autózz!

Posztunk alanya akár még rossz ember is lehet, mert a virágokat egészen biztosan nem szereti. Meg az oszlopokat se nagyon. Viktor fotózott, adatrögzített, leleplezett. Pusztuljon a férgese! Aki meg már unja a régi virágait, még most hívja a lenti számot, amíg pár év múlva le nem zárul az eljárás eredmény nélkül.

Egyik reggel készítettem a mellékelt képeket Budapesten, a IX. kerület egyik mellékutcájában. A kedves IFA-ás kolléga a virágágyást találta a legmegfelelőbb parkolóhelynek.

Miután a mögötte álló autó elment, még hátra is tolatott, kidöntve egy oszlopot. A sofőr nem zavartatta magát. Gondolom otthon is a virágágyásban parkol le a tragacsával és közben rendszeresen kidönt egy-két keritésoszlopot.

Órákig lehetne azon vitatkozni, hogy Budapest közlekedésén hogyan, miként kellene változtatni, hogy jobb legyen. Ha már lehetne, akkor tegyétek is meg, hiszen lelkes olvasónk és egyben aktív kommentálónk, Győző63 kezdésnek rögtön három aktuális problémát is felvetett össznépi megvitatás céljából.
Napi bónuszjáték: Aki megtalálja a lenti sztoriban emlegetett Karinti Frigyes utat és beküldi az utcanévtábláról készült fotót, az kap tőlünk egy lakást, vagy autót, vagy mondjuk amit akar. De majdnem jó megoldásokat nem fogadunk ám el!

Jó, tudom, lerágott csont, de elgondolkozott már azon valaki, hogy mi folyik szép fővárosunkban? Én így látom a helyezetet folyamatosan rontó tendenciákat:
 
1. Parkolási lehetőségek folyamatos szűkítése.
Számtalan útfelújítás járt/jár azzal az eredménnyel, hogy 50-80%-kal csökkentik a parkolóhelyek számát úgy, hogy nem gondoskodnak más lehetőségről, például parkolóházról. Erre néhány példa: Király utca: járdaszélesítés, virágládák döglődő növényekkel, 50-60%-os veszteség. Karinti Frigyes út, parkosítás, 80%-os veszteség. Rengeteg olyan lakóház keletkezik így, amihez egy darab parkolóhely sem tartozik! Egy 30 lakásos házban pedig van 10-15 autó biztosan. A helyi lakosok pedig a közelben szeretnének parkolni. Ez a szűkítés zsúfoltságot okoz, bevezetik a fizetős parkolást, és elkezdik emelni a díjakat, hogy legyen mindig 10%-nyi üres hely. De nem lesz, mert a helyi lakosok sem férnek el. Ők viszont nem is fizetnek, csak valami jelképes összeget. Tehát tovább nőnek a díjak, a csillagos égig, és az ütődött döntéshozóink nem értik, hogy miért nincs szabad hely... Azok pedig, akik ott dolgoznak, szívnak vastagon: Nekik nem jár a befizetett adóikért a parkolás, csak a bünti meg a lehúzás. Meg a kétóránkénti órába dobálás, ami nem a helyi önkormányzathoz jut, hanem nagy része valami maszek (haver) vállalkozáshoz. Onnan pedig egy része valamelyik párt kasszájába.

Úgy látszik, humán erőforrás hiány van a benzinkutakon, Szarka egy igazán kedves dolgozóval került szembe, aki útmutatást adott számára az ablakmosó folyadék hollétét illetően. Hardcore olvasóknak esti levezetés késelés nélkül.

Mút hét pénteken a hajnali órákban mint a hét uccsó napján vonaglok be szeretett hazánk fővárosába sok pénzt keresni. Mikor fogy ki az ablakmosó tartálya, ha nem hajnalban?
Az amúgy is kedvelt Shell kúthálózat sülysápi kirendeltségére betérve, hozzávágom - abszolut tele jóindulattal meg kissé humorosan - kérdésem egy majd kopaszra borotvált, dolgozó évei elején járó, suhanc faszagyereknek - ablakmosót hol találok?
Majd ugyanolyan faszagyerek vagyok humorosnak egyáltalán nem nevezhető patkányinteligenciával meg gyerekszoba hiányos cégemet képviselem nagyarcommal, hogy "ott mentél el mellette nem látod? Vak vagy?"

Hoppá, mondom na ennek sincs jó napja, meg hete, meg semmije, meg uncsi neki a munka...

Annyi erőszakos sztori volt mostanában a blogon, hogy most már minden olvasónk agresszivitásfüggő lett. Itt a napi adag Józseftől, több mint egy év távlatából, vélhetően egyéb villanymédiumról visszaidézve. Az idő miatt az ékezetek erősen elhasználódtak, lemorzsolódtak, de így is élvezhető. Beszállás után ajtókat bezárni!

Mentunk a parommal dokihoz a mult heten (terhes vizsgalat ). O vezetett. 1 nyomorult bilikek Audi A2-es eroszakoskodott velunk az uton. A parom nem vezet rosszul es elfogult sem vagyok amikor ezeket a sorokat irom. A lenyeg a ficko kiugrott az autobol es anyazni kezdett az en ablakomnal. Ez meglepett, mert nem en vezettem, de csak nekem szentelte az a nyomdafesteket nem turo monologjat. Eldurrant az agyam. Gondoltam kiszallok es megbeszeljuk. Nem akart kiengedni es nekifeszult az ajtonak, hogy ez ne is sikeruljon. Erre en is nekifeszultem es kezdtem eltolni ajtoval 1utt. Aki latta a reglapom az el tudja kepzelni hogy nem igazan ellenfel 1 45 ev kornyeki a vallamig alig ero ficko ajtoval 1utt. Annyira nekifeszult a vegen hogy mar feltem behorpad az ajto igy engedtem. Erre elviharzott.

Gondoltam nem megyek utana, mert a paromat nem akartam felidegesiteni a doki elott. Magamban puffogtam. Elorebb gurultunk es en le is higgadtam, nekem ez gyorsan megy :) Nos a parom mondja a ficko megint kiugrott es vmit. keres a csomagtartojaban. Erre odajott feltepi az ajtot es 1 40 cm hosszu bortokba rejtett kessel el kezd hadonaszni ha nagy a pofam akkor most szalljak ki. Talan ertheto hogy nem tettem. Be votl gargyulva teljesen. Mondtam rakja le es ugy beszeljuk meg. Nem akarta , biztos felt hogy vki. kozbe ellopja amig verem a fejet a betonba. A "kis kocsog" volt a legenyhebb kifejezese reszemre. "Elvagom a nyakad" hangzott el sokadszorra. Sajnaltam.

Tegnap útjára indult az idei Budapest-Bamako rally, ami a Dakar elmaradása miatt a vártnál még nagyobb hangsúlyt kapott. Meg támadást, fikázódást is úgy rendesen, dögivel. Eddig ott volt erre a Dakar, ahová Párizsból hozták helikopterrel minden nap a vacsorát, meg hasonlók. Most ez nincsen, úgyhogy az lett a baj, hogy ha segíteni akarnak szegény afrikai éhező-szomjazó gyerekeken, akkor miért nem költik az egész versenyre elszórt pénzt inkább rájuk. Meg hogy milyen álszentség ez az egész, stb.


Egy jó buli, két hét autózás mindenféle körülmények között, vezetéstechnikai tréningnek sem utolsó. Ráférne még egy pár emberre, aki a magyar utakon közlekedik...

Vannak szabályozások, amikkel nem különösebben szoktam egyetérteni, vagy egyáltalán érteni, hogy miért pont úgy, ahogy. Divat lett a nulltolerancia, valaki rájött, hogy ettől a nyugdíjasok tömege ettől valamiért jobban szereti azt a politikust, aki gyakran használja ezt a kifejezést. Van azonban olyan is, ahol tényleg csak ez a megoldás. De nem az első vérig bírságolás, mert van akin az nem fog.

Vasárnaptól olvasható a Magyar Közlönyben, jövő hét vasárnaptól pedig hatályba lép az az igazságügyi miniszteri rendelet, amelynek értelmében a szonda elszíneződésekor a jogosítványt a helyszínen be kell vonni - közölte Budai Bernadett kormányszóvivő.

Az Országgyűlés múlt évi utolsó ülésén elfogadta a közlekedési törvények módosítását, amely szigorította a közúti pontrendszert is. Január 20-tól pedig életbe lép az a miniszteri rendelet, amelynek értelmében a szonda elszíneződésekor a jogosítványt a helyszínen be kell vonni.

Az elsőre talán kicsit szigorúnak tűnő szabályozás lényege éppen az, hogy jelentősen csökkenjen az ittas vezetők által okozott balesetek száma - jelentette ki a kormányszóvivő. Magyarországon 2006-ban 21 ezer személyi sérüléssel járó közúti közlekedési baleset történt, ebből 2.271 volt az ittasan okozott közúti balesetek száma, és 154-en haltak meg ittas vezetés miatt bekövetkezett balesetben.

Úgy belejöttünk már ezekbe az önjelölt igazságosztós izgalmakba, hogy ma sem hagyjuk abba. Az autópályát viszont hagyjuk egy kis időre, még a végén miattunk csökkennek a matricaeladások, csődbe megy az ÁAK, kátyús lesz az M7-es, felborulnak a benzinszállító tartálykocsik, rá a kisiskolásokat szállító buszokra és mindenki meghal. Aki meg nem, annak úgyis kifogy az üzemagyaga a dugóbanállás közben és az is elpatkol, csak lassan, kínok között, éhen. Mindezt miattunk, ezt pedig nagyon nem szeretnénk. Ezért inkább egy városi sztorival folytatjuk, ami ráadásul csak ilyen szimpla fejben gyilkolós. Ja, és Márk küldte nekünk, de erre már talán ő sem emlékszik, olyan régen volt. Na jó, annyira nem, de még valamikor tavaly.

Agyvérzésközeli eset:

A pesti rakparton történt az eset, észak felé a Dráva utcánál, ahol megszűnik a jobb oldali sáv. Szakadó eső, amúgy is lassú forgalom, délután 3, rengeteg autó.

Nyugaton meg fejlett közlekedéskultúrájú helyeken a menetrend: 2 sávban egyenlő számú autó, cipzárelv stb.

Itthon: furgon jobb sávban satufék a belső sáv utolsó autója mellett (kb 100 autó 400m hosszan a belső sávban, külső meg tök üres), és araszol végig mellette, nehogymár el lehessen menni a lezárásig, tanulja meg a sok köcsög mögötte, hogy nem illik üres sávot használni. Torlódás mögötte, dudára ráfekvés, anyázás. 10 perc alatt eljutottunk a megszünő sávig. Mindenki aki mögötte anyázott fel a széles járdára, köpködve, gyömbéresüveget dobálva el mellette.. Okos srác közlekedési rendőrt játszott!

És amikor bemondják a hírekben, hogy a Trabantos agyonlőtte vörös szétrobbanó fejjel a kamionost aki szintén gecizett akkor lehet, hogy meg tudom érteni...

Akármerre nézek az utóbbi napokban, az összes online autós újságban és blogon arról van szó, hogy szarrá lesz mindenki büntetve és csak úgy röpködnek majd a háromszázezer forintos csekkek, meg a nulltolerancia. Mi már megemlékeztünk a témáról tavaly október közepén. Különben is, az egész csak májustól lesz aktuális, addigra mindenkinek a könyökén fog kijönni az egész. Ha valaki még nem unja, az meg olvassa el ezt is.

Foglalkozzunk inkább valami izgalmasabb témával, jöjjön egy kis halálközeli élmény, meg szarral villogás (nyugi, majd meg fogjátok érteni, nem őrültem meg). Nem is olyan régen posztoltunk egy történetet, amiben levélírónkat próbálták az M7-esen kinyírni az autóból kidobált változatos tárgyakkal. Gábor, aktuális sztorink beküldője minden bizonnyal ennek hatására ragadhatott billentyűzetet, mivel őt is ugyanezen az autópályán próbálta halálba taszítani egy önjelölt igazságosztó.

Nyár végén történt egy szokásos szombat de. az M7-en Balaton felé. A belső sáv összefüggően 130 al menetelt míg a külső kb 100-al. Én is mentem a tömeggel a belsőben édesanyámmal amikor egy nagy terepjáró tűnt fel a tükörben és elkezdett villogni. Mivel előttem a sávban még vagy 100-an mentek velem együtt hasonló sebességgel így nem lassítottam le a külső sávba soroláshoz, mivel tudtam, hogy utána nagyon nehéz vissza jönni. A terepjáró hirtelen jobbról megelőzött és úgy vágott vissza elém, hogy nagyot kellett fékeznem és behúzódni balra a középső füves részre.

Figyelem, aki nem készült fel rá, hogy 15 000 karaktert végigolvasson, az el se kezdje. Lacee billentyűzetén valószínűleg már nem látszódnak a betűk, ha vakon gépel, akkor mázlija van, ha meg nem, akkor is mindent leírt már, ami a XVI. század óta Kaposvár közlekedését rossz irányba befolyásolja. Abba már bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna akkor, ha Budapesten élne, már csak azért is, mert bár nem szoktam helyesírási hibákat javítgatni, itt muszáj volt megtennem (talán még így is maradt benne néhány), különben a hardcore autózz!blog fanok is feladták volna a harmadik bekezdés közepe táján.

Az van, hogy úgy sikerült, hogy itt élek, Kaposváron. Ez alapból nem is akkora szopás. Csak hát sajnálatos módon néha közlekednék, ha lehet, nem tömegközlekedéssel.

Gyalogosként a klasszikus problémával kezdeném, hogy az autósok többnyire le se szarnak. Balesetem is volt már emiatt. Egy paraszt úgy gondolta, hogy "vajh az az idióta miért állt meg a zebránál, jól megelőzöm." Jelentem sikerült, csakhogy az az "idióta" a zebra előtt tolongó diákokat és nyugdíjasokat engedte volna át a zebrán, akik között sajnálatosan én voltam a leggyorsabb. A rendőrség éberségét dicséri egyébként, hogy az illető azóta sem lett felelősségre vonva. Az eset '98ban volt. (gondolom valakinek, a valakije, hiszen Mo-n ez mindenhol így működik) Ez ugyebár nyilván nem helyi probléma illetve sejthetőleg a nagy városokban ez még nagyobb.

Váltsunk eggyel nagyobb kaliberre: nézzük a bicajt! Persze beismerem bicajjal jómagam is elég kulturálatlan vagyok. Aljas módon gyorshajtók a kerékpárúton hiszen valami furcsa oknál fogva 20km/h-nál gyorsabban vagyok képes tekerni a drótszamarat. Ezt persze mindig, mindenhol mindenki igyekszik szabotálni. A kedvenc, a kerékpárút közepén társalgó 2 kismama + 2 babakocsi+ 2 földből alig kilátszó emberpalánta. Nyilván a gyerekek semmiről nem tehetnek, a testvéreik a babakocsiban még annyiról sem. Ellenben a "kedves" édes anyukájuk annál inkább, tekintve hogy szeretett városomban az említett helyen a kerékpárút mellett teljes hosszában járda is van. Könyörgöm miért nem lehet ott gyalogolni, pláne pofázni?

Levélírónkat nemes egyszerűséggel lepattintotta a rendőrség telefonos kisasszonya, mert az adott kérdésben nem csak ők tudnának eljárni, hát akkor csinálja más.

Jan. 7. hétfő, 12.30, Budapest, Óbuda.

A Mozaik utcánál teljesen elfoglalják a dél felé, a Budai rakpartra kanyarodó sávot a műszaki vizsgára szabálytalanul várakozó autók. Többen másodiknak is parkolnak, így csak a Sziget felé tartók után tudok jobbra fordulni.
Beszólok a III. ker-i kapság ügyeletére (430-4740), intézkedést kérek, hogy legalább azt a két böhöm terepjárót hajtsák el onnan, amelyik másodiknak áll.

Unott női hang közli, hogy forduljak a Közterületfelügyelethez, már ők is büntethetnek.

Mondom, hogy nem a büntetés, hanem balesetveszély, meg megint megszokják, és úgy lesz, mint a csomópont átépítése előtt.

Unott hang: most már a Közterületfelügyelet büntetőpontokat is osztogathat.

Kérdem, hogy ezek szerint a Rendőrség nem intézkedik ilyen ügyekben?

Válasz: hívjam fel a Közterületfelügyeletet.

Örülök, hogy levélírónk, Balázs egyáltalán meg tudta írni nekünk a történetét, mert akár csúnya baleset is lehetett volna a vége. Korábban még gondoltam rá, hogy sok olyat nem tudtok írni, amin különösebben meglepődök, aztán erről lemondtam, mert rájöttem, hogy az emberi faszság határtalan. Ismét ez látszik beigazolódni.

Alapvetően udvarias ember vagyok, de persze engem is fel lehet bosszantani. Ez történt most pénteken, 4-én is, amikor délután három körül hazafelé tartottam a pályán. 140 körül mentem, kicsit talán alatta, előztem több autót is. Ekkor tűnt fel bőven mögöttem egy ezüst VW Polo, 150 körüli tempóval, dehát ezzel még nincs is probléma. Bal oldalon a normál tompított fény égett rajta, jobb oldalon pedig a ködlámpája, némi tunyaság eredménye de végülis még ez sem zavart.

Vajon melyikük lehetett?

Jött a külsőben egy kb. 300 méteres "lyuk", szépen kihúzódtam előle, hogy elengedjem. Eddigre már visszalassított mögöttem 140-re, de hiába vártam hogy gyorsítani kezd, csak nem történt semmi. Már kezdtem utolérni a következő kamiont, még mindig kb 8-10 méterre mögöttem a belsőben, de semmi.

Nem véletlenül találták ki az okosok, hogy autópályán csak a legalább hatvannal közlekedni képes járművek közlekedhessenek (megmondonak köszi a korrekciót). Én azt sem értem igazán, hogy aki nem mer kettes fölé váltani, az miért közlekedik autópályán. Vagy úgy egyáltalán autóval bárhol. Attila egy ilyenbe futott bele. Majdnem. Csak ő még a felhajtón. Az meg kicsit mindjárt más más. (Updated: 16:23)

Az alábbi történet január 4-én történt. Tatáról utaztam Tatabányára és gondoltam igénybe veszem az autópályát, mivel siettem és az 1-es úton 15 km kb. 30 perc kocsikázás egy átlagos hétköznap, főleg ha valami barmot is kifog az ember. A gondolat felmerülésének pillanatában nem gondoltam volna, hogy néhány perc múlva legszívesebben embert ölnék...

Történt, hogy az autópályafelhajtóra (Pest felé) kanyarodva olyan jó 60-as, 70-es tempóval haladhattam, de hirtelen a fékbe kellett taposnom, ugyanis előttem egy ökör 30-cal ment. Tudom, hogy kanyarodik, tudom, hogy csúszik, de a f*szér' kell 30cal menni. A végeredmény az lett, hogy 50-nel kellett besorolnom.