autózz!

Jól látta Tibi, valóban nem volt még ilyen poszt itt korábban, pedig sok történetet kaptam már és osztottam meg veletek, jópár téma újra meg újra előkerül. Ennél viszont különösen érdekelne, hogy volt-e már másnak is hasonló tapasztalata és rájött-e, hogy mit akartak tőle?

Jó pár éve olvasom a blogot napi rendszerességgel, de eddig még nem találkoztam hasonló esettel. Legalábbis nem emlékszem rá.

A lényeg: ma dél körül elindultam Újpestről a 16. kerületbe. A Szentmihályi úton az M3as alatt közvetlenül van egy lámpa. Kb. 100 méterre voltunk a lámpától, lassan mentünk felé a belsőben, és jobbról egy piros Octavia rs indexel behúzta elém a kocsit, max. 25 centire tőlem. Ahogy ezt megláttam lassítottam, mert a sor megállt előttünk. Elakadásjelzőt fel is villantotta 2x. Eddig a szokásos sztori. Nem villogtam rá, nem dudáltam, nem mutogattam. Nem foglalkoztam vele, mert nem siettem egyáltalán.

Ami utána történt azt nem tudom megérteni, de senki nem talált rá magyarázatot. A srác (vagy nem tudom ki vezette, mert full fólia volt a kocsin) miután zöld lett a lámpa nem indult el, nyomogatta megint az elakadásjelzőt, aztán gurult 5 centit, és nem mozdult többet. Mögöttünk szép sor lett, külső sávban pedig a kocsim hátuljával egy vonalban állt egy VW multivan talán ezüst színű. A volkswagen előtt nem volt senki de nem lépett le.

Ez a téma sem első ízben kerül elő, elég csak a szemeretelepi vasúti átjáróra gondolni. De nem ez az egyetlen és probléma ez a HÉV esetében is, amit Csaba hozott fel példaként. Hisz vasútállomásnál még lehet arra hivatkozni, hogy nem minden vonat áll meg a kisebb állomásokon és nekik időben szabaddá kell tenni az átkelőket, de a HÉV-nél vajon miért villog végig pirosan a sorompó, amíg a szerelvény az állomáson dekkol?

Most néztem a magyar királyi 1-en híradót, és volt szerencsém létni azt a hírt, hogy autósok átmennek a vasúti átjárón, miközben a fényjelző piros / sorompó zárva. Csak épp azt felejtették el megemlíteni, hogy néha (jó, nem csak néha, kb. mindig) indokolatlanul sokáig van tilos jelzés az átjárókban.

Lásd Budapest/Szerencs utca. Vonat indul a nyugatiból, némelyik megáll az említett utca előtt, és a sorompó már akkor zár, amikor a vonat még be sem érkezett az állomásra!

Mr. Vader függővé vált, nekiállt végigolvasni a korábbi posztokat és egy tavaly júniusi írás kapcsán fejtette ki néhány napja a gondolatait.

Én nem tartom magam bloggernek, mivel nem tudok semmilyen rendszeres tevékenységet huzamosabb ideig fenntartani, mármint ami nem érdekel eléggé, ezek szerint pedig a blogolás ide tartozik. Rendszeres kommentelője sem vagyok egyetlen blognak sem. Az életemet is inkább impulzus szerűen élem. Az autózz című blogod viszon nagyon frankó, ma olvastam először végig cikket rajta, és olyan mint egy jó könyv, nem tudom abbahagyni...

Először nem akartam kommentelni, meg regelni sem csak olvasgatni, úgy érzem ezt le kell írnom, aztán kirakod vagy sem, az már rajtad áll (valószínűleg nem, mert nem kapcsolódik a témához, nem hogy a levéléhez, de még a blogéhoz sem).

Az itt linkelt eset igen csak sajnálatos, de nincs mit rajta csodálkozni, ilyen az emberi természet: valahol legbelül mind állatok vagyunk. Ehhez nem kell - hogy mégis kicsit a leírtakhoz kapcsolható legyen - sem cigánynak lenni, sem BMW-t vezetni, "egyszerűen" csak embernek kell születni.

Gábor csúnya leckét kapott az élettől, mégpedig azt, hogy egy napig se hagyjuk az autót biztosítás nélkül, mert tuti, hogy abban az egy napban fog történni vele valami baj.

2 hete volt egy 3+ milliós autóm. „Lecseréltem” egy kőkemény tapasztalatra: semmit se bízz a véletlenre! Az úgy volt, hogy 2008-ban a cégnél, ahol dolgozom bejelentették, hogy juttatásként kapok autót, egy újat. Volt pár opció, végül VW Jetta lett, gyöngyörű sötétkék metál fényezéssel, bézs kárpitozással, jó felszereltséggel.

Suzukit eladtam, örültem a 0 kilométeres kocsinak, szép 2 évet töltöttünk együtt. Majd február 1-én, piaci ár alatt, megvettem a cégtől. Úgy gondoltam nyáron meghirdetem, eladom és veszek egy 2-3 éves Focust, addig is tartja az árát a Jetta.

Kedden írattam át az okmányirodában – ott szűnt meg a céges casco, ami negyedéves ütemezésben van, tehát március 31-ig ki van fizetve. Szerda este ellopták – a casco MÉG nem volt megkötve. Persze én, aki eddig sem bíztam semmit a vakszerencsére már az átíratás előtt Interneten kötöttem kötelezőt meg cascot. De csípte a szemem az évi 175 ezres díj a cascora, így alternatíva után néztem: találtam is, kb. 110 ezerért.

És ez még nem minden, de a többit már olvassátok el ThomAce tolmácsolásában.

2010. február 16-án, történt velünk olyan, melyre még talán sokáig emlékezni fogunk. Ilyet eddig legfejjebb akciófilmekben, vígjátékokban láttam, a való életben még csak hasonlót sem. Nőt hülyén vezetni már sokat láttunk. De nőt hülyén vezetni, közben enni, tükörben magát nézegetni már picit talán kevesebbszer.

Viszont amit most láttunk kollégámmal, még ezt is űbereli. A kollégám mintegy 20 éve napi szinten vezet, de ő sem emlékszik ilyen esetre.

A helyszín Székesfehérvár, ahol a Szekfű Gyula úton haladtunk a Berényi út irányába. A két út kereszteződése előtt egy pár autóból álló sor várakozott a közlekedési lámpa szabad jelzésére. Itt kétszer két sáv áll rendelkezésére a közlekedőknek. Mi a szélső sávot választottuk, mivel ott kevesebb autó állt.

A belső sávban kb. a 6. autóra azért figyeltem fel, mert furcsán a szaggatott vonalon állt kerekeivel. Az autók típusát sajnos nem ismerem fel könnyen, de ha újra látom, akkor majd feljegyzem. Kollégám vezetett, aki először ügyet sem vetett rá, mondta is, hogy biztos csak sávváltáskor nem volt több helye normálisan besorolni a forgalomban többi résztvevő közé.

A megszokottnál terjedelmesebb posztot terveztem be mára, mert úgyis szombat van, a többségnek nem kell a munkaidőből lopni rá sok időt. Elég ritkán szoktam már így az elején véleményt alkotni egy-egy beküldött írásról, hogy ne befolyásoljak senkit az álláspontommal, de 27 levele mellett nem tudok elmenni ilyen szempontból sem szó nélkül. Ennyire objektívan és intelligensen összeszedett kerékpáros témájú poszt talán sosem került még ki erre a blogra. És ezzel nem az eddigiek beküldőit cikizem. Persze biztos fog kapni szegény, amiért bevallja, hogy ő sem teljesen szent, de remélem, hogy ezek a vélemények sem tántorítják el attól, hogy máskor is küldjön valamit.

Biciklista vagyok, mindig az is voltam. Amikor kocsiba ülök rosszul vagyok a tököléstől, a dugóktól, a bénázástól. Imádok biciklizni Budapesten, közlekedésre használom, mert gyűlölöm a BKV-t is, országútra és kirándulni nem járok vele, egy igazi városi harcos vagyok. De tudom a helyem. Nekem minden autós partner, mert egyszerűen függök a jóindulatuktól, és ezzel tisztában vagyok.

Persze ott szegem meg a Kreszt, ahol tudom, átmegyek a piroslámpán, ha lehet, de csak azért, mert szerintem még midig így a legjobb, mintha mögöttem egy autós azon szopna, hogy mikor gyorsulok már fel értékelhető sebességre. Őket se akarom akadályozni, és nem is komfortos, ha ott van mögötted egy többtonnás acél cucc.

De a lényeg nem is ez, hanem hogy így már a sokadik évet, telet végignyomva tökéletesen látom, hogy az autósok jó arcok. Oké, persze akkor is elsőbbséget adok, ha nem is járna nekik sokszor, de ezt ugyanúgy visszakapom, mikor beengednek, behúzódnak, lehúzódnak. Megköszönöm, megköszönik, korrekt deal.

Olvasom a sok öntudatos bringást a neten, a sok agresszív autóst, ahol mindenki előadja magát, hogy hogy taposná le a bringásokat, meg azok hogy vernék szarrá az autósokat. Ostobaság. Mi mindannyian csak közlekedni szeretnénk, és nem egymás ellenségei vagyunk.

Mivel tegnap elmaradt a napi jól megérdemelt poszt, ma duplázunk, csak hogy meglegyen az adagotok. Arra már fel sem kapjuk a fejünket, ha az autóvadászok megtalálnak egy-egy körözött autót, de azért akadnak csemegék is, mint amit Vezda Laci küldött át, mert szerepe van benne az autózz! blognak is, egészen konkrétan ennek a korábbi posztnak.

Február 15-én a BRFK Bevetési Főosztályának a járőre (aki egyben a NAKE autóvadásza is) Budapest V. kerületében, az Erzsébet téren közúti ellenőrzés alá vont egy Cook-szigeteki forgalmi rendszámmal ellátott, Mercedes S63 AMG típusú gépjárművet, amelyet egy kettős állampolgár vezetett.

A járőr a részére átadott okmányok alapján nem tudta megállapítani, hogy a gépkocsi jogszerűen tartózkodik-e az EU területén, ezért felvette a kapcsolatot az Észak-budapesti Vám-és Pénzügyőri Igazgatóság munkatársaival.

A hivatal illetékesei miután a helyszínre érkeztek, további vizsgálat céljából a gépjármű vezetőjét bekísérték az Igazgatóság hivatalos kirendeltségére, a gépjárművel együtt.

Mindig megoszlanak a vélemények, amikor arról van szó, hogy az egyik autós rendre utasítja a másikat valamilyen módon. András is ekként cselekedett nem olyan régen, nem csodálkoznék rajta, ha gyorsan ki lenne kiáltva közellenségnek meg önkéntes rendőrnek.

A szlovák autópályán a következő helyzetbe kerültem, egy olyan szakaszon jártam ahol a belső sávban 100-as, a külsőben 80-as korlátozás van, ezért átmentem a belső sávba és lelassítottam 100 környékére (a gps szerint is még kb. 105-tel mentem), a külsőben volt foghíjasan néhány kamion.

Mögém érkezett egy magyar rendszámú X3-as BMW (egyébként nekem is magyar rendszámom van), duda és villogás rám. Én maradtam a belsőben és nyugodtan tűrtem a duda villogás kombót, majd mire vége lett a korlátozásnak visszamentem a külsőbe és elkezdtem gyorsítani, ekkor a BMW mellém érkezett és fenyegetően mutogatott.

Nem dőlt össze a világ attól, amit Ultras12 írt meg, de mégiscsak bosszantó. Mert megint azok tesznek a szabályokra, akiknek példát kellene mutatniuk, jelen esetben a rendőrök.

Ez egyben egy feljelentés is lesz kedves sünjeinknek, mivel az online rendszerükbe nem lehet képet küldeni, itt könnyebb illusztrálni a dolgot. Az autósokat és sima állampolgárokat minden hülyeséggel szívató rendőröknek ezek szerint mindent szabad, ahelyett, hogy tényleg ott tennének valamit ahol kell.

Az eset amit leszeretnék írni nektek, 2011. február 8.-án 12.04 perckor történt Csepelen a Királymajor lakótelepen. A mellékelt képen illusztráltam zöld színnel a környék forgalmi rendjét, kékkel pedig a sün haladási irányát.

Nincs is annál jobb, mint amikor számítunk valamire, azt gondoljuk, hogy le van rendezve, meg van oldva, aztán jön a hidegzuhany. Tibornak volt szerencséje egy ilyen helyzetbe belecsöppenni és úgy néz ki, nem is nagyon tud sokat tenni ellene.

Autópálya külső sávjában 120 km/h-val haladtam. A leállósávból index és kigyorsítás nélkül elém hajtott egy IFA. Először fékeztem, mert engem épp előztek volna, aztán amikor láttam, hogy nem lesz elég, akkor megpróbáltam kikerülni. Nem sikerült, ütköztünk. Kijött a rendőrség, mert az másik fél nem ismerte el a felelősségét. Felvették a jegyzőkönyvet, amiben az szerepel, hogy az elindulás szabályait az IFA-t vezető nem tartotta be, és ő a felelős a balesetért.

Erre ma, másfél hónappal később kaptam egy szabálysértési határozatot, ugyanis nem megfelelően választottam meg a sebességet. Arra hivatkoznak, hogy a sebességet úgy kellett volna megválasztani, hogy minden olyan akadály előtt meg tudjak állni, amelyre az adott körülmények között számítani kell.

Ahhoz sajnos már hozzá kellett szoknia az arra gyakran közlekedőknek, hogy a Bécsi úton napi szinten akad valami barom, aki leparkol a 17-es villamos útjába. De mint azt a villamos vezetője megírta, nem csak ezen a helyen jellemző ez, a Krisztina krt. sem kivétel. És ha ez mind nem volna elég, még az arra járó rendőrautó sem állt meg, hogy segítsen megoldani a helyzetet.

Mostanában többször volt olyan post amiben a rendőrök érdekes „munkavégzése”, amikor olyanért akart vagy büntetett is amiért nem lett volna szabad, vagy elég lett volna szólni. Olyan a téma mint például a Váci út szervizútjáról balra kanyarodás vagy a 6-os útra forduló postoló esete akit piros lámpára való tekintettel akarták lehúzni egy százasra.

Ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon minek a rendőrség. Tegnap ez a kérdés bennem is felmerült tegnap délután.

A kép egy korábbi esetnél készült

A helyszín a Krisztina körút, ahol rendszeres a másodikként való beparkolás és elakadásjelzés. Tegnap is csak a szokásos történt, a T. közlekedő partner beáll másodiknak és vár. Jönnek az autók, mindenki kiteszi az irányjelzőt balra, kikerüli a szembe jövő irányú villamos vágányokon (!) az álló autót majd index jobbra és halad tovább.

A levélből nem derül ki, hogy pontosan hogy is történt Elar feleségének balesete, de azért el tudom képzelni, hogy egy ijedt nőt mennyire ki tud készíteni baleset után az idióta kamionsofőr a főnöke heves támogatásával. Ha pedig kamera nincs az autóban, soha a büdös életben nem bizonyíthatják utólag, hogy mi történt valójában.

Tollat ragadtam és írdogáltam egy keveset... Remélem megér egy postot :)

Helyszín: A régi M0-ás M5 felé vezető szakasza, kb. 800m-re az M5-től. Amit a páromról tudni kell: Szőke, 7 éve és JÓL vezet. Szabályosan - főleg mióta egyszer kijött elé egy paraszt BMW-s a főúton, egy szép, piros STOP tábla ellenére (A BMW-s nem a kocsija miatt paraszt, hanem ahogy viselkedett utána).

Szóval a párom szépen, szabályos tempóban halad a belső sávban, szól a zene, büszkén feszít a frissen vett, újszerű, 6 éves Corsa. Egyszercsak a külső sávban haladó kamionos kiteszi az indexet és izomból rá is húzza a kormányt. Hangsúlyozom, hogy index és már húzta is.