tanulságos, oktató jellegű posztanyagot is, ha van ilyened, fényképezd le, írd meg, küldd el). Semmi erőszak, semmi vér, egy közlekedésszervezési kérdés. Olyan, ami ha nem változik még tíz évig, akkor sem hal bele senki - legalábbis remélem -, de annyira kézenfekvő a megoldás, hogy nem tudom, miért nem csinálják meg végre.

A Gilice tér egy szabályos kör alakú kétirányú, 2x1 sávos út fut végig a vízművek területe körül, amibe hat út csatlakozik be. Ezeken az utakon több buszjárat is közlekedik, így a tömegközlekedő utasokat is érinti az a probléma, hogy fölöslegesen kell ácsorogni a dugóban, az autóknak, buszoknak, teherautóknak telepöfögni a levegőt csak azért, mert akiknek ez feladata volna, képtelenek feldolgozni, hogy az elmúlt 10-20 évben mint mindenhol, itt is erősen megnövekedett a forgalom.

Nem nagyon hatja meg a vezetés közben telefonálókat, hogy ezért büntetés járhat, mert kicsi a lebukás esélye. Pedig veszélyes is lehet a dolog, mint ahogy Réka újdönsült kedvence is kacsázott össze-vissza majdnem balesetet is okozva, ráadásul amikor dudaszót kapott jutalmul a produkciójáért, persze, hogy neki állt feljebb és feltétlenül móresre kellett tanítania a renitens kürtölgetőt.

Júl. 27. 16:15 környékén történt velem az alábbi: Kollegám vezette s autómat, én mellette ültem békésen, Budaörs irányából tartottunk Attila út felé, épp a BAH csomópontnál jártunk, mikor kollegám jelezte, hogy mögöttük a másik sávban egy céges autó nagyon össze-vissza rángatja a kormányt.

A rángatás eredménye az lett, hogy mire mellénk érte ráhúzta magát az autómra. Kollégám rádudált - hiszen ez lehet figylemetlenség, vagy bármi egyéb is -, közben persze telefonált. A ránkhúzodás megszűnt.

Mögénk került, majd a külső sávból elénk akart jönni, kollégám beengedte, miért ne tette volna - siet, gondoltuk. Javasoltam, ahogy anno KRESZ könyvben olvastam, hogy távolodjunk el a veszélyesen közlekedő autótól. Azonban olyan történt, amit én még nem láttam, pedig nem vagyok igazán fiatal.

Konkrétan keresztbe fordult előttünk, leblokkolt minket és a mögöttünk lévőket, egy teljes sávot zöld lámpánál. Ott állt keresztben és telefonált és vigyorgott.

Kutya sztorija amellett, hogy bosszantó, egyben tanulságos is, mert bár az eset rámutat, hogy nem csak nálunk vannak erőszakos állatok, az is kiderül belőle, hogy a kívülálló szemtanúk egészen másként állnak hozzá egy ilyen konfliktushoz, mint ami hazánkban jellemző.

A történet nem a közlekedési helyzet, inkább a szemtanúk viselkedése miatt érdekes. Júniusban, az osztrák látványutakra szerveztünk motorostúrát a Hegylakók csapatával. Kötelező program a Grossglockner - Edelweiss-spitze szakasz, a nyáron is hóban fürdő hegyi út igazi élmény motorral és autóval egyaránt.

Épp a két kilátó közötti rövid, kb. tíz kilométeres szakaszon haladtunk, amikor több autó is összetorlódott előttünk, így kényelmes, negyven-ötvenes tempóban gurultunk felfelé. A sor végén egy VW Phaeton haladt, előtte pedig egy öreg veterán motor. A Phaeton mozgásán látszott, hogy mindenképp előzni akar, de a szűk és kanyargós úton ez nyilván lehetetlen volt.

Megelégelte ezt a sofőrje, és az egyik balos ívben bement a veterán motor mellé, azonban megelőzni már nem tudta: a szembejövő autótól megijedve szépen elkezdte jobbra leszorítani a motort, hogy ő kényelmesen elférjen a másik sávban közeledő autó mellett. Az idős úr a veterán motorral befékezett, a padkáról visszavezette az aszfaltra a motort, és nemzetközi karjelzéssel adta az autós tudtára, hogy ez nem volt egészen fair.

A Gubacsi utat nem a szép környék miatt szeretjük, hanem mert annyira elhanyagolt, hogy a többség inkább elkerüli és menekülőútnak tökéletesen alkalmas. Villamos is halad rajta, szakaszonként változó módon vezetnek a sínek, nehogy egyszerű legyen a helyzet. Az biztosan mindenki számára tiszta és világos, hogy ha nyílt pályán, járdasziget nélküli a megálló, akkor amíg el nem indul a nagy sárga hernyó, addig tilos mellette elhaladni. Szasza esete viszont egy fokkal összetettebb: balról előzött villamost olyan helyen, ahol az autója a sínpártól jobbra nem fért volna el. Pechje volt, pont nyakoncsípték a rendőrök. Szerintetek jogosan?

A következő kérdésem lenne, villamos előzésének témakörében. A minap a IX. kerületi Gubacsi úton haladtam a Határ út felé, kb. itt:

A villamosok itt 10 km/h haladási sebességre vannak korlátozva, így nem csoda, hogy utolértem egy 21-es villamos szerelvényét. A linkelt képen is látszik, hogy a villamostól jobbra lévő aszfaltcsík igencsak keskeny, egy szélesebb autónak gyakorlatilag lehetetlen az elhaladás a villamos mellett. Záróvonal vagy egyéb útburkolati jel nincsen felfestve a két irány vágányai között.

Így jómagam rendesen, irányjelzővel, a szembejövő forgalom hiányáról meggyőződve, a sebességkorlátozást betartva megelőztem balról (a kocsisorból mások páran is így tettek, a kisautósok ugyanakkor jobbról előztek).

Ne aggódjatok, lesz a tegnapi buliról is beszámoló poszt, csak lusta voltam fényképezni és még várom a képanyagot, meg magamhoz kell térni teljesen, de nem várakoztatlak inkább titeket és kiteszek nektek egy érdekes dilemmát, amiről talán csak érintőlegesen volt szó korábban itt a blogon. Szóval szükség van a települések elé terelőszigetekre? Mocskos Kaviár szerint nem feltétlenül. Szerintem meg kellenek, mert ha valaki nem lassít le a megfelelő sebességre magától és nem tudja bevenni az ívet, az inkább itt repüljön le az útról, mint egy buszmegállónál településen belül. Persze lehet utána újra gyorsítani, de ha az embereknek csak néhány százaléka észreveszi magát időben, már az is számíthat. Nektek mi a véleményetek?

Nemrég Szigetvár közelében jártam, ahol hatalmas táblák hirdetik a "Közlekedés biztonságot javító fejlesztések a Szigetvári kistérségben" című Új Magyarországos projekt megvalósulását. Néhány kommentet szeretnék tenni evvel kapcsolatban.

Tapasztalataim szerint a fejlesztések zöme, egy-két kivételtől eltekintve (mint például az egyik veszélyes kanyarulat kiszélesítése) azt jelentette, hogy a térségben található falvak elé lassító járdaszigeteket helyeztek. Mindig kételkedtem ezek hatékonyságában, de néhány a közelmúltban történt esemény még tovább erősítette ezt a véleményemet.