autózz!

Alapból kockázatos olyan úton közlekedni, ahonnan nem várt akadály, pl. baleset esetén nincs hová menekülni. Ilyen az M0 is, de ott legalább ha nincs nagy gáz, ki lehet kerülni az összekoccant autókat. A Ferihegyi Repülőtérre Vezető út esetében már nagyobbak a problémák, kétszer egy sáv, ha valami gáz van, akkor nem nagyon van mit tenni. De a napi közlekedés során sem felhőtlen a helyzet, János azt is megírta, mit is gondol erről.

Napi rendszerességgel járok a Ferihegyi gyorsforgalmi úton, s majdnem minden alkalommal bosszankodom az úton. Ennek két oka szokott lenni: a lassan hajtók és a szabálytalanul várakozók.

Ha a Ferihegyi gyorsforgalmi útra ráhajt az ember akár az Üllői út, akár a Repülőtér felől, akkor ki van téve a Budapest vége tábla. Azaz az úton – ha ott egyéb korlátozó tábla nincs, 90 km/h-val szabad hajtani. Szabad, de nem lehet, mert rendszeresen van olyan kedves autóstárs, aki 50-60 km/h sebességgel hajt végig.

Ez kifejezetten bosszantó szokott lenni, főleg, mert az úton előzni csak ritkán lehet (vonalvezetése és a szembeforgalom miatt). Ennek megfelelően próbál az ember rádiózás közben relaxálni, miközben irigyli a Gyömrői úton 70-el (azaz inkább 80-100-al) elsuhanó autók vezetőit. Ami hab volt a tortán: egyszer egy taxis végig 60-al ment a gyorsforgalmin, de az Üllői útra kiérve felgyorsított 70-re (ahol egyébként 60-as korlátozás van).

Mr_x egyenesen a La Manche csatorna túloldaláról, Angliából írt nekünk, ezért nézzétek el neki, hogy nem tudott magyar ékezeteket használni, nekem meg azt, hogy nem írogattam át. Dolgozzatok meg kicsit ti is az értelmezéssel. Na de hogy a lényegre térjek, nem csak Magyarországon vannak vezetni nem tudó, idegbeteg női autóvezetők. Mert hát dögöljön meg a szomszéd tehene is, ugye. És különben is, mit szól be a bevándorló vendégmunkás?

Elore bocsatom, az alabbi eset nem Magyarorszagon tortent hanem Angliaban. Mult heten szombaton allatorvoshoz kellett vinni a macskat. Az allatkorhaz elotti parkolo eleg szukos, de azert kis odafigyelessel siman legyurheto akadaly.

Amikor megerkeztunk meg egy parkolo volt szabad, ill. amellett meg egy amit csak vegszukseg eseten hasznalok, mert nagyon megneheziti a tobbi auto parkolobol valo kimanoverezeset. Az ures hely melletti autoba pont pakolt egy holgy, meg egy pillanatig at is villant az agyamon, hogy hagyom oket kitolatni mielott beallok a szabad helyre, de aztan elvetettem az otletet.

Szepen bealltam, bar kicsit ferden, az auto feneke jobbra kilogott a felfestett helyrol. Megallas utan a gyerkoc megkerdezte hogy szallhat-e ki vagy kiegyenesitem a kocsit, ebben a pillanatban latom hogy a mellettem allo kocsi teljesen kitekert kormannyal elkezd kitolatni. Nekem csak arra maradt idom hogy ratenyereljek a dudara, de abban a pillanatban mar csattant is a ket auto.

Ha nincs körülöted több, mint egy tonna vas, úgy elég veszélyes autók között közlekedni, még akkor is, ha teljesen szabályos vagy. Mókuséletet egy látszólag teljesen átlagos középkorú nő átlagos Opel Astrával akarta spontán megleckéztetni, levélírónk szerint csak vélt sérelmeit kompenzálandó, mindeközben majdnem elsodort egy szabályosan kerékpározó családot.

Rég írtam,mert szerencsére mostanában csak a szokásos forgalommal hozott össze a sors. Semmi kiemelkedő hülye, semmi arrogáns állat egészen tegnapig.

Viszont az  ami este történt kiverte a biztosítékot! ½ 8 tájban jöttünk ki a budaörsi Auschanból. A parkoló hátsó részén van egy út, amelyik a Decathlon áruház felé megy, majd onnan tovább egy körforgalmon keresztül lehet kihajtani az áruházak területéről. Arra mentünk, a parkolóból van egy kis kihajtó sáv, mielőtt besorolnál. Index ki, 2-3 autó elmegy, kb. 80 méterre jön ugyan egy arany színű opel, de addigra simán kint vagyunk.

Besoroltunk, majd pár másodperccel később beérkezik mögénk az opel és villog mint állat. Nem értjük a szitut, hiszen nem kellett még csak fékeznie sem, sőt már kb. 50-el mentünk mire megérkezett. Egyszer csak motorbőgés opel előz, visszavág elénk majd büntető satu. Sajnos lassan kezdem megszokni,hogy ez ma Magyarországon elfogadott büntetési forma azoknál, akik úgy érzik hogy sérelem érte őket.

Egy szerencséje van Balázsnak, hogy nem hétköznap, csúcsidőben akart Budáról a belváros érintésével a Váci útra jutni, mert szegény azóta is ott ülne kiürült tankkal a Nemzeti Múzeum előtt, felvágott erekkel, összevérezve az üléskárpitot.

Most hétvégén szombaton dolgom volt Budapesten. Gondoltam kihasználom a gyér forgalmat és mindazt a vásárlást, ami hétköznap esélyem sincs elintézem. Így felmentem. A boltok 12:00-ig nyitva lesznek, van időm mindenre. Majdnem nem lett. A kezdet bíztató volt, egészen addig, amíg a Gellért térről nem akartam átmenni Pestre.

Pontosan a cél a Bajcsy-Nyugati-Váci út útvonal volt. Elkezdtem "pingetni" a hidakat. Szabadság híd, nem nyert. Amióta a Kálvint építgetik ez a híd semmire nem jó… Mentem tovább. Erzsébet híd, két sorban állnak a hídon a kocsik Pest felé. Meg amúgy is a Petőfi Sándor utca lezárása óta (sétáló utca lesz!!!) nem lehet könnyen a Bajcsy-t elérni. Konkrétan értelmetlen ezzel próbálkozni.

Igen furcsa Sanyci levele, ilyenről még eddig soha nem hallottam. Az még oké, hogy a rendőrök fényképezgetnek, biztos megvan az okuk rá, bár nem hiszem, hogy ők szoktak matricát ellenőrizgetni, maximum besegítenek, ha teljes, pihenőbe terelős ellenőrzés van. Sebességet meg inkább mérnek hídról vagy az út széléről, azt se fényképezőgéppel. Azt meg végképp nem értem, minek kell ehhez berohanni egy autópályára, ahol nagy sebességgel száguldoznak a járművek. Szerintetek mi lehetett ez?

Ma – hétfőn – körülbelül 400km-et autóztam a napi rutint picit túlteljesítve (tudom, hogy nem sok, csak épp ennyit mutatott a napi számláló), és az egész napomat inkább nem is részletezném, mert a „nem engedlek be”, vagy a „ledudálom a fejedet, mert lassan parkolsz” dolgok, az „egyetlen árnyékos parkoló a Spar előtt a bringatároló”, meg a „éppen zöldre váltó lámpánál a sor elején nagyot fékezek, majd index nélkül beparkolok az egyetlen rokkantparkolóba a lámpa mellett a kabriómmal, míg a csajom beteszi a zaciba a családi aranyat” történetek már nem hatnak meg.

A Dusnok előtti kishídon  az 51-esen kiterülve, bikiniben, az aszfalton fekve napozó csajok már kicsit megleptek, de ami az M6-oson történ velem délután 2 után, na az már odavert!

A megértés nagykövete korábban már küldött nekünk sztorit, de a szokásos és akkor is érvényes "mindig a posztíró a hülye" elv sem vette el a kedvét, hogy ismét kopácsoljon egy keveset a klaviatúráján és megüzenje nektek, nem minden nagydarab és nagyon rövid frizurával rendelkező autós tapló. De majd ti biztos megint megmondjátok neki is, hogy miért nem úgy van, ahogy gondolja.

Mivel a köpködős story nem aratott osztatlan sikert, ezért most kicsit szelídebb vizekre evezek, és megpróbálom bemutatni az érem másik oldalát, azt, amikor anélkül előítéletesek az emberek, hogy tudnának rólad bármit. A kommentelők nagyrészének persze vannak sejtései, a külsőmet meg a belsőmet illetően, most nem abba akarok belemenni, hogy ezek mennyire találtak be- illetve nem, hanem abba, hogy a hétköznapi autósokban is mennyi előítélet/sztereotípia van. Nyilván ennek az az oka, hogy amikor valaki négykarikás autóból száll ki, akkor az nem az agyoniskolázott többdiplomás kategóriát képviseli, hanem a kedves, kopasz, szelíd, kártyabarlangtulajdonost.

Az alábbi két példán keresztül szeretném kicsit vázolni, hogy milyenek ezek a beidegződések. Nem tudom mennyire fér bele a blog arculatába, szóval majd ti eldöntitek, hogy van-e helye (van hát - a szerk.).

Még jó pár éve, egyik nyáron történt, hogy a Pap Károly-Petneházy kereszteződésben megcsinálták a balra kanyarodó sávot az újpest felől érkezőknek. Egyből borult is a forgalmi rend, mert ugyan előtte is lehetett balra kanyarodni, de most lett lámpa, meg sáv, ettől meg is zavarodott mindenki egyből.

Nagydarab is, taxis is volt, akivel K. G. megismerkedett tavasszal, ez már önmagában is baljós összetétel, meg ugye amúgy is ritka, hogy egy ilyen találkozásnak pozitív vége legyen, ezúttal nem is lett.

Nem friss történet,de azóta már történt egy meghallgatás is, ezt és ennek a fejleményeit is leírom. Helyszín: Gyál, ipari park.

Történt idén március 24-én, hogy a munkahelyemről elindúlva egy bekötő úton kamion előzésébe kezdtem. Szemből tiszta a terep,de mikor a kamion feléhez értem, a bekötő út túlóldalából, egy esöbbségadás táblával ellátott kanyarodó útról  nagy sebességgel kifordult velem szembe egy taxis.

Folytattam az előzést, gondoltam majd leesik neki, hogy hülyeséget csinált és lehúzódik félreáll vagy tesz valamit de ő lassítás nélkül közeledett felém. Belefékeztem ahogy tudtam és visszahúzodtam a kamion mögé épp hogy sikerűlt ,de a két visszapillantó összecsattant. Megálltam Ő is megállt, egy kb 130 kg-os magas bunkó taxis szállt ki belőle, az első mondata, hogy mindjárt pofánbaszlak kis köcsög.

ZsoltK érdekes filozófiát gyártott arra, hogy mikor miért hülyék a pesti autóvezetők. Az időjárás miatt. Szinte mindig van valamilyen front, vagy esik az eső, vagy lerohad mindenkiről a gatya is a kánikulában. Az angolok gyanúsan sokat beszélnek ilyesmiről, lehet, hogy ők tudnak valamit?

Imádok közlekedni. Főleg Pesten. Kell hozzá nem kevés önuralom, főleg motoron, de ha kellően lazán fogja fel az ember, akkor nagyon vicces tud lenni. Egyfajta látlelet a mai Magyarországon élő emberek kicsinyességének, sértettségének és bátortalan sunyiságának. Külön élvezet ezt nézni amikor front van.

Hidegfrontban az emberek nagy része nagyon ügyessé, gyorssá, fókuszálttá és bevállalóssá válik. Persze attól, hogy ők ezt gondolják magukról még nem tudják jobban kezelni a gépet, az sem lesz hirtelen feltuningolt csodaverda és ők sem látják át jobban a forgalmat. Aztán ott a melegfront. Olyankor az emberek egy része lelassul.

Megint egy olyan téma került elő Ádámnak köszönhetően, ami az egyébként többnyire rövid memóriám szerint még nem nagyon került elő, ki tudja miért. Érdekes módon mostanában kevesebb stoppost látok, mint gyerekkoromban, talán azért, mert azóta tejjel-mézzel folyó Kánaán lett Magyarországból és a potenciális stopposok inkább autót vettek. Töredelmesen bevallom, én nem szoktam felvenni idegent, alapvetően bizalmatlan vagyok azokkal szemben, akit nem ismerek, talán a médiának, talán másnak köszönhetően. És ti?

Én is meg szeretnék osztani néhány gondolatot a kedves közönséggel. Nem egy konkrét történetről írnék hanem csak egy így általában, a stoppolásról. 19 éves csóró diák vagyok (várom a „kispöcs”-özéseket) és néha előfordul h lekésem a buszom, vagy a busz kés le engem vagy egyszerűen nem jön.

Szóval ezekben az esetekben kénytelen vagyok kitenni a jobb kezem az úttest fölé. Az eredmény változó. Rendkívül befolyásolja a napszak, a ruházat( öltönyben mindig az első autó fölvesz) és az ábrázat(ugye :) ). Azért nem panaszkodom mert 80%-ban  hosszabb-rövidebb idő után fölvesz valaki, gyakran ismerősök ugye.

A Promontor által jelenséggel én még középiskolás koromban (réges-régen egy messzi-messzi galaxisban) találkoztam, amikor még rákényszerültem a BKV kitűnő szolgáltatásainak igénybevételére és minden nap csúcsforgalomban tötymörögtem az Alacska buszon a gyáli úti felüljárón és szagoltam az izzadtsától csöpögő hónaljakat a heringesdobozban, miközben azt néztem, ahogy a benzinkúton keresztülgurulnak szépen sorban az autósok és ezzel a bedugult szakasz nagy részét kikerülve elénk és a többiek elé pofátlankodnak, persze a benzinkút szolgáltatásait nem igénybe véve. Mint ahogy az mindjárt kiderül, nem csak ott csinálják így az élelmes (?) autósok.

Sokszor emlegetik az állítólag Amerikában közismert mondást, hogy a magyarok utánad mennek be a forgóajtón, de előtted jönnek ki. Nem tudom, mennyire ismerik tényleg ezt a mondást az amcsik (vagy ez csak is olyan, mint annyi más 93 ezer négyzetkilométeren világhírű magyar specialitás), mindenesetre ennek az élelmes, az adódó lehetőségeket furmányosan kihasználó, de nem feltétlenül rokonszenves magatartásnak sok példáját látni a magyar utakon.

Nézzük a konkrét esetet. A helyszín: a Balatoni út betorkollik a Budaörsi útba, a centrum irányába. Aki nem ismerné, itt a térkép.

Ezen a szakaszon a Budaörsin három sávon özönlik be a tömeg a városba (plusz van egy buszsáv is). A Balatonin meg egy sávon érkeznek szintén nem kevesen. Itt reggelenként ez a csatlakozás jó hosszú dugót alakít ki a Balatoni úton. A Budaörsin általában már enélkül is dugó van, főleg az Erzsébet híd felé vezető sávokban (ez a külső sáv, illetve a buszsáv is), de az itt beáramló forgalom ehhez is hozzátesz.

Minden nyáron megszaporodnak az olyan posztok, amikben az autókon kívül motoros is szerepel, valami oknál fogva az esetek többségében negatív színben. Ez utóbbi miatt már telefonon is kaptam némi élcelődést, de ígérem, hogy télen nem lesz ennyi motoros. De most megint egy ilyen jön Z tolmácsolásában és igen kitűnő képi ábrázolásával.

A rövid illusztrációval is ellátott történet egy kedd esti napon játszódik 22:15 perckor Budapesten az Üllői út és Ferenc körút kereszteződésében. Én a kék színű autóval haladok a Klinikák irányából a Petőfi híd felé, balra kanyarodva. Első vagyok a sorban de már a lámpa sárgára váltásakor dudálást hallok balról. Zöldnél elindulok majd satu. Előttem a rózsaszín biciklivel ábrázolt speedmotoros felhasználó ( talán CBR, de nem vagyok biztos).

Teljesen békés hangnemben a lehúzott ablakomon keresztül annyit kérdeztem: Ti hova jöttök ??

Ketten ültek ugyanis motoron és hát egy finoman szólva is nem is piros, inkább sötétbordó lámpán áthaladva sikerült elém kerülniük, vészfékezésre kényszerítve ezzel engem.

Szükség van rájuk, ezt továbbra sem vitatom, mert különben ellepik az autósok maradék, babakocsival amúgy is használhatatlan járdákat is, kiírtják a füvet - már ahol még maradt -. Mindemellett mint hivatalos közfeladatot ellátó személyeknek, kutya kötelességük lenne példát mutatni. Ehelyett sokadjára tudunk mutatni olyan gyűjteményt, ahol pontosan ugyanolyan pofátlan módon parkolnak le a kerékbilincselők a furgonjukkal, mint akiket ők is szivatnak. Amit majd az utolsó blokkban látott, különösen kiakasztott. Biztos én reagálom túl az egészet, de engem ez újra és újra felháborít. A csomagból íme elsőként Imitto levele:

Most találtam csak rátok, rögtön küldenék is posztnak valót - a közterület-felügyelet e két díszpéldányát. 2009.03.04 17:25-kor készültek a képek a XI. ker. Bartók Béla úton, a Griff hotel előtt. Itt dolgozom a környéken, tudvalevő hogy nincs parkolóhely, a későn érkezők már csak a füvön tudják letenni az autót.

Felháborítónak azt tartom, hogy jól láthatóan két parkolóhely is megürült időközben, ahová a jómunkásembernek nem sikerült szabályosan beparkolni, a KJA-876 rendszámú (nem látszik sajnos, telefon volt nálam, így felírtam) autó a kerékpárúton áll elakadásjelzővel. Minő véletlen, az autóval a Közterület felügyelet két munkatársa érkezett, hogy a szabálytalanul parkolókat végigbüntessék.