autózz!

A Centrumról már sokat hallhattunk, itt is meg a Homáron is rendszeres vendég ez a kedves parkolási társaság. Rómeó is velük szívta meg. Esetleg ha valaki tudja, hogy melyik parkolós cég szünetelteti az ellenőrzést a havazás miatt, az írja meg kommentben, hogy fölöslegesen senki ne fizessen a semmiért, ha meg ellenőriznek, akkor ne kapjon büntetést a félinformációk miatt.

A minap kaptam egy pirosat a centrumtól! Sajnos jogosan van mozgássérült parkolós kártyám. Kint is volt a szélvédőm mögött az üveghez szorítva, mert egyébként lecsúszik és irtó nehéz kivenni a műszerfal és szélvédő közé ékelődésből.

Már volt hasonló afférom ezzel a társasággal. Most azt írták, hogy nem azonosítható a Pa xxxxx számú kártya. (máskor a szám nem volt látható) És természetesen fizessek x forintot, mertkülönben irgum-burgum.

Felhívtam őket, hogy most mi volt a gond. Azt mondták, hogy a hologram nem látszik, ezért nem tudják azonosítani, hogy fénymásolat-e vagy nem! Korábban ugye a szám nem volt látható, akkor az volt a baj. Azt mondták, vigyem be a kártyám, mutassam be, vagy küldjek róla egy fénymásolatot mail-ben.

Természetesen mail lesz a vége, mert, ha bemegyek hozzájuk, akkor azért tesznek pirosat, mert bevittem hozzájuk a kártyát és különben se akarok bemenni.

Kérdésem több is van, mivel tulajdonképpen nem tudtam rendeltetésszerűen használni a parkolóhelyet, mert a járda és az úttest közé pakolták valakik a hókupacokat, ami nem lenne baj. Így viszont a velem utazó és jobb oldalon ülő embereket előbb kiteszem az út közepén megállva, feltartva a forgalmat és majd utána beállok a parkoló helyre. Elinduláskor ez a folyamat megismétlődik visszafelé is. Az autós társak „jogos” felháborodásával kísért dudaszóval, hogy mi a túróér az út közepén teszem ki az utasokat.

Mindez villamossínen, jogsi nélkül. Trixilw szilveszterkor volt tanúja az eseménysornak, ezt foglalta össze nektek, meg a rendőrségi eljárást. Igen, volt vér is.

Sokat gondolkoztam, hogy megírjam-e neked (a blognak) ezt a szösszenetet, mert végül is csak egyszerű gázolásos esetről van szó (mondjuk vérrel, amit sokan szeretnek :), de a tegnapi rendőrségi kihallgatásom után annyira morbid lett az egész, hogy most már összeszedem a gondolataimat és leírom. Meg persze várni akartam az írással amíg lesz újra nyereményjáték :)) (vicc volt) Azt majd te eldöntöd, mire jó. Megpróbálom rövidre fogni.

Tehát. 2010 január elsején hajnali három órakor úgy döntöttünk, hogy ideje most már lelépnünk a szilveszteri buliból és hazaindulnunk. Hárman voltunk, menyasszonyom, közös barátnőnk meg én, el is indultunk nyugodtan. Bennem, aki vezettem, egyetlen korty pezsgő volt, amit éjfélkor kortyoltam az újév tiszteletére. Semmi más pia. Esett az eső, nyálkás volt az út, a taxisok 10-el araszoltak vadászva körülöttünk, amelyik haladt, az sem ment gyorsan, így felvettem a tempójukat, ami egy laza 45-50 volt.

A Nagykörúton mentünk, a Blaha irányából a Nyugati tér felé.

Ha jól vettem ki Gábor szavaiból, nem turistáskodik Brazíliában, hanem tartósan ott él és egészen eddig gyűjtötte nektek a tapasztalatait, hogy most ország-világ elé tárhassa. A levél terjedelmét nézve azt kell előrevetítenem, hogy ma délután kicsit visszaveszünk a világgazdaság termeléséből, de megéri végigolvasni.

Már az amerikás írás óta tudtam, hogy meg fogom írni a tapasztalataimat, korábban csak sejtettem. :-) Szóljon ez a post Brazília közlekedéséről.

Amikor ide jöttem először, valahogy úgy sejtettem, hogy olyasmi lesz majd, mint Törökország vagy Marokkó volt… végül is harmadik világ, meg minden. Hát nem.

Kezdjük általánosságokkal:

A brazil embernek jellemzően kevés fogalma van a közlekedési szabályokról, viszont nem akarja a kocsiját összetörni. Mit eredményez ez: általában figyelmesek, előzékenyek, viszont európai szemnek őrületes baromságokat képesek véghezvinni.

Nekem is erősen kezd elegem lenni a télből, ugorhatnánk április második felére. Jó volt egy ideig, hogy esett a hó, szép fehér volt, de most már inkább a macera van vele. Holnap meg állítólag még egy adag utánpótlást kapunk. Úgy hiányzik, mint púp a hátamra. Judit nálam is jobban így gondolhatja, mert a minap ügyesen mögé parkolt egy tapló autós - az egyetlen kijárási lehetőséget blokkolva -, aki bár végignézte a másfél órás kínlódást, nem tolta ki a pofáját a közeli irodaházból, hogy arrébb álljon.

Tudom, hogy nem nekem van egyedül havas történetem, de egyszerűen annyira fel vagyok háborodva, hogy muszáj leírnom Nektek a ma történteket! Most értem haza, de még mindig remegek az idegességtől!

Az I. kerületben, a Krisztina körúton dolgozom, ahol a parkolás titka: korán menj dolgozni (úgy reggel 7-8 körül). Én általában 7 körül szoktam érkezni, így jelen havas helyzetben sem okozott gondot a parkolóhely. Na de ma délután!

Magpet küldött már be néhány olyan sztorit, amik kiváló vitaalapok voltak annál fogva, hogy sokak szerint ő volt a hülye, hasonlóan sokak szerint pedig másik fél. Most is egy ilyen szituáció leírását kaptuk meg tőle fényképpel együtt. Szerintetek ő volt türelmetlen, vagy a rendőrök voltak bunkók? Esetleg az egyirányú utcában szembe jövők a fő bűnösök? Mert ha ők nincsenek, nem lett volna probléma sem.

Gödöllő lehet a világ legbiztonságosabb városa. Ezt abból gondolom, mert a helyi rendőrség munkatársaival minden bizonnyal a legfontosabb feladatuk teljesítése közben sikerült összefutnom. Az egyetem kollégiumához igyekeztünk, elég sok cuccal megrakva. Az épülethez egy kb. 30m-es, befelé egyirányú utacska visz.

A terület leginkább egy park-félére hasonlít, tehát olyan a helyzet, mintha valaki a saját kertjében a garázs felé menet jelölne ki bölcsen egyirányú szakaszokat. Ezért aztán nyilván sokan nem is észlelik a táblát, ami persze súlyos hanyagság. Az egyirányúsításban tehát kevésbé érezhető a logika, hacsak nem a kassza feltöltésének szükségessége. De ez mellékszál, lépjünk is túl rajta, az út okosan egyirányú, legyen így. Messziről láttuk a kék lámpát, itt bizony intézkedés folyik.

Pocok története már-már szürreális a számomra is, bár sok beküldött levelet olvastam már, olyanra nem emlékszem, hogy valakit egy zebrán elgázoljanak és még az autós üsse meg mindezek után. Volna egy-két ötletem, hogy mit tudnék csinálni az ilyen emberrel, de valószínűleg mindért börtönbe csuknának, úgyhogy inkább nem részletezem...

Bár sokan írtak hasonló cikket, de azért gondoltam leírom az esetem, mivel van rendszámom hozzá. Remélem kit tudod tenni. És bár vér nem folyt, de majdnem.

Szóval a történet: Ma (2010.február 6.) délelőtt elmentem párommal egy kis ebéd előtti sétára a városligetbe. A ligetből visszafelé az Erzsébet Királyné útján kíséreltük meg az átjutást a Hungária körúton.

A középső járdaszigetig minden gond nélkül átjutottunk, amikor viszont mentünk volna át az aluljáró felé a Hungárián, akkor egy addig álló autó, hirtelen megbolyhosodva az épp átkelő gyalogosok közé száguldott. Mivel én már a zebra közepén tartottam, folytattam utam, de így az oldalával letarolt az autós.

Van ám még havazós sztori a postaládában, de már attól elkezdek fázni és beázik a zoknim, ha a blogra jövök, úgyhogy amíg meg nem jön a mára ígért újabb adag hó, történetből is másfélét kaptok. Mondhatjunk, hogy Csaba peches, a címből sejthető is, hogy miért. Tud valaki tuti módszert ajánlani neki és a többi olvasónak autólopás ellen?

Azért írok a blognak, mert fogalmam sincs mit tegyek. Illetve van pár ötletem, de majd meglátjátok. A történet röviden annyi, hogy pár hónap alatt két autónkat lopták el. Fiatal pár vagyunk, Budapest egyik lakótelepén lakunk. Párom kapott egy céges autót, mert ez ilyen jófej cég, használtuk is másfél évig, mígnem egy októberi reggelen nem találtuk a parkolóban. Ellopták.

Volt nagy bánat, de sebaj, volt casco is,a cég is rendes volt, kicsit kevesebbért de kinézhettünk egy másik autót. A cég megvette, újra lett céges autónk. Ebbe már szereltettünk tuti váltózárat, hátha. (Tudom, tudom, szart se ér. A izé, meg a másik a jó.) Nos, ezt a kocsit már csak két hónapig élvezhettük, mert újfent ellopták. Ez már erősebb sokk volt.

Ki tudja, hányadik off topicunkat nyitom meg ezennel, miután a borospince beomlott a blogmotor karambolját követően. Mint ahogy eddig, most is új típusú vendéglátóipari egységet választottam 107! javalata alapján, kizárólag 18 éven felülieknek, gyerekek és prűdek csak csukott szemmel jöhetnek be!

Nem venném a szívemre, ha valakit autózz! blog olvasás közben cseszne le a főnöke munkaidőben, ezért ma csak így délután fél öt felé közeledve kaptok posztot. Na jó, meg azért is, mert nem volt eddig egy szabad percem se veletek törődni, de majd most! MutánsTehén egy kerékpárossal zúzta meg kicsit autója elejét, miután elindult a zöldnél. A biciklis szerint persze ő volt a hülye. Szerintem is, mert mindig a posztoló az, mint tudjuk.

Gondoltam megírom a sztorimat, hátha valakinek érdekes lehet. Tegnap este (01.29) a Jókai téren parkoltam (Liszt Ferenc térrel szemben az Oktogon közelében, aki nem lenne ismerős arrafelé). Beszálltam a kocsiba, kiálltam, elindultam és meg álltam a piros lámpánál annak rendje és módja szerint.

A lámpa zöldre váltott, előttem egy Taxi volt aki megindult, én pedig nemkülönben. Épp a zebrához ért a kocsi orra, amikor egy iradtlan csattanás kíséretében egy biciklis repült át a motorháztetőm felett. Eszmélni sem volt időm, a bicajos már üvöltött és a lámpára mutogatva osztotta az észt.

Még mindig tél van, bár ma már a szikrázó napsütésben +1°C-ot is mutatott az autóm hőmérője, azért a hétvégén esett sok hó még megvan. Gabesz egy ezzel szoros összefüggésben lévő problémára hívta fel a figyelmet a korábban már taglalt tetőről egyben szélvédőre csúszás mellett, ez pedig a lámpák láthatósága, pontosabban ennek hiánya.

Az elmúlt napok nagy havazásai után, aki autóba ült az saját maga szerint jó és biztonságos vezető. Szerencsére a bénábbak otthon maradtak. De én most nem ezért fogtam virtuális tollat. Hanem az a mértékű nemtörődömség, ami engem nagyon bosszant.

Azon már meg sem lepődök, hogy 1-2 okos ember az indulás előtti autótakarítás kimerül abban, hogy ablaktörlővel töröl 2-3at és a többit majd a szembeszél leviszi. De amit lefényképeztem több autón, és még többet is fényképezhettem volna, ha nem vezetek, és jobban erre figyelek.

Ha ez nem önkéntes rendőrködés, akkor semmi, de majd ti eldöntitek, hogy Tamás helyesen járt-e el akkor, amikor betolta a kocsija orrát egy igazi nagy büdös tapló autós elé, majd magát rendőrnek kiadva mentette önnön irháját.

Ma azaz február 2-án kedden délelőtt 10.30 körül történt velem a Villányin a főiskola melletti gyalogosátkelőnél. Családi népautómmal mentem munkába. Ehhez kell egy kunkort tennem a Villányi úton, azaz átmegyek a síneken visszafordulók a főiskolánál, a főiskola mellett felmegyek a Ménesire. Nos aki jár arra, az tudja, a kikanyarodásnál a jobbról jövő autók „jóindulatán” múlik a dolog. Ami még a kikanyarodást lehetővé teszi, hogy közvetlenül ott egy zebra, ahol elvileg a gyalogos áthaladások okán megállnak az autók és ki lehet kanyarodni. Ma reggel ott álltam, várva a kikanyarodásra és a magyar közállapotokat jól példázó szituáció alanya lettem.

Vártam tehát a kikanyarodásra. Kocsisor csak jött jobbról folyamatosan. Egy anyuka babakocsival a zebrán át akart menni, ezért abban bíztam, majd megállnak neki és akkor kifordulok. De nem. A kocsik csak jöttek. 1-2 perc is eltelt és az anyuka már kint az úton hol előrébb lépett, hol hátra, de nem állt meg neki senki. Majd ekkor egy nagyobb rés támadt a kocsifolyamban és az anyuka felbátorodott, nekiindult.

A rést hagyó, kicsit távolabb lévő soron következő sportkocsi azonban nagy gázt adott, kilőtt, pillanat alatt átszelte a távolságot és kissé elhúzva a kormányt még beférve a babakocsi és a járda közé eljött, leheletnyire a babakocsitól.

Tudom, tudom, szar szóvicc, de ahogy nézem, nem is én alkalmaztam először a blog.hu történetében. A hétvégén jó sok hó esett az országban mindenfelé, TG az e témával kapcsolatos küzdelmeit és tapasztalatait osztja most meg veletek.

Már régóta olvasgatom blogjukat, ha időm engedi. 22 éves vagyok, 4 éve van jogsim, és kb. évi 14-15ezer km-et vezetek mint sokan, én is sokszor tapasztalok meghökkentő magatartást más autósoktól (mind az autóban ülve, mind azon kívül), de eddig mindíg egy legyintéssel letudtam az egészet, nem vagyok az a kötekedő típus, nem idegesítem magam fölöslegesen. Most, azonban egy olyan dolog esett meg velem, amit mindenképpen meg szeretnék osztani a nagyközönséggel.

Történt, hogy leesett egy nagyobb mennyiségű hó. Ez ugyebár mérsékelt éghajlaton normális, azonban az emberek nagy részét meglepetésként éri. Így volt ez az utcánkban is (csendes kisforgalmú utca, a rózsadombon), ahol a meglepődött autótulajdonosok sem tudtak mit kezdeni az előállt helyzettel. Egy részük csak simán beleült a gépkocsiba, kettőt törölt az ablaktörlővel, és padlógázzal elindult, mondván majd' csak leolvad a hó a járgányról.