autózz!

Laci alábbi indexeléssel kapcsolatos elmélkedésében kifejti, hogy milyen veszélyei vannak, ha valaki nincs tisztában vele, hogy mi van akkor, ha kanyarodó főútvonalról egyenesen haladva letér.

Sokat autózom én is, de most mégis gyalogos szemmel tapasztaltam, hogy rengeteg autós mennyire nem ismeri a KRESZT. Nevezetesen azt, hogyha főútvonalról letérsz, akkor INDEXELNI KELL.

 

Szerintem nagyon sok budapesti ismeri a helyet, Margit-körútról a Bem József utca után éles balkanyarral a Tölgyfa utcán keresztül lehet felhajtani a Margit-hidra. A főútvonal egy bazi nagy táblával jelölve van a Margit körút – Bem József utca sarkon, vagyis a hídra vezető út, az éles balkanyar a főút, ez így van ott mióta világ a világ. Ez egy kétsávos útszakasz, a körút a Tölgyfa es a Bem József is két sávban folytatódik. A lényeg, hogy értelemszerűen ha valaki a kanyarral a híd felé akar továbbhajtani, akkor nem kell indexelnie, hiszen a főúton halad. Azonban ha egyenesen akar továbbhajtani a Bem József utcán a Duna-part felé, akkor kötelező jobbra indexelnie!

Vannak hajmeresztő dolgok, amik a birkatürelmű embereket is kimozdítják megszokott nyugis kis életritmusukból. Zita egy ilyen ámokfutó miatt akadt ki annyira, hogy úgy érezte ez vért kíván, vagy legalábbis fel kell írnunk a blog virtuális szégyenfalára.

Azt hittem, engem már semmivel nem tudnak kedélyes fővárosi autóstársaim meglepni, de az előbb olyat láttam, hogy köpni-nyelni se tudtam hirtelen..

Pesti rakpart, csúcsforgalom; az erre járók zsigerből tudják, hogy a Hélia szálló alatti szakaszon elfogy a külső sáv. Mindennapos a dugó, hiszen a "tudás" ellenére a sáv folyamatosan feltöltődik, hogy aztán a lámpa előtti részen ki-ki vérmérséklete szerint bepróbálkozzon a váltással. Nincs is ezzel nagy baj, leszámítva a mereven előrenéző furakodót, a sávot lefogó bénát meg a baromarcú erőszakost. Nem azt mondom, hogy örülök, ha már 10 perce összesen 3 métert haladtam, mert mindenkit beengednek, de ha nem sietek, nem is lázadozok nagyon. Arról nem is beszélve, hogy én is használom a külső sávot, ha úgy adódik, tehát engem is bátran szidhat bárki, ha olyanja van.:)

Ahogy közeledik a karácsony, egyre hamarabb sötétedik délután, reggel pedig mindig kicsit később bukkan fel a nap. DSZI azon akadt ki, hogy folyton elvakítják a szembe jövők, akár több másodpercre. Az meg kifejezetten veszélyes lehet, ha például pont egy ilyen után érünk utol egy fekete kabátos biciklis önjelölt hullát.

Sokat vezetek éjszaka, és eléggé zavarnak a szemben jövők. Az én szempontomból nézve nagyjából csak a 10 százalékuknak van a lámpája rendesen beállítva. (Arról nem is beszélve, hogy sokan inkább végig reflektorral közlekednek és le sem kapcsolják ha valaki jön szemben. Meg akkor sem, ha valaki mögé beállna.)

A leggyakoribb beállítási hibák:

• mind a két lámpa magasra van állítva
   
• kisteherautóknak eleve magasabban van a lámpája és ezt egyenesre állítják be, pont hogy a szembe jövő személyautós szemébe világítson
   
• jobb oldali lámpa nem az út szélét világítja, hanem keresztbe szintén pont szemben
   
• nem teljesen ide tartozik, de nagyon sok a félszemű. Ilyenkor az egy megmaradt sokkal erősebben világít. Meg nem tudjuk, hogy autó, vagy motor az ami szembe jön.

Olyan dologról írt nekünk János, ami már megjárta a legnagyobb televíziókat is, mégsem történt azóta sem semmi. Az azóta híressé, vagy inkább hírhedtté vált Üdülő sorról van szó, ahol az élelmes autósok szeretnek időt spórolni. Igaz, hogy ez csak úgy oldható meg, hogy szinte mindenki legalább 100%-kal túllépi a megengedett sebességet, de ez láthatóan senkit sem érdekel az ott lakókon kívül.

Ez az ügy amit megosztanék Veletek nem újkeletű, már több éve húzódik és sok más aglomerációs településen előforduló probléma. Némi publicitást is kapott a média közvetítésével, bár meg kell vallanom nem sok eredménnyel.

Adott egy szigetszentmiklósi útszakasz Csepelt és Szigetszentmiklóst összekötve amit anno üdülőterületként vettek nyílvántartásba. Egészen pontosan a Rév útról és az Üdülő sorról van szó. Azóta jócskán beépült és jelenleg a ténylegesen üdülőként használt ingatlanok mennyisége elenyésző. Viszont az adott útszakaszt azóta sem korszerűsítették, a legtöbb helyen nagyon keskeny, járda, de szinte még padka sincs csak közvetlen árok vagy kerítés. Amióta Szigetszentmiklóson és környékén a főutakon közlekedést teljesen ellehetítlenítették lámpákkal és körforgalmakkal, azóta rengetegen használják ezt az útszakaszt amolyan "menekülőútként".

Mókusélet egy héten belül már a második posztjában fakad ki, hogy mért van az, hogy ennyi elmebeteg rója az utakat, a szívbaj és az életveszély lehetőségével színesítve a békésen autózok álmos hétköznapjait.

Hétfő du. fél 7 magassága Szerémi út a 6-os felé. Csúcs, de nem dugózunk. Folyamatos a kocsisor, egy-egy autó közt kb.4 m. követési távolság 55-60-al haladunk mindkét sávban.

Egyszer csak beesik mögém egy kisteherautó az összes oldalán hatalmas nagy vörös kereszt. Beesik-értsd a szélső sávból berántotta mögém úgy a kocsit, hogy az autóm mögé kb.fél méterre érkezett, majd villog. Nézek a visszapillantóba, hogy mi van, erre felzárkózik mögém-szinte összeért a két autó és villog. Bután nézek ki a fejemből, hová menjek kisbarátom,előttem autó, mellettem szintén+ látom, hogy vált a lámpa, tehát megállunk. Beáll mögém és ráteszi a fénykürtöt.

LipardX lelkes amatőrként próbált beszédbe elegyedni egy Audis kollégával, de hamar ki kellett ábrándulnia, hiszen úgy tűnik nem mindenki ismeri olyan jól az autóját. Levélírónk végül lángosba fojtotta csalódottságát.

Szeretnék megosztani egy röpke sztorit, ami a minap esett meg velem. Kis aranyos anekdota!

Útban voltam Szarvas felé a 44-esen egy hétfő reggel Kecskemét felől. Sűrűn járom ezt az utat. A 44-es amúgysem egy egyszerű eset, talán kicsit hasonló a 4-es főúthoz, vagy éppen az 52-es úthoz (aki ismeri, tudja, miről beszélek), amúgy megszokás kérdése, nem vészes!

Öcsödön, ha tehetem, megállok lángost venni (aki teheti, próbálja ki egyszer, nem fogja megbánni )! Még nagyban száguldottam a falucska felé, mikor elhúzott mellettem egy Audi A8, ahogy az lenni szokott, index nélkül... Bevallom őszintén, nem szeretem az Audikat (nagy az önsúlyuk, még sok paci erejét is csak nehezen tudják az aszfaltra paszírozni, magyarul lomhák). Persze nem beszélek most a különböző tunning fajtákról, vagy az R8-ról, ami mint tudjuk a Lamborghini fejlesztőcsapat keze nyoma! De, nincsenek előítéleteim a kocsival szemben, ugye mindig ott dől el, hogy ki vezeti...

Jelentős méretű magyar autós kolónia élhet Finnországban, mert onnan érkezett eddig a legtöbb küldöldi poszt, de kaptunk már levelet az Egyesült Államokból, Ausztriából, Olaszországból is. Most egy igazi csemegét szolgálunk fel, hisz nem gyakran mesélnek nekünk sem Mongóliában szerzett közlekedős élményekről. Tájbor ezt a szörnyű hiányosságot pótolja most.

A blogot eddig csak olvastam, még csak nem is kommenteltem. Olvasva a finn, amerikai stb. közlekedésről szóló írásokat, nem tudom magamban tartani azt, ami Mongóliában ért. Legtöbbször ugyan a vendéglátóink fuvaroztak, de egyszer vezettem pár utcányit. Hálistennek csak annyit.

Ha van a hely amihez képest a balkáni utak a nyugalom tengere, az Mongólia. Kicsit pontosabban Ulánbátor. (Ti. országutak gyakorlatilag nincsenek a mi fogalmaink szerint. Egy aszfaltozott út van Ulánbátorból Oroszországba meg max. egy-két közelebbi kisvárosba. Ezen kívül az út egy keréknyomot jelent, vagy egyszerűen mennek toronyiránt a sztyeppén).

Visszatérve a fővárosba, a második tévhit, hogy lovon járnak. Ma minden magára valamit is adó mongol autózik. Akinek nem telik autóra az gyalogol, buszozik vagy trolizik. Budapestet megszégyenítő dugók vannak a szocialista mintára tervezett belváros főútjain napszaktól függetlenül. Ezen utak java része aszfaltozott a 70-es évekből, azóta négyzetméteres 20-30 cm-es kátyúk tarkítják.

Mókusélet éppen békésen szabályos előzésbe kezdett, amikor egy Ducato sofőrje kisebbrendűségi komplexusától, vagy ki tudja mitől vezérelve úgy döntött, nem hagyja annyiban, hogy őt csak úgy egyszerűen lehagyja valaki. Posztolónk meg már csak annyit kérdez, mi a fene történik kis hazánkban?

Csütörtök délelőtt autózunk nagy nyugodtan az M3-ason kifelé. Én voltam az utas, de végig szemmel tartom a forgalmat-tudom hülye szokás, de ez van.

A kép illusztráció

Autók elvétve(szerencsére ennek még lesz jelentősége), jobb oldali sávban haladunk egyszer csak utolérünk egy kamiont. Tükörbe benéz 1 szem ducato jön kb.100 méterre, index ki, hogy kikerüljük. Erre a ducato kb.160-ra gyorsít, hogy mindenképp utolérjen minket és már messziről villog. A párom nyugodt ember index jobbra, hogy visszamegyünk, amint kikerültük, ekkor jártunk kb. a kamion felénél. Amint befejeztük az előzést, vissza a sávunkba és haladunk tovább. Ducato elénk kerül és az autópálya kellős közepén, ahol csak 3-an voltunk kb. 30-ra lassítva beletapos a fékbe. Az ütő megállt bennünk!

Levélírónk - aki neve elhallgatását kérte -, a kellemetlen élmény ellenére szerencsésnek mondhatja magát, hogy viszonylag olcsón megúszta az egészet. Lehetett volna sokkal rosszabb is, de okulva az esetből jó tanácsait veletek is megosztja. Azt hiszem, újabb "állatfajjal" bővült az autós társadalom.

Az alábbi eset nemrég történt velem, álljon itt mindenki okulására.

A kép illusztráció

Hétköznap este a kislányomért indultam edzésre olyan 8 óra után lehetett, az eső elég komolyan esett. Megálltam egy forgalmas kereszteződés előtt a pirosnál, a jobb szélső sávban.  Alighogy elindultam a szemem sarkából látom, hogy a balra mellettem haladó átjött a sávomba és közelít felém. Jobbra kaptam a kormányt, nyomtam a dudát, fékeztem de mivel elég magas a padka nem sok helyem volt. Egyszercsak csattanás. Egész egyszerűen szándékosan nekem jött.

Valahogy még nem volt szerencsém megtapasztalni amiről Gábor írt a levelében. Vagy csak annyira hozzá vagyok szokva a hasonló helyzetekhez, hogy fel sem tűnik, ha oldalról le akar gyalulni valami ijedős sofőr? A fő probléma inkább abból adódhat, hogy sokan nem nagyon akarják betartani azt a negyvenet, mert annyival haladva nem is olyan éles az a kanyar. Aki meg még ott is képes lenne úgy kisodródni, hogy nekicsapja az autóját a szalagkorlátnak, annak lehet, hogy megérettek a gumijai egy cserére.

Van egy sajátossága az Erzsébet hídnak, amitől sokan kapásból lefossák a bokájukat - pláne azok, akik nincsenek tisztában gépjárművük pontos méreteivel és saját képességeikkel. Konkrétan (Pest felől haladva) a budai hídfőnél lévő éles "jobbos" kanyarra gondolok, ahol két sáv, plusz egy buszsáv van, 40 kilométer/órás sebességkorlátozással.

Ezzel alapjában véve nem lenne semmi baj, ha az autósok nem ijednének meg a baloldali dupla szalagkorlát közelségétől. Emiatt rendszeresen levágják a kanyart, veszélyeztetve a középső sávban haladó autók épségét. Természetesen akkor nincs probléma, ha dugó van és lassan haladnak az autók, de gyér forgalomnál szinte minden esetben "bodycheck" közeli helyzet alakul ki. Lehet dudálni, hatalmasat fékezni, szídni a másik anyját, illetve menekülni a buszsávba, ha az éppen üres.

Van az a fajta autóvezető, aki jön mögötted, egyszercsak kínkeservesen megelőz, aztán lelassít kisebb sebességre, mint amivel előtte haladtál. Ilyennel valószínűleg mindenki találkozott már, aki valaha is járt autópályán. Robit ennek a típusnak egy új mutációjával hozta össze a sors, aki a külső szemlélő számára véletlenszerűnek tűnő rendszer szerint váltogatja a sebességét hetven és százharminc között.

Nekem is lenne egy sztorim. Az eset még múlt csütörtökön történt. Nem először találkozom ezzel a jelenséggel, isten igazából nem is veszélyes, csak bosszantó és számomra érthetetlen.

Pestről kászálódtam ki a Balaton felé indulva. Az M1-M7 közös szakaszán utolértem egy bordó Volvót, ami kb. 70-nel ment. Lehet ott 100-zal is menni, úgyhogy szépen leelőztem a belső sávban. Fél perc sem telt el, elhúz mellettem az említett Volvó, majd - közeledett a fixen telepített traffipax - újra lelassított 70-re, de maradt a legbelső sávban.

Nemsokára itt a tél és jön a Mikulás is, ezért ismét Lappföldre kalandozunk. Ezúttal Péter meséli el mit tapasztalt ottléte során, kicsit kiegészítve a tegnapi finnországi "kirándulást".

Néha-néha olvasgatom blogot és még ritkábban írogatok, de a kis finnországi cikk megihletett. Kétszer egy szemesztert töltöttem kinn mindkétszer télen, egyszer Lahtiban utána meg Poriban. Több ezer km-t buszoztam és 997 km-t levezettem :P.

Kezdeném a busszal. Olvasgattam utazás előtt kósza híreket, hogy itt kesztyűskézzel bánnak a csomagokkal meg hasonlók de csak nevettem rajta. Reptérről szálláshelyemre távolsági busszal jutottam el, a buszra felszállás előtt a sofőr elvette a nagy táskákat, amiket finom elhelyezett a poggyásztérbe, a kezén fehér kesztyűvel. Indulás előtt végig ment a buszon ellenőrizte öveket, jegyeket. Persze jegyet nála is lehetett venni (nem volt drágább mintha előre vettem volna), fizetni pedig készpénzzel vagy kártyával lehetett. Egy másik távolsági buszozás alkalmával láttam egy másik feladatát is a sofőrnek. Ittas embereket nem engedett felszállni. Vezetési stílusuk kellemes, nem tökölnek, mennek, traffipaxok előtt persze lassítanak. Mindig pontosan indulnak és érkeznek, mindegy mennyi hó esett az utakra.