Nagy szívás olyan helyen lakni, ahol több az autó, mint a parkolóhely. Még nagyobb szívás ilyen helyre este 7-8 után hazaérni, amikor már mindenki más lepakolta a kocsiját elfoglalva minden használható négyzetcentiméter aszfaltot és egykor fűvel borított felületet. Ludmilla ezt is tovább tudta fokozni azzal, hogy majdnem megverette magát, azt meg csak remélheti, hogy az autója sem lesz összekarcolva, mikor egy reggel munkába indul.
Nos, eljött ez a nap is, ma végre sikerült volna "szétveretnem a pofám". Ha nagyon akartam volna, de nem akartam, inkább rendőrösdi lett belőle, semmi tanulsággal a végén.
Történt ugyanis, hogy 20:30 körül megérkeztem a Micrámmal a VIII. kerületben található Gutenberg térre, ami mellett lakom, és gyakran szeretek itt parkolni, mert egyrészt kivilágított, bekamerázott, és a teret megkerülve legalább 5 különböző irányban neki lehet indulni a belvárosnak. Szinte mindig teszek egy kört, hogy a legközelebb álljak meg a lakásomhoz, közben feltérképezem az esetleges szabad helyeket (ezen a környéken este 7 után szabadhelyet találni külön képességgel lehet csak, no meg egy pincsivel, a jelek szerint).
Szóval épp elmentem az egyik épület előtt, ahol konstatáltam, hogy van egy szabad hely egy rokkantaknak fenntartott parkolóhely mellett, és ugyan szűkösnek tűnik, dehát elfértem volna... és ugyan áll egy kb. 40 éves nő előtte egy kiskutyával, de nyilván kutya sétáltatás közben beszélget egy taggal, így a köröm után - más parkolót nem találván, elkezdtem bekanyarodni a nő irányába.