autózz!

Néha beesik egy-egy olyan levél, amiben annak írója olyan általános kérdést boncolgat, amiről erősen megoszlanak a vélemények. Schdl is egy ilyet küldött, ebben a témában is rendszeresen egymásnak feszül a biztonságcentrikus és a sebességcentrikus tábor. Szerintetek jók így a limitek, ahogy vannak, vagy tényleg nyugodt szívvel lehetne emelni a számokon?

Alábbi irományomat ajánlom figyelmedbe. Ha önálló posztként nem is jelenik meg, szívesen olvasnám az alábbi kérdésről egy hivatásos rendőr, forgalomszervező, vagy bármely „szaki” véleményét. Egyeseknek ez talán lerágott csont, én még nem sokat hallottam a témáról.

Mai napon munkából hazafelé (Budapesten belül), kicsit letargikusan a szürke időtől. Az a gondolat cikázott át az agyamon, hogy mi a túrónak van 50km/h sebességkorlátozás lakott területen belül?

Amikor bevezették (csökkentették 60ról, ha jól tudom), zömmel Ladák, Trabantok, Skodák futkostak, arra hivatkozva, hogy megnőtt a gépjárművek száma (ami igaz is volt).

Hogy ma miért tartom ezt elavult szabálynak?

A kalandok közepette még kalandosabb estéje lett Csikós Zsoltinak, de annyira rosszul szerencsére nem járt, mint Andrew, akinek kis tanulmányt is lehetne írni a története alapján. Az mindenesetre biztos, hogy nem lesz egyszerű kibogozni a szálakat és megoldást találni. Persze valószínűleg végül a MABISZ megtéríti a kárt, de ők sem a villámgyors sebességükről híresek.

Régóta olvasom a blogot, sok mindent én is megtapasztaltam amiket a posztolók megírtak, de eddig még nem vettem rá magam, hogy írjak nektek. Azt eddig is tudtam, hogy Magyarországon az autózás nem csak egyszerűen "veszélyes üzem" ahogy a jogi fogalmak is említik, hanem életveszélyes üzem. Nekem alapvető dolog az, ha az autómmal a forgalomban részt veszek (márpedig munkámból fakadóan részt is veszek napi szinten) akkor az ehhez fűződő kötelezettségeimet maradéktalanul teljesítsem.

Nagy titkot nem árulok el vele, a felirat szó szerint is értendő (ld. lent)

Értem ez alatt, hogy a műszaki, zöld kártya érvényes legyen, az autó megfeleljen a közlekedésbiztonsági előírásoknak, valamint érvényes kötelező felelősségbiztosítással rendelkezzem. Ezzel el is érkeztünk a lényeghez.

Pár napja egy március estén gondoltam elmegyek az asszonyért a belvárosba és a jól bejáratott útvonalamon teszem ezt. Hiba volt. A 8. kerület Bérkocsis utcájában haladtam, aki ismeri a környéket vagy akár a belvárost az tudja, hogy mindvégig jobbkéz szabály van érvényben, ennek megfelelően minden második kereszteződésnél nekem van elsőbbségem, attól függően, hogy a keresztutca milyen irányba egyirányú.

Tudom, hogy a címről szinte mindenkinek ugyanaz a visszatérő mondat jutott az eszébe, de nem, nem arról lesz szó, hogy valakinek állítólag szült a felesége és ezért hajtott kétszázzal. Na jó, nem biztos, de ha neked nem ez ugrott be, akkor nem olvasol elég autózz! blogot. Amiről viszont Péter valójában írt, az azért elég szomorú dolog, szinte én szégyellem magam azért a végtelen apátiáért, amit levélírónk felesége tapasztalt Dabason. Ha már ők nem.

Eddig csak ritkán kommenteltem a posztjaitokat, ma viszont leírok nektek egy kis történetet. Ha megüti a mércét, kirakjátok, ha nem, akkor meg legalább jól elmondtam valakinek.

Feleségem, aki félidős terhes, ma reggel vérvételre volt hivatalos, ami után gyorsba betért a dabasi t*sc*ba vásárolni. Egy tizenkét éves Suzuki Swiftet használ a város(?) környéki teendői során, ami eddig igazán meghálálta a bizalmat. Ma reggel viszont a zasszony elfelejtette levenni a tompítottat miután leállította a kocsit és bement a boltba.

Az akksi nem bírta a fél órás megterhelést és csontra lemerült. Amikor kijött a boltból és hiába próbált indítani, feleségem hamar rájött, hogy mi a hibakód, és szeretett volna segítséget kérni a parkolóba jövő-menő autóstársaktól és elmondása szerint senki sem akart segíteni neki. Ezért írom ezt a pár sort.

Az nem újdonság, hogy a többsávos, villamossínnel felturbózott úttesteket átszelő gyalogos átkelőhelyeknél gyakorlatilag futólépésben kell haladni, hogy a pirosra váltás előtt elérjük a biztonságot jelentő túloldalt, de n leveléből kiderül, hogy ezt is lehet fokozni úgy, hogy ráengedik az autókat a puhatestűekre. Legfeljebb majd jobban sietnek, nem?

Az én történetem nem érdekes. Csak bosszant. A kiskörút újbóli átadásakor az Astoriánál levő gyalogátkelőhelyen (a két gyorséttermet „összekötő” zebra) úgy oldották meg a lámpákat, hogy a Múzeum körút páratlan oldaláról csak akkor lehet a páros oldalra egy zöld alatt átérni, ha

a.) az ember a lámpa zöldre váltásakor 0mp reakcióidővel elindul és

b.) finoman szólva is szedi a lábát, különben a villamosmegállót a páros oldallal összekötő lámpa kegyetlenül pirosra vált, és a középső járdaszigeten tölthet az ember hosszú perceket.

Ezzel még nem is lenne baj, fiatal vagyok, szedem a lábam, futok-szaladok (ugyanis nem szeretek feleslegesen útközepi járdaszigeteken ácsingózni, pláne nem a mostani esős-havas, hideg időben), a második lámpa általában azután kezd el villogni, hogy én letettem a lábam az úttestre, tehát jóvagyok, átérek.

Nem hiszem el, hogy még mindig van, aki nem tanult az elmúlt sok év benzinkúti lehúzásaiból, tele van velük az internet, meg itt a blogon is volt már jópár ilyen sztori. Bár én is azt hittem, hogy teljesen evidens mindenki számára, leírom újra: te tankolj saját magadnak, annyit, amennyit te akarsz. Ha jön a kutas, köszönöd szépen, de megoldod egyedül. Tankolni jöttél, nem olajszintet ellenőriztetni. Ha nagyon nem tudod magadtól, hogy hogy is működik az a gumicsöves pisztoly alakú izé, akkor meg ott kell állni mosolyogva a kutas mellett, amíg be nem fejezte a töltést és vissza nem tette a helyére a töltőpisztolyt (vagy hívják akárhogy is), mert csak ez után nem tud a te kontódra kannát tankolni, meg így nem tud jelezni a kasszásnak, hogy mennyit is kell fizetned. A kasszánál meg lehetőség szerint kártyával kell fizetni, akkor nincs az sem, hogy "jajj, véletlenül elszámoltam egy ezressel", bár szívni itt is lehet.

Zsóka nyitva hagyta a kiskaput, amit a kutas szemérmetlenül ki is használt. Az már megint egy másik kérdés, hogy miért jobb 5000 Ft-onként tankolni és háromszor sűrűbben járni benzinkútra, az üzemanyag nem romlik meg olyan könnyen, mint a felbontott tartóstej. De erre biztos volt oka, nem is szeretnék más pénztárcájában kutakodni, viszont itt is háromszorosára növelte az átverés lehetőségét. Én meg asszem a Shelltől se kapok szponzori üzemanyagkártyát...

Amit Viktória írt, az már erősen abszurd kategória, ráadásul ha nem dobtam volna be ezt a pólónyerhetőséget, mindannyian lemaradtunk volna erről a remek kis sztoriról! Már-már gyanúsan mesébe illő, egyszerre sírós és nevetős, de ha belegondolok, hogy nekem is volt már olyan, hogy egymás után vetették magukat elém az állatok ls csak a szerencsén és reflexeken múlt, hogy akkor nem mutattam be nyúl vagy fácán áldozatot.

Az én történetem talán az egyik legszánalmasabb autós baleset-hegy! Amikor olvastam erről a nyereményjátékról, akkor úgy éreztem írnom kell nektek, mert ha bár nem is nyerek, biztos lesz hozzáfűznivalótok. A történet elején tisztáznom kell, hogy foglalkozásomat tekintve zoológus vagyok és egyben nagy állatvédő...

Történt egy nyári napon (2009.augusztusában), hogy este útnak indultunk négyen egy kis kirándulásnak Budapestről Debrecenbe. Amikor lejöttünk az autópályáról és a cél felé tartottunk nagy erőkkel, felfigyeltünk a jó öreg szarvasos táblára, ennek megfelelően visszavettem a tempót olyan 80 körülire... Mögöttünk egy tranzit haladt. Ment volna ő gyorsabban is, de mi feltartottuk az óvatoskodásunkkal...

Hát megelőzött... És mit ad isten?! Hát persze hogy kiszaladt elé egy kedves kis vaddisznó, aki a tranzit orráról a mi motorháztetőnkre vetette át magát egy vagy lehet akár két dupla szaltóval is.

Ha jól vettem ki Zoli szavaiból, ő most nem elsősorban a KRESZ vonatkozó szabályaira gondol, hanem arra, hogy valójában mikor van értelme akár az első, akár a hátsó ködlámpát használni és mik azok a körülmények, amikor ez másokat sokkal jobban zavar, mint amennyivel többet lát tőle a fényárban úszó autó sofőrje.

Kérdéssel fordulok hozzátok, mert vagy én, vagy a többiek nem tudjuk a ködfényszóró helyes használatát. Pedig egyre többünk autójában megtalálható igen jó közlekedésbiztonsági eszköz.

A kérdésem aktualitását az adja, hogy karácsony másnapján a Bakonyt átszelve olyan szakadó esős, jégesős, erősen viharos széllel kísért éjszakai autózásban volt részem, amit eddigi néhány évtizedes autózásom alatt még nem éltem át. Utána még körülbelül 2 órán keresztül autóztam délnyugat felé - már csendes esőben.

Meglepett, hogy az éjszaka folyamán számos szembejövő autós KÖDFÉNYSZÓRÓVAL jött. Köd persze nem volt. Később szakadó eső sem jellemezte utamat, csak csendes eső. Ködfényszórót használó autók igen nagy számban jöttek szembe.

Wilkinson levele pont egy perccel azután esett be a postaládámba, miután bekapcsoltam a számítógépemet és bár önmagában különösebb hírértékkel nem bíró, általános jelenségről van szó, mégis érdemesnek tartom kitenni azért, mert pont az általánosságánál fogva olyan gyakori jelenség, amire már csak legyintünk, de nagyon sokat is bosszankodunk olyankor, amikor egy tipikus panelos környéken este hat-hét óra után szeretnénk leparkolni. Ilyen esetekben szokott az lenni, hogy gurulunk szépen lassan, hely az nincs, de egy rakás ferdén beálló autót, meg háromnegyed autóhelyeket láthatunk, miközben a fejünk mérete a duplájára nő, színe pedig lilás árnyalatot vesz fel. Aki ilyen helyen lakik és autóval jár haza a délutáni csúcsforgalom után, azoknak külön részvétem.

Már sokadszorra okoz az alábbi "paraszt" bosszúságot a lakótelepünkön lakóknak. Azt tudni kell, hogy egy ilyen tízemeletes lakóház előtt este 5-6 óra után szabad parkolóhely fellelése egy kisebbfajta lottónyereménnyel ér fel.

Kedvencünk, a képen látható Opel Frontera tulajdonosa évek óta ezzel a hanyag eleganciával vágja be az autóját két helyet szerencsésen elfoglalva, persze mit sem törődve ezzel, hogy másnak mennyi bosszúságot okoz. Ez esetben is már egy hete így parkol, nem törődve azzal, hogy még egy jármű tudni normálisan, rendeltetésszerűen parkolni a ház előtt.

Mindennapi dolog, hogy az autósok betartanak egymásnak, nem engedik be maguk elé a másikat, mert az köcsög béemvés, ódis, szutyukis, esetleg egyszerűen csak azért, mert nehogy már neki jobb legyen. Ez utóbbira olvashattok most egy szösszenetet József billentyűzetkopácsolásának eredményeképpen, mégpedig halmozott formában, mivel a történet szenvedő alanya egy busz, illetve a rajta utazó sok ember.

A jó sofőr eszköztárának fontos eleme az autó megfelelő pozícionálása, pl. piros lámpánál. Az alábbira látunk egy alapszintű példát:

A helyszín: Móricz Zsigmond körtér, a Bartók Béla út Gellért tér felé vezető sávjai, a Szent Imre szobor előtt.

A probléma: Itt az út két sávja mellett van egy buszöböl a 7-es buszcsalád számos egyedének. Található itt továbbá egy piros lámpa, aminek az a következménye, hogy az út két sávjában gyakran állnak az autók, nehezítve a busz kiállását.

Karácsony előtt a vásárlási őrület idején az Örs Vezér terén lévő IKEA garázsából jutott ki hasonló nehézségek és fuldoklás közepette egy posztolónk, most Lajos élt meg egy ilyen nem túl felemelő élményt a Művészetek Palotája mélygarázsában. Feltette a kérdést ő is, mi van, ha netán tűz ütne ki?

A Művészetek Palotájában (MÜPA) a legszebb kultúrális programot is rövid úton feledhetővé teszi az intézmény mélygarázsából, nem ritkán 30-40 percig tartó, idegőrlő kijutás, bosszúság, a hozzátartozó kipufogógáz-belégzéssel együtt.

A kijáratig tartó, sűrű megtorpanások, araszolások közepette, a hosszú percekre megtorpanó kocsiban az ember végiggondolja, hogy a tűzvédelmi hatóság egyáltalán hogyan adhatott ki engedélyt egy olyan mélygarázsra, amely egy esetleges vészhelyzet, pl. csak 1 kocsiban keletkezett tűz esetén még fél óra alatt sem üríthető ki, pedig az evakuálásnak az élet- és vagyonbiztonság miatt kb. 5 perc alatt meg kellene történnie.

Amikor egy történetben előkerül egy BMW X5, akkor általában megfagy a levegő, mindenki maga elé képzel egy tagbaszakadt kopaszt, aki kiszáll és elindul megverni valakit. Lackó ezútal ellenpéldát látott és ha már jó hírrel indítottuk a mai posztolást, akkor így délutánra sem lesz vérfagyasztás.

Egy nagyon rövid történetet szeretnék megosztani veletek. Nincs benne anyázás, ezért akik erre gerjednek, azok nyugodtan kattintsanak a vissza gombra.

Szóval tegnap (02.22.) kb este 8 körül az Astoriánál vártam a buszt. Kb a buszmegállóval egy vonalban a forgalmi sávok közepén lévő úthibára figyelmeztető jól bevált két cölöp+szalag kombináció megoldás díszelgett, azonban az egyik fel volt borulva.

Azt hiszem, mindenki jól érezte magát a tavalyi tavaszváró hétvégénken Egerszalókon, így már gyakorlatilag egyértelmű volt, hogy idén is kell valami hasonlót összehozni. Mivel egy éve kelet felé mentünk éjszakai fürdőzni, bográcsolni, borkóstolni, kirándulni, szalonspiccet generálni, ezért most az is eleve eldöntött tény volt, hogy ezúttal a másik irányba nézelődjünk. A kemény mag megbeszélte, kitalálta, megszavazta a helyet és az időpontot, ez lett belőle:

Ekkor: 2010. március 26., péntek délutántól március 28. vasárnap, a másnaposság esti tompulásááig

Itt: Balf, Petőfi utca 5. (Molnár Vendégház)
GPS koordináták: N 47.648014, E 16.665703

Reméljük, lesz annyira jó idő, hogy ide kiülhessünk

A szállás ára nagyon baráti, 2 500 Ft/fő/éj, üdülési csekket elfogadnak. Helyben 20 fő tud aludni a főépületben vagy három kis faház valamelyikében, utóbbiakban is van zuhanyzó és fűthetőek. Amennyiben nem lenne elegendő ennyi férőhely, hasonló áron (szükség esetén ezt még pontosítjuk) rendelkezésre áll egy másik panzió is, négykézláb megközelíthető távolságon belül.