autózz!

Lehet, hogy az izomnövelő szerek nem csak a heréket zsugorítják, hanem az agyat is, Gábor leveléből legalábbis erre következtethetünk. A felkar kerülete egyenesen, a hajhossz fordítottan arányos az agresszivitással. Nem kell sokat számolgatni tehát ahhoz, hogy sejtsük, most sem egy új barátság szövődéséről lesz szó.

Szeretnék megosztani veletek egy "élményt", mert még friss, most reggel történt. Helyszín: Széna tér, benzinkút, a Csalogány utcai oldal. A benzinkút mellett a Moszkva tér felé eső részen egy embermagas sövény van, mögötte parkoló autók. A lényeg a sövény: semmit nem lehet balra, az érkező forgalomra kilátni egy mellette parkoló kocsiból, hogyha elkezd a sofőr kifele tolatni, az tiszta lutri.

Én békésen jöttem a Csalogányon fölfele, már enyhén lassítva, mert a Széna téren piros volt a lámpa. A bokrok mögül pont az orrom előtt elkezdett egy világos-acélkék kocsi kitolatni - a rendszámot megjegyeztem: JFS-317, a típusa Daewoo, de ebben viszont nem vagyok biztos. Finoman rádudáltam egy kicsit, hogy talán mégsem kéne körültekintés és látótér nélkül ilyen manővereket csinálnia; de volt még mellette jobbra hely, ezért kikerültem.

A következőkben egy kis szösszenetet olvashattok Péter jóvoltából, aki egy ön- és közveszélyes idiótával volt kénytelen egy kisebb afférba bonyolódni, ami sokkal szomorúbb véget is érhetett volna, ha az ember csak úgy közlekedik a bizalmi elvet szem előtt tarta. Ti tudtok választ adni levélírónk kérdéseire? Egyáltalán van elfogadható válasz?

Volt 1 érdekes találkozásom kicsiny országunk egyik nem beszámítható autósával. M1-győri elkerülő, hétköznap délután ~17:40. Erős forgalom. Hosszú ideig 90-100-al vonatozott 6-8 autó a belső sávban, az egymsást előzgető kamion-kamion és kamionsor-busz párosok miatt.

Mi ketten Octavia-s polgártárssal a sor végén, tök nyugiban. 4-5km ment így, majd elfogynak előlünk az autók, Arrabona-pihenőhely felüljárójáról jövök egy balos ívben lefelé. Octavia kihúzódik a külső sávba, sokkal előttünk 1 kamion. 1-2mp után vissza elém. Erre már elveszem a gázt. Fékez. Ekkor 10-12 m van a két autó között, ~130-al megyünk.

Én is már fékezek, teljesen nem értem. Úgyérzem jogosan. Rávillogok, ekkor a két autó között kb. 5-6 méter, tartom a távolságot, inkább távolodok. Erre óriásit fékez, mire én is, talán 1-2 méter marad a két autó között, erőből támaszkodok a dudán, előttünk sehol semmi/senki, 200m-re a kamion.

Linda sztorija üde színfolt a sok anyázós, mérgelődős, erőszakos történet között. Nincs is viccesebb annál, mint amikor egy zselés hajú faszacsávó nekiáll vagánykodni, hogy bevágódjon, aztán néhány pillanat alatt egymás után többször is beégeti magát, egészen a totális megsemmisülésig.

A jobbról előző, izmozó emberekről ugrott be egy vicces kis történet, ami nem régen esett meg velem és még harmadmagammal. Jó vállalom, hogy a tipikus szilikoncica vagyok, szőke is, buta is, nagy autóban - de legalább balesetmentesen és körültekintően közlekedem. :)

Ez azonban nem elegendő ahhoz, hogy néha ne találjanak meg az utakon közlekedő alfahímek, akik férfiúi felsőbbrendűségüket azzal óhajtják bizonyítani, hogy néha életveszélyes szituációkba sodornak engem és legtöbbször magukat is. Jelen esetben azonban inkább vicces volt a szitu, mint veszélyes.

A Béke úton a Futár utcai kereszteződés felé haladtunk a béke úton, a vasúti összekötő felől. Aki járt arra, az tudja, hogy ez egy nagyobb egyenes szakasz a villamos sín mentén, ahol nem mindenki tartja be az 50 kilométeres sebességhatárt, ezért az átlagtempó olyan 65-70 közé sikerül.

Egy szép napfényes délután, a dög melegre való tekintettel lehúzott ablakkal közlekedtünk a kereszteződés felé és még az egyenesben mellénk pöfögött valami nagyon régi nagyon széteső félben lévő zöld Kadett, benne a tulajdonosa (kockás ing, tüsihaj, vagány napszemcsi:) ellentmondást nem tűrően rágózva egy mély pillantást vetett az autómban utazókra, majd iszonyatos motorbőgés közepette elgyorsult vagy 80-ra :)

Sajnos igen jellemző Magyarországon, hogy ha valaki parkoló autónak okoz sérülést - és sok ilyen van a nagy mennyiségű vezetni nem tudó, ámde ezzel mégis próbálkozó sofőrök miatt -, minél előbb lelép a helyszínről, hogy ne kerüljön neki pénzbe. Macsek egy ilyen esetnek volt szemtanúja és szóvá is tette, hogy talán nem kéne lelépni, persze ezzel minden bizonnyal nem ért el semmit.

Nap, mint nap idegesítem magam Budapest útjain, leginkább tehetetlenségemben, ezért úgy döntöttem, hogy lehetőségeimhez képest igyekszem dokumentálni és terjeszteni az általam látottakat/megélteket, hátha ezzel javíthatok valamit - de legalábbis úgy érzem, tettem valamit.

Ma reggel szokásosan a Bem József utcán mentem a Bem rakpart irányába. A Fő utcánál piros volt a lámpa. Előttem 3-4 autóval egy Skoda Octavia/Superb (nem tudom pontosan) próbált beparkolni egy viszonylag kicsi helyre. Nem igazán sikerült neki, és olyan erővel tolatott a mögötte álló Astrának, hogy az beleremegett. A mellette várakozó sofőr rá is dudált. Emberünket nem zavarta, folytatta a manővert.

Valószínűleg elől is nekimehetett valaminek, mert amikor kiszállt a kocsi ELEJÉT kezdte vizsgálni. Ekkor zöldre váltott a lámpa és mellé gurulhattam. Mondom neki "Nekiment az Astrának, nem kéne legalább egy névjegyet odarakni?" Erre a középkorú, teljesen normálisnak kinéző férfi visszakérdezett "Hol?". Ettől kicsit eldurrant az agyam, hogy ne mondja már, beleremegett az autó, többen látták!

Állati bosszantó tud lenni, ha egy egyértelmű baleseti helyzetet a vétkes fél nem ismer el, sőt, tovább hajt, mintha mi sem történt volna. Máté egy ilyenbe csöppent bele. Mivel a baleset okozója még a határozatot is megtámadta, ezért levélírónk autója törötten várja a javítást, mert persze a biztosító nem fizet, amíg az ügy le nem zárult. Mit lehet ilyen esetben tenni?

Segítsetek, fontos! Május 22-én pénteken reggel Badacsonyba indultunk. A kiindulás helye: Vajda Péter utca, mentem egyenesen a főúton, mikor látom, hogy egy abb-s renault akar visszakanyarodni, lassítok, de nem indul el, ekkor gázt adok, hogy ne kelljen annyit várnia, de ekkor hirtelen megindul, bevág elém majd lelassít. Nah, bumm. Hangja az volt rendesen a csattanásnak, de ő valószínűleg „nem vette” észre és továbbhajtott, az utca végén szerencsére piros volt a lámpa, utána futottam és már torkom szakadtából üvöltöttem, hogy „álljál meg”.

Nagy nehezen megállt, kiszállt. Kérdeztem elismeri, hogy maga a hibás? Néz rám bambán, mondja, hogy nem. Innentől kezdve egy szót nem beszéltem vele, mivel már tudtam, hogy egy barommal van dolgom. Kihívtam a rendőrséget, akik viszonylag időben jöttek és korrektül intézkedtek. Egyértelműen mondták, hogy én vagyok a vétlen fél és nem értik az abb-s értetlenkedését. Már ekkor is nagyon ideges voltam, épp elég gond volt a törött autó is.

Igen nagy port kavart nemrégiben az a posztunk, amiben levélírónk egy autópályás dugóban kihúzódott a leállósávba, hogy ne tudjanak előrepofátlankodni a magukat a többieknél fontosabbnak tartó autósokat. A sztori beküldőjét nem hagyta nyugodni a már 600 komment fölött járó, nagyon megosztó szituáció, ezért kikérte egy jogász véleményét is.

Nagyon jó posztnak bizonyult a téma, sok-sok bejegyzéssel és némi humorral is. Amikor az eset megtörtént, engem is fölkavart, ezért aztán többeknek is elmondtam, kollégáknak is. Van egy olyan érzésem, hogy egyesek ilyen vagy olyan indokból szerepet vállaltak az adok-kapokban.

Én -- bár nyilvánvaló lett, egyszerű dolog lenne regisztrálni, mégis a hitelesség kedvéért még egy utolsó szívességre kérnélek meg. Ugyanis vettem a fáradtságot  és valóban megkérdeztem egy közlékedési jogászt, aki elég velősen fogalmazta meg a véleményét, amit szeretném ha közreadnál. Hozzátartozik az önmagammal való korrekt szembenézéshez. Talán jó volna a beírások aktuális végére tenni, azt ugyanis előbb látják meg.

Jin_ke egyszer már idegesítette magát itt nálunk, de úgy tűnik, nem volt neki elég az adrenalin, úgyhogy egy kis dudaszóval párbeszédet kezdeményezett egy renitenskedő kisbuszvezetővel és megbeszélték, hogy ki kinek a rokonával mit csináljon.

Nem gondoltam volna, hogy a legutóbbi poszt után még valaha is fogok írni, de most úgy érzem muszáj, mert sajnos úgy látszik, valamiféle különleges képességgel rendelkezem, mert gyakorlatilag folyamatos kölcsönhatásban vagyok az idióta sofőrökkel.

2009.06.23-án laza 60 körül tempóval haladok az Árpád úton a felüljáró felé a belső sávban(50 es tábla), a jobb oldali sávban picivel előttem egy másik autó, ha jól emlékszem egy Opel Astra. Közöttünk akkora hely van, hogy egy izmosabb méretű sedan már nem tudna beférni. Éppen elhagyom az Árpád üzletházat, amikor is a jobb oldali visszapillantóból látom, hogy egy Mercedes kisbusz jön (pontos típust nem tudom, de kb. Renault Master nagyságú), olyan 70-80 körüli sebességgel, és hozzánk közelebb érve sem igazán akar lassítani.

Újra játék! A nyeremény ezúttal 3x6 palack kiváló minőségű fehérbor, a Hilltop Neszmély jóvoltából, ezúttal az anyósülésen ülőknek, vagy épp neked is azokra a nyári estékre, amikor nem kell már volán mögé ülnöd. Várjuk a három legmenőbb, legszellemesebb, legérdekesebb kommentet az alábbi hírre, legfeljebb 500 karakterben.

Egy ember több kommenttel is pályázhat, ezzel növelve saját nyerési esélyeit.  A játékban a 2009. július 14. éjfélig beküldött kommentekkel vehetsz részt.

A nyerteseket a Hilltop vezetősége választja ki, a nyeremények július végén vehetők át a Doblo borboltban (Budapest, VII. ker., Dob utca 20.).

Úgy tűnik, hogy ma motoros vs. autós napot tartunk, mert megint egy ilyen következik, ezúttal autópályáról. Emberünk naívan azt gondolta, egy rendőrautó soha nem kapja el. Nem jött be neki. Vic torio egy korábbi levelében pont a rendőri jelenlétet hiányolta, hát tessék.

A sok (jogosnak tűnő) panaszkodás, probléma felvetés és kellemetlen élmény közé hadd szúrjak be egy kellemes tapasztalatot:

Tegnap 06.28 vasárnap jöttünk haza az M7en Balatonról Bp felé délután, amikor bár nem volt megadugó, de azért már kezdett telítődni... Na ilyenkor van az, hogy elég egy koccanás és megáll az élet, ezért (szerintem) ilyenkor lenne igazán szükség a fegyelmezettségre.

Meglepő módon az autósok többsége fegyelmezett is volt, 120 körüli tempóban haladtak többen és még le is húzódtak nagyjából a külső sávban. Egyszercsak látom a tükörben, hogy valaki nagyon siet, egy sárga cross jellegű motorral igen gyorsan közeledett valaki. Épp elhagyott minket amikor láttam, hogy a motorosra rá van tapadva egy autó, először azt hittem versenyeznek, pláne mikor láttam, hogy az autó egy Audi TT volt...

Az autópályás jobbról előzést már szinte megszoktuk, volt is szó róla már elég sokszor. Városban viszont több irányból jöhet bárki, nem csak autóval, hanem akár gyalog is, ezért különösen veszélyes ilyemit tenni. Zsolt a zebrán engedett épp át egy puhatestűt, amikor motoros barátunk úgy gondolta, ő Jupiter és neki szabad.

Az ominózus eset a mai napon (ami június 24. volt - a szerk.) 14:05 perckor történt Budapesten a 3. kerületben a Kunigunda és a Szőlőkert utca sarkán a zebránál.

A Bojtár utca felől érkeztem egy skoda octavia-val (zirka 1.5 tonna) és megálltam a kereszteződésben hogy átengedjem a gyalogost. A velem szemben jövő jármű is megállt így a gyalogos megindult a másik oldalról. Ekkor történt hogy látom egy motoros a jobb oldalon - ez volt az első amit nem értettem - elkezdett megelőzni.

Rádudáltam, így a gyalogos biztonságban átért, de utána a  motoros megállt előttem a zebrán. Elkezdett mondani vmit ezért lehúztam az ablakot és gondoltam meghallgatom a bocsánatkérését és mehet mindenki amerre lát.

Sokat mondó nevű visszatérő történetbeküldőnk, Kekecke újabb konfliktusba keveredett, ezúttal egy hulladékudvarban, ahol felnyomta pár forgalommal szemben behajtó szállító vérnyomását egészen addig, amíg le nem szállt egyiküknél a vörös köd.

Most egy kicsit rendhagyó sztorival jövök - kicsi köze van az autózáshoz - de számomra roppant szórakoztató és tanulságos volt. Friss, meleg történés, alig 20 perce történt velem.

ISO-zunk, így hulladékkezelünk is. Ami jelen esetben azt jelentette, hogy a céghez közel eső hulladékudvarba elfuvaroztam a furgonommal a több zsáknyi veszélyes hulladéknak minősülő vegyszeres flakonokat, kannákat. Nem tudtam beállni az udvarra, mert egy naaagy-nagy autó épp konténert rakott fel.

A kedves ügyintéző csaj mondta, hogy pár perc, álljak félre, addig adjam oda a papírokat. Mondtam oké, semmi akadálya - gondoltam én. De már egy új Transporter a seggembe is állt, és zokon vette, hogy tolatni akarok. Nagy nehezen arrébb mászott pár centit, hogy elálhassak az útjából...

Ha korábban valaki nem tudta, a blogot olvasva annak is egyértelmű, hogy bazinagy autóban igen gyakran ülnek teltkarcsú és egyben hajatlan sofőrök, akik igyekeznek vezetés közben is méretükből adódó fizikai előnyüket fitogtatni. Richelieu ennek egy új fokozatát mutatja be, amikor az autó neve is utal a vezetőjére a bosszúságból egy pillanat alatt röhögést generálva.

Nem is tudom mi van velem mostanában, vagy öregszem, vagy elkerülnek a szélsőségesen idióta sofőrök, de szinte már-már unalmasak az utakon eltöltött perceim..... Sok láma van, sőt, azt kell mondjam egyre több, és érdekes, hogy azzal együtt, hogy az elkövetett hibák száma nő, azok súlya viszont egyre kisebb.

Ezért is érdekes, inkább talán már már aranyos, ami velem történt a minap, egy napfényes budapest reggelen.

Történt vala, hogy nagybecsű munkahelyem felé tarta a szokásos útvonalon, elém sorol (index ohne) egy giganto terepjáró, vagy talán inkább telepjáró, mert akkora felnik voltak rajta, melyek szélességükben vetekedtek egy átlagon felüli hízó koca méreteivel, és a rájuk szerelt ultra-peres gumikkal max a hungaroringen lehetne biztonsággal közlekedni. Nem kaptam fel a vizet ezen, mert attól nekem nem lesz jobb, és az előző este elfogyaszott sörök száma kellemes fásultsággal töltött meg. Nem kell a feszültség.