autózz!

Úgy érzem, csúnyán tökönszúrta magát Gábor azzal, hogy elküldte nekünk ezt a levelet, mindenki okulására azonban muszáj közzétennem. Sokszor alakulnak ki vitatható közlekedési szituációk kapcsán viták itt a blogon, na ez most nem olyan. Jön a hétvége (már annak, aki nem dolgozik holnap is), a jó idő, vezessetek körültekintően, mert nem mindenki van teljesen képben a közlekedési szabályokat illetően... Aktuális posztunk beküldőjének pedig mondjátok el, mit tanácsoltok neki.

Lehet hogy hirtelen felindulásnak tűnik a levelem, de ma megint egy olyan dolog tőrtént velem, amiről nem tudom eldönteni, hogy jogos-e a felháborodottságom, vagy tényleg hibáztam-e.

Helyszín Budapest külterülete, csörög a mobilom. Félreálltam (két mobilt használok, csak az egyikhez van kihangosító, persze nem az csöngött, ezt a másikat naponta kb. kétszer használom) egy épp "kéznéllévő" buszmegállóba, rendes, nagy öböllel.

Kb. egy perc múlva megáll mögöttem egy rendőrautó, igazoltatás. A lényeg az, hogy megbüntettek, mert a "buszmegálló nem parkoló".

Az rohadtul nem hatotta meg őket, hogy azért álltam félre, hogy ne szegjem meg a Kreszt...és kaptam szépen egy 8000 Forintos csekket.

Fizessek? Levelezzek?

Örülnék némi segítségnek...

Hogy mennyire volt jogos Kekecke bírsága, azt döntsétek el ti, hisz végülis szabálytalan volt, csak épp nem egészen azért kapott feljelentést, amit elkövetett, meg rá se tudták bizonyítani, így egy kis küzdelem árán megúszta a hatszámjegyű összegű büntetést.

Lehet, hogy egy kicsit hosszú leszek, de úgy vélem, megéri, mások is tanulhatnak belőle, segítségükre lehet a történetem.

Múlt decemberben (Mikulás környékén) kaptam egy ajánlott levelet a Sz-Sz-B. Megyei Rkp-tól. Nem is értettem, amíg ki nem bontottam a levelet, hogy mi közöm lehet nekem Nyíregyházához!?

A levélben az állt - hivatalosan, de még mennyire! -, hogy én 2008. szeptember akárhányadikán a jelzőlámpa tilos jelzésén haladtam át, és ezért egyszázezer forint (!!!) bírságot kaptam, 8 napon belül fizessem be. Itt egy kicsit beparáztam, mert nagyon sok az a százezer forint!!!!

Indoklásként az szerepelt, hogy a szabálysértésemről felvétel is készült. És helyszínként megadtak egy nem létező kereszteződést. Tulajdonképpen csak elírás történt, de az több is, tele volt tárgyi tévedéssel a levél.

Sokan követik el azt a nagy hibát, hogy megszokásból közlekednek, fel sem tűnik nekik, hogy megváltozott valami. Nikorene a Lágymányosi híd budai lehajtójánál szembesül leggyakrabban ezzel a helyzettel, megspékelve a szándékosan a bal oldali sávból mindenkin keresztül az alsó rakpartra kanyarodó autósokkal. Meg egy jókora kátyúval.

Most már lassan minden reggel (10 esetből 8-szor) megesik velem a következő heppening, és érdekelne a többiek véleménye, mielőtt egyszer beüt a krach, hogy fel legyek vértezve.

Reggelente a Lágymányosin közlekedek Pestről Budára, a célállomás az Infopark, tehát a Lágymányosi budai hídfőjénél lejövök a hídról. Itt ugye a két sávból lesz, azt hiszem 3 sáv, amiből kettő megy balra, egy pedig jobbra. Amíg az alsó rakpart le volt zárva, addig mindkét balra kanyarodó sáv, sárga táblával és sárga felfestéssel jelölve, a Műegyetem rakpartra kanyarodott (legalább is ebből az útból lesz a Petőfi hídtól kezdve).

Miután újra megnyitották az alsó rakpartot, a sárga terelő táblák eltűntek, és visszaállt a régi, kék táblával jelölt rend, miszerint a bal szélső megy a fölső, a középső az alsó rakpartra, így aki a bal szélső kanyarodó sávból kanyarodik, az két sávos részre érkezik, felfestés a kanyarodást (hogy melyik sávba érkezzél) nem segíti. Körülbelül a visszaállítással egy időben megjelent egy szép kis kátyú a felső rakpart részen, természetesen pont a kanyarodás nyomvonalában, ami idővel egyre nagyobb lett.

Bár szidjuk a budapesti közlekedést és az autósok hozzáállását, azért úgy tűnik, van még néhány hely ezen a világon, ahol talán még több ok adódik a panaszra. Kata tapasztalatai azt mutatják, néha még örülhetünk is, hogy a helyzet nem rosszabb.

Már régóta érlelődik bennem, hogy ezt meg kellene osztanom Veletek, mint elrettentő példa: Varsóban bármi megeshet. És amióta megtapasztaltam ott a vezetés örömeit, úgy gondolom, Budapest egy közlekedési Paradicsom. Időbe telt, mire lerajzoltam, ráadásul csak remélni merem, hogy érthető lesz.

A sztori lényege, hogy a pirosan ábrázolt mentőautó villogva bár, de hang nélkül a forgalommal szemben a legszélső sávból szépen bekanyarodott jobbra. A történetet csak nehezíti, hogy az adott kereszteződésben, mint megannyi másikban is Varsóban, az egyenesen és balra haladóknak egyszerre van zöldje, jobbra bármikor lehet kanyarodni, illetve a velük szembe jövőknek is, így a balra kanyarodók szépen besorolnak középre, kivárják a sorukat, majd amikor már minden rég piros, elkanyarodnak. Természetesen a kereszteződés beláthatósága attól függ, hányan torlódnak középen éppen.

[Frissítve: 2009. március 26. 16:21]

A helyzet az, hogy Rosszqtya időről-időre küldözgeti nekünk a tilosban parkolós képeket kitartóan, de rendszerint ezek örökre a raktárban végzik, mert Budapesten tilosban parkoló autókkal Dunát lehetne rekeszteni és senkit nem hoznak igazán lázba az ilyen fotók. Most viszont elcsípett nekünk egy igazi kis csemegét, íme:

Na itt van 2 képecske, amit még február 24-én lőttem a belvárosi apáczay csere jani uccában.

Nem elég, hogy a paraszt kitakarja a lámpát, de érdemes elolvasni a furgon jobb hátulján lévő feliratot! Jófej, mi?

Dave alábbi kis sztorijában arra próbál rávilágítani, hogy ha be akarja tartani a sebességkorlátozást egy adott helyen, az könnyen veszélyes is lehet, ha pedig megszegi a szabályt, akkor azt biztosan szankcionálják. Mit gondoltok, mit lehet tenni ilyen esetben, illetve hova lehet fordulni, ha sokan észrevételezik ezt a problémát?

Érdekes dologra lettem figyelmes. Szegeden, aki jár Újszegeden és mondjuk onnan a Bertalan hídon jön át a városba tapasztalhatja: A Temesvári krt. kétsávos és felvezet a hídra, ami szintén kétsávos. Az út elég forgalmas köszönhetően a Romániából érkező kamionoknak és autóknak, akik eddig a pontig kénytelenek voltak egysávon Makó felől a városba érni.

Szóval ez a híd végig 50-es tábla, szoktak is mérni rajta, mert lehet rajta nyomni rendesen. Ki lehet próbálni, ami velem a héten kétszer is megtörtént: a hídon szabályos 50-el menve a belső sávban várni a hátulról érkezőket, akik a kétsávtól már autópályán érzik magukat, és bősz villogással próbálnak kiküldeni a külső sávba.

Nem akarok találgatni, pedig valószínűleg maximum háromból telibe tudnám trafálni, hogy a Steer levelében szereplő autónak mi a márkája. Azt meg kettőből, hogy sötétítettek-e az ablakai. Hogy a sztoriban az aktuális izomgéza, vagy a felhergelt bácsi volt-e az idiótább, döntsétek el ti, sajnos mostanában a kedvenc szavazógépünk haldoklik, úgyhogy a parlamenti képviselőkéhez hasonlóan nehéz gombnyomkodós munkát ezúttal nem adok nektek.

Tíz perce hatalmas dudálás. Kinézek az ablakon: gyönyörű, fekete, vészvillogós autó állja el a 15-ös busz útját. Gazdája végre megjelenik, elindul, beáll a buszmegállóba.

Az egyik ideges, addig a megállóban álló nagyjából 60 éves utas elkezd vele kiabálni, amire amaz megfenyegeti őt. Utas ekkor csúnyán elküldi a helyére, autós kipörgő kerekekkel elindul, megáll a zebrán, majd kiszáll és elindul megverni az idős csókát.

Úgy tűnik, felszáll utána a buszra! Kisvártatva újból felbukkan, beszáll az autójába és elkotródik. A többi ember az csak néz. A buszsofőr nem mer elindulni a seggfejjel. Nem kell a konfliktus, gondolja.

Levente baja a lenti KRESZ táblával (asszem valami olyat jelent, hogy piros és fekete autóval egy időben mindkét irányból behajtani tilos) gyűlt meg, nem is egyszer. A sztori első felével nem is értem, mi volt a baj, záróvonalon, tilosban előzött, a rend éber őrei meg pont ott voltak és annak rendje és módja szerint megbüntették. A történet másik részében viszont - mondhatnánk, hogy Isten nem ver bottal - egy könnyen bepöccenő baromállattal hozta össze a sors.

Március 15-én úgy döntöttem lemegyek vidékre és kipihenem fáradalmaimat. Utam ilyenkor mindig az M7-es és M70-es teljes szakaszát érinti. Levelemben két dologról írnék, az egyik tanulságos és saját hibámat szeretném elmesélni másoknak is ne essenek bele. A másik meg újabb bizonyíték, hogy még mindig vannak őrültek a Földön és így az országban, akik továbbra is sajátként kezelik az utakat.

Az M70-es nevéből ellentéve nem olyan mint az M7-es amiből kiindul. Ugyanis a pályán két lehajtó van itt található csak 2X2 sáv a többi szakasz 2X1 sáv. Ennél a kétszer két sávos egyik szakaszon ért a rossz.

Ugyanis itt rendszeresen szoktak traffipaxozni (az elmúlt kb. 20 alkalommal amikor lementem, legalább 10 alkalommal találkoztam eme berendezéssel és egyenruhás kezelőivel). Éppen egy kocsi besorolása miatt mentem a belső sávba, de a leszűkülés egy sávra egyre közeledett, így hát előzésbe mentem át, amit sajnos rosszul tettem.

Aki nem fél attól, hogy nem tud este elaludni és van még kedve ilyenkor kávézni, annak ajánlja Z az alábbi történetet. A saját készítésű rajzokat pedig különösen kedveljük, persze az eddigi nonpluszultrát ezúttal sem sikerült utolérni.

Könnyed, kávé mellő post-ot szeretnék küldeni illusztrációval együtt. Nem történt tragédia, inkább groteszk kategória. Tisztában vagyok vele, hogy teljesen mindennapos dolog amiről írok éppen ezért a post-ot inkább csak kávé mellé szánom, amolyan filozofálgatós szándékkal.

A helyszín mindegy, szerintem még az sem számít, hogy a delikvens taxis. A kék autóban ülök én jobbra kanyarodási szándékkal, mellettem zöld színű autóban balra kanyarodni szándékozó kolléga.

Ellőttem pedig pink színben pompázva a taxis felhasználó. Ő most parkol. Igen, így. Megérkeztem elé, lassítottam, megálltam. Gondoltam parkol, utast vesz föl, tesz ki, ilyesmi.

Nem.

Trendi dolog lehet a katana manapság az autósok körében, hisz néhány hónapja csak, hogy legutóbb kitettünk egy olyan posztot, amiben a szamurájok fő fegyvere szerephez jutott, Gergely pedig ezúttal egy benzinkúton látott egy jó kis kardos kergetőzést.

Semmi rendes történetet nem tudok az alábbiakból összerittyenteni, mert az eseményekkel szembesülve gyorsan visszaszálltunk az autóba, és arréb gurultunk, igazából csak az élmény késztet írásra.

A lényeg annyi, hogy az M7-es érdi lejárójánál lévő Shell-kúton, hogy úgy mondjam, családi perpatvar közepébe botlottunk mi és néhány egyéb jelen lévő autós, március 22-én du. 5 óra körül.

Az ezüstmetál merciből és audiból kiszálló társaság egyik tagja (vagy a velük konfliktusban lévő személy??) kivont óriási szamurájkarddal rohangált körbe a kutaknál mint valami mérdezett egér és csapkodott, az ügyben szemmel láthatólag érintett nő pedig visibált, stb.

Roppantul felelősségteljes életet élő apukával hozta össze a sors Tamást és a történet többi szereplőjét, akik együttes odafigyelése és gyors reakcióideje előzte csak meg a tömegbalesetet.

Ma egy suzuki akart engem összetörni, a köztünk lévő motorost pedig megölni. A történet:

Reggelente Szigetszentmiklósról járok be, az útvonal egy rövid nullás, aztán hatos bevezető a Lágymányosiig. A történet szempontjából ennyi számít.

Szóval hatos bevezető, két sáv, végig 60-as tábla, amit alapvetően hülyeségnek tartok - így nem is szoktam nagyon betartani, mint ahogy mások sem. 80-90 környékén szoktam tekerni, persze vannak gyorsabbak, ilyenkor én ki külső sáv, ő meg haladhat, ahogy akar.

Nem tudom, Péter miért is szeretné megtalálni a furgos sofőrjét, aki halálosan megfenyegette, én örülnék, hogy élek és mindenki ment a dolgára az affér után. Lehet, hogy egy kávé mellett szeretné megbeszélni a félreértést. Gondolom. Mert mi mást is akarhatna?

Szeretném a segítségetek kérni. Mai napon, 2009.03.19. 17.00 óra körül történt napom fénypontja. M0-ásról lehajtottam az 51-es útra, Dunaharaszti felé. Egy fehér dobozos teherautó teljesen értelmetlenül tolt hátulról perceken át. Előzni nem lehetett (egy szakaszon tilos is volt), szemben folyamatos forgalom, előttem mindenki 90 helyett kb. 70-80-al haladt.

Coca Cola telep mellett elhaladva beértem az 51-es út/Némedi kereszteződésbe és a Tesco/Alsónémedi felé tartó bal sávba mentem át.

A teherautó ezután a következő autót tolta egy ideig. Tette ezt szintén értelmetlenül, hiszen minden irányban piros lámpa (ezt követően is percekig). Mellém érve megkérdeztem a sofőrt mi a baja (az autóból, tehát "vizuálisan").