autózz!

Nem véletlen a cím, a mai történet beküldője, Attila ugyanis lelkész, akinek humorérzéke is van és korábban volt már kőműves és hivatásos sofőr is. De mint minden ember, ő is esendő, így sok év után mindenféle cifra mondatok hagyták el a száját azt követően, hogy gyors egymásutánban két alkalommal is majdnem a másvilágra küldték családostul.

Sok szeretettel olvasom mindig ezt a blogot, mert sokat tanultam már belőle, mit várhatok embertársaimtól a vezetés terén. Én is elsősorban azért írok, mert azt gondolom, lehet tanulni az esetből! 2010 augusztus 15-én este kilenc körül ötödmagammal (csak a gyengébbek kedvéért: tehát hat ember volt az autómban) vezettem haza, amikor Gödöllő és Aszód között a 3-as úton (átlagosan kéthavonta egy haláleset szokott lenni ezen az útszakaszon) először hálaadásra, aztán gyónásra adott okot két önfeledten autózó polgártárs.

Az egyik pillanatban még éppen arról beszélgettünk az autóban idős édesanyámmal, hogy másfél éves leányom milyen édesen alszik, amikor hirtelen a kanyarodó úton egyszercsak négy fényszórót láttam magam előtt, ami általában nem sok jót szokott jelenteni kilencvenes tempónál. Satu, fűnyírás, és hálaadás.

Nem igazán tudom eldönteni Nándor levele alapján, hogy itt most ő volt az, aki hirtelen és veszélyesen vágott be a motoros elé, aki gyorsabban érkezett nála, vagy utóbbi nem tudta elviselni, hogy egy autó besorol elé, mikor ő menne. Mindenesetre menet közben tükröt törni a motorosnak sem életbiztosítás.

Alant a rövid történet, több idő megírni és elolvasni, mint amennyi idő alatt lezajlott az egész. Nos, eddig előzékeny voltam a motorosokkal, de köszönhetően a ma reggeli incidensnek, ezt mostantól hanyagolom.

M3 bevezető, Budapest felé, lámpás kereszteződés előtt a felüljárónál. Belső sávban hajtok (80as táblánál kicsit felette, jájj), de szokás szerint ez hosszabb, mint a többi, így a jobb tükörbe pillantok, kb 5 autónyira csak egy motoros a távolban, index ki, majd átsorolok a középsőbe, ahol kb 2 autónyi hely van előttem, aztán a sor.

Egy pillanattal később már csak annyit hallok, hogy csatt, a jobb tükröm hajlik előre, majd a motoros úr mellettem elzúgva anyáz (gondolom én, merthogy a bukó lefojtja a hangot), középső ujjat mutogat, aztán a három sáv autói között szlalomozva bátran, olyan Sir Robinosan elhúz. UYY-4xx valami ilyesmi a rendszáma, nem vagyok biztos még az elejében sem, igyekeztem megfigyelni, de csak így sikerült. Ezúton is elnézést kérek a motoros úrtól, hogy feltartottam a temetőbe igyekezvén, legközelebb nem fordul elő.

Mostanában leszoktam a rendőrök cseszegetéséről, van elég baja a renoméjával nélkülem is a magyar rendőrségnek, most viszont meg kell, hogy szakítsam eddigi önmegtartóztatásomat. Ma is egy olyan levelet kaptam Quinntől, amit önmagában nem tennék ki, csakhogy mikor megnéztem a képeket, beugrott, hogy mintha kicsivel korábban másvalakitől is kaptam volna képeket erre a témára, méghozzá ugyancsak Debrecenből. Nincs nekem azzal problémám, hogy esznek, ők is emberből vannak, hosszúak a szolgálatok, ki vannak facsarva. De legalább annyit tegyenek meg, hogy ha métereken belül lehetőségük van szabályosan is leparkolni, akkor tegyék már meg. Így hogy várják el, hogy tiszteljék őket az emberek?

Tisztában vagyok vele, hogy a szabályok követése fontos, én magam is így teszek mikor közlekedem. Az esetek 99,9%-ban be is tartok mindent, nem foglalom el a mozgássérülteknek fenntartott helyet, nem vezetek gyorsan és még csak tilosban sem parkolok sosem és nincsen jogtalanul rokkantigazolványom.

Talán nem látszik, de a rendőrökkel sincsen bajom, csak az csípi a szemem, ha én mindent betartok, ők meg a járdán hagyják a kocsit amíg sütiznek és barátnőznek a pékségben... A kép Debrecenben az Ibolya utcán készült 2010. nyarán.

Engem tegnap munkába indulás után egy perccel egy régi fehér merci majdnem oldalba kapott balaról jobbkezes kereszteződésben, még szerencse, hogy balra is szoktam nézni, ilyen helyen is, pont az ilyenek miatt. A sofőr mentségére legyen mondva, hogy miközben elhaladt előttem, intett felém egy bocsánatkérőset. Nikoletta idegeit viszont alaposan felborzolta egy kamikaze biciklis, aki ráadásul még be is szólt neki és a középső ujját is megmutogatta.

Szeretnék megosztani egy kedves kis történetet. Általánosságban tapasztalom az utakon, hogy a biciklisták vagy nem ismerik, vagy csak szimplán lesz*rják a KRESZ-t. Nem azt mondom, elvétve lehet látni, hogy megállnak a pirosnál, de sajnos tényleg csak elvétve.

Sok esetet fel tudnék sorolni, amikor ideges lettem egy-egy biciklista hülyeségéből fakadó szituáció miatt (ki nem?!), de nem akarom Önöket sem untatni, és én sem akarok újra ingerültté válni, illetve tudom, hogy aki minden nap autózik, az sűrűn találkozik ezzel a jelenséggel. De ami tegnap történt, az egy kissé elgondolkodtatott. Ahogy a mellékelt rajz is mutatja (kisforgalmú, szűk kereszteződés a XI. kerületben), amelyen a piros vonal jelent engem és a kis autómat, követtem a főútvonalat, és kanyarodtam jobbra…

A piros a posztoló, a kék a kerékpáros útvonala

Azaz csak kanyarodtam volna, hiszen a kék vonalkákkal jelzett útvonalon haladó cangás Úr elém vágott… Simán elém gurult, bárminemű fékezés, körültekintés nélkül…

Szépen leégette a klímatechnikai céget egyik dolgozója a vállalat autójából történő szemeteléssel. Tegnapi levelemre ma kora délután Bántó Károly, a Genex Zrt. vezérigazgatója reagált, méghozzá nem is kis terjedelemben. Örülök neki, hogy nem próbálnak menekülni a felelősség elől és bízom abban is, hogy az alábbi ígéreteket valóra is fogják váltani és nem maradnak üres szavak. Íme a válaszlevél, ti mit gondoltok?

Az egyik tegnap közzétett kínos fotó

Köszönjük, hogy megkeresett minket és lehetőséget adott arra, hogy reagáljunk az illegális hulladékot elhelyező kolléga ügyében. Természetesen mi is olvastuk az adott weboldalon megjelent figyelemfelhívó észrevételt, valamint a hozzászólók véleményét is. Természetesen tehetnénk azt, amit a hozzászólók nagy része eleve feltételez a Genex válaszában, hogy elkezdjük kétségbe vonni a dolog megtörténtét, valamint rákenjük a felelősséget egy a cégünknél dolgozó illetéktelen munkatársunkra stb. Mi most még is azt a megoldást választjuk, hogy elismerjük és beismerjük hogy valóban hibáztunk, ha nem is az egész Genex cégcsoport de egy munkatársa mindenképpen, aki ott és akkor a Genex-et képviselte.

Van, hogy az ember nagyon ideges, minden ér kidagad a homlokán. De mindegy, hogy ezt mi okozza, nem jogosít fel senkit arra, hogy nekiálljon szidalmazni másokat, pláne úgy, hogy ő volt a szabálytalan és ezt tette szóvá esetünkben Dinyus. És persze megint olyan sietős autóvezető a főszereplő, akinek azért arra van ideje, hogy visszaforduljon és megálljon kurvaavnyázni. Ilyen állapotban menjen inkább taxival, még mindig olcsóbb, mint valakinek az élete, akit kinyír, mert ő ideges és siet.

Egy egyirányú utcában lakom egy vidéki városban. Nem egy hosszú utca, kb 250m, és vele párhuzamosan kb 100m-re van a másik irányban egyirányú utca. Persze sokszor találkozom szembe jövő autóssal, legtöbbször az utcában lakóknak nincs arra idejük, hogy kb 1 percet kerüljenek.

Ez több okból is rossz:

1. keskeny az utca, nem nagyon fér el egymás mellett két autó

2. nincs járda, tehát mindenkinek az utcán kell sétálnia (pl nekünk is a kisgyerekekkel, akikkel bőven elég az egyik irányba is figyelni).

Ma is éppen sétáltunk, amikor jött egy 40 körüli nő a családi autójával. Feleségem mondta neki, amikor melléért, hogy "Egyirányú utca!", mire a válasz az volt, hogy "Tudom, tudom.".Erre én megkérdeztem: "Akkor miért jön ebben az irányban?". Nő nem válaszolt, továbbment.

Róberttel, a legutóbbi sorsolásunk mázlista nyertesével már múlt hét óta azon sakkoztunk, hogy mikor tud elszabadulni a munkahelyéről úgy, hogy még zárás előtt oda tudjon érni a Navi-Gate üzletébe. Mivel hevesi, ezt annyira nem volt egyszerű összehozni, de végül is kis nem tervezett városnézéssel egybekötve sikerült.

Utóbbi miatt gondolom úgy, hogy a lehető legjobb kézbe került a kütyü, ugyanis telefonon kellett navigálnom szegényt úgy, hogy a XIII. kerületi utcanevekkel bajban vagyok én is. Ha valahová mennem kell, akkor tudom, hogy hol merre kell kanyarodni, de hogy az utcának mi a neve, az nem különösebben szokott megmaradni. Képzelhetitek, mennyire voltam hatékony. És mindezt egy olyan üzletből követtem el, ahol körülöttem ott volt bedobozolva egy halom GPS készülék. Aztán végül megállt az épület mellett az autó, amire vártunk a közben már félig leeresztett rácsok mögött, jöhetett az öröm és boldogság!

Egy ilyenre én is lecserélném a nüvi 660-asomat

És persze, hogy azonnal ki kellett bontani, kipróbálni, nem tartom azt sem kizártnak, hogy hazafelé fel is cuppantották a szélvédőre, nehogy ne találjanak vissza az M3-asra.

A két nappal ezelőtti poszt bevezetőjében nagyjából összefoglaltam, hogy mi a véleményem arról, amikor valaki annyira leszarja a saját környezetét, hogy az autó ablakán át is simán kidobálja a szemetét. Gábor ennek a tegnapelőtti írásnak a hatására küldte el a lent látható fotóit némi kommentárral kiegészítve. Tudom, hogy ez már inkább környezetvédelmi téma, mint autós, de nem tudok elmenni szó nélkül egy ilyen eset mellett, ahol ennyire pofátlanul raknak le hulladékot teljesen illegálisan, felmatricázott céges autóból, fényes nappal. Ennyire nincs kockázata a lebukásnak és a büntetésnek?

A következő három kép autózás témakörben készült, csak az autózás célja más volt. Itt nem szorítanak le, nem vágnak pofon, nem tolnak le az autópályán vagy simán csak egy főúton senkit. Azonban szerintem ez legalább annyira gusztustan, mint a fentebb említettek.

Egy korábbi poszthoz hasonlóan itt is kidobják az autóból a szemetet. Csak nem mindegy mekkorából és mit. Az időpont 2010. 08. 04, a helyszín a XI. kerület, Hunyadi út - Kővirág sor találkozása, a buszforduló illetve szelektív gyűjtő melletti zöldterület.

Blogsámán levele egy közlekedési lámpákkal kapcsolatos felvetés, ami nem is érdemelne szót, ha nem volna ennyi figyelmetlen ember, mint amennyi van. Budapesten nem ritka, hogy több sávos úton a jobb szélsőt kivéve jó magasan vannak a lámpák és ha valaki elbambul, annyit lát a szeme sarkából, hogy valami zöldre váltott, valaki elindult. Itt még talán pont nem, de hasonlót én is láttam már, olyan is volt, hogy rá kellett dudálnom az előttem totál pirosban elinduló autóra. Szerintetek hogyan lehetne biztonságosabbá tenni az ilyen nagyobb kereszteződéseket azon kívül, hogy itassunk sok kávét meg energiaitalt az alvó sofőrökkel?

A legutóbbi Lajos utcai postot olvasva merült fel bennem egy másik érdekes hely, ahol szintén az emberi figyelmetlenség okozott már a szemem láttára is hajmeresztő eseteket. Ha gondolod, postold ki.

Szóval a helyszín Ferenc körút, Üllői út találkozása a körúton haladva a Petőfi híd irányából. Ebben a kereszteződésben három sáv van. A külső jobbra fordul, a középső és a belső halad egyenesen.

A gondot a következő okozza sok autóstársam számára. A három lámpa egyszerre lesz piros, de amikor az Üllőiről jobbról a Petőfi híd irányába zöldet kapnak, azzal egyidőben a Ferenc körút szélső sávja is zöldet kap, és rendszeresen előfordul, hogy az onnan induló autók magukkal "rántják" a középső sávban állót, és az is elindul.

Szemetelni bunkóság, mindegy is, hogy valaki gyalog teszi vagy az autó ablakán vág ki valamit. Akkor is láthatóan mérges voltam, amikor a balfi blogos hétvégén láttam ilyet a keménymag egyik tagjától, aki remélhetőleg fogta a többiek tekintetéből az üzenetet és azóta sem csinált ilyet. Aabroncs kollégája viszont olyan jelenetet nézhetett végig, ahol a negatív főszereplő végül jól ráfaragott. Persze felvetődhet a kérdés: jogos önvédelem vagy önbíráskodás volt? Ha utóbbi, akkor milyen más módon lehetne megnevelni az ilyen igénytelen barmokat?

Rövidke kis történet, nem is én voltam a tanúja, de tanulságos lehet. Ugyan arra járunk dolgozni a kollégámmal, én is láthattam volna, sajnálom is, hogy nem láttam.

Érdliget, vasútállomás, néhány héttel ezelőtt. Emberünk békésen gurul a sorompó felé, amiről ugye tudjuk, hogy mindig piros. Most is az. Sebaj, békés a nyári reggel… Előtte állt két akármilyen autó, ebben a történetben ennek szó szerint semmi jelentősége… Eddig békés minden.

Azonban egyszer csak, mint a mesében, kinyílik az első autó vezető oldali ablaka és emberünk egyáltalán nem diszkréten (no nem mintha akkor ez elfogadható lenne), fogta és kidobott egy szeméttel teli zacskót az út kellős közepére...

Tegnap arról volt szó, mekkora bunkóság belerúgni abba az autóba, amelyik nem adja meg kanyarodáskor az elsőbbséget a gyalogosnak. A kommentek számát nézve a téma alaposan megmozgatta a blog olvasótáborát, úgyhogy következzen egy alapjaiban hasonló, de sokkal vitathatóbb történet, ahol a rongálás sokkal egyértelműbb. Az ilyet különösen tapló megoldásnak tartom, igazán lehetne kezdeni egy cetlivel az ablaktörlő alá, ha valakit zavar egy parkoló autó. Boss levele és fotója alant.

A sztorim parkolással kapcsolatos. Tudni kell, hogy egy éve rendszeresen ugyanitt parkolok, mert így rálátok az autóra, nem is áll rá senki, nem nyitják rá az ajtót és mindig van itt hely. Egy lakótelepen lakom, nyugodt, jó környék, és az autót egy enyhén kanyarodó út kanyarjának külső ívére szoktam felparkolni, 2 kerékkel.

Tudni kell azt is, hogy ezen a környéken nagyon sokan parkolnak így két kerékkel a padkán és még így is marad majd 2 méter a gyalogosoknak minden irányban. Az autósokat sem zavarom, egy éve nem zavart senkit.

Most igen, egymást követően kétszer is

Mindig kínosan ügyelek rá, hogy úgy tegyem le az autót, hogy az ne legyen útban senkinek és hogy megállni tilos helyen vagy füvön se álljak meg a bünti meg anyázás miatt. Egy kedves idegennek azonban nem tetszett ez a parkolási mód és egy héttel ezelőtt üzenettel örvendeztetett meg a jobb első ablakon, alkoholos filccel.

Nem igazán tudom eldönteni, hogy Wolfram rövidke levelének autós szereplője nem tudta, hogy jobbra kanyarodáskor elsőbbséget kell adnia az útját keresztező gyalogosnak vagy épp csak nem akart róla tudomást venni, mert sietett és úgy gondolta, hogy inkább kikerüli.

"31.§ (5) Elsőbbséget kell adni, ha a 28. § (2) bekezdésében foglaltakból más nem következik
a) jobbra vagy balra bekanyarodó járművel
- annak az útnak az úttestjén áthaladó gyalogos részére, amelyre a jármű bekanyarodik"

De ha az út közepén egy autóba bele lehet rúgni, akkor az már elég necces. Az megint más kérdés, hogy szükséges-e ilyen esetekben autót rugdosni, mert úgy is járhatott volna gyalogosunk, mint múltkor az BMW motorháztetejét csapkodó társa.

A BAH csomóponton az OMV kút előtt van egy zebra, azon keresztül lehet behajtani tankolni. Gyalog készültem átkelni rajta amikor a szemem sarkából látom, hogy velem párhuzamosan/kanyarodva közeledik egy autó azzal a szándékkal, hogy a kútra behajtson.

Itt ugyan nem látszik, hogy van-e zebra, a fotó is lehet régi, de a gyalogosnak akkor is elsőbbsége van, ha nincs semmi az útra festve

Számítottam rá, hogy nem fog vigyázni rám. Így is lett. Kb egyszerre kezdtünk áthaladni ezért a zebra közepénél meg kellett állnom. Még kényelmesen bele is tudtam rúgni figyelmeztetőleg a hátsó ajtajába miközben elhaladt előttem.