autózz!

Nincs is szebb annál, mint amikor különböző nem túl sietős állami és önkormányzati fenntartású cégeknek össze kellene hangolni egymással a munkáikat, hogy ne legyen lezárva az a pár négyzetméter egy hétig. Promontor sztorijában is ez volt a helyzet napokig, a túrást már jópár napja befejezték, az aszfalt meg csak nem akart a helyére kerülni, az autósok ülhettek a dugóban, pedig egy kis odafigyeléssel ez elkerülhető lett volna.

Azt tudjuk, hogy a Budapest autós szempontból nem egy leányálom: mindenütt nagy a forgalom,és persze a dugók is rendszeresek. Sok helyen a nagy forgalmat és a dugót egészen kis apróságok választják el egymástól, amire a minap az Október 23-a utcában találtam "remek" példát.

A Nagyszőlős-Bocskai-Október 23-a útvonal persze sokszor önmagában is dugós, végülis az egyik fő bevezető útszakasza a belvárosnak. Ugyanakkor szeptemberben az volt a tapasztalatom, hogy ugyan sűrű volt itt reggelenként a forgalom, de olyan igazi pesti dugó nem alakult ki: a lámpákon elsőre át lehetett jutni, néha még zöldhullámocskákat is el lehetett csípni.

Ezen a hétfőn (szep. 28.) azonban változott a helyzet: már a Nagyszőlős utcán is dugó volt, aztán végig a Bocskain is. Egészen az Október 23-a utcáig igen lassan haladt előre a kocsisor. Onnantól viszont Pestig lehetett "száguldozni", egy zöldhullámmal átkeltem a Petőfi hídon.

Vezda László, a zsarucar.hu autóvadásza nemrégiben megkérdezett, hogy nincs-e kedvünk indítani egy kis posztsorozatot, amiben röviden és lényegretörően tesz egy-egy javaslatot arra, hogy mire érdemes odafigyelnünk, ha nem szeretnénk autónkat az autótolvajok számára könnyen levadászható prédaként felkínálni. Természetesen élünk a lehetőséggel és nagyjából kéthetente kaptok egy-egy ilyen szösszenetet tőle. Az elsőre magam is tudok egy példát az ismerősi körömből, talán pont azért fordul elő, mert úgy gondoljuk, hogy ilyen biztos nincs. Pedig de.

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy gépkocsijuk slusszkulcsát benne felejtik a kocsi gyújtáskapcsolójában, miközben a nyitott autót magára hagyják és pár méterre távolodnak tőle. Ilyen eset például az, mikor reggel kiállunk házunk udvaráról és kiszállunk, hogy becsukjuk a kertkaput.

Ha szeretett négykerekűnket már kiszemelte magának valamilyen bűnözői csoport, akkor bizony ez tökéletes pillanat arra, hogy a közelben várakozó rosszfiú kihasználva az alkalmat bepattanjon a gyakran járó motorral álló kocsiba, és elszeleljen azzal.

Biztos mindig emlegetem ilyenkor, de az egyik kedvenc témám a külföldi beszámoló, nagyon érdekes tud lenni, hogy nem is olyan messze tőlünk mennyire más a közlekedési kultúra, legyen az jobb, rosszabb, esetleg egyszerűen más. Don Blasius Tunéziában járt és feltérképezte nekünk az ottani helyzetet.

Tunéziában voltam, és bár nem vezettem ott, a látottak elég érdekesek voltak. Mint közlekedés iránt érdeklődő ember, igyekeztem alaposan megfigyelni, itt hogy mennek a dolgok. :)

Busszal sikerült nagyjából beutaznunk az egész országot, így képet kaptam a fejlettebb északi és fejletlenebb déli területekről is. Ez a legliberálisabb arab ország, szinte már egyfajta átmenet az európai és a keleti/afrikai kultúra között. Ez a közlekedésén is meglátszik. Sejtettem, meg olvastam is, hogy nagyjából mi lehet ott. Káosz? Talán első ránézésre biztos, de nem ilyen egyszerű.

Mondjuk úgy, hogy rugalmasan értelmezik a szabályokat, és tudnak vigyázni egymásra, ösztöneik jól működnek, így meg tudják oldani konfliktusok nélkül a húzósabb szituációkat. Az északi országrész határozottan európai arcot mutat, a turistaparadicsomok és a főváros viszonylagos jólétének köszönhetően a forgalom elég erős. Itt az autók is viszonylag fiatalok, jó állapotúak. Bár a kisebb koccanások, karcolások jellemzőek, sérülésmentes kocsi szinte nincs. De ott ezzel nem foglalkoznak. :)

Rendkívüli módon szokott bosszantani, ha arra valójában nem jogosult autós beparkol a mozgáskorlátozottak számára fenntartott helyre, az egyik legvérlázítóbb pofátlanságnak tartom. Sokan azzal szoktak védekezni, hogy túl sok ilyen hely van a bevásárlóközpontoknál, úgyse jön vásárolni, annyi rokkant, minek parkoljon messze, ha nem muszáj. Gyula nem csak mozgáskorlátozott, de még nagycsaládos is, ráadásul volt pofája a gödöllői teszkóba menni vásárolni, vagy épp kórházba. Mivel az összes, elvileg neki és hasonló helyzetben lévőknek fenntartott hely rendszeresen foglalt volt (jó részük persze jogtalanul), ezért utánajárt, mit lehet ilyenkor tenni. Szomorú, de sem a biztonsági őröktől, sem a közterület-felügyelettől, sem pedig a rendőrségtől nem kapott segítséget, mindenki hárított és a másikra mutogatva lepattintotta levélírónkat. Mi meg csodálkozunk, hogy az emberek leszarják a táblákat meg felfestéseket.

Olvastam felhívásukat melyben kérik hogy ossza meg mindenki észrevételét, ha tapasztalja, hogy mozgáskorlátozott parkolóhelyeket foglalnak el. Én mozgáskorlátozott, nagycsaládos apuka vagyok és szeretném sorstársaimat fájdalmasan érintő tapasztalataimat megosztani.

Gödöllői Tesco áruház előtti mozgáskorlátozott parkolóhelyek folyamatosan illetéktelenek által lefoglaltak. Én hiába is próbáltam meg használni 20 esetből egyszer ha sikerül. Felhívtam az illetékes helyi kapitányságot és kértem intézkedésüket, mire sajnálkozva azt mondták, NEM RÁJUK TARTOZIK. Hanem kire? Kérdeztem. Felelet: a közterület felügyeletre. Felhívtam őket is, mire azt a választ kaptam, NEM RÁJUK TARTOZIK.

Kérdésemre, hogy ha őrájuk sem, akkor mégis kire? A helyi plázának kell gondoskodni a parkolóhelyek szabadon használatáról! Bementem a plázába és megkérdeztem a biztonsági őrt, segítene esetleg az illetéktelen használók eltávolításában és a fogyatékosok jogainak elősegítésében. Azt a választ kaptam, NEM RÁJUK TARTOZIK!

Ma sem kellett annak korán kelnie, akinek a napi programja autózz! blog olvasgatásból áll, cserébe válogatott káromkodásokat olvashattok G M tolmácsolásában, úgyhogy 18 éven aluli olvasóink most fogják be a szemüket, de még a fülüket is, biztos ami biztos!

Ez a második sztorim hozzátok, remélem nem túl sok lesz még... Szitu a következő. Kisebb város, átlagos forgalom. Lámpás kereszteződés. Áll 4 autó egymás után a pirosnál, csorgok a robogómmal.

Utolérem őket, index ki, óvatosan balról 10-15 km/h-val elmegyek mellettük, a legelső autó elé bemegyek, de jobb szélre teljesen, ha esetleg sietne valaki el tudjon rajtolni mellettem, mert hát ugye a köcsög robogóst le kell nyomni. Így is volt.

Sárgára vált a lámpa, már indulok, mikor hallom a kisebb nyikkanást mögöttem, belenézek a tükörbe, régebbi kocka Ibiza 30-35 év körüli darázs napszemüveges pali, mellette vörös asszonysága. Lemegyek a padka mellé, mert látom, hogy jönnek szembe, de éreztem, hogy nem fogja zavarni. Így is volt. Elhúzott az 50es tempóm mellett 65,5el úgy, hogy hozzáért a tükre az enyémhez.

Megszámlálni sem tudnám, hogy hányszor emlegettétek posztokban és kommentekben egyaránt, hogy mennyire utáljátok a kint felejtett, értelmetlen táblákat, különös tekintettel a 30-as sebességkorlátozókra, amik sokszor napokig, vagy akár hetekig ott maradnak az egyébként gyönyörűen felújított út mellett.

Ezzel sok mindent nem lehetett eddig kezdeni, maximum bejelenteni az illetékes közútkezelőnél vagy rendőrségen, már ha épp tudja valaki, hogy ilyen ügyekben ki az illetékes. Nemrég viszont megkeresett Imi, aki létrehozott egy olyan oldalt, ahol ezeket a fölösleges táblákat be lehet jelenteni, térképen elhelyezni, fotót feltölteni róla, hogy aztán ezüsttálcán tolhassuk oda az illetékesek orra alá, hogy kezdjenek végre valamit.

Ilyen térképen lehet nézegetni hülye táblákat

Időről-időre előfordulnak ugyan próbálkozások a témában, legutóbb a Pest-megyei Rendőrfőkapitányság találta ki, hogy akkor most majd ők jól megoldják a problémát, mert most már meg lehet nekik emailben írni az ilyeneket, ha már XXI. század, meg miegymás van.

Az Éles sarok Budapest egyik legidiótább kereszteződése / csomópontja / átjárója, nem is tudom, minek nevezzem, tipikus esete annak a jelenségnek, hogy ahol vasút megy, ott úgy ketté van vágva a város, mintha arra folyna a Duna. Ráadásul együtt kényszerül közlekedni autó és villamos, amikor meg jön a villamos, az előtte haladó autósoknak pirosra vált a lámpa. A nagy sárga izé, meg indexeljen balra és kerülje ki az álló kocsisort. Hülye egy helyzet korábbi kihangosítós nyereményjátékunk nyertesétől, SereG-től.

Minden nap a 10. kerületben lévő Éles sarkon kell keresztül jönnöm - kétszer. Aki ismeri, tudja, hogy tulképp baszott nagy kerülés nélkül Kőbánya és Zugló között nincs más átjáró.

Nos, ahogy Norcék fotóján is látszik, a Fehér út 2x2 sávos, a síneken is szabad közlekedni. Az Örs irányába az autóknak át kell jönniük a síneken; roppant "korszerűen" a villamosközlekedést egy lámpa védi (fotón piros karikával jelölve), csak akkor piros, ha épp jön a villamos, egyébként mindenki mehet(ne) a dolgára. Viszont az érzékelő úgy 30-40 méterre lehet a lámpától, mert általában még csak ott tart a villamos, amikor az pirosra vált.

Ha pedig piros, akkor a szabályos autós megáll.

Vannak nehéz esetek a közlekedésben, ami vidéken két falu közt nem annyira tűnik fel, viszont egy kétoldalt parkoló autókkal teli utcában gyakrabban fagynak le azok, akik még nem vagy már nem tudnak vezetni, esetleg soha életükben nem tudtak, csak megvolt a megfelelő összeg, amit a vizsgalapok közé csúsztattak a megfelelő pillanatban. Tpapa rendes szeretett volna lenni és visszatolatott, hogy elférjen a szemből érkező furgon, amikor a mögé érkező, vélhetően alulkvalifikált B kategóriás jogosítványtulaj úgy gondolta, hogy majd ő elfér, ha máshogy nem, akkor két kerékre dőlve.

Alig néhány perces az eset, azért merem rögtön e-mailre vetni, mert nem dúlt fel különösebben. Hülye vagyok. Sikerült jó szándékból dugót okoznom a melóhelyem közelében. Íme a történés:

Lefordulok a kis szűk utcába, ami ide vezet, a monitorom elé. Rögtön észlelem, hogy szemből egy közepes méretű dobozos felépítmény centizi az én irányomból, vele szemben haladó kisebb vant. Mivel még mindig idióta terepjárós vagyok (már volt korábban két posztom, amit megjelentettél), egyből az az érzésem támadt, hogy én sem férnék el mellette könnyebben. Nosza fék! Így még az utca elején, ahol az kiszélesedik, el fogunk férni.

Persze, az utcában nincs szabad parkolóhely, mindkét oldal tömve autóval, azért nem lehet máshol félreállni. Még a bejárati kanyar ívén is (igencsak szabálytalanul) parkolt valaki. E mellé az autó mellé húzom be a sajátomat úgy, hogy az orra már belóg közé, meg az előtte parkoló közé. De úgy mérem, így simán el fogunk férni, mert a másik oldalon itt már távolabb van az ott parkoló autó.

A megértés nagykövete újra hallatott magáról, mert vele mindig történik valami, ezúttal kollégája autója volt útban valakinek, aki biztos valami Óz fanatikus, mert mindenáron a sárga köves útra szeretett volna parkolni, csak nem sikerült neki arrébbtolni a már ott álló autót. Még jó, hogy volt rajta vonóhorog, különben könnyen lehetett volna belőle egy kis festékcsere is.

Nem erről akartam írni még tegnap, de sajnos amikor már kezded azt hinni, hogy az idióták nem okoznak elég kárt a társadalomnak, akkor az élet nagyon gyorsan rádcáfol. Ma reggel is ez történt, mikor az egyik munkatárs jön be és újságolja, hogy valaki kicsit bénán parkolt le az egyik kolléga autója mögé.

Az előadásmódon felbuzdulva már mentünk is ki a fényképezőgéppel, hogy megörökítsük a dolgot. A harmadik kattintásnál jön oda egy csávó és vadul kérdezgeti, hogy van-e valami probléma. A következő párbeszéd zajlott le:

Szerencsére a baleseteknek csak kis százaléka történik autópályán, olyankor viszont sokszor teljes pályazár van. Még szerencse, hogy van egy leállósáv, ahol előre lehet pofátlankodni, mert a sok lúzer nem meri használni. A mentő meg várja ki a sorát, majd mehet ő is, ha a karambolos autók porig égtek és át lehet fölöttük hajtani. Tier hozzám hasonlóan felhúzza magát, ha ilyet lát, mint ahogy történt ez most is. Ha volna rá rendőri kapacitás, simán azt javasolnám, hogy egy motoros rendőr guruljon végig a leállósávon és mindenkinek írjon egy szép zsíros csekket, a jogsit meg vegye el egy pár hónapra. És akkor szerintem még nem voltam olyan szigorú, mint a levél írója.

Többször körbejárt sztori következik, kávézás közbeni filozofálgatás céljából. Vasárnap este M7, Budapest felé. Baleset. Az autópálya sms szolgáltatása annyit ír, hogy égő autó oltása folyik a pályán, sávzárás, torlódás. Számolgattunk és arra jutottunk, hogy ha a dugó nem nagyobb, mint 6 km, akkor még elérjük a lehajtót, és nem sokkal később jöhetünk is vissza. Nagyobb volt : ) Így jártunk.

Jellegzetes kép egy korábbi posztunkból

3 sáv, mindenki szépen lépésben halad előre lépésben, sokszor megállva. Hahaha. Egy mesében ez bizonyára így lenne, azonban ez nem mese. Leállóban 70-80 km/h - val megszámlálhatatlan autó száguld el mellettünk.

Nem olyan rég volt egy sztorink szintén egy kigyulladó Suzukiról, akkor azonban nem lett olyan durva vége a dolognak, mint András levelében. Szerencsére még időben érkeztek a balesethez és nem égett bent a két csont részeg ember az autóban.

Nagyjából egy éve történt: éjjel 1-2 felé épp Magyarország egyik eldugott szegletében autóztunk, amikor azt láttuk, hogy előttünk lévő körforgalom közepén valami hatalmas lánggal ég.

Hamar kiderült, hogy egy régi Swiftről van szó, ami az oldalára fordult és épp a (felül lévő) vezetőoldali ajtón próbál valaki kimászni, sikertelenül. Odaszaladtunk, de a belül lévő füsttől semmi sem lehetett az autó belsejéből látni, így kiabáltunk nekik, hogy a hátul lévő ablakon próbáljanak meg kimászni – ketten jöttek ki, szerencsére nem is voltak többen, bár mindkettőjükért be kellett nyúlni a lángoló autóba, mert csak a kezüket tudták kidugni.

Péter biciklis lévén bizonyára rengeteget tudna mesélni még, milyen veszélyek leselkednek rá az autósok miatt, de ezúttal valami meglepőt tapasztalt és meg is osztja velünk, hogy ne gondoljuk azt, milyen reménytelen a helyzet.

Én voltam a biciklis. A hétvégi gyér forgalomban a Margit körúton egy piros lámpánál egy taxis mögött álltam meg. Álldogálunk ott szépen ketten, hisz pont narancssárgára érkeztünk. Egyszercsak kigyullad a tolatófény, s elindul szép lassan hátrafelé. Odébbemeltem a biciklit, s kitettem egészen a járdaszegély mellé, ő egyenes vonalon ment hátra, el fog férni.

De amikor mellém ér, megáll. Lehúzott ablak, szemkontaktus, s el nem tudtam képzelni, hogy ennek vajon mi baja lesz. Semmi. Egyszerűen szólt, hogy menjek előre, mert ő meg fog állni a templomnál. Nem láttam át reflexből a helyzetet, mert nem tudtam, melyik templomra gondol, de biztos tudja, hogy mit beszél, megköszöntem, előregördültem, váltott is a lámpa, jól megtekertem a pedált, aztán már felismertem a templomot is, ahol ő pár másodperc múlva gondolom megállt. Ennyi lett volna a szenzációs történet. Mottó: "autózz így, és éld túl a hülyéket."