autózz!

De szép is az, amikor az ember meghasonulva önnmagával nem tudja eldönteni, hogy a szabályoknak vagy az adott szituációnak engedelmeskedve cselekedjen. Bár Laze esetében nem erről van szó, a mögötte haladó úgy gondolta, nem létezik akadály.

Nemrég pont volt poszt az egyre hülyébb kisautós sofőrökkel. Ma reggel (2009-05-22) a Külső Szilágyi útra való ráhajtáskor én is összeakadtam egy ilyennel. Dunakesziről, a pálya utca felől csordogáltunk le az alagúthoz, ami összeköti Dunakeszit Újpesttel. Az alagutról annyit érdemes tudni, hogy egy sávos, rövid, szűk, és jelzőlámpa szabályozza a forgalmat, azonban az újpesti oldalon, a Külső Szilágyi úthoz történő csatlakozásánál már nincs lámpa, csak egy borzasztó rosszul belátható kereszteződés, nagyon rövid gyorsító sávval a befelé vezető oldalon.

Emiatt a reggeli nagy közös munkába menetel idején simán bedugul az egész szisztéma, és ekkor van hogy egy-egy zöld hullám ki is marad valamelyik oldalnak. Az alagútba való óvatos behajtás mindenképpen javasolt! Ma reggel tehát, én voltam az első a sorban az alagútba beeresztő lámpánál, ahonnan is egy jobb kanyarral kell behajtani az alagútba.

Itt a jó idő, és vele együtt egyre több veszély leselkedik a biciklisekre, gyalogosokra és autósokra egyaránt. A kétkerekűvel közlekedők sokszor kerülnek összetűzésbe az négykerekűekkel, utóbbiakban pedig sokszor megáll az ütő az öngyilkos hajlamú bátor versenyzőktől. De kinek is van igaza, mikor fennhangon anyázik? Promontor fordult hozzánk kérdéseivel.

Nemrég az egyik posztban több autós is panaszkodott, hogy afférja volt biciklistákkal jobbra kanyarodás közben. Elgondolkodtam ezen a szituáción, és szerintem nem teljesen egyértelmű a helyzet.

Nézzük az egyszerű (bár gyakran nem betartott) esetet. Ha van külön biciklisáv vagy bicikliút, akkor egyértelmű, hogy a biciklinek van elsőbbsége a jobbra kanyarodó autóval szemben. Kérdés, mi a helyzet, ha nincs külön biciklisáv vagy út? A bekanyarodásra vonatkozó KRESZ paragrafus (a 31.) ilyenkor tételesen felsorolja, kinek kell jobbra kanyarodáskor elsőbbséget adni: az úton haladó biciklista nincs felsorolva. Ugyanakkor az irányváltoztatásra vonatkozó paragrafus (29.) általában elsőbbséget ad az egyenesen haladónak az irányváltoztatóval szemben.

A kevésbé rutinos vezetők sokszor zavarban érezhetik magukat ismerősnek hitt forgalmi szituációban, ha nem az elképzelésük alapján történnek a dolgok. Attila a ti segítségetekre számít, és még le is rajzolta a kérdéses helyzet.

Egy kérdésem lenne a blog olvasóihoz, mert a KRESZ alapján nem tudom értelmezni az alábbi, velem megtörtént közlekedési szituációt. A képen látható elvileg egysávos körforgalomban az a szituáció adódott, hogy a kék színnel jelzett autó szerette volna elhagyni a körforgalmat, de a zebrán áthaladó gyalogosok miatt megállt, így a körforgalom forgalmát feltartotta.

Ezzel még nincs is semmi bajom, de utána megállt a sor. A szürke színnel jelzett autó irányjelzés nélkül, kb. az ábrán jelzett helyen állt a forgalmi okok miatt. Én mögötte érkeztem, és a következő lehetőségnél jobbra szerettem volna elhagyni a körforgalmat. Mivel a szürke autó nem indexelt jobbra, álltak egy helyben és láttam, hogy a gyalogosok miatt várnak, ezért én jobbra indexelés mellett elhagytam a körforgalmat, úgy, hogy ehhez az álló szürke autós mellett el kellett mennem jobb oldalon, illetve egy kicsit az ő előtte lévő autó mellett is.

Autó Néző rutinos blogolvasó, ezért feltűnt neki, hogy egy sportautóba nehezen száll be és ki egy mozgássérült, ezért elkezdte fényképezni a furcsa helyzetet, amikor is megjelent az autó tulajdonosa, akin egy kicsit sem látszott, hogy szenved attól, amiről amúgy papírja is van. És csak ezután jött az izgalmas rész...

Kedd reggel, Soroksári úti Obi parkolója. Felbőgetett motorral érkezik egy autó, szüksége is van rá, mert különben annyira nem figyelnének  fel sokan egy ilyen Mercire. Sofőr fiatalosan kipattan (kora negyvenes, sportosan öltözött), bemegy az áruházba. Nekem csak kifele  jövet tűnt fel, hogy nahát, szegény ember mozgássérült, mert a nekik fenntartott helyen állt meg, ott is volt az erre feljogosító kártya, ahogy kell.

A mozgásán viszont inkább a gyakori teniszezés látszott, de napbarnítottsága alapján a vitorlázás is erősen valószínűsíthető. 20 ember közül 18-nál biztosan jobb fizikai állapotban volt. Ezt annyira viccesnek találtam, hogy le is fényképeztem az autót az igazolvánnyal együtt. Már éppen mentem volna tovább, amikor megérkezett a tulaj, és gondolom látta, mit csináltam, ezért odaszólt, hogy tetszik-e az autó. Az igazságnak megfelelően azt válaszoltam, hogy igen. "Engem is le fogsz fényképezni?" - kérdezte.

Valami forgralmi akadály foghatta meg az autókat a budai rakparton. Mit lehet ilyenkor tenni, meg kell fordulni, akár záróvonalon át is. Adam_g találta az alábbi kincset érő videót a youtube-on, amin az látható, hogy az autót vezető hölgy közel öt percen keresztül próbál megfordulni. No comment.

Minden tiszteletem a nőké,de:

Valahol határt kéne húzni,kinek adnak jogsit,nem?

Szépen haladunk afelé, hogy Orwell 1984-éből is idéznem kelljen, ezúttal egy másik ismert regényéből nyúltam le ezt az egy mondatot, ami talán leginkább jellemzi a most következő történetet. Korábban már több poszt szólt arról, hogy a közterület-felügyelet autói irritáló módon ugyanúgy parkolnak le, mint azok, akiket ugyanezért megbüntetnek. Wagner talált egy bekezdést a KRESZ-ben, amivel takarózhatnak, a kérdés leginkább az, hogy az utca mennyiben tekinthető közműnek és a felügyelet mennyiben végez fenntartási munkálatokat. Meg az, hogy mennyire etikus egyáltalán ez így.

Szeretem a blogot, és gyűlölöm a szabályszegő, vagy legalábbis az egyszeri ember jó érzését, vagy a buta polgár igazságérzetét súlyosan sértő közterület-felügyelőket.  És mivel a napokban több cikk volt az Indexen a budai forgalmat megbénító autósoktól a tilosban parkoló rendőrökig, úgy gondoltam, hogy akkor most én is beküldöm a fotóimat.

A helyszín III. Kecske köz.  Időpont: 2009. április-május, több alkalommal.  Az elmúlt egy hónapban fényképeztem.  Probléma: sokan a járdára parkolnak a Szépvölgyi úthoz közel eső részen, a Wasabi és a buszvégállomás között.  Ok, nem szabad a járdára parkolni, fizessen a bűnös.  De a kerékbilincselők rendszeresen szintén felállnak a járdára, amíg bilincselnek.

Megkérdeztem az egyiket, hogy nekik miért lehet.  A KRESZ egy állítólagos paragrafusára hivatkozott nagy hadarás közepette, amely megengedi a figyelmeztető jelzést használó, munkavégzést végző járművek ilyen megállását.

Lusta vagyok és kényelmes, főként ezért járok autóval. A VRaptor által is dokumentált helyzetek azonban már engem is bosszantanak, egyszerűen nem hiszem el, hogy olyan marha fárasztó néhánytíz métert sétálni egy szabályos parkolóhelytől a boltig...

Egyszer már megjelent egy posztom itt, és ezen annyira felbuzdultam, hogy azóta nyitott szemmel és élesített fényképezős mobillal járom az utakat. Hol autóval, hol biciklivel, hol BKV-val - bár ez utóbbi csak "hanagyonmuszáj". Na persze minden nap archiválhatnék kb. 3-4 tragikomikus közlekedési szituációt, de ezek már annyira az életünk részei, hogy szerintem nem kell posztolni, hogy az ember talalkozzon ilyennel.

A mostani esetem majdnem is majdnem megkapta az "uncsi" cimkét, és először tovább is mentem, de aztán menet közben összerakta az agyam a képet, és rájöttem, hogy ez azért már megüti a szükséges mércét.

A helyszín a II. kerület, ahol az Eszter utca befut a Törökvész útba, ahol a 11-es busz megállója is van. Maga a kereszteződés már elég gázos, csodálkozom, hogy relatíve ritkán történik fennakadás, akkor is csak kisebb. Azt hiszem, egy kép többet mond ezer szónál, úgyhogy rajzolok Nektek.

Nos, az 1-essel jelölt "parkolóhelyre" elég gyakran be szokott állni egy, esetleg ha ügyesek, akkor akár 2 autó is. A pirossal téglalappal jelzett terüles egy bolt, márpedig boltba ugye csak úgy megy az ember, hogy ne kelljen 10m-nél többet gyalogolnia, hiszen senki nem szeret 2 zsemlével és egy kefírrel hosszan cipekedni.

A (és ez most nem egy névelő volt, hanem maga a név) érdekes dologra lett figyelmes egy prémium üzemanyagot tukmálós tankolás alkalmával, miszerint a százas benzin nem is biztos, hogy annyira százas. Még inkább fura benyomást kelt, hogy a kutas sem tudott magyarázatot adni olvasónk felvetésére.

Egy-két benzinkutas sztori után úgy döntöttem, én is megírom a Shell kúton tapasztalt V-Power pushing élményemet. Nem szeretek ott tankolni, egyik nap mégis arra jártam amikor tankolnom kellett. Beálltam, srác már ugrott is, mondta segít, mondtam kösz megy.

Én: 98as nincs? (95-től kopog a motor, és ha jól emlékszem 98 nem volt, csak két 95 meg a V)

Kutas: Nincs, de van V-Power amiben......<minden>....van.

Én: Köszönöm, de teljesen fölösleges a plusz kenő, meg akármi ebbe (1,4)

Kutas: De a V-Powertől jobban megy, 100 oktán számú, bizonyítottan, van róla prospektus, kíméli a motort.....

Úgy látszik, hülye autósokból sosem fogyunk ki, termelődik az utánpótlás rendületlenül, nehogy már csak vidám és pozitív sztorikat rakjunk ki. János csak meg szerette volna tisztogatni egy kicsit az autóját, amikor is megjelent a történet habzó szájú, három hengeres motorját bőgető főhőse, aki természetesen soron kívül szerette volna igénybe venni a benzinkút eme szolgáltatását.

A héten egy egészen érdekes állatfajjal hozott össze a sors, egy agressziv sztrítrészinges szuzukissal. Történt, hogy állok egy szentmihányi úti bezinkúton lévő mosó előtt. Gőzborotvára várva, -szépen várva a soromra-, ahogy az a kúltúrált európai embereknél szokás.

Az emberkék mosogatják a gépjárműveiket, a sor szépen araszol előre, minden békés és nyugodt. Az idilli helyzetet egy !! szemből !! a gőzborotva túloldaláról (menetiránnyal szemben) közlekedő szuzukis kolléga érkezése zavarta csak meg. A szalonállapotú 1.0 swiften feltűnő Streetracing feliratok. Megállt a gőzborotva előtt, és nagyon úgy festett, hogy ő oda soron kívül be szeretne jutni, nyilván halaszthatatlan feladat lemosni a „versenyautót”.

A biztonsági cégek tevékeny alkalmazottai sokszor nem épp határtalanul magas intelligenciájukról híresek. Ha emellé adódik egy adag erőszakosság, akkor már csak egy szikra kell, hogy robbanjon az elegy. Ezúttal Kekecke pattintotta ki ezt, még jó, hogy zárva volt a kocsiajtó.

Ismét sztorival érkezem - úgy látszik, a hülyék engem mindig megtalálnak. Pont ma egy hete történt a következő:

Céges furgonnal (Seat Inca) vittem vissza egy gurulós állványrendszert a helyére. A cucc egy része a tetőn, a többi a raktérben. Mivel a rakomány rögzítése a sofőr felelőssége, így duplán óvatosan vezettem. Következett egy kis ívű jobbos kanyar, ami két sávos volt. A kereszteződés után ez négy sávosra bővül: kettő balra, kettő jobbra.

Mivel tudtam, hogy én rögtön balra fogok fordulni, ezért maradtam a belső sávban. Mellettem állt egy JNT Security-s borzadály. És ő úgy gondolta, hogy milyen ügyes lesz, ha a külső sávból besorol rögtön balra. Gondolom, ezt rajtam keresztül tette volna... Én meg ugye óvatosan kanyarodva, de azért tempósan haladtam.

Valószínűleg már sokan kerültetek olyan helyzetbe az úton, hogy úgy éreztétek a mögöttetek lévő foglalkozására nézve feltehetőleg urológus lehet, mert mindenáron közel akar kerülni hátulról. Ace is egy hasonló perverz álodzata lett, de történetébe mégsem ez a legbosszantóbb.

Az én esetem nem olyan nyakatekert, mint némelyik másik itt a blogon, de úgy gondolom, hogy érdemes elolvasni.

Barátnőmmel döntöttünk úgy május 14-én este 6 körül, hogy Tatabányára megyünk át. Nekem egy 2105-ös Lada ezeröcsim van, akiről szó van, annak pedig egy 1.8-as új Opel Vectra. Vezetési stílusomról annyit, hogy nem szoktam gyorsan hajtani, de a korlátozásokat kihasználom mindig, így a forgalmat sem tartom fel. Tatabánya előtt a megengedett 90 km/h tempóval csorgunk lefelé az országúton, mögöttem 3-4 autó mire meglátom, hogy az Opeles a kanyarban, záróvonalnál végig előzi a kocsisort, majd kénytelen volt besorolni mögém, mivel jöttek szemből. Követési távolságot nem tartotta, kb. 30 centire volt a seggemben. Fékeztem egy kisebbet, ami látszólag nem hatotta meg, mert még közelebb ért. Erre fékeztem még egyet, mire az Opeles is belesatuzott. Ezt követően, mikor már meg tudott előzni, nagyban mutogat, hogy álljak félre, majd bevág elém, és intenzív fékezéssel megállásra kényszerített (jajj de hivatalos ez így). Kiszállok, ő is kiszáll, majd megindult felém, és közölte, hogy egy utolsó g*ci vagyok, majd levert egy pofont, amitől lerepült a szemüvegem, majd közölte, hogy egy fa**szopó vagyok, és visszaült és elment. Felírtam az ürge rendszámát, majd hívtam a 107-et, ahol röviden felvázolva a történetet azt tanácsolta a diszpécser, hogy menjek be a kapitányságra feljelentést tenni.

Prokee az általam ismert legfanatikusabb, kalandos életű Trabant tulajdonos - na jó, bevallom, olyan sokat nem ismerek -, akinek már egyszer ellopták, majd nem sokkal később fejtetőre állítva meg is találták a szeme fényét. Most másvalamibe keveredett, az eddigi jó tapasztalatai után már statisztikailag is kijárt neki egy alapos szivatás.

Történt, hogy Tomnemtom barátommal bontólátogatást terveztünk vasárnapra, és abban maradtunk, hogy fél10-10 körül megyek érte. Az útvonal Százhalombatta-Érd Ófalu (érzékenyebb lelkű patriótáknak Óváros) lett volna, ha nem jön közbe egy kerékpáros felvonulás, amiről én természetesen nem tudtam.

Prokee Hamiltonon ül

Sajnos barátomhoz egyetlen útvonalon lehet lejutni, (ha nem számoljuk a behajtani tilossal védett, hypersz*r földutat Ófalu és Batta között), a Felső utcán. Mivel bőven időben voltunk, szép nyugodtan csorogtam lefelé, egészen a Kornélia utcáig, ahol egy keresztben álló, villogó Octavia fogadott.

Ahogy megálltam (harmadikként, talán), megérkeztek a bringások. Az első száznál még reménykedtem, hogy hamar továbbjutok. A harmadik-negyedik száz környékén jött egy csapat lihegő kisiskolás, akkor ismét azt gondoltam, ez lehet a sereghajtó boly. Nos, nem, véletlen sem. Nem tudom, idén hányan lehettek, de kiindulva a tavalyi 800-as létszámból, nem kevesen. Persze ráérősen, ők nem siettek.