autózz!

Mindig is fontosnak tartottam a mozgásukban korlátozottak jogainak betartatását, soha nem gondoltam volna, hogy valaha egy kerekesszékest fogok lehülyézni, de ennek is eljött ma az ideje. Mocskos Kaviár vidám sztoriként élte meg amit alább olvashattok, én annyira nem tartom viccesnek, de lehet, hogy csak nekem nincs elegendő humorérzékem. Mégis úgy érzem, hogy amit emberünk csinált, az életveszélyes. Átlagosan 20 percenként száguld el valaki a leállósáv minden részén, egy tolószék pedig nem olyan feltűnő jelenség, mint egy teherautó. Ráadásul arrafelé még kanyarog is az M7-es. Szerintetek ez poénos, vagy inkább veszélyes?

Gyakran olvasom a blogot, és már volt szerencsém posztolni is egyet. Olvasgatásaim során feltűnt, hogy bárki bármilyen történetet is oszt meg a nyilvánossággal, mindig heves vita bontakozik ki, egymást követik a gyűlölködő, fenyegető kommentek. Úgy döntöttem, hogy most egy olyan esetet mesélek el, ami kicsit vidámabb, talán ez kevésbé osztja meg a közönséget.

Tavaly, egy szép nyári napon Budapesten akadt dolgom, majd onnan hazafelé úgy döntöttem, hogy a nagy melegre való tekintettel, egy kicsit betérek Fonyódra, pancsolok egyet, talán ott is alszom.

Az M7-esen lefelé haladva, a megengedett sebességgel faltam a kilométereket, elég hamar el is értem Balatonszárszó vagy Balatonszemes környékére, már nem is emlékszem, mikor meglepő dolgot tapasztaltam. A szemem az utat fürkészve, a messzi távolban, a leállósávon, egy lassan mozgó "ojjektumra" lett figyelmes.

Fene tudja, mikor volt utoljára olyan, hogy nem a könnyebbik végét fogtam meg a blogolásnak ahogy szoktam és saját történetet osztottam meg veletek. Én sem emlékszem rá, gondolom más sem nagyon jegyezte a dátumot, mindenesetre nagyon régen volt, úgyhogy itt az ideje a következőnek.

Mai kalandomat annak köszönhetem, hogy a nagy zenehallgatás és éneklés közben elnéztem az M0 kijáratot és a 4-es útra való rátérés helyett tovább mentem a nulláson és a gyáli-vecsési letérőn jöttem le, hogy minél kisebb kerülővel visszakeveredjek az Üllői út környékére.

A letérő után átmentem a körforgalmon, ami után nem sokkal az út mellett félreállva láttam egy hat-nyolc évesnek kinéző, egyáltalán nem szakadt mercit, résnyire nyitott ajtóval. Lassítottam, nehogy pont előttem vágja ki és levigyem az egészet, vagy netán elüssem aki kiszáll belőle. Mielőtt még odaértem volna, már ki is pattant egy pocakos, szakállas, középkorú, teljesen ápoltnak kinéző ember és integetni kezdett gondterhelt arccal.

Amit Zoli leírt, attól még nekem is leesett az állam. Azt tudtam eddig is, hogy egy tekintettel is fel lehet hergelni azt, akinek megvan az alaphangulata, azután pedig beindul a lavina effektus és saját magának gerjeszti tovább az indulatait az ilyen idegbeteg. Ha ez párosul azzal, hogy valószínűleg még marha rosszul is lát, az még veszélyesebb. Mint az orrszarvú, ami elindul és megy előre lendületből...

Már rég óta olvasom a blogot, és nem olyan rég be is regisztráltam, hogy néha beleszólhassak a történésekbe. Sosem gondoltam volna hogy írok nektek! De ami a minap történt velem azt hiszem az érdekes kategórián is túlmutat... Találkoztam már igazán nagy tirpákokkal is de ez eddig viszi a pálmát nálam!!!

Hazafele tartottam a XIV. kerületből. Az Nagy Lajoson haladtam az Örs vezér tere felé. Mikor kiszélesedett előttem az út az Örs Vezér térhez közeledve, az előttem haladó Renault Expresszben ülő papa nem tudta melyik sávban haladjon, ezért a szaggatott vonalon gondolta végigmegy. Mivel gondoltam nem lehet valami okos, ezért egyel kisoroltam, nekem az a sáv is jó. A pirosnál megállva látom, hogy megtalálta a neki való sávot, mivel mellettem állt. Nagy szódásszifonnal a fején átszól, hogy mit bámulsz. Pedig csak ránéztem. Zöld majd indulunk, illetve csak Én, mert Ő lefullad. Nevetek magamban...

Irdatlan nagy taplóságnak volt szemtanúja Karmabroker nemrégiben. Nekem attól is felforr az agyvizem, ha előttem valaki kidob az autóból gyorskajás szemetet, sörösüveget, ásványvizes palackot - sajnos sok hasonlót láttam már -, de az ilyen fokú tahóság, mint amit mindjárt olvasni fogtok, különösen vérlázító.

A hétköznapi autós gyökérségeken hamar túlteszem magam, de amit most láttam az szívlapát után kiált.

Helyszín: Bp. Krisztina körút Moszkva tér és Csaba utca közti szakasza. Főszereplő a DYF-379 rendszámú piros Ford Escort / Orion (hátulról sajnos nem tudtam megkülönböztetni) kocsi, melynek létra volt a tetején, és valószínűleg műszak végeztével három atlétatrikós sutyerák utazott benne.

Újabb olyan sztori, amilyen még nem volt itt nálunk. SereG leadta a totálkáros autóját egy bontóba. Minden józan paraszti ésszel gondolkodó ember ilyenkor úgy van vele, hogy bontó, tehát szétszedik apró darabokra aztán eladják alkatrésznek. De nem.

Egy rövid történetet / kérdést intéznék hozzátok, hátha egy-két poszt (komment az inkább - a szerk.) válaszul vagy tanácsként szolgál.
 
Totálkár miatt kénytelen voltam túladni az autón (még februárban) a biztosító által javasolt bontóban (ez az ügymenet ment a leggyorsabban), ott szóban informáltak, hogy az autó bontásra kerül majd; bár részemről (akkor még azt hittem) mindegy is volt, hogy mi lesz a sorsa.

A tranzakció után (1-2 nappal) bejelentési kötelezettségemnek is eleget tettem az önkormányzatnál (adásvételi, stb). Sajnos kénytelen voltam az időközben megjött súlyadót befizetni (állítólag az az én saram, mert jan 1-jén még a nevemen volt az autó - mindegy).

Esztert tényleg sokkolhatta ami vele történt, mert több felkiáltó jelet használt mint pontot. A felháborodása azonban teljesen érthető, mert a másik autósban még csak fel sem merült, hogy oldalra kéne nézni, hátha ott van valaki. Pluszban pedig még annyit súgnék sztorink naív beküldőjének, hogy több magyar jár német rendszámos autóban nálunk, mint német, utóbbiak pedig híresen ügyelnek a szabályok betartására. Kivételek persze mindenütt akadnak.

Pár napos esetről szeretnék írni, aminek egy német rendszámú ford mondeo az egyik főszereplője! Előljáróban csak annyit, hogy sokat megyek városban, sok necces esetem volt már, de ilyen közel még nem jártam ahhoz, hogy az utasom legyen a szenvedő alany!

Az eset a Hunyadi János úton történt (Budafoki út folytatása). Haladok a külső sávban 70-el, ahogy azt a tábla is engedi. Egyszer csak látom, hogy német barátunk jön ki a benzinkútról, pici fék, semmi gond, haladunk tovább! Egyszer csak egy beugró előtt német barátunk index ki, lehúzódik.

Látom közben, hogy balra index újra ki, hogy visszajönne, de elém már nem fért ki, gondoltam, megvárja, míg elhaladok! Látom közben, hogy kerék fordul, cimbora gurul! Egyre nagyobb sebességgel!

Levélíró nevű levélírónk remélem tudja, hogy mire számíthat azzal, hogy az alábbi történetet megírta és elküldte nekünk, mert a mi kommentelőink aztán marhára nem szoktak kíméletesek lenni. Biztos ezért van az, hogy a beküldők nagy többsége soha többé nem jelentkezik az első és egyetlen történetét követően. Sztorikat gyűjteni aktuális áldozatunk sem fog egy ideig, mivel az autójának épp nincs eleje.

Ma olvastam a blogon egy motoros sztorit, és mivel múlt hétfőn ütöttem el egy motorost, és kíváncsi vagyok, mik a kilátásaim, gondoltam megírom az én történetemet is.

A munkahelyemről kanyarodtam ki a Szentendrei útra, egy az agglomerációban lévő községben. A Szentendrei út azon a szakaszon éppen emelkedik, az emelkedő egy vasúti átjáróban végződik. Az utca, ahonnan jöttem, és ahonnan macisajt szabályozza az elsőbbséget. magyarul nekem kell elsőbbséget adnom a Szentendrei úton jövőknek, szintén a Szentendrei út felé emelkedik.

A domborzati viszonyok szerintem azért fontosak, mert éppen előzésben lévő motorost vágtam el, pontosan azért, mert felfelé előzött, én is felfelé tartottam, emiatt nem láthattam. És ő sem láthatott engem.

A finnek nyelvi rokonságban vannak a magyarokkal, körülbelül ez az egy közös van velük. Természetesen a műszaki vizsgáztatás is másképp működik mint idehaza. Bár Attila hadilábon áll a gépeléssel, vagy nem működik neki rendesen a szóköz a billentyűzetén, ezért kicsit segítettem ezen (amihez amúgy lusta szoktam lenni), mert valami perverz oknál fogva szeretem a külföldről érkező történeteket és úgy gondoltam, egy posztot ez is megér.

Tegnap történt  az eset. Nem vagyok benne biztos, hogy az  autózz!blog tárgykörébe tartozik, mindesetre megírom, Finnországban hogyan történik a vizsgáztatás.

Tavaly márciusban vettem egy Mitshubisi Carismát. 1999 június 23-án lett üzembe helyezve. Ez azért érdekes, mert idős autóról lévén szó, minden évben műszakiztatni kell. Abban a hónapban amikor az első forgalomba helyezés megtörtént. Tavaly nekem nem kellett, az autókereskedő azt elvégezte.

Olajcsere után, gondoltam ideje elvinni vizsgáztatni. Megérdeklődtem a kollégámtól, hol tudnám átnézetni az autót vizsgáztatás előtt?

Az utóbbi időben már mesterségesen visszatartottam a motoros sztorikat, annyi ilyet kapunk, én meg azért mégsem akarom rájuk kihegyezni a posztokat. Aztán ma reggel rájöttem, hogy két hete nem volt már olyan történet, aminek van motoros szereplője. Mindezt nyár közepén, úgyhogy előkotortam Tibor levelét az alsó fiók legsötétebb, hátsó sarkából és ezennel megosztom veletek.

Egy érdekes esetet szeretnék megosztani mindenkivel. Bár szerencsére nem történt semmi, csak kevésen múlott a dolog. A történet főszerplője egy motoros, szép sötétített sisakrostéllyal és aggyal. A helyszín pedig a Balatoni út befelé vezető szakasza, pont az ominózus kutnál, amiről posztot írtak a napokban. Az út itt egy befelé haladó és egy buszsávból áll, amiből jobbra kanyarodva lehet bejutni Őrmezőre.

Nicolas Cage begyulladva
 

Nálam rutinszerű, hogy a város felől érkezve a kereszteződésnél balra fordulás után egyből átsorolok a buszsávba ameddig terelővonal van, és ott csorgok végig a Boldizsár utcáig, közben folyamatosan jobbra indexelve, jelezvén kanyarodási szánkékomat. Itt már úgyis lassan megyek, nem akarom akadályozni a befelé menő forgalmat.

A hangszórók és finom borok után most megint itt a lehetőség, hogy nyerj valamit, ráadásul ez még hasznos kis kütyü is. Vezetés közben kézből telefonálni veszélyes, sokan nem szeretnek a fülükbe headsetet dugdosni, az autóba építhető kihangosítók marha drágák, de valakinek ezt a problémáját is megoldjuk.

A képen látható FM transzmitteres kihangosítóval lehetsz most gazdagabb, ami az autórádióra lövi tovább a hangokat, ráadásul bármilyen telefonhoz használható, mert csak rá kell csiptetni a telefon hangszórójára.

Többen szóvá tettétek már, hogy a bevezetőmben én miért is nem fejtem ki a véleményemet. Ennek több oka is van, a legfontosabb, hogy ne én legyek az, aki bármilyen irányban is befolyásolja a véleményeteket egy adott helyzetről, a másik meg az, hogy így legalább nem velem akar sünt szaratni az olvasótábor radikálisabb része. Ákos esetében viszont nem tudom pártatlanul, nem autós szemszögből nézni amit leírt, erősen öngólszagú. Akik nem járnak autóval, lehet, hogy nem így gondolják, de ez úgyis hamarosan kiderül.

Lenne egy sztorim egy hozzá kapcsolódó kérdéssel, mivel a szitu nem egyértelmű számomra és néha látom, hogy szokott lenni szavazás.

Adott egy "T" kereszteződés, ahol a vízszintes szárral párhuzamosan zebra is van (ami így keresztül megy a függőleges talpon). A T talpából a T vízszintes szárára bármerre ki lehet fordulni kocsival, de a zebra úgy van felfestve, hogy az autós csak akkor lát be a T vízszintes szárába biztonságosan, ha rááll a zebrára, ugyanis amúgy épületek takarják a kikanyarodáshoz szükséges kilátást.

Igazi agyvérzésközeli történet következik, Frigyesmester feje a duplájára nőtt és színt váltott nemrégiben, amikor az ő autóját és az útépítő munkásokat is veszélyeztetve sietett el mellette mindenre és mindenkire nagy ívben szarva egy vadbarom. És bár Frigyesmester szarik az illető személyiségi jogaira, mi sajnos ezt akkor sem tehetnénk meg, ha az illető anyagyilkos lenne. Gondolom rajtam kívül is lesz akinek szemet szúr, hogy az Etele út nem keresztezi a Szerémi utat, mindenki dolgozza fel magában, hogy a sztori írója az Etele út folytatására, a Hengermalom útra gondolt.

A következő eset megesett 2009 július 24-én délután az Etele és a Szerémi út kereszteződésében valamikor délután negyed négykor. A kereszteződésben épp átépítik az utat, így az Etele út a Duna felé egy darabon leszűkül egy sávra, illetve a városközpont felé haladó kanyarodósáv egy része sem létezik átmenetileg.

A kordonos szakasz
 

Én a külső sávban haladtam, mert a Szerémire akartam jobbra kikanyarodni. Egyszer csak látom, hogy elfogy előttem a sáv, mert építés miatt lezárva. Balra index ki, és várom, hogy valaki beeresszen. Egy lomhább teherautó előtt volt hely, így minden gond nélkül besoroltam az egy szem megmaradt sávba.