autózz!

Vademberre rádudálni veszélyes dolog, ezt Gábor is megtapasztalhatta a napokban, amikor a sors egy amolyan igazi gyűrött tarkójú, szétvarrt tirpákkal hozta őt össze. Most már ő is megtanulta, hogy beszállás után be kell zárni az ajtókat. Így egyrészt nehezebb onnan bármit ellopni egy piros lámpánál, másrészt magunkat is egy fokkal jobban védhetjük, ha netán baj lenne. Ezt meg előre sosem lehet tudni.

Valószínűleg nem egyedi az esetem, mindennapos dolog, de szerintem beszélni kell róla, nem elhallgatni. A mai nap az egyik bevásárlóközpont parkolójából hajtottam szabályosan kifelé, mikor bal oldalról a kocsik közötti üres parkolóhelyeken át elémvágott egy terepjáró.

Dudálással jeleztem, hogy amit csinál szabálytalan, pofátlan dolog, mire megállt előttem és elkezdett üvöltözni a kocsiból, az ablakot lehúzva. Lehúztam én is, és visszakiabáltam, hogy tanuljon meg vezetni és ne neki álljon feljebb. Ezután megpróbáltam kikerülni, de rámhúzta az autót ismét. Mondom akkor hagyom az idiótát és tolatni kezdtem, majd balra fordultam, hogy átmegyek ott ahol ő jött.

Eközben ő egy üres vizesflaskát vágott az autómnak, ezt még elnéztem, mentem tovább, majd azt vettem észre, hogy a mellettem ülő barátnőm mellett nyílik az ajtó. Feltépte menet közben.. A fékre léptem de a lendület elvitte az ajtót és nekicsapódott egy parkoló ajtó jobb elejének. Kiszálltam, majd mondom neki, hogy mi a francot csinál? Erre odajön és kiabálva elküld mindenhová, hogy mit képzelek én, eközben megragadva a nyakam.

Hozzám hasonlóan Troppauer Hümér is szereti a jó bort, ez kiderül már az első soraiból. Hogy az alábbi levelét is pár pohár száraz vörös után írta-e, nem tudni, ha magamból indulok ki, én csak ilyen helyzetben váltok néha erre a stílusra.

Rajongasz a hegyekért! Nem csak a természet szépsége, ami vonz, hanem maga a miliő. Amikor csendes magányodban, vagy cimborákkal vándorolsz; amikor este tűz mellett leheveredve kortyolgatod a villányi Cabernet Sauvignon-t; amikor hajnalban erdei vad riad tőled karnyújtásnyira; amikor egy másik túrázóval futsz össze, s mosolyogtok egymásra, váltotok pár (fele)baráti szót (kedves ismeretlen ismerős) – varázslatos, s megnyugtató!

Ezt nyújtja hétről hétre a Börzsöny, a Cserhát … s sok közeli hegyünk, ritkábban az Alpok csúcsai. Bárhol is hoz össze a sors másik sziklamászóval/hegymászóval (legyen az szlovák, osztrák, lengyel … miegyéb), kikkel akár értitek egymás szavát, akár nem, a baráti vigyor jár, s örömöd szolgálja a találkozás hasonszőrűekkel. Emberi a legapróbb rezdülés is evidéken.

Hasonló szituációt leginkább az egymást nulla sebességkülönbséggel előzni próbáló kamionok szoktak produkálni, Namnit most egymás után két szerencsétlen autóst fogott ki, akik a világ minden kincséért sem mentek volna ki a külső sávba. Aztán persze ő is ideges lett, az előtte haladó seggébe mászott, tolta, villogott, hogy elérje a kellő hatást. Kérdés, hogy ez bármilyen helyzetben mennyire elfogadható módszer. A sztoriban egyébként érzek egy kis fogalomzavart, ahol levélírónk gyorsítósávot emleget, azt helyettesítsétek be az autópálya belső sávjával és máris tiszta lesz a kép.

2009.06.07.-ét írunk, vasárnap, hétvége. Az egész országban iszonyúan esik az eső. M3-on tartok hazafelé, sok a bátortalan... 140-nél gyorsabban közlekedő autós nem nagyon akad, a pálya erősen dugig.

135-el haladok, ez éppen elég ahhoz, hogy a bátortalanok szépen besoroljanak a belső sávba és utamra engedjenek... messze még a haza... min. 400km, haladni akarok, ahogy más is.

Egész kultúrált ritmusban halad a forgalom, amikor is valami megváltozik. Az előttem levő, nem túl gyorsan (120 km/h körül), de mégis a gyorsítósávban haladó Renault Thalia /hányinger gayverda/ satuzik. Iszonyúan figyelek mindig a pályán, így pár ezred mp alatt már én is kellő tempóra lassultam, ami olyan 80-90 körül lehetett.

Érzésem szerint - bár levélírónk ezt nem említi - Hargita lehetett az "A" jelú autó sofőrje, esetleg utasa, mert bár mindig a hátulról érkező a hibás, álló autónál pedig ha nem is lehet követési távolságról beszélni, akkor sem lehet ő a hibás még olyan esetben sem, ha netán szabálytalanul parkol (esetünkben nem erről van szó). Én úgy érzem, elég egyértelmű a helyzet, a sztori beküldője már nem egészen így látja. Ti hogyan vélekedtek róla?

Rendszeresen olvasom a blogot, és ennek hála a mai események után egyből Ti, kommentelők jutottatok eszembe, ugyanis bízom benne, hogy a következő szituációt helyesen tudjátok majd értékelni. Én még nem tudom, hogy ki a hibás, ezért is írom le – sokaknak bizonyára banális - történetemet.

Történt egyszer (úgy 3-4 órája), hogy „A” jármű vezetője kb. 80 km/h vagy inkább az alatti sebességgel haladt hazafelé egy egyszámjegyű főútvonalon. Egy kanyar után azonban váratlan akadállyal szembesült. Közvetlenül a kanyar után az úttest menetirány szerinti jobb oldalának kellős közepén állt a „B” jármű (de lehetne „S” is, és máris rájöttök, hogy melyik népszerű márkáról van szó - gondolom Seat, Subaru, Ssangyong, Skoda, esetleg Saab - a szerk.), benne a vezetőjével, aki egy óriási közlekedési táblán próbált eligazodni.

Múlt hét csütörtökön volt a blogon egy poszt, amiben olvasónk egy gázolásról írt nekünk. Azóta kiderült, hogy az elütött 22 éves lány sajnos elhunyt. Balázs is belegondolt, mennyire szörnyű végkimenetele lehet az esztelen száguldásnak és a figyelmetlenségnek. Legyen az az autós vagy akár a gyalogos hibája. Egy ilyen esettel mindenki csak veszít.

Kicsit későn jutottam géphez, hogy a hozzászólásomat elhelyezzem ehhez a cikkhez. Ezért inkább leírom külön is, hátha érdemes egy posztra, egy kis gondolkodásra.

Nem kerültem még veszélyhelyzetbe, nem kellett kiugró gyalogos elől elrántani a kormányt vagy hasonlók, de amit autósként tapasztalok - aztán persze gyalogosként is - az kriminális.

Én a zebránál 10ből 8szor megállok. A maradék kettőt mindenkinek a fantáziájára bízom, becsült szám. Eleve a zebránál is vannak gondok, mert némely esetben azt is szabályozza a közlekedési lámpa. Ha piros és a megengedett legnagyobb haladási sebességet meg nem haladva ütöm el, akkor jogilag nem szívok. De az érzés. Nem éltem át még, de nem is akarom.

A rózsaszín pólós nőnek valószínűleg fogalma sem volt, hogy U. miért is fényképezi le és néz rá szúrós szemekkel. És különben is, a parkolósáv közepére melyik hülye festeget mindenféle sárga csíkot?!

A képen látható biorobot sajnálattal vette tudomásul, hogy a kocsija nem elég nagy, hogy az egész bicikliutat elfoglalja. Naívan feltételezhetnénk, hogy a hölgy - mert hogy az - éppen induláshoz készült és... de nem. Ő ha már belevágott egy terület foglalási kísérletébe, akkor azt végighez is viszi. Valószínűleg einstandot is kiálltott!

A fényképet ekkor készítettem, mivel nem gondoltam, hogy a helyzet még fokozódhat. <del>Lúzer</del> Birkatürelmű emberként ha tehetem, akkor feleslegesen nem konfrontálódok, így rögtön tovább is tekertem.

~Tíz perccel később visszafelé haladtam ugyanezen a vonalon, de a barátnőnk még mindig itt dekkolt. Hosszas agymunkával kigondolta, hogy ha kinyitja a kocsi összes ajtaját, akkor sikeresen blokkolhatja a teljes átmenő forgalmat. Az alapossága rendkívüli volt: még a csomagtartóról sem feledkezett el! Az elvégzett munka után pedig a jól megérdemelt pihenés gyanánt a barátai gyűrűjében támasztotta a kocsit és hűsölt.

Gábor, amint azt majd az epilógusából látni fogjátok, az anyatejet is homárcsecsből szívta magába, így már alig várta, hogy az ő életét is kockáztassa valaki. Mivel nem valami bank vagy távközlési cég szivatta meg, hanem egy mazdás balfasz, akinek vagy nem volt gyerekszobája, vagy ha azt is mondták neki, igazából egy karám lehetett az. Így eshetett meg, hogy végül nem a víz alatti páncélos kollégának küldte a történetet, hanem nekünk, hogy tovább romolhasson a színvonal.

Alapvetően utálom a türelmetlen és minimális empátiával sem bíró autósokat, de ezzel együtt igyekszem nem konfrontálódni velük. Már csak a saját lelkivilágom és satnya testfelépítésem okán sem. Ezzel együtt tegnapelőtt sikerült úgy felb*....ni az ideget, hogy elhatároztam legközelebb megüttetem magam. A XVI. kerületben lakom, délután gondoltam egyet, mondom elszaladok a Csömöri verebes Tescoba.

Kerepesi - Veres Péter folytatása a Szabadföldi út, ami megy ki Kistarcsa felé. Én Cinkotán lakom, a Gazdaság utcából lámpás kereszteződésből fordulok rá a Szabadföldire. Az út 2x1 sávos kb 2-300 méteren, aztán a temető mellett az emelkedőn 2 sávossá bővül az én részem. Miután ráfordultam, mögöttem ezerrel Mazda3-asban egy kis köcsög.

Nyom, tülekszik 30 centire a seggemben. Tekintettel arra, hogy emelkedőre mennénk fel, alapvetően nem voltam lassu (kb 65-70) de most hogy nehogy azt higgye, hogy szívatom, rálépek én is. 90-el csapatok fel a dombra, mennék ki a külsőbe, hogy a marhája had zúgjon el a francba ha annyira siet.

A nagyvárosi közlekedés egy sarkalatos pontja a a parkolás. Nem könnyű helyet találni, sokszor egy-egy sürgős vagy fontos eseménynél még a szabálytalanságot is bevállaljuk, ha máshol nem tudjuk letenni az autót. István szabályosan parkolt, legalábbis úgy hitte, mégis megbüntették. Hogy miért?

Egy apró problémámmal fordulok hozzátok, mert kissé el vagyok kámpicsorodva. (rendszeresen olvasgatom a blogot, és... dehát ismeritek a folytatást.)

2009.05.15-én megálltam a Lehel csarnok mellett a Váci úton. Korábban kb. 10 méterrel előrébb már többször parkoltam, mert tábla nem tiltja, és van amúgy is két mozgáskorlátozott parkoló felfestve, így mindenki annak vonalában parkol a szélső sávban a Gogol utca és a Victor Hugo között. Eddig soha semmi bajom nem volt. Ominózus délelőtt megálltam a saroktól nem túl messze egy nagy teherautó mögött (örültem, hogy milyen tuti kis helyem van) és beugrottam a piacra.

Megnéztem még 1x, hogy semmi tábla (pár hete újították fel a Gogol utca közeli részét). Mikor visszaértem ismerős piros zacsit találtam a szélvédőn. Ekkor konstatáltam, hogy előttem 50 méterre egy parkolóautómata díszeleg az út szélén.

APS valószínűleg ha teheti, ezután messziről elkerüli azokat a helyzeteket, ahol esetleg később tanúskodásra lehet szükség. Főként a rendszer hibája, hogy az embereknek elmegy a kedve a jószándékú információ adástól, mert még a végén az járja meg, aki csak jót akart. Ti mit gondoltok? Bevállalnátok egy ilyen macerás procedúrát pusztán, hogy segítsetek?

A legutóbbi post (a levélíró erre gondolt - a szerk.) régi élményeket hívott elő belőlem. A kommentelőket is megosztja a nagy kérdés, tanúskodni vagy nem tanúskodni. Nekem pár éve volt benne részem, és bár nem autó, de közlekedés, és jól szemlélteti az ügymenetet. Szóval a történet idején már volt autóm, de sokszor buszoztam, nem akartam mindenhová kocsival járni, olcsóbb is volt így.

Éppen egy esti járaton ültem, rajtam kívül még vagy 4-5 nyugdíjas meg pár esti műszakból hazafelé tartó 40-es ült a buszon. Az egyik üres megállót elhagyva láttam, amint fut a busz felé egy ránézésre ittas állapotú (sinus hullám-mozgás) fickó.

A buszos nem állt meg neki (gondolom nem akart egy részeg után takarítani, meg a mi kis városkánkban pont ebben az időben adták ki a parancsot, hogy a megállót elhagyva nem állhat meg a sofőr utasokat felvenni), a csávó viszont nem volt rest, amikor a busz mellé ért, egy óriásit rúgott a busz oldalába. Ettől aztán el is vesztette az egyensúlyát, és nagyot zakózott a busz mellett.

Laci tesztelte a sofőrök viselkedését kis fényképezőgépével. Sajnos a végeredményen nem látszik semmi, így be kell érnetek egy illusztrációval, de a reakció mindenképpen megér egy misét.

Szürkület, békésen gurultam hazafelé egy gyorshajtásra csábító lakott területen (Budakalász Szent István telep: az út egyik oldalán házak, a másikon HÉV töltés). Itt én sem szoktam szigorúan betartani az 50-et, de általában a rendőrök toleranciasávján belül maradok, szóval kb 60. Ennek ellenére fél perc alatt, három városi terepjáró is kielőzött.

Nem tudom, hogy ki vagy mi húzta görcsbe a gyomromat: Walker, a texasi kopó? Dredd bíró? A munkahelyről hozott stressz? Vagy csak az irigység? Teljesen véletlenül az anyósülésen hevert egy kis fényképezőgép (Samsung A50, de ez lényegtelen), bekapcsoltam, felemeltem és vártam.

Morzsi tegnap olyat látott, ami sajnálatos módon elég gyakran előfordul, főleg zsúfolt nagyobb városokban, ahol mindenki rohan autóval és gyalogosan egyaránt. Azért az sokat elárul, ha egy széles út zebráján a belső sávban gázolnak el egy egyébként szabályosan áthaladó gyalogost. Mit lehetne még tenni azon kívül, hogy zebrát és forgalomirányító lámpákat tesznek egy kereszteződésbe? Hogy nem fordul meg egyes autósok agyában, hogy ha piroson keresztül száguldozik, azzal embereket ölhet?!

Még friss az élmény. Sajnos ma reggel (kb 2,5 órája) történt egy baleset az Külső Szilágyi út és Óceánárok kereszteződésénél található villamos megálló egyik zebrájánál.

A helyzet tipikusan magyar. A kétsávos út a kereszteződés után szétválik és a belső sáv balra elkanyarodik. Némely hazánk fia azonban nem bírja kivárni azt az 5 percet, hogy a jobb oldali sávban tudjon egyenesen haladni.

Miután sürgő nekik ezért a baloldali sávban mennek előre egészen addig, amíg záróvonal és a kanyarodást „elősegítő” járdaszigethez el nem érnek. (Van, aki csak sunnyog 20-30cal, és van, aki igazán menő módon tolja neki bőven a megengedett sebesség fölött.) Majd bevágnak az egyenesen továbbhaladók közé. (Ez is szokott érdekes szitukat okozni.)

Ma reggel azonban ennél rosszabb történt. Elütöttek egy gyalogost. Természetesen a zebrán, a belső sávban.

A forgalomszervezés persze kiválóan kedvez az ilyen eseteknek. A villamos megállóhoz két zebra megy. Egyik a kereszteződésnél. A másik visszább a megálló végénél. Mindkét zebránál lámpa, azonban amikor a kereszteződésben már piros a lámpa a járműveknek, akkor a másik zebránál még zöld. (Persze reggel, sokan még a piros ellenére is áthajtanak a zebrán a belső sávban.)

Na nem osztogat a Centrum és barátai ilyeneket, Gábor volt csak olyan szerencsés, hogy az orra alá dugott egy kedves hölgy egy parkolójegyet. Így is lehet segíteni egymásnak és megspórolni a rablóbandáktól némi kis aprót. Az már más kérdés, ha egyszercsak kitalálja a parkoló cég, hogy a jegyét átadó nőnek küld egy "hátha kifizeti" büntetést. Nem ez lenne az első.

A sok negatívum között biztosan kilóg, a történetem, de ha így viselkedne minden autós, akkor lényegesen másabb lenne a közlekedési kultúránk.

Történt, hogy hétfőn délután, kb. fél hat magasságában dolgom volt az Oktogon-nál. Természetesen az Andrássy szervízúton egy db parkolóhely sincs, szóval kanyar a körútra, Nyugati felé, majd be az első utcán jobbra.

Itt megálltam a zebra után, mert látom, hogy egy hölgy épp köti be a kislányát, és indulni készül. Intett, hogy egy kis türelem, majd mielőtt beszállt odasétált hozzám, és átadta a parkolási jegyét, ami még másnap reggelig jó volt.