autózz!

Na jó, valójában Gábor csak tanítóként nevezi az önkéntes rendőröket a levelében, de esetünkben egy hölgyről van szó vagy legalábbis valami olyasmiről, ezért lett a címben tanítónéni. Különben meg önkéntes rendőrnő is lehetett volna akár.

Először a korábbi szemetelős levelemhez, illetve a cég válaszához fűznék annyit hozzá, hogy a megoldás korrekt. Szerintem. Valószínűleg nagyobb „tanító” ereje van egy ilyen megoldásnak, mint a kirúgásnak. Nem beszélve arról, hogy talán valamelyest reklámot is csinálhatnak maguknak belőle. Minden rosszban van valami jó is, szokták mondani.

Amiért billentyűzetet ragadtam ismét:

Ma reggel sokakhoz hasonlóan dolgozni vagy egyéb helyre igyekeztem. Kicsit késésben voltam, így sietősebben közlekedtem. Általában kihasználom a megengedett sebesség + 10-15 km/h tartományt, mely így viszonylag dinamikus haladást tesz lehetővé, de egy esetleges villantás után nem bánja a jogsim. Ennek az lett az eredménye, hogy utolértem az M0-on egy „tanítót”.

A közlekedők egy része figyelembe vette azt, hogy mögötte egy gyorsabban haladó jármű érkezik, de az előttem haladó szürke Astrában ülő hölgy nem. Az első reakciója a középső ujj bemutatása volt. Egy darabig ment a vonatozás. Aztán jött jobbra egy viszonylag nagyobb hely. Gondoltam elmegyek szabálytalanul jobbról. Mivel az autóm teljesítménye korlátozott és a kerülendő autós is gyorsított ez nem jött össze.

Én még soha nem húztam fel magam annyira, hogy telefonon tegyek panaszt, email formájában viszont kétszer is csináltam ilyet. A Zóna taxi válaszra sem méltatott, a Tele5taxi meg lerendezte annyival, hogy elvileg kapott egy ejnye-bejnyét a sofőr. A reggeli motoros egy harmadik céget állít a büszkeségre nem sok okot adó sorba.

Bár semmi vicces nincs a történetben, amit szeretnék megosztani, a fórumok látogatottsága miatt mégis Önökhöz/Hozzátok fordulnék. Szeretném a lehető legszélesebb körben elterjeszteni a Rádió Taxi mint taxi társaság és az ő „felségjelzésük allat” munkát vállaló “felelősségtudatos” “hivatásos” “söfőr” hozzáállását a szabályosan és biztonságosan közlekedni vágyó ritka állatfajtához.

Az imént leírt illető az EBG 821 frsz autót vezette 2010. augusztus 26-án reggel 8h15 és 8h45 között valamikor a Budaörs-Gazdagrét tér-idő kontinuumban.

Ma reggel, mint általában egy átlagos hétköznap, felkerekedtem és nekivágtam a Budaörs-Kossuth tér útvonalnak -mint kötelességtudatos munkavállaló- 50 cm3-es robogómmal. Közel 2 éve teszek így, az előbb említett útvonalon és a maihoz hasonlót még nem tapasztaltam. A budaörsi Templom teret követő körforgalomból kihajtva Budapest irányába, záróvonalat átlépve, a fent említett ámokfutó elkezdett megelőzni, miközben szembe jött a 40-es busz. Látván a hely szűkösségét –egy busz mégis csak nagyobb falat, mint egy kis motoros - az „úriember” gondolta, hogy korrigál, de fékezés helyett jobbra húzta a kormányt, leszorítva engem, aki szabályosan közlekedett.

Don Blasius volt olyan szerencsés, hogy külföldön, Franciaországban nyaralt és ha már autóval ment, gyűjtögette a közlekedéssel kapcsolatos tapasztalatait is, hogy aztán megírhassa nektek. Ha netán te is autóval indultál útnak valamelyik távolabbi országba, szintén örömmel veszek valami hasonló beszámolót!

Vér nem lesz a posztban, de úgy gondolom, hogy másoknak is érdekes lehet, ha esetleg autóval szeretne eljutni Franciaországba. Mi így tettünk, mert bár időnk az kevés volt, energiánk annál több, így Párizs megnézése után délnek vettük az irányt, így alkalmunk nyílt némi loire-völgyi és provence-i tekergésre is. Odafelé Ausztria-Németország, visszafelé Olaszország-Szlovénia volt az útvonal. Jó alkalom volt ez megfigyelni a különböző vezetési szokásokat és közlekedés szervezést, voltak különbségek. Inkább Franciaországról írok, mert a többi már szerepelt posztokban, ha jól tudom, meg eleve ott töltöttük a legtöbb időt.

Franciaország sok tekintetben átmenet Nyugat- és Dél-Európa között, és ez a közlekedési kultúrára is igaz. Párizsról inkább csak kívülállóként tudok nyilatkozni, csak a Periferique-en és azon kívül vezettem, a szállásunk egy külvárosi (Ivry) szállóban volt, ami garázst is biztosított és ez nemcsak borsos árú utcai parkolás miatt volt lényeges. Egyébként is nagyon jó a tömegközlekedés ott és nem is drága.

Ép autót csak elvétve találni, minden autón apróbb-nagyobb karcok-horpadások, sokszor a kocsi sarka hiányzott lámpástul, nem számított nekik. Szerintem ezek jó részével nem is törődnek, nekik nem számít. Párhuzamos parkolásnál tényleg igaz, hogy egyes utcákban annyira egymásra állnak, hogy csak a másik meglökésével lehet kiállni. Ez felveti a kérdést, hogy mi van például az automata váltós kocsikkal. Lejtős utcákon azért nincs így, ott azért kéziféket behúzzák, muszáj. :)

A határidő az határidő, aki bújt, aki nem, jövünk! A Margit híd elméletileg készen van, gyakorlatilag jó, ha decemberben átadják. Az ideiglenes forgalmi változtatásokat viszont megszüntették, nehogy már valami logikusan működhessen ebben az országban. Vitya meg ennek - és saját figyelmetlenségének - köszönhetően majdnem letarolt egy taxist.

A minap sikerült majdnem balesetet okoznom, és gondoltam leírom az esetet, hátha mások is tudnak okulni belőle.

A Margit körútról a Duna irányában mentünk a Bem József utcában, a belső sávban. Itt hagyományosan a főút két sávban a Bem József utcáról a Tölgyfa utca felé kanyarodik balra, és onnan megy fel a hídra. Így volt ez a Margit híd felújítása előtt, azonban a felújítás alatt, vélhetően a forgalom fő irányát figyelembe véve a főutat átirányították tovább egyenesen a Bem József utcára. Így amíg a felújítás előtt a Bem József utcán balra indexeléssel a külső sávból lehetett kanyarodni, úgy a felújítás alatt, a Tölgyfa utcára lehetett letérni jobbra indexxel a belső sávból.

A hídfelújítás még javában tart, hivatalosan azonban augusztus 20-ával véget ért. Emiatt a kérdéses kereszteződést visszaállították az eredeti forgalmi rendre... És emiatt kerültem majdnem bajba. Mentem ugyanis az elmúlt évben megszokott módon, a belső sávban azzal a szándékkal, hogy tovább egyenesen folytatom az utamat.

Ne aggódjatok, tervezek mára egy kicsit nagyobb lélegzetvételű posztot is, de ez a rövid kis levél is érdekes lehet nektek, mert nálunk ilyesmit nem nagyon látni. Promontor valahol Európában találkozott a lenti táblákkal az út szélén autózás közben. Aki képben van, azt kérem, hogy ne árulja el rögtön az elején, a találgatásból mindig sokkal viccesebb megoldások születnek!

Az autós külföldön utazva is általában ugyanazokat a táblákat látja, mint itthon, de azért vannak érdekes kivételek.

Szerintetek például hol láthatóak az alábbi táblák?

És mit jelentetenek? (Ez utóbbira különösen kiváncsi lennék, lévén nekem nem sikerült rájönnöm...)

A címben szereplő kérdés merült fel Nikolaj fejében, amikor egy agresszív mercis mindenáron összetűzésbe akart vele keveredni. A levél írója viszont azt tette, ami szerintem is a leghelyesebb ilyen esetben: nem vette fel a kesztyűt, nem akart revansot venni, inkább a biztonságra ment, neki sem az a legnagyobb álma, hogy autópályán haljon meg.

Nemrég autóztam el Jászszentlászlóra. Az utam az M5ös autópálya, majd Kiskunfélegyházánál le. Az út amúgy unalmas, a síkságon vezet keresztül, sehol egy hegy, néha egy kanyar készteti a sofőrt arra, hogy valamit tegyen. Jelen esetben még figyelni is nagyon kellett, tekintve, hogy a délután egyik kedvenc időpontja a kamionosoknak. Akik szeretik előzgetni egymást. Láttam is egy érdekes esetet. Azt hiszem ezzel kezdődik a történet.

Történt ugyanis, hogy éppen a belső sávban egy kocsisorban előztük a kamionokat kb. 110-120as tempóval. beérkezett mögém egy szürke Mercedes. A tipikus anyázós mutogatós villogós. Az ilyeneket el szoktam engedni, de most nem volt rá lehetőségem. Meg értelme sem lett volna, tekintve, hogy előttem hosszú kocsisor.

Napi ajánlat a mercisnek...

Tehát haladtunk a fent említett tempóban, majd egy kicsivel előrébb egy kamion ki akart sorolni előzni. Ez rendben is lett volna, ha nincs mellette egy autó. Így hát fékezés következett. Az új tempó immár 70km/h. A “kedves” Mercedes sofőr ezt a tempót személyes sértésnek vette, ekkor kezdett el villogni, de tekintettel a külső sávban haladó kamionokra, nem tudtam elengedni.

Gabesz levele rövid és lényegretörő. Olyasmiről szól, amiről azt gondolnánk, hogy aki járt már valaha városban, annak egyértelmű józan paraszti ésszel végiggondolva is. Ahol jobbra mutató zöld nyilacskás kiegészítő lámpa van, az önmagában nem jelenti azt, hogy a szélső sávból kötelező lenne jobbra kanyarodni. És mint a lenti példa is mutatja, van olyan, akinek elvileg jogosítványa is van, mégsem esik le neki ez, cserébe ráfekszik a dudára. Ilyet már én is láttam, ráadásul a másik sávban azt hitték, hogy én dudálok és nekem kezdett el magyarázni valamit oldalról az egyik sofőr. Aztán mikor felemeltem a két kezem és újra megszólalt a kürt mögülem, rájött, hogy téves volt a címzés.

Az eset, ami elmesélnék, most délután (08.11) történt meg. Jöttem a Dózsa György úton (amit itt szerintem még Dráva utcának hívnak - a szerk.) a Hősök tere felé, amikor is elértem a Váci úti kereszteződést. Ugyebár itt 3 sáv van. 2 megy balra a Váci útra az Árpád híd felé, egy pedig egyenesen, a Hősök tere felé.

Nomármost, elsőnek állok a pirosnál, amikor is a kiegészítő jelzőlámpa jobbra szabad jelzés adott. Mivel Én egyenesen akartam menni (amerre továbbra is piros volt) nem mozdultam. Ekkor a mögöttem álló Astra vad dudálásba és mutogatásba kezdett, hogy miért nem indulok el.

Ismét egy jó kis KRESZ-es sztori, ezúttal mr_x-től. Mindenki nyissa ki a könyvet és lapozzon a 34.§ 8. bekezdésének e pontjához.

Érdekes helyzetbe kerültem tegnap. Már volt itt pár napja hasonló, de ez kicsit más szemszögből mutat egy szituációt.

Adott egy T kereszteződés, a T teteje ível, a két vége lejjebb van mint a teteje, de csak annyira hogy ne legyen beláthatatlan, csak nehezen belátható, rajta 60 km/h a megengedett. Én a T szárában álltam macisajt mögött.

Esti csúcs, folyamatos kocsisor mindkét irányba, én nagy ívben fordultam volna balra. Végre lyuk a jobbról jövő sorban, balról egy tranzit indexel es lassít, mögötte ugyan normális követési távolsággal egy személyautó, de ha viszonylag jó ütemben indulok, akkor beférek a jobbról jövő sorba úgy hogy az onnan jövő autónak még lassítania sem kell, és a balról jövő tranzit mögötti autót sem tartom fel.

De vajon volt-e a felsőbbrendű úton ilyen 89-es, vagy főútvonal tábla?

Amint megindultam, a tranzit mögül kivágott egy motoros. A csattanást csak úgy kerültük el, hogy én satuztam, ő meg rántott egy kövéret a gázon, bármi egyéb baleset lett volna.

Az egyre elterjedtebb sebességtartó automatikát kihasználni leginkább autópályán lehet. Vagyis lehetne, ha azok az autósok, akiknek nincs ilyenjük és hol gyorsabban, hol lassabban hajtanak, felfognák, hogy nem azért előzgeti őket valaki már harmadjára, mert szivatni akarja, hanem pusztán azért, mert szeretne egyenletes sebességgel, nyugodtan haladni. Az idiótábbak ezt jól magukra is veszik és csakazértis visszaelőznek, akár dudálva, villogva, idegtől lila fejjel. Na de majd Gábor kifejti ezt nektek részletesebben, saját tapasztalatai alapján.

Egy rohamosan terjedõ autópályás szokással kapcsolatban szeretném látni a közönség véleményet. Autóval fõként autópályán szoktam közlekedni, ott is fõleg az M5-ön, és fõleg este. Sokáig úgy gondoltam, hogy autópályáink közül az M5-ön a legrosszabb a vezetési morál, de a balatoni nyaralások megváltoztatták a véleményemet: a sok német-osztrák-stb autós, akik változatos tempóval és furcsa stílusban próbálnak valamiért feltehetõen Romániába-Bulgáriába-Törökországba jutni, kismiskák ahhoz képest, amiket magyar rendszámú autósoktól lát az ember az M7-esen.

Na de a konkret szituáció, amit nem tudok hova rakni. Megyek az autópályán, forgalom szinte semmi, se elõttem, se mögöttem, külsõ sáv, tempomat 115 körül, mert a fölött a terepjáró sokat fogyaszt, meg a fölött érezhetõen nehezebben kezelhetõ. Tükörben szépen figyelemmel kísérem, ahogy beér a mögöttem levõ autó, mögötte 1km-en belül senki, elõttem 1km-re senki.

Mögöttem levõ elkezd elõzni (persze jellemzõen index nélkül), sávváltás, lassan mellém ér, pörögnek a másodpercek.. Értem én, hogy sehol senki, de ha elõz, akkor tulajdonképp miért lassít le mellettem? De mindegy, lassan csak lejjebb nyomja kicsit a jobb pedált, elhalad mellettem... És egyszer csak elkezd besorolni a elém a külsõbe (ismét jellemzõen index nélkül), a gyengébbek akár 3m-re is, de volt már esetem, hogy az autóm orra takarta a lökhárítóját. Üres autópályán miért jön be fektávon belül?

Dani nem szeret fölöslegesen dolgozni, úgyhogy egy korábbi poszt helyszínrajzát alakította át korhű stílusban. Kerékpáron ülve különösen veszélyes dolog nem észrevenni egy autóval szemben az elsőbbségadási kötelezettséget. De mint az alábbi példa mutatja, ha valaki megúszott egy ilyen helyzetet, nem árt, ha számít egy megrendszabályozásra is, amolyan igazi önkéntes rendőrködős módra.

Kerékpározom, és pont ezért voltam nagy bajban tegnap, mikor megtörtént velem az eset, mert elsőre úgy éreztem, hogy erre a blogra, aztán gondoltam, hogy inkább a kerékagyra való, aztán inkább hagytam az egészet, egészen addig, míg ma ebéd után megláttam a mai posztot, ami nagyvonalakban az én történetem is lehetne, csak a másik oldalról nézve.

Tegnap délután kettő körül egy külső helyszínről tartottam vissza a munkahelyemre a Lehel térről induló Kassák Lajos utca kerékpársávján. Tudni kell, hogy az utca jó széles, van rajta két parkoló-, két kerékpár- és két forgalmi sáv is, és mindkét oldalról szűk egyirányú utcák torkollnak bele, amik egyenrangúak az utcával. Egy ilyet néztem el, nem vettem észre a forgalmi sáv aszfaltjára felfestett jelzést, és azt sem, hogy a keresztutcában nincs macisajt kitéve, és elgurultam egy a Lőportár utcában rám váró fekete C180-as merci elött. Hiba volt.

Jó annak, aki nyáron a fővárosból a Balaton mellé mehet haza. Pál is így gondolhatta egészen addig, amíg meg nem történtek a lentebb taglalt események. Igazán feltalálhatná már valaki a teleportálást, gyorsabb is lenne és nem tudnának menet közben az életünkre törni... És ha végignéz két rendőr egy közúti veszélyeztetést, miért is nem mennek a vétkes után?

Szerdán jöttem haza Budapestről. Lassan már betéve tudom a Bp- Balatonalmádi utat, az elmúlt négy évben igen, igen sokszor megtettem, megtettük a távot. Az utóbbi másfél évben kisgyerekkel, még óvatosabban.

Tulajdonképpen semmi különös nem történt, csak jellemző esetek. Elindultunk Budapestről, be kellett ugrani az Auchan komplexumban elhelyezett mobiltelefonokat árusító boltba. Ezek után mentem rá a pályára. Úgy van megoldva a pályára feljutás, hogy lekanyarodik az ember lámpára, majd egy szép hosszú nyújtott kanyar után érkezik meg a bekötőútra, ahol a sávunk megszűnik, át kell sorolni balra, s úgy lehet rájutni a pályára.

Na a kanyar után ott állt egy Seat, előtte meg a rendőrautó. Ettől az előttem haladó Toyota kisbusz megijedt és befékezett. Igenám, csak közben elindult a bal oldali sávba. Én nézegettem hátrafelé távolban egy kispolszki közeledett, nem vészesen. Úgyhogy én is szépen átmentem a bal oldali sávba. Ekkor Toyota ugye fékezett, én is fékeztem, s néztem a tükröt.

Nem csoda, hogy Wágner több, mint egy hónappal az esemény után is idegesen gondol vissza rá, hogy kishíján elgázolta a zebrán egy idióta. Na ez a gyalogos csalogatás, nem az, amit forgalmi vizsgán belemagyaráznak akkor, mikor szegény tanuló megáll a zebra előtt, hogy átengedje az út szélén ácsorgó puhatestűt. Egyébként esküszöm, hogy nincs semmi bajom a BMW-kkel, ezt szívesen bizonyítom is azzal, hogy bármikor átülök bármelyik modellbe, amit az importőr alámtesz. De valamiért úgy érzem, ez a szerelem plátói marad, úgyhogy jöjjön inkább a sztori.

2010. július 7-én 11.30-kor az Árkád parkolóházából indultál el, a pláza IKEA és Sugár felőli oldalán. (Tudod, ahol az a gyaloghíd érkezik a Sugárból, és ahol a zebrán begyalogolva besétálhatsz az Árkádba.) Téged úgy lehet felismerni - és magadat is így tudod azonosítani a történetben -, hogy egy E46-os kékesszürke/szürkéskék metál színű BMW-ben ültél egyedül. Ami még jellemző volt rád, a vörösesszőkének tűnő haj és borosta, valamint a drámaian ostoba arckifejezés.

Amiről minket azonosíthatsz: a jobb karomon egy másfél éves gyerek ült, a bal oldalamon a feleségem jött, és a zebrán csak mi mentünk volna át, az első parkolószinten. Más nem volt ekkor a zebra közelében.

Nos, te először lassítottál - örültünk is az udvarias autósnak, és ezért is indultunk el a zebra felé -, majd gyorsítottál, és épp a zebrán haladtál a leggyorsabban.