autózz!

Végre megint elkezdtetek levelekkel bombázni minket az évvégi nagy passzivitás után, ezúttal László egy kattogós alliterációval is megbolondított levelét olvashatjátok kicsit lejjebb. Nem is kommentáljuk, az a ti dolgotok!

A minap vidékre vetett a sors, kicsit pontosítva Szolnokra kellett mennem, többedmagammal. Ahol lehet, inkább előnyben részesítem az autópályákat, nem is a nagyobb sebesség, mint inkább a nagyobb biztonság okán. Úticélom felé viszont nem túl sűrű az autópályahálózat, ezért kénytelen voltam igénybevenni a négyes számú főutat.

Helyenként persze ott is van kétszer két sáv, meg elkerülők, egy fokkal talán tényleg jobb a helyzet, mint régen, de ennek ellenére egy nem ilyen szakaszon elöntötte az agyamat a sz*r. Reggel 8 óra körül lehetett, egyszercsak szembejött egy irdatlan nagy köd, abból a fajtából, aminél tényleg nem lehet messzire látni. Mivel ez a szemből jövőket láthatóan nem nagyon izgatta és életveszélyes előzéseket mutattak be, jobbnak láttam tartani a szabályos 90-et (kövezzetek meg, előtte néhol 100-110 körül mentem), nem akartam a családomnak plusz költségeket okozni a halálommal, bár egy részük ott ült velem. Azt már megszoktam, hogy egyesek halhatatlannak képzelik magukat az autójukban ülve, nem is akadtam ki rajta különösebben.

Azon viszont igen, hogy egyszercsak megjelent mögöttem egy kamion. A köcsög kamionos közelről követett a ködben (túl nagy hatással van rám az óra ketyegése, bocs), de ezt a közelt úgy kell elképzelni, hogy nagyjából másfél méteres követési távolságot tartott.

Karmaink közé kaparintottunk egy sajtóközleménynek látszó írást, amelyet a - nagylevegő - Fővárosi Közterület - felügyelet Vészhelyzeti Információs Központja adott ki. De lehet, hogy csak Vészhelyzet i betű nélkül, maguk sem tudják, két helyen kétféleképpen van írva. Külön felhívnánk a figyelmet a szlogenre, lehet, hogy vírus- és gerillamarketing célzattal született. De valószínűbb, hogy simán így sikerült...

Úgy látszik, nem mindenki vezette le a karácsonyi bevásárlás forgatagában a felgyülemlett agresszióit, ékes példája ennek Gábor levele, aki szabálytalankodott, pechjére mindezt egy baromállattal szemben, aki revansot vett rajta jól.

Ezúton kívánok sok boldogságot és boldog újévet annak a kedves és inteligens bajúszos szürke színű autóval közlekedő oktatónak, aki - pontosabban tanítványa - elé a Lajos utcában 2008.01.02-én 16:55-kor kikanyarodtam egy kapubejáróból.

Sok egészséget kívánok azért is, hogy ezt követően a Szépvölgyi útig folyamatosan nyomta mögöttem a dudát és reflektorral jött mögöttem.

Sok szerencsét kívánok Neki az újévre azért is, hogy amikor utolért a Bécsi út és Pacsirtamező út kereszteződésében egy piros lámpánál, lehúzta az ablakot és a három sávon átkiabálva szidta - szószerint - a kurva anyámat. Édesanyám több mint húsz éve elhunyt, remélem az övé jó egészségnek örvend.

Munkasikerekben gazdag évet kívánok és remélem még sok autóvezető kerül ki kezei közül, aki megtanulja tőle a vezetés - kurvaanyázos dudálós és refkletorral büntetés - fortélyait, és hasonló hasznos tagja lesz az autós társadalomnak.

Üdvözlettel:
"a bűnös kikanyarodós"

u.i.: azért az se lett volna butaság, ha bekormányozza az autót a belső sávba, rajtunk kívül egy árva autó sem jött messze távolban.

Már karácsony előtt kaptunk egy kis ízelítőt, de igazi havazásnak nevezhető havazás (szóismétlés csak a nyelvhelyesség-kritizátorok kedvéért) csak most jött, legalábbis piciny országunk mocskos és nagy szívében. Nem mindenki szeret annyira ilyen körülmények közt vezetni, mint én, ezért eszembe jutott, hogy lehet, hogy adna egy kis biztonságérzetet és önbizalmat egy alapvető elméleti vezetési tréning, amit utána a jó csúszós mellékutcákban lehet gyakorolgatni (árokmentes utcák környékén lakók előnyben). De hogy nehogy már felelősséget kelljen vállalunk azért, ha valaki milliós kárt csinál másodpercek alatt, ezért szétnéztünk az interneten, hisz rajtunk kívül is köztudomásúlag sokan szeretnek okoskodni. Ez lett belőle:

Van két ünnep évente, amikor megszaporodnak az utakon a józannak nem kifejezetten nevezhető autóvezetők, biciklisek, gyalogok. Az egyik a húsvét, a másik kitalálásához pedig valószínűleg elegendő egy ötvenet közelítő IQ. Az újév első napja valószínűleg előbbinél is veszélyesebb üzem gyakorlatilag mindenkinek aki az utcára merészkedik, sőt, gyakorlatilag szilveszter estére is kibővíthetjük az adott időszakot.


Több oka is van annak, hogy miért tartom közlekedési szempontból a legveszélyesebb napnak január elsejét. A legfőbb ok természetesen az, hogy szilveszterkor az emberek jó része iszik. Alkoholt. Sokat.

Egyhetes karácsonyi pihenő után most már jól vissza vagyunk térve, hogy ismét jól megmondjuk az idiótáknak meg taplóknak, amit meg kell mondani, nomeg közvetítjük tovább a ti megmondanivalótokat. Most is utóbbi példát követjük Istvánnak köszönhetően, mert még lusták vagyunk a sok bejglizabálástól ahhoz, hogy saját véleményt írjuk, de annak is eljön ám az ideje, ezt vehetitek akár fenyegetésnek is, ha nagyon utáljátok. Ha nem, akkor meg simán üres ígérgetésnek. Most viszont jöjjön, aminek jönnie kell!

Mostanában elgondolkodtam azon, hogy mennyire van szoros összefüggés az autók felépítése és balesetek között ?

Az utóbbi időben volt szerencsém néhány új - utóbbi évtizedben készült - autót vezetni, illetve azóta kritikus szemekkel figyelem a tervezők, designerek "áldásos" tevékenységét. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy az autók tervezésénél egyáltalán nem szempont a kiláthatóság, a holt-terek csökkentése, a megfelelő tükrök kialakítása. Egyre nagyobb autók, egyre kisebb tükrök, lekerekített formák, nagy C-oszlopok, elnyújtott A oszlopok, stilizált hátsóablak, felfelé ívelő kalaptartók,magas hátsórész(sedanoknál), irreálisan alacsony felépítés,esetenként túl sekély ülések, alacsony küszöb, mindehhez sokszor bivalyerős (veszélyes) motorok.

Biztos vagyok benne, hogy a balesetek jelentős százalékát a holt-terek okozzák.

Most vagyunk a karácsonyi idegbaj hajrájában, rájöttek az emberek, hogy holnapután itt a csomagbontós este, nem árt beszerezni valamit, amit a fa alá tehetünk. És ugye miért ne most, innen szép nyerni. Van persze olyan ember, aki nem idegesíti fel magát azon, hogy nincs parkolóhely, de a többi szövegelést meghagyom Kisembernek, aki az alábbi levelet és képeket küldte nekünk.

Ahogy közeledik a karácsony, szinte minden nap megdől a "Elegbunkóbb parkoló" csúcs. De amit ma fényképeztem, az szerintem elég esélyes lesz egy darabig még. Helyszín: Pozsonyi út - Budai Nagy Antal u. sarka a Jászai Mari térnél. A képen látható autós úgy parkolt a sarokra, hogy a troli nem tudott tőle befordulni.

Több mint 45 percen át állt ott, a trolik egészen a Szent István parkig értek, természetesen csúcsidőben, azaz délután fél hat körül. Én szerencsére nem voltam szenvedő alanya ennek, ilyenkor csak biciklivel, gyalog vagy metróval közlekedem (ritkán, ha muszáj, villamossal). Kint volt a Magy. Kir. Rendőrség is, de a főtörzs is csak állni tudott az autó mellett. Azt mondta, max 40.000 Ft.

Mint minden normális, előrelátó, ésszerűen gondolkodó magyar ember, rájöttem, hogy nem nagyon vannak még meg a tervezett karácsonyi ajándékok. Időszerű volt tehát beszerezni őket. Gondoltam, hogy munkaidőben kedvesemmel együtt a nyakamba veszem a várost, akkor talán elviselhető lesz a forgalom, tudok parkolni az áruházaknál és odabent sem kell pogózni.

Ez idén sem igazán jött be. Körülbelül délután egykor szerettem volna visszajutni Budaörsről Kispestre. Nem igazán tudom, hogy mennyi idő alatt sikerült, de amit ilyenkor a drága autóvezetők művelni bírnak, azt tanítani kellene. Mindenkinek kurvára sürgős dolga van, a többi autósnál legalábbis mindenképpen sürgősebb. Amikor éppen lehet előre haladni tíz métert, akkor azalatt háromszor váltanak sávot, attól függően, hogy melyik sávban gurult előre fél méterrel többet a sor.

Szintén roppant érdekes reakciókat tud az is kiváltani, ha egy nagy kereszteződésbe nem hajtok bele, ha látom, hogy bennragadok. Ez persze senkit nem érdekel, mert a lényeg az, hogy az adott pillanatban legyünk három további méterrel előrébb, a keresztforgalom meg majd áll, úgyis miattuk is álltunk mi is, dögöljön meg a szomszéd tehene, meg a szomszéd anyja, aztán maga a szomszéd is. Ami ennél is jobb, amikor mindezt kereszteződés nélkül produkálják. Araszolunk szépen a dugóban, én meg nem szeretek húsz centinként elindulni-megállni, semmi értelme. Viszont amint az előttem lévő autó mondjuk három méterre eltávolodik tőlem, én meg nem ugrok le egyből a kuplungról, akkor már a mögöttem lévő homlokán dagadnak az erek, mozog a szája, némelyik mutogat, dudál is, mintha ettől gyorsabban haladnánk.

Három és fél napig nincs poszt, a függők meg már kétségbe is vannak esve (fene gondolta volna, hogy vannak ilyen fanatikus autózz!blog függők is). Több email is beesett ma hozzánk, hogy miért nem írunk semmit. Hétvégén azért nem írtunk, mert máskor sem szoktunk, van élet a halálon és az interneten túl is, csak van, aki nem hisz benne. Tegnap meg egyébként is sztrájkolt az egész ország, nehogymár a blogger ne sztrájkolhasson. Ez a karácsony előtti időszak már csak ilyen, megrövidülnek a napok valahogy, aki bele tud férni naponta egy napba, az jelentkezzen a recepttel a recepción!

De hogy túljussunk ezen a megfáradt aggyal írott bevezetőn is, térjünk rá az aktuális témánkra. Esett pár centi hó, az autós társadalom kilenctizede meg pánikba esett. A maradék fele meg az útmenti árokba. Íme SnoopyPapa kalandja:

Ma családice vagy 330 kilométert tettünk meg az első hóban, BP - B.Endréd - Zamárdi - Tamási - BP útvonalon, 10:00 és 17:00 óra között, nem jókedvünkben, de mert kellett. Odafelé nem is volt semmi különösebb probléma: szép fehér volt minden, átlagsebességem olyan 90-100 kmh között volt. Esett ugyan valamennyi hó, de nem volt veszélyes, csak némi latyakot eredményezett. Ám Zamiból Tamási felé menve, olyan 13:00 óra után rátértünk a Siófok-Szekszárd közötti útra (65.-ös?), ahol már más volt a helyzet: erős pára, elégg csúszik a havas út, állandó, gyenge hóesés, közepesen erős oldalszél, közepes forgalom, szembejövő, félvak kocsik, fél féklámpák vagy fele hátsó világítás, vagy egyáltalán, be sem kapcsolt világítás, de ezt már megszoktuk. Ja, indexelni is csak néhányan (biztos csak azért, mert a kabátujjuk beakadt abba a kis bal oldali karba), amúgy a kutya se, amúgy balkánilag.

Nem hagyjuk sokáig pihenni közlekedési szakjogászunkat, ezúttal az index használatával kapcsolatban kapott egy kérdést, amire talán sokak számára egyértelmű a válasz, akik számára pedig nem, azok úgysem vallják be. Mindenesetre most eloszlatjuk a kétely minden sötét fellegét. Ennek a mondatnak nem tudom, hogy volt-e értelme, mindenesetre legalább hülyén hangzott. Íme a levél:

Tisztelt Dr. Lak Edit!

Az egyik "kedvenc" kresz témám az irányjelző használata, avagy nem használata. Többször észrevettem már, hogy egyes sofőrök konzekvensen fordítva indexelnek hozzám képest, azaz sávváltáskor nem (szaggatott vonal átlépés), viszont kötelező haladási irány (pl. kereszteződésben forgalmi lámpánál balra kanyarodó sáv - pl. Örs vezér terén a Nagy Lajos - Kerepesi kereszteződésben a balra a Kerepesire kanyarodó sáv) esetében meg igen.

Azt tudom, hogy irány(sáv) váltáskor, nem kötelező haladási irányos kereszteződésekben kötelező az irányjelzés, de mi a helyzet a kötelezőhaladási irány esetével? A főútvonal kanyarodásánál indexelők esete is érdekes jelenség...

További kötelező haladási irányos kérdés a jelzőlámpa és a kötelező haladási irány tábla kombinációja. A József krt-Baross u. kereszteződésében a belváros felé haladva a Baross utcai lámpa telezöldes, viszont fölötte ki van téve a kötelező haladási irányt (egyenes) jelző tábla. A kérdés az, hogy ilyenkor melyik jelzés az erősebb, a telizöld avagy az egyenes áthaladást megszabó tábla (a kereszteződésben nem lehet egyébként jobbra a József Krt-ra fordulni, ami abból derül ki, hogy a Horváth Mihály tér után ki van téve, hogy a körútra jobbra a Rigó utcán keresztül lehet eljutni).

Jefe megfegyelmezett egy rokihelyre parkoló autóst a hétvégén. Aki bunkó az bunkó, de kérdés az is, hogy a reakció mennyire jogos... Ti is ezt tettétek volna a levél írójának helyében?

A mellékelt képet szombat délután lőttem Debrecenben. Az egyik lakótelep parkolójában – ki tudja hogyan – gondoltak a mozgássérültekre is. Szemmel láthatóan ez a többi autóst nem igazán érdekelte. Éppen arrafelé sétáltam, amikor láttam, hogy a képen is megfigyelhető alacsony szintű létforma előbb szemből, majd tolatva beparkol éppen a tábla alá. Udvariasan felhívtam a figyelmét arra, hogy nem éppen kultúrált dolgot művel, mire jött a szokásos szöveg, hogy csak 10 perc, meg mindjárt jövök, stb. Mondtam neki, hogy rendben, addig én leengedem mind a négy kerekét és elindultam az autó felé. Erre aztán ő is megindult felém, hogy ha hozzá nyúlok akkor… eddig tudta folytatni mert hirtelen kicsaptam a környék adottságai miatt magamnál hordott viperát, mire kissé elbizonytalanodva rendőrséget akart hívni. A vége az lett, hogy megálltam az autó előtt, ő pedig már szinte könyörögve kért, hogy álljak már el onnan, mert sietne. Végül az autó mögötti járdaszigeten keresztültolatva tudta elhagyni a helyszínt. A tahósági tetőpontot akkor értük el, amikor kiderült, hogy azért állt meg a mozgássérülteknek fenntartott parkolóban, mert onnan csak néhány méterre van a garázsa és onnan szeretne kivenni valamit. De akkor miért nem áll oda?

Csaba kapta lencsevégre az alábbi képet, amin érzésem szerint ő felháborodott, amikor meglátta. Szerintem meg ötletes. Provokatív, de az ábrával együtt humoros is, abszolút figyelemfelkeltő, a cél pedig egyértelműen ez volt. Kérdés, hogy akiknek szól, azoknál bármi hasonló üzenet eléri-e a célját. Oké, hogy bunkó dolog nagy piros betűkkel anyázni, főleg mondjuk 20 méterről veszi ki magát furán a történet, ahonnan az apróbetűs rész nem olvasható. Ellenben aki jogosulatlanul mozgássérülteknek fenntartott helyre parkol, annak igenis a kurva anyját!

Az alábbi képet a Kertész utcában készítettem ma délelőtt.

Teljes történet itt: http://likeicare.blog.hu/2007/12/11/a_tiedet
bár a kép tökéletesen magáért beszél. De gondoltam a képet megosztom Önnel, mert az autósblogja sok kellemes percet okozott már nekem mint olvasónak.

[Update - 2007. 12. 13., 17:15]
Lehet, hogy mégsem a Centrum anyáz, vagy csak hozzájárul némileg... Részletek itt.