autózz!

Nevada korábban sokáig dolgozott baleseti helyszínelőként és sokmindent látott, amit valószínűleg egyikünk sem nagyon szeretne nap mint nap nézegetni. Érthető, hogy azon háborodott fel, hogy a halálos baleseteket okozó gyorshajtók helyett a kommentelők többsége a sebességmérő rendőröket szidják inkább és a bírságolás ellen vannak.

Hát olvasva az e témában írt hozzászólásokat, az enyhém valószínűleg nem lesz népszerű. Felháborító, hogy mindenki a rendőröket szidja, keresi a kibúvót a felelőségre vonás alól, de arra senki nem gondol, hogy őt, vagy hozzátartozóját is elütheti egy száguldozó autós.

Én 20 évig végeztem baleset helyszínelői és vizsgálói feladatokat, és láttam zokogó, átkozódó  szülőket, gyermekként síró elkövetőket. Belegondolnak azok, akik árusítják, vagy használják a trafipax-előjelzőket, hogy ezzel mások testi épségét teszik ki közvetlen veszélynek, azzal, hogy ha nem jelez a műszer, akkor túl lehet lépni a sebességhatárt? Azt teszik ki veszélynek, aki át akar esetleg menni az úton, számítva arra, hogy esetleg lassan közeledik a jármű.

Richárd igazi szombatra való sztorit küldött nekünk, mert kell a végigolvasásához egy kis idő, de érdemes magunk elé képzelni a leírt szituációt, különösképpen a levél vége felé lévő albérletes résznél.

Egy könnyed, szórakoztató sztorit osztanék meg a Tisztelt Nagyérdemű Közösséggel. A helyszín Pécsett a Honvéd és az Ifjúság útja kereszteződése. A történetben nincs autótörés, csak majdnem, nincs verekedés, csak majdnem, nincs agyvérzés, csak majdnem, nincs rendőr, csak majdnem...

Az eset három évvel ezelőtt történt ugyan, de akkor még nem létezett ez a blog és én sem vagyok régóta olvasója az autózz-nak. Szóval, három éve egy haverral együtt igyekeztünk egy küzdősportedzésre. Mivel Ő volt az edző nem szeretett volna elkésni, de így is az utolsó pillanatban indultunk el.

A gépjármű, amivel közlekedtünk, egy ütött-kopott ezeréves Ford Escord volt. Elindultunk az albérletnek helyet adó épülettől, ami két saroknyira van a történetben szereplő kereszteződéstől. Haladtunk fölfelé a Honvéd utcán, aminek a végen rá akartunk fordulni jobbra az Ifjúság útjára. A helyszínt nem ismerőknek: egyszerű T elágazás megspékelve azzal, hogy a Honvéd utca a kereszteződésig emelkedik. Nem durva emelkedő, de kezdő sofőröknek, rutintalanoknak vagy falábúaknak okozhat gondot a kereszteződésbe hajtás.

Másodikként álltunk kanyarodásra várva, előttünk egy kombi Golf már negyedik alkalommal fulladt le elinduláskor. Mögöttünk szépen gyűlt a kocsisor, délutáni csúcsidőben ez egyértelmű. Közben a Golfos abbahagyta a próbálkozást. Kinyílt mindkét első ajtó.

Kekecke az, akivel mindig történik valami, ha épp nem történne, akkor ő gondoskodik róla. Rendszerint jól meg is kapja érte a magáét kommentelőinktől, de úgy kell neki, aki ennyire mazochista, hogy többször is bevállalja, az meg is érdemli. A beszólós-elnézéstkérős sztori alant.

Már megint itt vagyok, remélem,még nem mentem az agyadra (agyatokra)... De mit csináljak, ha valóban vonzom a hülyéket, meg a hülye helyzeteket! Ma már amúgy is volt egy éles helyzetem (a Homárba való, remélem kiteszik, de ők nem nagyon szokták az enyémeket...), így kellőképpen indulatban voltam.

Motorral jártam-keltem a városban, sokkal gyorsabb így. Miután a bankban felhúzott a hülye, büdösbunkó (a büdös szó szerint értendő!!!) biztonsági őr, eléggé ideges voltam. Kis ívben kanyarodtam egy kereszteződésben, ahová egy Mitsubishi Lancer is igyekezett - nagy ívben. Niná, hogy elém mászott, alig tudtam fékezni, a motor csak úgy rázta a seggét alattam!

Tudom, hogy drága olvasótáborunk jelentős része csont roppanásáról és vér fröccsenéséről szeret leginkább értesülni, legalábbis a látogatási statisztikák ezt mutatják, nekem mégis azok a kedvenc posztjaim, amikor a lelkes levélíró egy adott helyszínnel kapcsolatos közlekedési problémát elemez ki és hozzá rajzol is, hogy ne fejben kelljen megálmodni, hogy mi merre hány méter. Tomi ebből adódóan kedvenc levélíróim táborába lépett, de majd jól porba alázzátok, nehogy máskor is küldjön valamit. Mert kivételezni meg nem lenne szép, ugye.

Ha publikálásra alkalmasnak ítélitek tegyétek közzé, kíváncsi lennék a véleményekre, akár egy szavazással egybekötve, az általam javasolt változtatás értelmesebb, vagy hülye az író, és ne akarja megváltani a világot!

Ide építették az új utat
 

A helyszín Szombathely északnyugati része a 11-es Huszár út és a 87-es elkerülő egy szakasza. Itt futottam bele egy érdekes dologba, ami a forgalmi helyzet egyértelműsége ellenére is balesetveszélyes lehet.
 
Alaphelyzet szerint - első kép - a 87-es úttól felfelé "külterület", lefelé a város... Az építések olyan formán zajlottak, hogy a Metro előbb épült, kapott egy csatlakozást a körforgalomból - baloldali, majd évekkel ezután a környék új házakkal stb. bővülve igényelt egy újabb körforgalmat - ez lenne a jobb oldali.

Ahogy azt nyilvánvalóan mindenki csípőből vágja, Z. is, van a KRESZ nevű rizsázásnak egy 42.§-a, annak meg főleg egy 3. bekezdése, hogyaszongya "Megkülönböztető jelzéseket használó gépjárművet előzni tilos. Az ilyen gépjármű mögött a követési távolságot úgy kell megválasztani, hogy az ne járjon a közlekedés többi résztvevőjének zavarásával."

Hősünk viszont ezt vagy nem tudta, vagy egyszerűen szart rá, esetleg nem tudta, de ha tudta volnak, akkor is szarik rá.

Rég óta vezetek, sok barmot láttam, de amiről most írok, az mindent visz. Július 29.-én a Hódmezővásárhely-Orosháza útvonalon, azaz a 47-es főúton történt az eset, egész pontosan a kútvölgyi leágazásnál.

Az út mellett voltam a szántóföldön, éppen fotózgattam, amikor Orosháza felől egy szirénázó mentőautó közeledett, a tőle elvárható sebes tempóban. Arról elég nyílt a terep, már messziről látszott. Mögötte egy szürke VW, a mentőre tapadva, végig folyamatosan követte azt.

Levélírónk, akinek személyazonosságát fedje jótékony homály, elkövette azt a hibát, mint amit délelőtti posztunk főszereplői is, a Balatonra akart utazni nyáron, autóval. Ilyenkor ugye az van, hogy mivel a fél ország oda tart, amúgy sem túl gyors a menet, hát még ha van néhány baleset is. Persze még jó, hogy van. Ilyenkor pedig következik a dugóban állás. Már akinek, mert ugye van, akinek sürgősen nyaralnia kell menni, a sok köcsög meg ott áll az útban. Mit csinál ilyenkor az élelmes autóvezető? Igen, jobbról végigelőzi a sort, aztán bepofátlankodik az elejére. Úgyis lesz 2-3 autó után egy negyedik, aki félti a fényezését és beengedi maga elé.

Tegnapi autópályás élményemet szeretném megosztani veletek, és amennyiben van lehetőség, a blog olvasóival is. (Azt hiszem, kérnem sem kell, de légy szíves a nevemet ne közöljétek. - dehogynem kell - a szerk.)

MO-sról megyünk az M7-es, majd terv szerint a Balaton felé szombat délután. Rádió bemondja, hogy több baleset történt az M7-en, torlódások vannak. A nagy forgalmat (és a nagy meleget) mi is tapasztaljuk. Letérünk a 7-es út felé, hogy majd Martonvásárnál lépjünk rá a sztrádára. A lehajtó után kétfelé ágazik az út, balra Érd, jobbra Budapest.

A jobb sáv töküres, a bal csordultig tele van, az autósok türelmesen várják a zöldet. Kivéve egyvalakit, őt, a mercédeszest, aki a jobb sávban az egész sort megelőzve bevág a bal sávba az első autó elé. Semmi index, semmi integetés vagy villogás, ami esetleg enyhítené a körülményeket (például ha Pest felé ment volna, de az utolsó pillanatban meggondolta volna magát).

Mindig csak olyan sztorikat kapunk balesetekről, hogy nekiment, otthagyta, lelépett. Talán olyan már volt, hogy a közeli újságos legalább egy rendszámot fel tudott írni, de utólag ez édeskevés, hiszen nem tudni, ki vezette épp az autót. Őrszem viszont egy másik autóssal jókor volt jó helyen és elkapták a lelépni próbáló agresszív furgonost.

Úgy látszik, megőrülnek az emberek, ha hétvége van, meleg és még dugóba is kell állni. Szombaton lementünk a haverokkal a Velencei-tóra, és este 7 felé elindultunk haza fele.

A Baracskai 2 sávos emelkedőnél rájöttünk, hogy nagyot hibáztunk a korai indulással, mivel egybefüggő kocsi sor állt. Körülbelül egy óra alatt eljutottunk Martonvásárra, és miután elhagytuk a kereszteződést, ahol természetesen rendőrök irányították a forgalmat, egy hihetetlen nagy barommal találkoztunk össze.  Elment mellettünk egy motoros, mi pedig éppen lépésben haladtunk, tehát lehúzódtam, mert láttam a tükörben.

Rá egy másodpercre megjelenik egy fehér furgon is olyan 50 km/h sebességgel, a mi telített, és a szembe sáv közepén, miközben szemből is jött egy-egy autó, aki a bicikli sávba kényszerült lehúzódni.  Engem nem talált el, még elment 3 autó mellett, de egy Skoda Fábia balhátuljának neki is ment, széttörte a hátsó lámpaburát, és behorpadt az idom is. Ezek után megállás nélkül tovább hajtott a furgon vezetője, majd az első utcánál balra kanyarodott hasonlóan szabályosan, ahogy eddig közlekedett.

Busszal elég könnyű embereket ölni úgy is, ha azok egy épp útban lévő autóban ülnek. Brigi egy ámokfutó buszsofőrtől ijedt meg, aki azt hitte, hogy versenyautót vezet és életveszélyesen előzgette az előle pánikszerűen menekülőket.

Barátommal a hétvégén volt szerencsére csak közvetett szerencsénk egy potenciális tömeggyilkoshoz. A szituáció a következő:

Haladtunk békésen a 31-es úton, egy kellemes 80-as tempóval. Barátom a visszapillantóba tekintve arra lett figyelmes, hogy mögöttünk egy 2-300 méterrel egy Volán busz egy autó előzésébe kezdett. A busz tempója 90-100km/h között lehetett. Egy fél perc múlva szólt rám, mikor már mentek el mellettünk a szembehaladók, hogy nézzek hátra, nem fogom elhinni.

Azt láttam, hogy míg mellettünk már elhaladtak a szembejövők, a busz még a személyautó előzésének a közepén tart kb. Szám elé kaptam a kezem, biztos voltam benne, hogy ebből orbitális karambol lesz. De nem, a szembejövő satufékkel kb. állóra fékezett, és így a busz befért.

Újdonsült kutyásként még érzékenyebben érint a most következő téma, mint korábban, de talán ennyire durva állat ellen elkövetett tettről nem is adtunk hírt sosem. Felmerült bennem az is, hogy baleset volt, a kutya meglátott valamit és gondolkodás nélkül utána ugrott, de aztán belegondoltam, hogy a megálltak volna, ha nem akarták ott hagyni az állatot, meg talán a kutya sem olyan hülye, hogy kiugrál a mozgó kocsiból. Ha pedig tényleg kidobták, az nem csak a szerencsétlen jószág kegyetlen kivégzését jelentheti, hanem végzetes kimenetelű balesetet is okozhat. Karcsúszított Plusszjel levele alant.

Az autózáshoz csak érintőlegesen van köze, mégis úgy érzem, megér egy posztot, hátha olvassa a történetem főszereplője is. Az M3-mas autópályán utaztunk tegnap (aug. 2-án) este fél 8 környékén Budapest felé, és valahol Polgár magasságában, vagy a Keleti főcsatornától nem messze a sztrádáról lepillantva egy elhagyatott betonutat láttam a szántóföldek és egy fasor között.

Bambulva követtem a szememmel, amint egy szál autó (kék színű volt, ha jól emlékszem) távolodik azon az úton, tőlünk kb. 50 méterre légvonalban. A bambulásból az ébresztett fel, hogy az autóból hirtelen hatalmas ívben kirepült hátrafelé egy nagyméretű, zsemleszínű valami. Egy fél másodpercbe telt, míg az agyamig eljutott, hogy az a valami mozgott, és pontosan akkora volt, mint egy kutya.

Régóta el tudnék képzelni magamnak egy Lexus IS-t, ha a Zoli levelében szereplő autós nekem adná az autóját, az pedig duplán is jó lenne. Egyrészt kapnék egy jó autót, másrész pedig megkímélném a világot attól, hogy egy ilyen vezetni nem tudó, szerencsétlen idegbeteg állat kárt okozzon a saját és mások testi épségében és értékeiben. Hát nem lenne jó üzlet ez mindenkinek?

Na ismét egy sztori, inkább üzenet az autósoknak, mint fikázás. Tegnap este 8 körül megyek a Róbert Károly körúton az Árpád híd felé. Jön utánam folyamatosan egy Lexus 220IS. Dinamikusan haladtunk (60-70) a forgalomban, én előzgettem (jobbról-balról, ahogy sikerült :) ), ő meg tartva a tempómat jött utánam jobbra-balra.

Általában figyelek arra, hogy másokat segítsek vagy legalább ne akadályozzak a forgalomban, és mivel gondoltam, hogy Lexus-os pajtás siet, ezért már jó előre kiraktam az indexet jobbra jelezve, hogy le fogok majd egyszer kanyarodni vagy parkolni. Ezen a részen a Róbert Károly 3-4 sávos végig.

Gondoltam az index hatására majd sávot vált és megelőz aztán mindenki megy a dolgára. De nem így történt ám, hanem jön utánam ugyanúgy, én ráadásul már csak gurultam egyre lassulva, mert parkolóhelyet kerestem. Nem volt nagy forgalom, simán sávot válthatott volna bármikor.

Ha vwgery sztorija pontosan így történt, ahogy azt leírta, akkor ezekre a rendőrökre nézve ez nagyon gáz. Sőt, a többiekre nézve is káros hatással van az ilyen viselkedés, hiszen az ilyenek miatt kell a normális rendőröknek is elviselnie azt, hogy sokan semmi tiszteletet nem mutatnak feléjük. Nekem még az is hihetetlen, hogy ilyen flegmán reagál egy egyenruhában (és ezzel együtt valószínűleg szolgálatban is) lévő rendőr, én még soha nem találkoztam ilyesmivel. Persze ettől még biztosan létezik a jelenség, mert a rendőrök közt ugyanúgy vannak hülyék, mint a civilek között, de nekem valahogy életszerűtlen ez a párbeszéd. Kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok.

Régóta olvasom a blogot, de most először gondoltam úgy, hogy megírom a mai történetem. Szombat délelőtti forgalom egy kis városban (lényegtelen melyikben, mert a kopók nem helyi hülyék voltak).

Szitu a következő: kereszteződés lámpával, egyenes és balra lehet menni a csodálatos tesco felé. Beállok a lámpához, hogy megtámadom a tescot. Zöldre vált, 3.4. autó lehetettem. szemből kis ívben a rendőrök szeretett octaviájukkal szerették volna megközelíteni a hipermarketet, de ugye elsőbbségadás kötelező táblájuk volt.

Kisember megunta, hogy az autósok egy részét egyáltalán nem érdekli, ha egy gyalogos át akar kelni a zebrán, akkor sem, ha az már lelépett. Inkább gázt adnak, hogy még átférjenek előtte, meg a felpörgő motor hangjától majd úgyis megijed a puhatestű. Ha egy irányba megy kettő vagy több sáv, ott a legveszélyesebb a helyzet, mert ha a külső sávban még meg is áll az autós, a belsőben sokszor akkor is száguldoznak tovább a többiek, nem foglalkozva azzal, hogy a takarásból bármikor előléphet valaki. Levélírónk ezen felháborodva döntötte el, barátaival akciót szerveznek és feljelentik a renitens sofőröket.

Tegnap este ismét megesett velem, ami már sokszor: én megadtam az elsőbbséget a zebránál, a párhuzamos sávban haladó pedig nem.

A Margit híd budai hídfőjénél, a buszmegállóknál nem működtek a lámpák. Abban a sávban mentem, amelyből aztán jobbra fel lehet majd kanyarodni a Margit híd felé (gondoltam, még utoljára átmegyek autóval a hídon, mielőtt lezárják). Egy gyalogos jött jobbról, át akart kelni a kijelölt gyalogátkelőhelyen a Duna felé.

Természetesen megálltam, hiszen fél lába már lenn volt a zebrán.  Megjegyzem, anélküli is mindig megállok a gyalogosoknak, ezt csak a sok dürhő miatt írtam, mielőtt kötözködni kezdenek, hogy "ne csalogassad má' azt a puhatestűt, he".