autózz!

Talán valami jó irányba indul el Budapest V. kerületében. Arról bizonyára mindenki hallott - hisz elég nagy port kavart -, hogy a helyi parkolási társaság repült a Ferrari botrány miatt nagyon helyesen és az önkormányzat veszi át a feladatait.

No de nem is ez az, amiért ez a kis poszt megszületett, hanem az, hogy nem sokkal ezelőtt megkeresett minket a kerület önkormányzata, hogy nincs-e kedvem egy kötetlen beszélgetéshez, mert olvastak több őket érintő, helyi projekteket boncolgató posztot, és téma lehetne a belváros új főutcája, a helyi parkolási helyzet, vagy bármi más, ami érinti az autósokat, a közlekedést.

Sitti kerékpárosként gyakran autóba pattan, és szomorú tapasztalatairól számol be nekünk, melyeket négy keréken közlekedve élt át. Ti mit gondoltok, hogyan lehetne megreformálni a kerékpárral közlekedők hozzáállását? Talán ők is szerezzenek valamiféle jogosítványt?

Nem egy konkrét esetről szeretnék most mesélni nektek. Inkább egy körkérdésem lenne hozzátok. Jómagam is igen sokat kerékpározok (mivel versenyző vagyok) - de napi tevékenységeimet kénytelen vagyok autóval intézni. És azt veszem észre, hogy a kerékpárosok nagy részének halvány lila segédfogalma sincs a közlekedés alapvető szabályairól. (Körültekintés, irányjelzés, elsőbbség megadása....)

Egyre többször fordul elő velem, hogy a bringások kapubejárókból, vagy alárendelt utakról egyszerűen körültekintés nélkül bekanyarodnak elém. Ez mostanság szinte minden nap megtörténik velem kicsíny városomban. Ha nem jönnek szembe egyszerűen kikerülöm őket és nem csinálok balhét belőle.

Viszont ha vészfékezést kell miattuk végrehajtanom akkor igenis rájuk dudálok, hogy vegyék már észre magukat mekkora baromságot  (és veszélyhelyzetet) okoztak.

Nincs is annál bosszantóbb, mint mikor az embert már a szabályos közlekedésben is megakadályozzák, és ráadásul mindezt egy majdnem töküres autópályán. István egy korábbi szorizhoz hasonlatos történetét osztotta meg velünk. A kék Astra-sok között netán valami furcsa kerge kór terjed?

Olvasva a kék Astrás cikket, eldöntöttem, hogy én is megírom 19-i élményemet. Az M3 autópályán haladtunk a párommal Budapest felé, kényelmes tempóban, úgy 105-110 km-es sebességgel. A bagi lehajtó előtt utolért egy kék színű Opel Astra, csak egy kicsivel gyorsabban haladva a belső sávban.

Mögötte 3-4 autó torlódott, a tükörből láttam, hogy a közvetlenül utána haladó villogott rá. Ezt követően kb. 2 méterrel előttünk továbbra is a belső sávban haladt, szinte a miénkkel azonos sebességgel, annak ellenére nem tért ki a mögötte haladók elől, hogy a külső sáv is szinte teljesen üres volt, lévén vasárnap reggel 7 óra.

Az őt követők, mivel villogás, indexelés nem hatott, kénytelenek voltak jobbról előzgetni, de ez látszólag egyedül őt nem zavarta. Úgy vettük észre, hogy szerinte a megoldás az volt, hogy időnként gyorsított kicsit, de a "B" kategóriás jogsija csak "Belső" sávra szólt.

Darren az a típus, aki könnyen bepöccen, de ugyanolyan gyorsan túl is tud lépni az ideges fázison, hogy aztán minden mehessen tovább a régi kerékvágásban. Mindenesetre érdekes lehetett az autós arca, amikor az ordítozásának hatására nem egészen az történt, amire számított.

Az imént esett meg e röpke sztori. Gyalogosként állok a zebránál, zöld jelzésre várva. Autósoknak narancssárga, de azért még átnyomják a kereszteződésen. Hát mit ad Isten, egy Escort-os pont a zebrán áll meg, beállt a sor. Ő meg áll a zebra kellős közepén.

Mekkora sztori, mi? :-)

De nem ennyi. Bizonyisten esküszöm, hogy csak egyetlen pillanatra néztem a vezetőre (jó, lehet, hogy nem éppen szépen, de tényleg csak egy pillanat volt, ez fontos), miközben elölről megkerülve a kocsiját átcaplattam (legalábbis akartam) a zebrán.

Kipattan az ürge a verdából, és elkezd ordítozni, igyekszem szó szerint idézni: "Mi a bús picsát bámulsz, te kis köcsög..?!?! Húzzál át a másik oldalra, mert szétkenlek! A kurva anyád illatos valagát bámuld és szagold, és ne köcsögöljél!"

Ismét itt egy kis agytorna a KRESZ szabályokra kiéhezett olvasóknak. Zsolt igazán színes illusztrációt is csatolt írásához. Bár az ábra egyszerűnek tűnik, levélírónk mégis folyton gondolkódóba esik, vajon mi a helyes ebben a szituációban. Ti mit gondoltok?

Szeretném megosztani a történetemet és véleményét kérni az olvasóknak ők hogyan látják ezt a helyzetet, bár nem egy nagy dolog, mégis idegesítő számomra.

A helyszín Reitter Ferenc utca a 13. kerületben. Szokásosan kezdem a napomat. Indulok a munkába... mellékutcából haladok a főút felé, majd elérkezek a kereszteződésbe. Nyílván sokan ismerik az utcát azoknak nem kell bemutatnom, mégis aki nem, gyorsan elmondom hogyan néz ki. 2 sáv, oldalanként 1 középen növényzettel elválasztva.

Az egész utcát végigkísérik a parkoló autók az út szélén, ami nem is lenne baj, csakhogy amikor jönne ki az ember a mellékutcából és szeretne bekanyarodni, vagy egyenesen átmenni sajnos ezt picit megnehezítik ezek a parkoló autók. Ugyanis semmit nem lehet tőlük látni, tiszta lutri az egész. Vagy jön valami autó, vagy nem... Nem is ez a story lényege, de ha az ember szeretne a túlsó oldal irányába elmenni, azaz egyesen vagy balra az egész érdekes.

Az én gyerekkoromban - és ez tulajdonképpen nem is volt olyan régen, cirka két évtizede - nem volt még a kocka Ladában hátul biztonsági öv, meg gyerekülés se nagyon, de mindig hátul kellett ülnöm. Ma már a szabályok is mások, de Szipkamanoka olyan pillanatot csípett el, ami húsz éve is tilos volt és nem kicsit veszélyes manapság is.

Egy fényképet szeretnék mellékelni a szülői felelőtlenségről. Legalábbis szerintem ez az. A képen látható autóban nem csak ketten ülnek elöl, hanem hátul is. (A tipikus átlagos családmodell 2 szülő, 2 gyerek.Igaz erre pontosan nem emlékszem, de négyen biztosan ültek a kocsiban és abból min 2 felnőtt...)

A helyszín Budapest, fél 12 körül a Pesti-Jászberényi út környéke.

Az anyósülésről kilógó kéz az ott gyermekülés nélkül utazó gyereké. Úgy emlékszem be volt kötve. De minek. Ütközésnél valószínűleg úgyis eltöri a gyerek nyakát az öv...

Nagy szívás olyan helyen lakni, ahol több az autó, mint a parkolóhely. Még nagyobb szívás ilyen helyre este 7-8 után hazaérni, amikor már mindenki más lepakolta a kocsiját elfoglalva minden használható négyzetcentiméter aszfaltot és egykor fűvel borított felületet. Ludmilla ezt is tovább tudta fokozni azzal, hogy majdnem megverette magát, azt meg csak remélheti, hogy az autója sem lesz összekarcolva, mikor egy reggel munkába indul.

Nos, eljött ez a nap is, ma végre sikerült volna "szétveretnem a pofám". Ha nagyon akartam volna, de nem akartam, inkább rendőrösdi lett belőle, semmi tanulsággal a végén.

Történt ugyanis, hogy 20:30 körül megérkeztem a Micrámmal a VIII. kerületben található Gutenberg térre, ami mellett lakom, és gyakran szeretek itt parkolni, mert egyrészt kivilágított, bekamerázott, és a teret megkerülve legalább 5 különböző irányban neki lehet indulni a belvárosnak. Szinte mindig teszek egy kört, hogy a legközelebb álljak meg a lakásomhoz, közben feltérképezem az esetleges szabad helyeket (ezen a környéken este 7 után szabadhelyet találni külön képességgel lehet csak, no meg egy pincsivel, a jelek szerint).

Szóval épp elmentem az egyik épület előtt, ahol konstatáltam, hogy van egy szabad hely egy rokkantaknak fenntartott parkolóhely mellett, és ugyan szűkösnek tűnik, dehát elfértem volna... és ugyan áll egy kb. 40 éves nő előtte egy kiskutyával, de nyilván kutya sétáltatás közben beszélget egy taggal, így a köröm után - más parkolót nem találván, elkezdtem bekanyarodni a nő irányába.

Nem vette el Magpet kedvét az újabb sztori elküldésétől az sem, amit a múltkori belvárosi cölöpös, meg a kerékbilincses rambós posztjáért kapott tőletek többszáz részletben. Aktuális problémánk ezúttal nem az V. kerületben, hanem egy kicsit zöldebb környéken lelhető fel. Hanyagságról van szó, vagy ez is egy módszer a jóhiszemű autósok lehúzására?

Biztosan én vagyok a hülye posztoló, de szívesen olvasnék értelmesnek tűnő magyarázatot az alábbi jelenségre.

Városliget, Széchenyi Fürdő. Előtte 3db. mozgássérülteknek fenntartott parkoló, nagyon helyesen. Látogatják is gyakran a helyet a közterületesek, és bilincselnek. (A bilincsnek a pénzszedésen túl sok értelmét változatlanul nem látom, de ezt már sokszor átrágtuk.) Ami itt izgalmas, az a helyek jelölése.

Az Állatkerti körút kétirányú, az érintett szakaszon se zebra, se záróvonal, se vasúti átjáró, se megfordulást tiltó tábla. Megeshet tehát, hogy valaki az M3 lehajtó felől érkezik, meglátja a szabad helyet, majd beáll. Ha így tesz, nem fog találkozni a táblával, ami a mozgássérült parkolót jelezné.

Ismét egy sietős kisáruszállító lelki világába pillanthattok bele Gábor segítségével. Biztos jó környezetben nevelkedett emberünk, mert kitartóan és nagyon ügyesen fejezte ki gondolatait nemzetközileg is érthető módon. Szerintetek mennyire volt jogos a felháborodása?

A következő eset egy átlagos hétköznap reggelen, 9 óra környékén történt velem. Csendben araszolgatok a sorban a Deák tér felől az Astoria irányába. Itt van egy busz sáv, 2 sáv ami az Astoriához vezet és még kettő ami elkanyarodik balra a zsinagóga irányába. Haladok egyenesen, jobb oldalamon a hamarosan elfogyó buszsáv, bal oldalamon a másik egyenesen haladó sáv.

Látom a oldaltükörben, hogy egy kis puttonyos vágtat a buszsávban. Éppen úgy alakult, hogy 1 autóval előttem érte el a buszsáv végét. Index ki balra, hogy ő be szeretne jönni. Az első autós nem úgy gondolta, hogy be fogja engedni. Van ilyen, főleg ha buszsávból akarunk előnyre szert tenni, nem lehet mindig jóindulatra számítani. Én magam éppen be akartam engedni, amikor olyan igazi taxis módon elkezdte kirakni a kocsi elejét a sávba.

Attila egy újabb fajt fedezett fel az autós társadalomban. Eddig főként a nagy autósok nagyon bunkó akciói voltak terítéken, ám ezúttal pedig a kis autó, nagy pofa elv látszik érvényesülni, ráadásul nem egyedi esetről van szó.

Azt kellett észrevennem az elmúlt napokban, hogy a VW Polo tulajdonosok  megelégelték, hogy viszonylag kicsi autójuk miatt alsóbbrendűnek számítanak  (gondolják ők), és úgy döntöttek, átveszik az uralmat. Két epizód a  forradalomból, tömegközlekedési eszközről megfigyelve:

1. Időpont csütörtök (április 30.), este háromnegyed hét környéke,  helyszín Buda, Bécsi út - Nagyszombat utca kereszteződés, itt van a 17-es villamos Nagyszombat utcai megállója. Helyzet: villamos jött északról, a Vörösvári út felől, éppen áll a megállóban. Ha majd mehet, akkor egyenesen fog (illetve a valóságban enyhén jobbra, tovább a Bécsi úton).

Autósok is jönnek északról, két sávban. Az egyik sáv megy egyenesen, amerre a villamos is megy. A másik sáv megy balra a Nagyszombat utcán, keresztezve a villamos pályáját. Autósoknak besárgul a lámpa, a balra kanyarodó sávban szürke Volvo fékez, megáll, még sárga a lámpa (igaz, akár tolhatott volna egy padlógázt is, és átmehet a "narancssárgán", de a sofőr nem abba az iskolába járt). Mögötte főhősünk, a fekete Polo vezetője. Egyébként nő (de ez most mindegy), akkora napszemüvegben, mint két palacsintasütő, kézben tartott mobiltelefonnal.

Bosszantó lehet mikor az ember békésen autózik és egyszer csak kőzápor zúdúl a kocsira. Még bosszantóbb ha ennek nyoma is marad, ám szerencse ha a vétkes elismerően aláírja a papírokat. Ami azonban ezután következik annak már lehúzás szaga van. Paulee kéri segítségetek a témában.

A mai napon nyugisan jöttem befelé a munkahelyemre a 30-as úton. Nem siettem, így az M0-ásnál beengedtem magam elé egy úttisztító teherautót (alján nagy kefe van, ez még fontos lesz). Megköszönte, majd mentünk volna nyugodtan tovább, de hatalmas kőzáport zúdított felém, nem is értettem honnan jönnek, az amúgy nem kicsi kövek.

Sajnos az egyik telibe kapta a szélvédőmet, ami megrepedt. A teherautó lekanyarodott, én pedig utána. Jeleztem neki, hogy gáz van, Ő megállt. Nyugodtan, normálisan megbeszéltük a dolgot. Mutattam a repedést, ahonnan a kő kiálló szilánkjai még látszódtak.

VRaptor próbál kicsit egészségtudatos, környezetkímélő és nyugis életvitelt folytatni, de úgy tűnik ennek egy viszonylag békés helyen is kellőképpen gátat tudnak vetni bizonyos autós egyének. De hová sietnek egy ilyen madárcsicsergős, zöld kis szigeten a csúnya bácsik?

Nem tudom megér-e egy posztot, de biciklizős pályafutásom során azt hiszem az egyik legkirívóbb eset történt velem ma. Nem is maga az, hogy le akarnak szorítani, meg az se, hogy a kedves úriemberek kultúráltan megpróbálják utólag tisztázni az eseményeket, hanem maga a helyszín: a Margitsziget. Budapest kikapcsolódási központja, sziget a város szmogja, a beton és a sok autós között.

Munkából tartottam este háromnegyed 7 körül hazafelé, a szokásos útvonalon, át a Margitszigeten. Szeretem, mert jobb a levegő, csak nehany autó közlekedik (általában normálisak), és rengeteg a sportoló és a kikapcsolódásra vágyó család, gyerekek. A Hajós hátsó kijáratánál van egy behajtó autóknak, itt történt az ominózus eset.

Én épp egy másik biciklist előztem, aki csak kicsit volt lassabb nálam, de saját sávomban, szembe pedig szinten kerékpárosok, és elektromos szigetjáró miniautók, és sok gyalogos kiránduló (az út mellett). A behajtóból kikanyarodott egy bordó Citroen Xsara Picasso, az elektromos kiskocsik miatt azonban nem a saját sávjába, hanem középre, félig tehát abba a sávba, ahol én épp a másik bicajost előztem, mit ad Isten közel az út közepéhez.