autózz!

Igazi tetőtől talpig úriemberrel találkozott pár napja Zsuzsanna, aki nem csak egy liter nyálat kapott a szélvédőjére, de még az egyik oldalablakát is megpróbálta betörni puszta kézzel a történetben szereplő jóképességű humanoid. A történet annak fényében különösen nem vicces, hogy nemrég egy autós agyonvert egy gyalogost, barátját pedig félholtra, csak meg nehezményezték, hogy száguldozik.

2009. Október 22.-én reggel munkába menet autóval, szokásos útvonal, jobbkéz megad, balra egyirányú utcába akartam bekanyarodni (elég szűk a parkoló autóktól), amikor is látom két magát embernek tartó pasi áll majdnem az út közepén és "nagyon" beszélget, rám sem hederítve.

Azért, hogy talán hallanak egy picit ráböktem a dudára. Erre a sötétebb bunkó magából kikelve ordítozni kezdett és mutogat: kerüljem ki ő nem lép arrébb, az utca csak az övé, mit képzelek én és vagy ötször leköpte a szélvédőmet (DNS minta). Én meg csak néztem ki a fejemből és még mindíg udvariasan kértem (persze gondosan bezárkózom mindig a kocsiba).

Ganyager és párja volt az annak idején, aki az első, gánti blogtalálkozóra elsőként ért oda, még mi is mögötte, alaposan kidekorált Astrájukat kísérve futottunk be. Kedves mozgáskorlátozott pár, akiket nem akadályozott meg ez abban, hogy eljöjjenek és jól érezzék magukat. Lehet, hogy ha a helyükben lettem volna, a most történteken nagyon felkaptam volna a vizet, de a sztori végére nekik még ebből is sikerült pozitív befejezést kihozni.

Rendkívüli módon szokott bosszantani, ha arra valójában nem jogosult autós beparkol a mozgáskorlátozottak számára fenntartott helyre, az egyik legvérlázítóbb pofátlanságnak tartom - feleségemmel együtt mozgássérültek vagyunk. De ami a múlt héten történt velünk az már teljesen érthetetlen számomra.

Gondoltam egyet, hogy az 1 hónapos házasságunk "fordulóján" meglepem a feleségem egy "romantikus sétával"! A választás: a martonvásári Brunszvik-kastély / Beethoven Emlékmúzeum LETT. Odaértünk, tárva nyitva volt a főkapu. KRESZ tábla NEM TILTJA, (lásd a mellékelt képeket) mondom a feleségemnek, akkor bemegyünk mi is kocsival, mert az előttünk lévő autó is úgy is bement/beengedte.

Ha finoman akarok fogalmazni, akkor ez a hosszú hétvége számomra igen kalandosra sikeredett, ha kicsit érzékletesebben, akkor meg úgy kell mondanom, hogy orbitális szopás volt. Mostanában aktívan passzívkodó bloggertársnőm és egyben életem nagy szerelme, Kisikasa, elvben egy sötétzöld régi Swiftet használt eddig. Azért csak elvben, mert a gyakorlatban munkába BKV-val járt, ahová meg együtt mentünk, oda az én autómmal, szegény Csöpi - mert ugye egy nő autójának nyilvánvalóan neve is van - pedig ott állt ideje nagy részében a ház előtti parkolóban.

Kisikasa édesanyja épp mostanában határozta el, hogy megtanul vezetni, ezért úgy döntöttünk, elvisszük neki a kocsit, több hasznát fogja venni, mint mi. A terv az volt, hogy környezetbarát módon ketten két autóval megyünk, aztán eggyel jövünk vissza. Csütörtök este valamikor nyolc óra után jutottunk odáig, hogy bepakoltuk a cuccokat, kutyát, neten vettem mindkét autóra autópálya matricát, aztán irány a benzinkút, hosszabb útra jobb teli tankkal indulni.

Ez a kép még illusztráció, a többi sajnos nem az

Kispesten, az Üllői úton lévő Agip - leánykori nevén Esso - kúthoz mentünk, mert közel is van, útba is esik, meg a benzin is olcsóbb ott az átlagosnál. El is foglaltunk két kútfejet, hogy tovább gazdagítsuk az arab olajmilliárdosokat, tankoltunk mindkét autóba, aztán bementem fizetni. Épp a kasszánál voltam, amikor csörgött a telefonom. Kisi volt az, de mivel épp fizettem, lenyomtam, mert gondoltam, hogy biztos csak azt akarja, hogy vegyek valami csokit, vagy ilyesmi. Aztán kimentem.

Talán akad egy-két rendszeres olvasó, akinek feltűnt, hogy az elmúlt két napban hiába várta a friss és ropogós posztokat, csak nem jött semmi új. Most még csak balhé sem volt székesfővárosunk szívében, ahonnan el lehetett volna vinni három napra, vagy ilyesmi. Kalandosra sikeredett ez a hosszú hétvégém, holnapra tervezem is, hogy kanyarintok belőle egy saját történetet, mert sajnos van olyan része, ami nagyon ide való erre a blogra. Azért végül csak sikerült megállnom Kapuváron a temető parkolójában (itt sikerült épp), mert ez végre egy olyan hely, ahol van 3G mobil internet és képes vagyok kommunikálni a külvilággal.

De a sok rizsa után jöjjön most inkább egy levél, amit Hemü írt, talán egyike az idei utolsó biciklis posztoknak, mert bár itt most épp süt a nap és az autó anyósülésén van vagy 25°C, hamarosan itt a zimankó, a jeges utak, akkor pedig már csak a legelvetemültebbek fognak kerékpárral az utakra merészkedni a bátor autósok közé. Természetesen most is arról lesz szó, hogy az autós nagyobb, erősebb, mindig igaza van, a kétkerekűvel meg menjen az az idióta a víz alá kefét rágni.

A címben szereplõ mondatot egy hölgyvezetõ süvöltötte ki az ablakon, amikor balra kanyarodtam elõtte a kerékpárommal a X. Basa utcából (2x1 sávos) a Száva utcába. Azóta gondolkodtam azon, hogy mi indíthatta erre. Már jó elõre jeleztem a karommal, tehát ebben nincs hiba. Úgy gondolom, hogy elég hely volt, nem kellett hirtelen fékeznie. A következõkre jutottam:

1. "Ne mereven elõre nézz, hülyegyerek, mert egyszer majd jön valaki, aki nem adja meg neked az elsõbbséget, és kivasal!"

Ezért jó a nagy olvasottság, egyik nap szemtanút szerzünk egy balesethez, most meg a múltkori észak-budai óriásdugón való károgásunk nyomán megtalált minket Snake_Ey3s, aki egyike volt a koccanó autóknak és akit ismeretlenül szidott múltkori posztunk beküldője, amiért nem volt képes a többiekkel együtt félreállni legalább a járdára, hogy ne kapjon idegösszeomlást sokszáz autós, amiért nem ér be időben dolgozni.

Az Észak Budán történt balesetről bővebben, mint az egyik résztvevő... Tudom, az anyámat!

Az eset: Jobb oldalt buszsáv (Árpád hídra felhajtó a szentedreiről), bal oldalt rendes sáv.Előttem egy Renault Megane, mögöttem egy Yaris, mögötte egy Opel Omega. A buszsáv végén a buszmegállóban egy VW Polo. A Polo sofőrje kirakta az indexet és körültekintés nélkül kitette a kocsi elejét a haladó sávba (reggeli csúcsforgalom). Ettől az előttem haladó Renault először lassan fékezni kezdet majd blokkolt.

Ennyire azért nem volt vészes a helyzet

Én mögötte ugyan ezt tettem, azonnal nem akartam satuzni mert akkor a mögöttem jövő abszolút telibever és mivel esett még a másik sávba is átcsúszhatok utána), ezért előbb fékeztem kicsit, majd blokkolás, kicsit "meghintáztattam" a kocsit, így éppen, hogy csak koccantunk a Megannal. Nekem leesett a rendszám, neki megrepedt a rendszám tartó keret egyéb sérülés semmi. Ezzel nem is lett volna baj, mehettünk volna tovább 5 perc múlva.

A közelmúltban megkértelek benneteket, hogy töltsetek ki egy kérdőívet, amiben kérdeztünk mindenféle általános dolgot életkorról, foglalkozásról, lakóhelyről, blogolási szokásokról, valamint arról, hogy mi az, amit szeretnétek inkább látni itt nálunk, miket javasoltok, mitől lehet jobbá tenni. A szabadon megfogalmazható javaslatokkal, kérésekkel, kérdésekkel foglalkozó résszel külön posztban, talán posztokban fogok foglalkozni, mert szerencsére azt is meglepően sokan kitöltöttétek. Több, mint ezer elküldött kérdőív alapján íme a statisztikák:

Szerencsétlen Renegade kapott dudálást meg motorbőgetést a háta mögül, meg aztán mellé bónuszként majdnem néhány pofont is, csak mert nem akarta áthágni a KRESZ előírásait és ezzel még nagyobb dugót okozni a keresztforgalomnak, no meg akadályozni a zebrán a gyalogosokat.

Ma reggel a következő esett meg velem. A Pesti alsó rakparton haladtam lapos kúszásban észak felé a Nemzetközi Hajóállomás előtti szakaszon. A sor alig mozdult. Mint később kiderült, a Vigadó előtt baleset történt, emiatt az észak felé vezető két sáv egyre szűkült. A következményeket mindenki fantáziájára bízom.

Előttem egy ponyvázott kisteherautó állt, nem láttam tőle semmit. Megálltunk a lámpánál, ami után le lehet hajtani az Erzsébet híd alá vezető szakaszra, ő volt az első, én a második. A lámpa zöldet mutatott, de a teherautós nem mozdult, ebből tudtam, hogy be van dugulva előtte a sáv. Piros, majd megint zöld, még mindig semmi, majd lassan elindult. Én úgy döntöttem, megvárom, hol áll meg, mert nem látok tőle előre, beragadni pedig nem szerettem volna a kereszteződésbe.

A teherautó még éppen nem lógott rá a zebrára, tehát úgy döntöttem, nem megyek utána. Piros, a sor nem mozdul, a teherautó ugyanott áll, mint addig, majd zöld, és még mindig minden változatlan, ezért én sem mozdultam meg.

Ez a poszt most annyira offtopic lesz, hogy nem csak vér nem fog folyni, de még csak autó sem nagyon lesz benne. Sokszor volt már mindenféle nyereményjátékunk, ahol autós navitól kezdve hifi fejegységen meg hangszórókon át több kartonnyi Irsai Olivérig mindenféléhez hozzájuthattatok, jó érzés örömöt látni az arcokon a legapróbb dolgoknál is, nem egyszer hallottam a nyertes szájából azt, hogy nem is gondolta volna, hogy az ilyen nyereményjátékokon tényleg lehet nyerni. Most az én arcomra került egy ilyesfajta mosoly, remélem ezt sem bánjátok, hanem velem örültök, hogy ilyen is van.

Egy ilyen Acer Aspire Timeline notebook az új szerzemény

Nemrég sikerült a több, mint négy éves, sokat látott notebookomat betegállományba tenni azzal, hogy az egyik nyitásnál a bal oldali zsanér megadta magát és egy nagy roppanás kíséretében megüzente, hogy akkor ő most már inkább nyugdíjba menne, amúgy is időszerű volt, most meg aztán főleg. Elkezdtem nézelődni a neten, hogy honnan lehetne a lehető legjobb áron új, de használható gépet venni, így akadtam bele a minibook.hu webshopba, ahol egy érdeklődő levél elküldéséből sokfordulós levelezés lett, a végén pedig arra jutottunk, hogy legyen egy ilyen Acer gép és forintosítás helyett tekintsük szponzori ajándéknak.

Ma reggel Rocky közel lehetett ahhoz, hogy félholtra boxolja azokat, akik egy kis koccanás miatt óriási dugókat csináltak egész Észak-Budán. Akkorát, hogy még az index is cikkezett róla egy rövidet. Miután aktuális posztunk írójának agyában elpattant egy ér, egy halom kérdést is tett fel egy halom embernek, aki érintettnek érzi magát vagy simán csak véleménye van, az kommenteljen bátran! Jó, tudom, titeket nem kell erre nagyon bátorítani.

Na most már tényleg elfogyott a türelmem... Nem az első eset, mondjuk inkább, hogy egy évtizedes megfigyelésen alapszik! Előre bocsátom, személyi sérüléssel NEM JÁRÓ balesetekről, koccanásokról beszélek!

Rettenetes és elítélendő módon (közben szaggatom a ruháimat és hamut szórok a fejemre) párommal kb. 10 éve járunk Budáról az egymás közelébe eső XIII. kerületi munkahelyünkre, autóval! Rendszeres és visszatérő dolog, hogy az Árpád híd környezetében koccanásos balesetek történnek, jellemzően a reggeli és esti csúcsban.

Velem is történt már ilyesmi, a budai felhajtónál belecsúsztam az előttem hirtelen fékezőbe egy esős őszi napon. Konstatáltam a helyzetet, a hibás én vagyok, elismertem, fél perc múlva már a betétlapot töltöttük - és itt jön a lényeg - félrehúzódva az úttest és a villamossínek közötti padkára. A forgalom akadálytalanul haladhatott tovább, 2 perc után.

Sajnos ezt mások nem így gondolják, rendszeres a szinte sértetlen, vészvillogós 2-3 autó a legkülönbözőbb helyeken, körülötte mobiltelefonálgató, ráérős "sértettek", rendőrök... Ez a helyzet a Margit híd kiesésével vált csak igazán kritikussá!

A következő, lxrose által írt levélről a Széchenyi Fürdő előtti mozgáskorlátozottaknak fenntartott parkolóhelyek esete jutott egyből eszembe, ahol a vastag oszlopra szereltek egy apró táblát, amit a másik irányból érkezőknek esélye sincs észrevenni. Ott azért kerékbilincs jár, Velencén viszont egyenként harmincezer forintra büntetik a gyanútlanul tilosban megállókat. Jogos büntetés vagy pofátlan lehúzás?

Idén nyáron apósomat megbüntették Velencén 30000 Ft-ra parkolási szabályok megsértése miatt. Rögtön az elején elismerem, hogy a büntetés ebben az esetben jogos volt (utólag ellenőriztük, tényleg volt megállni tilos tábla). Viszont felvetett bennem néhány gondolatot.

De először a történet:
Gondolta a család (após, anyós, párom, fiam és én), hogy egy napra lemegyünk a Velencei-tóra, mert az Pesthez elég közel van és biztos a fiam is élvezni fogja a tavat. A kijelölt parkoló fizetős volt, fene tudja, hogy volt -e hely még, úgy döntöttünk, hogy keresünk egy kisebb utcát parkolásra.

Én nem tudom, hogy Tornado86 komolyan gondolja-e a kérdéseit, amiket feltett a lenti levelében, nem is tudom, hogy lehet-e őt és a szabályosságot egy lapon említeni. Legutóbbi írásával sok indulatot és sokszáz kommentet generált, most itt az újabb sztori, kíváncsi vagyok, ti mit szóltok hozzá.

Mai élményemet osztanám meg veletek, ismét előzéshez kapcsolható a sztori, pont úgy mint a multkori a Fabia veszélyes sofőrével. Igen, tudom, óvatosabban kéne vezetni, a KRESZ-t maradéktalanul betartani.

Emlékeim szerint említettem akkor is, hogy illik egy profinak előzni, aki viszont tényleg ért a vezetéshez, megerősíti, hogy a veszélyes manőverek kell a lehető legrövidebb ideig tartsanak és mind közül az előzés a leginkább veszélyes.

Innen is jutott eszembe megkérdezni a kedves autóstársak véleményét az alábbi manőverem szabályosságáról, bár ha figyel a jobban kolléga egy átlagos előzés lett volna, így viszont már nem volt veszélytelen, egyértelmű utalást nem találtam rá a KRESZ-ben.

Nem először fordul elő, hogy egy kék rendszámos autó sofőrje úgy érzi, bármit megtehet, rá nem vonatkozik a KRESZ. Volt már ilyen, lesz is még, mert sajnos tényleg akármit csinálhatnak, nem vonhatók érte felelősségre. Lacika levele alant.

Reggeli forgalom Budáról Pest felé a Hegyalja úton, Mészáros utca magasságánál. Adott a buszsáv, amit a buszon kívül sok budai (és azon túli) polgár használ arra, hogy a BAH csomópont origójától a képen látható lámpáig megelőzze és bevágjon türelmesebb sorstársai elé.

Ezen szabálytalan és rendkívül idegesítő autósok jelentős része odáig megy pimaszságában, hogy a buszsávban haladva jobbra indexel, a külvilág felé mintegy azt mutatva, hogy a képen is látható lámpánál majd ő bizony elfordul jobbra, szóval akár ne is tekintsük szabálytalanságnak az ő buszsávban történő közlekedését.

Ám az utolsó pillanatban (ahogy azt sejteni lehet), amikor a lámpa zöldre vált, látszólag jobbra tartó embereink hirtelen meggondolják magukat, és mégiscsak visszasorolnak (bepofátlankodnak) a buszsávból a rendes polgárok közé.