Az alábbi történetet KuKori meséli el nekünk, mely több tanulsággal is szolgál. Nem lehetünk elég óvatosak akkor sem, mikor úgy érezzünk semmiféle veszély nem leselkedik ránk.
Egy kis történetet osztanék meg veletek real-time módban, arról, milyen egy baleset belülről szemlélve. Az autópályás poszt után jutott eszembe, hogy elmesélem nektek.
(nem, ez az autó nem az az autó)November végén történt, hűvös idő volt már, de még nem tél. Carlos barátom hív, van két premier előtti jegye egy vadonatúj hollywood-i szuperprodukcióra, menjünk el, ő ott fog várni minket a mozi bejáratánál, Gergőnek már telefonált, nemsoká ott van értem. Mire jó, ha az ember egy mozimagazin munkatársa, nem igaz? Üdvözöltem a kiváló szervezést, mire letettem, Gergő meg is jelent új büszkeségével, a Mégane-nal.
Már egy éve az övé, de tegnap ki lett fizetve a maradék hitel is a bank felé, mára 100% privát tulajodon, kérem szépen! Egy kicsit tanakodtunk, majd azt a döntést hoztuk, hogy a legkisebb forgalom a festői szépségű Dobogókőn át vezető szerpentinen van, így időt spórolunk vele és legalább a táj is gyönyörű, mi baj lehet?