autózz!

Nem tudom, hogy milyen tapasztalt sofőrökkel beszélt Mr Góré a lentebb vázolt, balesethez vezető közlekedési helyzetről, szerintem bizony egyértelműen ő hibázott. Azért persze érdekelne az is, hogy mivel menthetné a menthetőt.

Nagyjából két hete történt a következő eset a stafánia-mogyoródi-hungária csodás kereszteződésben.

Szép nyugodtan indultam a balra kanyarodó sávból a stefánia belső sávjából a zöld jelzésre. A szemből balra kanyarodóval táncoltunk egyet, egymásnak balra elkerültük egymást, majd a mögötte a belsőben érkező szintén balra kanyarodni szándékozó villantott, hogy mehetek.

Én erre elindultam, és mikor egy pillanat múlva jobbra néztem azt láttam hogy egy piros suzuki tart felém olyan 40 körül a külső egyenesen haladó illetve jobbra kis ívben kanyarodó sávból. A gázra léptem hátha megússzuk de csak annyit sikerült elérni hogy nem az első ajtót kapta el ahol édesanyám ült, hanem a hátsót, ahol nem ült senki.

Valóságos esettanulmányt küldött András, térképpel, rajzokkal kiegészítve. Tény, hogy három olyan forgalmas út találkozik a BAH csomópontnál, ahol meg kell oldalni, hogy mindenki mehessen bármerre úgy, hogy közben ne álljon be a város. Ja igen, a cím pedig csak azért lett ez, mert kíváncsi vagyok, hogy a poszt elolvasása előtt hányan kommentelik be, hogy hülye vagyok, mert azt nem is úgy írják. De ha már itt tartunk, az tényleg érdekelne, hogy a valódi nevet kötőjellel, vagy külön írják, mert nem találtam rá három perc alatt egyértelmű választ. De hogy ne vesszünk el a helyesírási szabályok sűrű és fekete erdejében, íme a levél:

Korábban már írtam rokkant helyen parkolási ügyről, bicikliseket üldöző autósokról is, sőt, a BAH-on eltévedő autósokról is, akkor csak azért nem vettem bele a mostanit, mert így is hosszúra nyúlik.

Sokan amikor meghallják, hogy "BAH-csomópont", Johann Sebastian Bach-ra asszociálnak, pedig a nevét leleményesen a Budaörsi-Alkotás-Hegyalja út nevek kezdőbetűiből rakták össze.

De amiért írok az egy pár igen veszélyes, állandóan fennálló szituáció.

Cinóber levele félig közlekedéssel, félig közbiztonsággal foglalkozik, de mindenképpen érdekes kérdést boncolgat. Élete párját nemrég megbüntették, de nem is ez verte ki nála a biztosítékot, hanem az, hogy úton-útfélen azt hallani, hogy kevés a rendőr, bírságolni mégis négyesével járnak. Látja valaki ebben a logikát?

Kis mennyasszonyom a XI. kerületi Bercsényi utcán át szeretett volna eljutni a Karinthy Frigyes utcába szombat délelőtt. Nyilván a táblákat sem figyelte, csak követte az előtte lévőt, aki nem ment le az alagútba, hanem fent az azzal párhuzamos utcán leparkolt. Nem így a párom, akit a rendőrök megállitottak és megbüntettek.

Hibázott, mert oda csak - ha jól emlékszem - a célforgalom mehet be. Dugó sem volt, az átjutás is gyorsabb lent, nyilvánvaló a figyelmetlenség és nem valami "aljas" szándék vezeti kerülő útra az idegent. De hát ki gondolná, hogy épp ezekben a szűk esztendőkben készült el Budapest második leghosszabb közúti alagútja? A büntetés is csekély, 5 ezer Ft.

Legutóbb karácsony táján volt lehetőségetek nyerni egy blogfejléccel díszített pólót, két hónap elteltével most újra itt az esély rá! Ehhez ezúttal sem kell mást tenned, mint beküldeni egy autós közlekedéssel kapcsolatos élményedet, legyen az jó vagy rossz, vicces vagy véres, okító jellegű vagy elrettentő, akár fotóval, videóval kiegészítve!

Az anyagokat szokás szerint e-mailben várom, a sorsolásban a mostantól március 7. éjfélig beérkező, posztolásra alkalmas, máshol nem publikált történetek vesznek részt. Egy ember több írással is pályázhat, ezzel növelve az esélyeit. A mázlis nyertes a pólót előre egyeztetett időpontban kispesti irodánkban veheti át.

Elő az írói vénát a felbecsülhetetlen eszmei értékű, de egyébként meg is vásárolható blogpólóért!

Erősen olvad ez a maradék kis koszos hó is, úgyhogy még ezen a télen valószínűleg utoljára jöjjön egy havas, káromkodós poszt. Kíváncsi leszek, Tréfi kapja-e a fejéhez a több szidalmat, vagy a fele szemben érkező értetlenkedő autós, mert a gyerekek füle hallatára történő szülői káromkodás igen gyakran vált ki felhördülést a blogot olvasó erkölcscsőszökből. Talán egy picit jogosan is, fene tudja.

Ezúton szeretnék elnézést kérni annak a fehér kisteherautónak a sofőrjétől, akivel kapcsolatban február 3-án, 1/4 5 körül, a IV. kerület Munkásotthon utca - Kassai utca sarkon az "anyád p*ja" népies megnyilvánulás hagyta el az ajkamat. Az illető valószínűleg nem helyi lakos, tehát nem feltétlenül tudja, hogy a Kassai utca derült időben, 20 fokban, 75%-os páratartalom mellett is maximum másfél sávos, mert mindkét oldalán parkolnak.

 

A másfél sávból a lehullott hó és a fiatalos lendülettel el nem végzett kotrás nyomán fél sáv marad, tehát lendületből behajtani minimum érdekes megoldás. Emberünk, aki minderről vélhetőleg nem tudott, a Munkásotthon utcából (főútvonal) hajtott be balra a Kassai utcába, miközben én épp megérkeztem a sarokra (amennyire csak lehetett, a jobb oldalon), hogy majdan balra kiforduljak.

Én elhiszem, hogy a mai világban fontos a tévé, az internet, meg a telefon is, különösen az utolsó kettő, de ha valahol mindenképp kell állandóan, akkor kiváltható mobil eszközökkel a vezetékes. Ennek fényében ahogy Mihály, én sem nagyon értem, hogy a lenti videón mi szüksége lehetett arra a telefonszerelőknek arra, hogy megálljanak ott ahol és felnyomják a joker villogót. A levél írójával ellentétben én nem vitatom, hogy lehet rá engedélyük, mert lehet, de Magyarországon szerintem igen ritkán volna valós alkalom arra, hogy tényleg joggal használják.

Ti mit gondoltok róla, szúrja a szemeteket az ilyen? Az enyémet nagyon, különös tekintettel arra, hogy pl. ha egy motoros rendőrnek a város másik végébe kell mennie egy balesethez ahol nem halt meg senki, akkor ő nem is kap engedélyt a megkülönböztető jelzés használatára.

Egyszerű ez az eset, mint egy fakocka mégis felvágta az agyam: a nagy T-monopólium kimegy kábeltévét javítani, és a céges kisautó a budai Pauler utcában (a rendőrségtől kevesebb, mint 50méterre), a legnagyobb havak idején leparkol.

Az egyirányú utcában, ahol mindkét oldalt állnak az autók, a harmadik sorban - középen. Majd bekapcsolja az ablak mögé rakott kék villogót, és otthagyja az autót.

Nem is értem, miért keverik annyian a parkolóőrt a parkolási ellenőrrel, mint ahogyan András is, hisz míg előbbi őrzi az autót, utóbbi nem szolgáltat semmit, csak lesi, mikor javíthat a statisztikáján. Ezt pedig legkönnyebben úgy lehet megtenni, ha elcsíp egy jogosoulatlanul mozgáskorlátozott helyen parkoló autót. Hogy a büntetés a sztori alapján mennyire volt jogos, azt majd ti eldöntitek!

Velünk is - pontosabban édesanyámmal - ugyanez az eset történt. Rohanás közben be kellett ugrania egyik állami hivatalba ügyet intézni, ami előtt talált is egy szabad parkolóhelyet. Jegyet vett, kirakta jól láthatóan a szélvédő mögé. Ezért is lepte meg 10 perc elteltével amikor visszaért, hogy ott a mikuláscsomag a szélvédőn. Mikor megnézte a 90.000 Ft-os büntetést, nem hitt a szemének.

A történet a következő volt:

Beállt egy üres helyre, ami _mögött_ útburkolati jellel volt felfestve a rokkant parkolóhely. A felfestés végén állt a kocsi hátsó kereke, ha szőrszálhasogatóak vagyunk, akkor pont a határon állt, ha viszont reálisak, akkor a rokkant hely amúgy is nagy méretű kialakítása miatt mögé - azalatt a 10 perc alatt is - bármilyen másik, rokkant igazolvánnyal rendelkező jármű beállhatott volna.

ZaZo nem ment messzire Magyarországtól, csak ide a déli szomszédunkhoz, de a sok rémtörténet után aggódva vágott neki au útnak autóval. Aztán kiderült, hogy nem is olyan vészes a helyzet, mint gondolta. Nekem meg valaki hozzon egy kávét, mielőtt megfejelem a billentyűzetet, esetleg koffeint infúzióban. Na nem azért, mert nincs vérspricc a következő sztoriban, egyszerűen csak egész nap éberkómában vagyok...

3,5 évtized után ismét jártam Belgrádban – ezúttal autóval és ennek benyomásait, tanulságait szeretném megosztani mindenki okulására.

Történt, hogy munkám rövid néhány napra Belgrádba szólított és nem lévén semmilyen olyan közlekedési mód (értsd vonat, repülő vagy busz), ami teljes mértékben megfelelt volna a programomnak, vettem egy mély levegőt és a kocsi mellett döntöttem.

Nem volt könnyű döntés, eléggé sok mindent hallottam már a szerb rendőrök kérlelhetetlen lenyúlásairól stb. stb. stb. De nem volt mit tenni. Mielőtt elindultam volna, még felhívtam egy régi cimborámat, aki az elmúlt években viszonylag sokszor megfordult autóval Szerbiában – igaz csak Szabadkáig tartottak az útjai, de gondoltam az ő meglátásai is többek, mint a semmi.

Ő is, mint ahogyan a szerb kolléga (akit meglátogattam) is megerősítette: óva int a sebesség túllépéstől, mert a szerb szervek kérlelhetetlenek és barátom szerint még ott is, akkor is büntetnek, ha az ember fia nem is hunyó…

A tavalyi évben Kekecke csak úgy ontotta magából a különféle történeteket, de egy ideje nem hallatott magáról, már azt gondoltam, hogy elege lett abból a sok szitokból és melegebb éghajlatra küldözgetésből és soha többé nem ír nekünk, de hogy a témára utaljak, megtört (esetleg olvadt) a jég, amikor új életének első napjaiban egy sávval arrébb akarta tenni egy telefonáló vízműves suhanc.

Ismét jöttem borzolni a kedélyeket. Tudom, számos olvasó szemében én vagyok a szálka, de leszarom. Ma reggel munkába igyekezvén (itt jelzem, hogy új munkahelyem van, hurrá!!! :-D) ismét megtörtént velem, amiről már írtam egyszer:

Ismerős kereszteződés: két jobbra kanyaradó sáv, én továbbra is a belsőben állok a lámpánál, mert a következőnél balra óhajtok majd kanyarodni. Mellettem a helyi vízművek egy furgonja (JGR-801). És bumm! Teljesen átjött a sávomba!

Múlt héten majdnem elcsapott egy hasonló kvalitású versenyző, aki a járdaszegélyre szeretett volna padlógázzal felugratni a jeges útról és ebben az sem zavarta meg különösebben, hogy ha netán sikerülne neki, akkor pont kettétörné a lábaimat lendületből. Reader613 újdonsült barátja kiparkolni szeretett volna szintén inkább kevesebb, mint több sikerrel, majd érvényesítette a jó tett helyébe ne várj semmit közmondást.

Rövid napi szösszenet a blogba, ha épp nem vagytok amúgy is tele ilyen szintű irományokkal, vagy jobbakkal, akkor pakoljátok ki.

Budapest, XII. kerület, Kiss J. altábornagy utca, mai nap (február 4). Gyalogosként sétálok lefelé, és látom, hogy az Okos Autós pörgő kerekekkel próbál elindulni felfelé a járda mellett parkoló helyzetéből. Nézem, se előtte, se mögötte nincs autó, legalább másokban nem fog kárt tenni.

Node, az ember ugye segít ahol tud, hát jeleztem neki, ha kell, megtolom. Visszaintett, persze, menjek csak hátra. Kezdem tolni a kocsiját, hát erre ő is kezdi tolni, mármint a padlógázt.

Mikor megkaptam Mb3r Gyűlölő levelét nagyjából két hete, már tudtam, hogy ez tökéletes poszt lesz a virágkereskedők, bizsuárusok és parfümériák nemzetközi örömünnepére, Valentin-napra.

Épp Tiszaújvárosból értem vissza Miskolcra kilenc óra környékén, elkönyvelve, hogy a friss hótakaró és a rossz látási viszonyok ellenére sem akart senki az úton kinyírni, mikor a HCM-nél megálltam a lámpánál, hogy le tudjak kanyarodni. Az úttest szélén egy fiatal srác nézett rám furcsán, de nem tulajdonítottam neki semmi jelentőséget egészen addig, amíg zöldre nem váltott a sávomban a lámpa, mert amint mellé értem a kanyarban, nemes egyszerűséggel leugrott az útra és egy színpadias mozdulattal szándékosan elhasalt az autó előtt.

Szerencsére még nem gyorsultam fel, a hó ellenére is meg tudtam biztonságosan állni előtte, de értelemszerűen le kellett valahogy reagálni a szokatlan eseményeket, ezért a lehetőségekhez képest udvariasan megkérdeztem tőle, hogy ezt mégis hogy gondolta, itt akar meghalni?

A legtöbb idióta sofőrös történetet Budapestről, esetleg nagyobb városokból kapjuk, most Vidéki lány jóvoltából kiegészül a sor a falusi autós közlekedés veszélyeivel. Már-már - sajnos - tipikusnak mondható zebránál extrém mértékben gyorshajtós történet következik, amiben csak az anyuka reakcióidején múlott, hogy nem tragédiával végződött a néhány másodperces eseménysor.

Az imént olvastam a zebrán szándékosan gázolni akaró autósról, s a közelmúltban hasonló dolog történt velem is, amit megosztanék Veled. Csak remélem, hogy az elkövető nem szándékosan tette ebben az esetben. Néhány hónapos kislányomat sétálni vittem babakocsival, s épp a zebrán akartam átmenni. Amióta a lányom megszületett, mindig a zebrán megyek át és háromszor körülnézek, nehogy baj legyen.

Kinéztem balra, onnét egy terepjáró jött, meg is álltam, hisz tapasztalatom szerint az ilyen autós sem embert, sem istent nem néz, ha vezet. Ekkor jött a meglepetés, mert a bent ülő napszemüveges, kopaszra borotvált fickó fékezett és megállt, hogy át tudjam tolni a kocsit. Ekkor még kinéztem a másik irányba is, nem volt a közelben semmi, így elindultam az úttesten.