autózz!

Froton sztorija az emberi felelőtlenségről szól. Apró dolgokon múlhat mások élete és ebbe sokszor bele se gondolunk. Egy nem meghúzott kötél, egy laza kábel. Pár perc időtöltés és életet menthet.

Korábban elhatároztam, hogy nem írok posztot, mert azok, akik ezt megteszik, úgyis mind hülyék, sünökből meg Dunát lehetne rekeszteni, miért csatlakozzam a tüskéshátúakat szaporítókhoz, az ország pedig ott tart ahol, és ezért sem akartam vállalni a felelősséget… Aztán meggondoltam magam. Pénteken, azaz május 29.-én délután viszont történt egy eset, ami szerintem megér egy írást.

Békés tempóban haladtam Szekszárdon a vasút állomás mellett az elkerülő útnak nevezett 40-es korlátozás alatt álló aszfaltcsíkon délután ¾ 5 körül. Ilyenkor meglehetősen zsúfolt az út, sokan fejezik be a munkát, mennek haza, boltba, érkeznek a közeli pályaudvarra az egyetemekről hazautazó diákok akikért autóval jönnek stb… A teherautó forgalom is elég élénk, részben a déli határ felé igyekvő kamionok, részben a közeli autópálya építés miatt.

Nem léptem túl a megengedett sebességet, bár nem volt előttem senki, mögöttem egy bordó Suzuki lemaradva. Szemből jött egy rakat személyautó, mögöttük pedig a történet másik szereplője, egy kék teherautó, talán MAN, valamilyen emelő (daru, vagy betonpumpa) felépítménnyel. Arra lettem figyelmes, hogy egy tárgy elhagyja a teherautót és az én sávomba esik le.

Egy rendőr barátom - nem, nem az, aki itt a blogon szokott kommentelgetni, akad egy pár - volt olyan kedves nemrégiben és önszántából összeszedte nekünk azokat a budapesti elérhetőségeket, ahová fordulhattok közlekedési szabálysértések és bűncselekmények kapcsán, legyen az elkövető akár civil, akár rendőr, vagy egyéb hivatalos személy.

Fontos tudni, hogy csak akkor érdemes emailt írni, ha alá is tudod támasztani, amit írsz, akár fényképekkel, akár videófelvétellel, amelyen látszódnia kell utcanév-házszám táblának is, hogy pontosan beazonosítható legyen a hely, vagy fotó esetén az EXIF információk között a dátum és idő mellett GPS koordináták is jó ha ott vannak.

Ha ezek a lényeges információk rendelkezésre állnak, akkor egy email alapján is ki fogják vizsgálni az ügyet.

Circus azon kevesek közé tartozik, akik nem a szemüket meresztik ha balesetet látnak, hanem aktív segítségnyújtással próbálkoznak. Talán lehetnénk kicsit többen is ilyen helyzetben!

Tegnap (szombat, 5/30) a 7-es úton poroszkáltam Budapest irányába kora délután, a viharok között. Az út nedves volt, úgy voltam vele, siessen, akinek két anyja van. Hát, látszik a demográfiai válság, a válási és újranősülési készség, mert voltak egy páran - jelzem, ott elég sűrű a lakott terület, illetve a záróvonalas 60-as korlátozás, de ugye ez manapság senkit nem zavar. Igaz, van egy csomó feleslegesen kinnfelejtett 30-as tábla is a felújítások miatt, amiket én sem tartottam be olyan szigorúan... Node nem egészen erről akartam írni.

Úgy Pettend magasságában kicsit feltorlódott a sor, mint kiderült, autó (100 éves SIMCA) az árokban, szuper. Sofőr (fiatal srác) árok szélén áll, integetett, hogy valaki álljon már meg. Megálltam, egy párral egyetemben. A srácnak semmi baja, kérdésre meséli, hogy előtte nagyot fékeztek, ő már nem tudott megállni, csak így... Természetesen, aki előtte befékezett, már messze járt, tán észre sem vette, mi történt. Az autónak látszólag szintén semmi baja, ezek ugye még anyagból készültek, lásd még lejjebb :)

Senki nem szeret a hosszú hétvégén dolgozni, a mentősök életéhez ez viszont sajnos gyakran hozzátartozik. Kisdobos motoron küzdött az eső ellen, ami már alapból sem veszélytelen, akkor meg főleg, ha kikanyarodik hirtelen eléd egy villogót sem használó mentőautó, aztán mikor ezt szóvá teszed, akkor többször megpróbál fellökni. Ez olyasvalakitől különösen szégyen, akinek az életmentés volna a feladata.

2009. május 30, szombat délután háromnegyed három, Leányfalu, 11-es főút, szakadó eső, haladok Szentendre felé motorral és a benzinkúttól kanyarodik ki elém jobbra kis ívben lassan, de biztosan körbe sem nézve egy rendes mentőautó.

Még a kanyarodás előtt láttam a vezetőt, de úgy nem adott elsőbbséget, hogy felém sem nézett és természetesen megkülönböztetett jelzést sem használt. A motorom piros BMW C1, jól látható, lámpát használtam, előttem-mögöttem senki és ha én láttam őt, neki is kellett látnia, a egyáltalán felém nézett. Gondoltam szóvá teszem, hogy figyelmesebb is lehetne és mivel tényleg kényelmesen haladt és mivel nem kedvelem az elém szabálytalanul kikanyarodókat*, akik miatt hirtelen fékeznem kell, előzni kezdtem.

Az egyik legbosszantóbb jelenség számomra a pofátlan előretolakodás. Ezt legkönnyebben sorompónál lehet megtenni, ilyenkor ugyanis üres a szembe sáv, sok tuskó meg kis is használja. Nekem is volt már pár ilyen élményem, a leghajmeresztőbb az volt, amikor egy félkarú sorompós vasúti átjárónál a kevés hajú hülyegyerek huszonéves béemvével és hidrogénszőke tinilánnyal az anyósülésen nemcsak végigelőzte a várakozó sort, hanem különösebb körülnézés nélkül kikerülte a sorompókat és mint aki jól végezte dolgát, folytatta tovább az útját.

Levente újdonsült "barátai" ennyire ugyan nem voltak merészek, de valószínűleg jópár szintén siető autóst felmérgesítettek. Szerintetek mit lehet tenni az ilyenek ellen? Lehet tenni egyáltalán bármit?

Semmi extra történet, csak általános pofátlankodókról van szó ismét. Van egy HÉV átjáró előtti kereszteződés Óbudán, a bal sáv megy balra és jobbra, a jobb sáv megy jobbra. Ritkán járok arra, de egyik reggel éppen arra mentem és kéznél volt a mobilom.

A bal sávban elől állt egy fehér Mitsubishi, természetesen elé toppant valaki hátulról (KIE-526, VW Passat) és természetesen mellé is beállt valaki, a szembesávba (ISP-819, Renault Clio). Természetesen mindketten rajtra készen álltak és azonnal indultak jobbra amint lehetett, szerencséjükre a fehér autóban egy nő ült, így nem volt egy villámgyors indulás részéről.

Egy sajnos mindennepos és lényeges dologra világított rá Svindler a levelében. Ha egy nagyon forgalmas helyen sok ember szeme láttára megver egy sértett önérzetű autós vadállat egy másik szerencsétlent, nem történik semmi, hisz senki nem akar rendőrségre, bíróságra mászkálni. A tettes meg simán visszaül az autójába és elhajt.

[Frissítve 15:52]

Oj is ott volt a helyszínen, amikor az eset történt, köszönjük neki a lejjebb látható fotót!

Általában passzívan követem a blogot, még kommentelésre sem szántam rá magam nálatok sosem. Aminek viszont ma reggel voltam tanúja, úgy érzem nagyobb nyilvánosságért kiált. Az időpont 2009.május 29. péntek reggel kilenc óra, helyszín Margit körút, Margit híd budai lehajtó, közvetlenül a 4-6-os villamosmegálló magasságában.

Sokan végignézték, de nem maradt ott senki

Már a megállóba lassító villamos ablakából kiszúrtam, hogy hídról lejövő forgalom teljesen áll, a legbelső sávban, a villamosmegálló mellett pedig egy ember próbál feltápászkodni az úttestről, a várakozók aktív figyelmétől kísérve. Először azt hittem, egy részeg dőlt a megállóból az autók elé, ennek azonban ellentmondott a nézelődők tétlensége és az úr konszolidált öltözete. Leszállás után úgy döntöttem, megnézem, mi mi történik.

Gergő esetében bejött a statisztika, a nagy számok törvénye alapján persze, hogy egy hülye suzukissal adódott némi kalandja. Szinte már nem is meglepő, hogy volt autóból kiszállás, rokonság felsorolás, éghaljatok emlegetése. Persze most is a gyökérnek volt nagy a szája.

Egy mai vérlázító esetet osztok meg Veletek és az olvasókkal. Május 28-án délelőtt történt velem az eset a főváros III. kerületében, a Remetehegyi út, Kolostor utca, Folyondár utca kereszteződésében. A helyszín teljesen hétköznapi kereszteződés: a Remetehegyi út és a Folyondár utca egy útnak tekinthető, csak a név változik a védett Kolostor utca után.

A Remetehegyi úton haladtam, és annak rendje és módja szerint megálltam a táblánál, hogy a Kolostor utcán haladóknak elsőbbséget biztosítsak. A stopvonal elég széles, két autó is elfér egymás mellett, így a gördülékenyebb haladás érdekében az egyenesen haladók jobbra, a balra kanyarodók balra húzódnak, jobbra nem lehet befordulni.

Mivel egyenesen, a Folyondár utcába szándékoztam behajtani, jobbra húzódtam. Várakozás közben a bal oldalamon megállt egy Suzuki SX4-es, amely az út szabaddá válásakor elindult egyenesen, amerre én is tartottam. Hogy elkerüljem az ütközést, a fékpedálra léptem, és a dudával figyelmeztettem a jóembert, hogy nemcsak szabálytalan, de veszélyes is volt a manővere.

Bizony, nem könnyű a városi ember dolga ha parkolásra adja a feját egy zsúfolt lakótelepen. A szemlátomást gyarapodó tulajok persze a lakáshoz legközelebbi helyekre vadásznak, aztán ha megvan, akkor mehet a harc ha más is oda mer állni. Nyergibergi igyekszik szabályosan véghezvinni ezt a műveletet, de az élet mindig hoz valami furcsa vitát.

Örülnék ha segítenétek tisztázni ezt a nem túl bonyolult ügyet, nekem sajna naponta szembesülnöm kell vele. Tudom az itt megvitatott esetekhez képest ez semmi, de talán éppen ezért lehet érdekes.

Egy, a blogon megvitatott esetekhez képest mondhatni „bagatell” ügyet szeretnék megosztani Veletek és persze a véleményetek is nagyon érdekel! Salgótarjánban lakom, és egy közlekedési vitáról van szó. Az Arany János út a város egy sűrűn lakott 10 emeletes panel házakkal telezsúfolt lakóterülete, na itt élek én is. Igazából nagy forgalomról nem lehet beszélni, mert ez tulajdonképpen egy zsákutca, de azért néhány ezer ember itt hajtja nyugovóra a fejét és recesszió ide, vagy oda a parkolóhelyeket „anno” nem a mostani autószámra méretezték.

Úgy tűnik, ahogy melegszik az idő egyre inkább hülyülnek meg az emberek. Bár ez csak egy gyenge lábakon álló indok, hogy miért történik ennyi baleset, nem beszélve  a veszélyes majdnem helyzetekről. Gábor terhes feleségével az oldalán találkozott egy teherautóssal, aki valószínűleg szemellenzővel szokott közlekedni.

Május 21-én Nyiregyházán történt velem a következő eset. 2x2 sávos úton tömegben (értsd minden sáv tele) közlekedtem terhes feleségemmel, amikor is egy teherautó mellett haladtunk már egy jóideje.

Egyszercsak azt látom hogy egyre közelebb jön, ekkor hirtelen lassítottam, de ez nem volt neki elég, egy hirtelen mozdulattal teljesen rámhúzta a kormányt, ekkor kénytelen voltam a szembesávba átrántani a kormányt, szerencsére a szembejövők nem a vonalon jöttek.

Az esetek többségében elég egyértelmű a helyzet olyankor, amikor egy autóba hátulról szalad bele a mögötte jövő, követési távolság be nem tartása. Jelen helyzetben is ez a sanszos, mert az elöl hirtelen fékező nő még csak nem is ok nélkül állt meg. Névtelen levélírónk akkor kapta fel a vizet, mikor kiderült, a vétlen nő életében már volt nem egy hasonló eset.

Mostanában szoktam rendszeresen olvasni a postokat, és kedvet kaptam, hogy elmeséljem, velem mi történt tavaly nyáron. 2008. július 12. Budapest, X. kerület, Maglódi út.

A Ferihegyi gyorsforgalmi felé siettem, előttem egy 50-60 körüli nő ment egy kis Mitshubishivel, a típusára már nem emlékszem, és előtte pedig egy teherautó. A teherautó a szokásos 50-nel ment, ami nekem is és az előttem levő hölgynek is lassú volt, de mivel folyamatosan jöttek szembe, nem tudtunk előzni.

A nő is és én is állandóan kikacsintgatott, hogy mikor mehet, de nem volt lehetőség. Aztán mikor már majdem elértük a kórházat, az utolsó autó is elment, kirakta az indexet, gyorsított, majd satufékezett, mert a bal oldalon lelépett egy gyalogos.

Tilosban parkoló rendőrös képből is rengeteget kapunk sajnos továbbra is annak ellenére, hogy amikor ilyen témájú poszt születik, akkor az illetékes rendőrkapitányságok hivatalból eljárást indítanak. Most már ezek közül is inkább kiválogattunk és csokorba szedtünk egy párat, méghozzá olyanokat, ahol a rend példamutató őrei tilosban állnak meg azért, hogy jól megtömjék a hasukat. Le szeretném szögezni, hogy ez utóbbi ténnyel, hogy ők is esznek, semmi problémám nincsen, hosszúak gyakran a szolgálatok, közben is muszáj. Ami bosszantó az inkább az, hogy ehhez hol és hogyan parkolnak le a szolgálati járművekkel.

Az első felvonás szerzője Barna, aki utólagos kérdésemre leírta, hogy egész biztosan vacsoráztak a rendőrök, mert egy asztallal mellette ültek.

Akik egyenlőbbek…

2009. május 19-én, a Ráday utca Boráros felőli végénél 18.00 körül.

A Lónyay utca végén lévő kínaiből érkező rendőrök a vacsorához így parkoltak.

Azt hiszem, mindannyian ismerjük azt a helyzetet, amikor valami idióta akár szándékosan, akár véletlenül, de majdnem lezúzza az autónkat, aztán amikor próbálnánk felvenni a következő pirosnál a szemkontaktust, hogy rájöjjünk, felfogta-e, mit csinált, emberünk csak bámul maga elé, nehogy elkapjon egy gyilkos tekintetet. Ilyenkor persze bocsánatkérésre nemigen számíthatunk. TooKooL pont egy ilyen szituációba csöppent egy duplán hülye nő aktív közreműködésével.

Mindig lesem a blogot és irígykedek, hogy velem nem történik semmi különös az utakon. Volt már szerencsém hülye sofőrökhöz, de ilyenhez még nem. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, remélem ez megér egy postot.

Elindultam az egyik általános úticélom felé, ami egy hipermarket. Az eset Nyíregyházán a Pazonyi út elején történt, ahol be lehet kanyarodni a temető felé. Aki járt már erre, vagy helybeli, az ismeri ezt a négysávos utat. Mellékeltem egy rajzot is (nem egy fotosop minőség). A fekete téglalap lennék én, a kocsimban, a zöld téglalap jelképezi a másik kedves főszereplőt, aki egy szőke 50 körüli hölgy.

A két sárga téglalap két várakozó autóst jelöl, ők a temető felé akartak bekanyarodni, de elég nagy volt a forgalom. Ahogy rákanyarodtam a Pazonyi útra 50re gyorsítottam, nálam belvárosban ez egy jól bejáratott tempó, nem is akarok gyorsabban menni, meg nem is tudnék, mert a 92es fiestám 50 felett szét is esne (egy kis túlzással) :)

Haladok haladok, látom hogy a másik sávban nem tudnak bekanyarodni, és hogy három kocsi áll, és vár. Ilyenkor mindig szoktam figyelni, hátha... Mert ugye manapság nem lehet tudni. Aztán mikor kb 10 méterre (nem tudom pontosan, lehet, hogy kevesebb volt) jártam az utolsó várakozó kocsitól, elkezdtem azzal foglalkozni, hogy jobbról épp kikanyarodott egy autó elém.