autózz!

Nem lehetett túl kellemes élmény, mikor TT meglepődve konstatálta, hogy békés autózgatása közben fegyverrel követik a közlekedőket. Nem tudom mennyire gyakori ez a jelenség, de levélírónk több kérdést is felvet a történet végén. Ti mit gondoltok?

A héten kétszer volt részem ugyanabban az élményben, és ez engem kicsit nyugtalanít.

Történt, hogy hétfőn reggel (június 15) jövök be Budapestre az M7 felől, és épp a Hegyalja úton haladok az Erzsébet híd felé, amikor megkülönböztető jelzéseket használó rendőrségi konvoj ért utól. A többiekkel együtt lehúzódtam hogy elengedjem őket. Három rendőrautó volt, kettő Mondeo (ha jól emlékszem), a harmadik pedig egy szintén rendőrautó Nissan Patrol.

Az érdekesség ebben volt: a lehúzott ablakon keresztül a hátsó ülésről egy fegyvercső lógott ki az autósok felé. A hátul ülőknek a sziluettjét láttam csak, ők mintha kevlár sisakot viseltek volna. Ma reggel (június 17) ugyanebben az "élményben" volt részem, most az M7 bevezető szakaszán. Ugyanígy három autó, az utolsóból kilógó fegyvercsővel.

Mindig örülök, mikor rajzot is kapunk egy-egy szituációhoz, APS még a mozgás folyamatát is megörökítette, kíváncsi lennék, mikor kapjuk meg az első animált gif-et, vagy flasht! 

Ábra magyarázata: vízszintes utca: Munkácsy Mihály utca, függőleges utca: Toldi Miklós utca, szürke téglalap az én autóm, sötétkék téglalapok a nyugdíjas néni manőverét mutatják "folyamatábraként".

Nemrég esett meg velem, hogy Pécsen, a Toldi Miklós utca és a Munkácsy Mihály utca sarkán várakoztam a kocsiban, az autóm hátulja az ábrának megfelelően picit ki is lógott, egyszerűen ez az egyetlen szabad hely volt, vállalom. Mindkét utca egyirányú és nagyon szűk, a jobboldalon pedig autók parkolnak.

Vártam, hogy jöjjön már az utasom a Toldi utcából, így pillantottam meg a Toldi utca járdáján (!) parkoló kék Peugeot 607-est is, amibe éppen akkor szállt be a tulajdonos (?) - egy 60 év fölötti néni. Gyors indítózás után nagy krafttal szabályosan lecsobbant a járdáról, hallatszott, amint a küszöb és/vagy kipufogó sikít a járdaszegéllyel való kontaktus miatt, de ez ránézésre nem nagyon izgatta a hölgyet.

Nem csak olyan nagydarab rövidhajúak vezetnek autót, mint akiről egy nem olyan régi posztunk is szólt. Namnit nem volt ilyen szerencsés, a másik végletet fogta ki, aki a bocsánatkérése ellenére sem hatódott meg és fizikai erővel próbálta bizonyítani az igazát.

Csatlakoznék autós sorstársakhoz, bár előre leszögezem, hogy én is hibásnak érzem magam. Tudni kell rólam, hogy Tigris tankon kívül már majdnem mindent vezettem... 14 éve van jogsim és havonta minimum 2500 km-t szoktam letolni... soha nem iszom, no cigi, narkotikumot képen se láttam... szemüvegem nincs, reakcióidőm abs. átlagon felüli.

Történt egy derűs tavaszi d.e., hogy xy belvárosban haladok. (Direkt nem közlök helyszínt.) Siettem, de ahogy a többiek, úgy én is dinamikusan haladtam a forgalomban 60-65 között. Lámpa, lámpa hátán, közben csörög az a rohadék céges tel., hogy ugyan mikor érek már yx helyre, mert már nagyon várnak, addig dolgozni sem tudnak, áll az élet.

Egyik lámpánál a "gyorsító" sávban ér a piros. Mellettem egy fekete terepjáró, aki a jobboldali sávban foglal helyet, eddig nem volt vele gond, normálisan közlekedett. Nem messze tőlünk látom ám várakozás közbe, hogy a sávom megszűnik, jobbra leszek kényszerítve. Sebaj, majd jól kistartolok és idejében sávot váltok.

Itt álljunk megy egy szóra. Mindenki tegye a kezére a szívét és úgy ítélkezzen, hogy amikor siet, akkor nem próbált meg még gyorsan túl lenni az ilyen helyzeteken egy gyorsabb indulással, vagy dinamikusabb sávváltással. Dehogynem.

Heni a világ legboldogabb embere lehetett akkor, amikor nem olyan rég megszületett a kisfia. Aztán rájött, hogy a teleparkolt járdákon lehetetlen babakocsival közlekedni, ami miatt az úttestre kényszerül. Ez pedig egyáltalán nem veszélytelen, elég csak elolvasni pár korábbi posztot itt a blogon. Ti milyen megoldást javasoltok azon kívül, hogy senki ne szüljön?

Régóta érlelődik bennem ez a poszt. Igazából a babakocsi is autó, a legkisebbek járgánya. Legyen az 3 vagy 4 kerekű. Amikor Kisfiunk járgányát kiválasztottuk, elég sok tényező játszott közre.

Biztonságos legyen, ne legyen nehéz, ha cipelni kell, könnyű legyen tolni, Budapest kátyús utcáira megfeleljen, ne rázza szét szegénykénket.

Sajna, ami ebben a kategóriában található, az már felér egy kisebb vagyonnal is, illetve ezért már autót lehet venni. A lényeg, hogy megtaláltuk a legszuperebb járgányt.

Igen, de egy dologgal nem számoltunk! A járdán (szabálytalanul) parkoló autókkal! Sajnos a belvárosban nem fér el a babakocsi a házfal és az autók között. :(

Mivel sok az keskeny! egyirányú utca, az autósok szabálytalanul kihasználják a mind a két oldalon parkolást. (Ugye mindenki ismeri a Kresz parkolásra vonatkozó ezen részét?) Így babakocsival marad az, hogy mész az úttesten…

Ma sétáltunk. Nem sokat mentünk, de sajna nem fért el szinte sehol a babakocsi. Legyen ez a VPOP előtt parkoló szolgálati autó, rendőrautó, vagy sima civil.

Mindenki tojik a szabályokra. Undorító, hogy a város erre nem figyel! Az Anyuka a Gyerekével nem ember??? Baromi mókás rodeózni a kátyús, pocsolyás úton.

Az utóbbi idők legpihentebb sztoriját fogjátok mindjárt Rocko jóvoltából olvasni. Írt ő eleget, nem is rizsázok hozzá. Esetleg csak még annyi, hogy nagymamája egyébként szerintem nem a létráról esett le, hanem szülni vitte.

Olvastam a felhívást, hogy hangszórót lehet nyerni, így gondoltam, megosztom egy nem régi történetemet, amely idén március 15-én történt.

Belvárosba tartottam, ahol idős, mozgássérült, festő nagymamám lakik, nehezen mozog, ezért bevittem a kórházba, miután leesett a létráról. Tudom, én voltam a hülye, hogy túlzottan sietősre vettem a figurát, amikor egy ember a szélső sávból bevágott elém. Dudáltam, jelezve a nemtetszésemet. Erre befékezett előttem, kicsit összekoccantunk, viszont a közelben nem volt más, rendőr persze sehol, hogyan tudnám igazolni, hogy nem én voltam a hibás? Persze, ünnepnap, mindenki elbújt otthon, erről is Feri tehet.

Szóval emberünk vöröslő fejjel jön felém, üvölt, lefikázza a Suzukimat, hogy nem sikeres ember. A kocsim igaz, nem új, de legalább ki van fizetve. Ő meg fröcsög tovább a fejéből, hogy jobbra tarts, bazmeg! Nagyanyámmal az anyósülésen nem akartam nagyon kekeckedni, de azért mégis piszkálta az önérzetemet, mondtam is, hogy kórházba megyünk, annyival amennyivel én akarok, ő nekem ne rendőrködjön.

Ha azt mondja, nagy darab kopasz, szinte mindenkinek egy olyan figura jut eszébe, aki már gyerekkorában is komplexusoktól szenvedett túlsúlya miatt és megverte a kisebbeket, felnőve pedig állat módjára közlekedik, mert neki úgysem mer beszólni senki, ha meg mégis, akkor legalább van kit ijesztgetni. Darren is egy ilyen külső jegyekkel megáldott autóst pillantott meg, amikor előzéshez készülődött, aztán jöttek sorban a meglepetések.

Hadd osszak meg Veletek egy sztorit egy nagydarab-kopaszállat főszereplésével!

Békésen cammogok úgy 120 km/h-s tempóval drága párommal kedvenc autónkban az M3-ason Budapest és Debrecen között félúton a külső sávban, mikor is egy kamiont vélek észlelni magunk előtt közepes távolságban egy kanyar után. Kiteszem az irányjelzőt balra, komótos, 2 flash/sec frekvenciával jelezvén a forgalom többi résztvevője számára, hogy én meg kívánom előzni a nyerges vontató által cibált szerelvényt.

Látom a tükörben, hogy egy Renault Megane érkezik nagy slunggal a belső sávban, így el kívántam engedni. De erre mit csinál az istenbarma??? VILLANTGATNI KEZDETT! Hogy beengedjen! NOOORMÁLIS? Éltem a gyanúperrel, hogy itt valamiféle mocskos turpisság van a dologban, ezért óvatosan kezdtem meg a bonyolult sávváltási manővert.

Lehet valaki akármilyen óvatos motorral, attól még életveszélyben van az utakon. Lacaca nem hívja ki maga ellen újra a sorsot, miután másodszor csapta el autós Budapesten.

Tavaly ott szakadt meg a történet, hogy megtörtént a baj. Később kiderült, hogy a kedves autósnak nincs fél éve kötelezője, bár a nyilvántartás szerint minden rendbe van. Hosszas ügyintézés után kerekedett egy határozat, miszerint az autós a hibás, mert figyelmetlenül váltott sávot, amivel azért nem foglalkoztam, mert nekem így is jó, bár velem ilyen nem történt. Október végére a MABISZ fizetett, volt öröm és boldogság.

Első elkeseredésemben, miután nem tudtam legyőzni a motorozás iránti vágyamat, vettem egy másik motort, amivel boldogan fogyasztottam a kilométereket egészen 2009. június 04.-ig…

A Közraktár utcában haladtam a Petőfi híd felől a Zsil utca irányába. Célomnak megfelelően kisoroltam a buszsávba felkészülve a kanyarodásra. A belső sávban kicsit torlódtam az autók, a kereszteződésnél konkrétan már álltak. Egy váratlan pillanatban azt láttam, hogy az álló autót közül felbukkan egy autó orra, ami szintén igyekszik a Zsil utcába bejutni. Elmarkoltam a féket, bemutattam életem első stoppie-ját, majd ennek megfelelően a hátsó kerékkel bőven a levegőben, arccal előre megérkeztem az autó jobb első sárvédőjébe.

De végül nem az lett belőle. Suzukis apuka igazán figyelmes volt, hogy cégnevet nem írt, így azt jótékony homály fedi, hogy hol is cseszték szét a fél autóját. Persze utalt rá, úgyhogy ahogy a kommentelőket ismerem, lesz valaki más is, aki rajtam kívül is merne tippelni.

Pár hetes történet, egy francia autószervíz és bolthálózat csömöri telepérõl. Elvittem a kocsimat (2000 évi 1.3 Swift, 5 ajtós), mert a téli gumikat szerettem volna a felniken nyárira cseréltetni. Más mûhely nem esik útba, ami még este 6-7 körül nyitva lenne, így ezt választottam. Soron kívül érkeztem, így kb. fél óra után nekiálltak.

Tudomásom volt róla, hogy a jobb hátsó keréknél az egyik csavar menete már kissé "nyálkás", azaz kezd elnyíródni, ezt jeleztem is. A szerelõ nekiállt, légkulccsal. Mivel 10 másodperc után nem jött le a csavar, tovább erõltette a kulcsot, immár pajszerral kombinálva. Eredmény: a beütõs tõcsavar körbe kezdett forogni, anya rajta. Már ez is megrémisztett, én nem így kezdtem volna el...

Nem egyszerű hideg fej kell ahhoz, amit László csinált, miután megrongálta az autóját egy idegbeteg biciklis és a mellkasába is kapott egy ütést. Hogy ezek után pillanatok alatt le tudott higgadni és nem azért ment a kerékpáros után, hogy kilapítsa, hááát, én biztos nem lettem volna erre képes a dühtől gőzölgő fejjel. Kíváncsi lennék a másik fél szemszögéből is a teljes sztorira és hogy mi járt az ő fejében, miután lezajlott ez az egész.

Egy ma reggeli (06.09.) storit szeretnék megosztani veletek. Ugye igen sok téma szól a bunkó autósokról, akik leszorítják szegény bringásokat, motorosokat. Ezzel többé kevésbé egyet is értek, mivel 30-40%-ban én is robogózok. A maradékra marad a kocsi. Ebben a helyzetben az ember megtanulja tolerálni a másikat akarva akaratlanul.

Viszont ami ma reggel történt az, hogy képletesen fejezzem ki magam, lecsapta a biztosítékot. Reggel 7 óra, Pesterzsébet Határ út és Baross utca kereszteződés. Én jövök a barossból de ugye elsőbbség van keresztbe a Határ úton haladóknak, így marad a nyugi. Jobbról megszűnik a sor, balról látom csak egy kocsi jön eki épp készül befordulni a barossba, középen záróvonal, gondolom akkor senki nem fogja megelőzni, én pedig nnyugodtam balra kanyarodhatok.

Igen ám, de a kocsi mögött egy bringás fiatal „úr” haladt aki eddig nem is volt látható mivel takarásban volt, de a záróvonalon próbált elsurranni a kocsi mellett. Ugye indulásban voltam, de megálltam úgy hogy a kocsi orra fél méterre kilógott az útra.

Idén eddig valahogy még egyetlen nyereményjátékot sem írtunk ki, de most véget vetünk ennek a hosszú időszaknak egy aprósággal, ezúttal a szerencsés poszt alapanyag beküldő egy SAL RFP 3-100 típusú, 3 utas, 10cm átmérőjű, polipropilén membrános kis autóhangszóró párt nyerhet.

Védőrács is van hozzá, ha esetleg nem előkészített helyre kerülne

A sorsoláson az nyerhet, aki a kiírás napjától 2009. június 20. éjfélig önálló posztként publikálható és máshol nem megjelent történetet küld nekünk. Különösen örülünk neki, ha a sztorit kiegészítitek saját képekkel, videófelvétellel is. Egy ember több poszttal is pályázhat, ezzel növelve saját nyerési esélyeit.

Hozzám is jött már oda parkolóban kéregetni olyan ember, aki előbb gyógyszerre kért pénzt, merthogy ugye "látom, neked jobban megy, mint nekem", majd pedig mikor mondtam neki, hogy utcán elvből nem adok senkinek pénzt, akkor bepróbálkozott a jófejséggel, hogy akkor legalább egy fröccsre adjak neki valamennyit. Csak kibújt a szög a zsákból. A megértés nagykövete nem úszta meg ennyivel egy piros lámpánál állva, amikor reakcióját díjazandó a kéregető testnedvcserét kezdeményezett, bár ez végül egyoldalúnak bizonyult.

Nem nagyon követtem eddig a blogotokat, nem ismertem. Ma akadtam rá véletlenül, olvasgattam pár storyt és azt kell mondjam, hogy tetszik a dolog. Én is nagyon sokat közlekedek, belföldön és külfödönt egyaránt, sokféle autót vezettem már, az 1.2-es skoda feliciától a 6.0-s audi a8l-ig bezárólag, kb 10 éve van jogosítványom.

Ez alatt az idő alatt persze én is találkoztam jó pár idiótával, voltak egészen vicces esetek is, sőt még olyan is előfordult, hogy az agyontetovált állat elnézést kért, mert tényleg egyenrangú útkereszteződést jelző táblánál hajtottam elé jobbról  :)

Most azonban nem ezt szeretném megosztani veletek, hanem a kéregetés kategória számomra legvisszataszítóbb megnyilvánulását. Az ilyen útszéli kéregetőkkel alapvetően semmi bajom nincs, mert nyilván nem tudhatom, hogy miért került oda az az ember, én nem feltételezem senkiről, hogy bérkoldus, mert már én is láttam 2 diplomás hajléktalan informatikust, akinek két reklámszatyorban elfért az egész élete, miután a felesége válóperben minden vagyonát vitte.

Miért is ne a vásárlót gyanúsítsák meg először, ha valami nem stimmel az autópálya e-matrica adatbázisban. Zoltán legalábbis így járt, véletlenül sem az merült fel első lehetőségként, hogy valami technikai probléma lehet. Helyette fölösleges utánajárás, időpazarlás.

Még január végén elmentem Balatonra kétszer az M7-es autópályán. Mint jó polgár vettem autópálya matricát egy benzinkútnál és megtettem, amit meg kellett tennem. Erről kaptam számlát. Pár hét múlva kapok az autópálya felügyelettől egy levelet, hogy megbüntettek, mert nincsen matricám. Anyád!

Addigra eldobtam az eredeti bizonylatot, ezért visszamentem a benzinkúthoz és kértem másolatot a számláról. Adtak, lepecsételték, aláírták, tehát hiteles. Elmentem a budaőrsi autópálya felügyelet kirendeltségéhez, ahol egy unott nyanya megkérdezte mit akarok, majd amikor elmondtam neki a problémámat, elvette a papíromat, felírta a telefonszámomat és azt mondta, hogy majd értesítjük.