autózz!

Ami kapcsán Gépész koptatta egy kicsit a billentyűzetét, egy olyan téma, ami korábban néhányszor előjött már, de sosem volt még olyan, hogy az olvasók egyet tudtak volna érteni abban, hogy kell-e, jó-e a cipzár elv. Ez jó eséllyel most is így lesz.

1984-óta autózom. Volt minden, sok tapasztalat összegyűlt. Most a "fésű" szabályról szeretnék eszmét cserélni. Van két sor, ami egyre szűkül.  Így volt ez pld. az új híd budai oldalán.

Csúcsforgalom torlódás. De csak a belső sávon, mert a külsőn, amely majd megszűnik, mellettem folyamatos a forgalom. Mert mi történik? Valakit megengednek jobbról. Az a meghatódástól, hogy őt beengedték, szintén beenged valakit. Az így tovább. Sőt ha már lúd, akkor többet is...

Pápa egy kedves dunántúli kis város, már ha az ember úszkálni, szaunázni és hasonlók miatt látogat el oda. Gábor autót próbált vásárolni, neki ezzel kapcsolatosan nem voltak olyan pozitív tapasztalatai, mint nekem tavaly nyáron a strandon. Vagy fürdőben. Vagy mi az ami ott van és sok a víz benne.

Három éve esett meg velem a következő történet. A munkámhoz kapcsolódóan muszáj volt a régi autót egy frissebbre lecserélni. Nem akarom részletezni, hogy miért, de a választás az Opel Corsa C–re esett.

Két év körüli autóra futotta a pénzünkből. Interneten utána nézve, akkor meglepően kevés olyan autót volt, amilyet szerettünk volna. Végül három autó került vásárlás közelbe. Budapest közelében lakom, de az autók kissé messzebb voltak. Ami leginkább érdekelt az Székesfehérváron volt.

Felkerekedtünk a kis feleségemmel és egy szombat délelőtt leruccantunk megnézni az autót. Már külsőre kiderült, hogy nem ez lesz az autóm. Gyors egyeztetés a maradék kettőből egyik Pápán, másik Budapesten, de az tűnt a legkevésbé vonzónak az összes közül. Telefon Pápára, felveszik, megvan az autó, de igyekezzünk, mert sokan nézegetik, nem kérdeztem, de közlik, hogy telefonon nem tesznek félre senkinek autót.

Marty McFly rákapott, hogy leveleket küldözgessen nekünk, nem az első poszt elején szerepel a neve. Kapóra is jött most amit írt, bár lehet, hogy korábban lett volna szükség erre az írásra és akkor nem történik meg pár olyan baleset, mint amilyenről ma délelőtti blogbejegyzésünk is szólt.

Szeretek vezetni, a munkám során is sokat kell vezetnem. A cégem Március végén beíratott a kollégáimmal egy vezetéstechnikai tréningre. A tanfolyamot szervező céget nem megnevezve, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki kocsiba ül!

Különböző opciók vannak, minket egy félnapos turnusra írattak be! Hasznosságát tekintve nem hiszem, hogy sokat kéne írnom, mégis ami megfogott, pár mondatban megosztom veletek:

21. századot írunk, ami önmagában nem jelent sokat, viszont annyit mégis, hogy autóinkba egyre több számítógépvezérelt kütyü kerül, hogy biztonságosabbá, esetleg élvezetesebbé tegye a vezetést (utóbbi azért esetleg, mert bár én még sajna nem próbáltam, de egy „fapados” sportkocsi élményét gondolom semmi sem pótolhatja :) ).

Nem tudom, nevezhető-e Kalti szerencsésnek, mert jól elkapott egy vastag fát szemből, amikor próbált nem megölni egy elé ugró állatot. Az mindenesetre biztos, hogy ha nem nyíltak volna ki a légzsákok és nem kötötték volna be az utasával együtt a biztonsági övüket, sokkal csúnyábban is végződhetett volna a történet.

Ebben a történetben nincs másik hülye, akinek anyázni lehet, legfeljebb én, de én hivatkoz(hat)ok a tapasztalatlanságomra.

Ráckeresztúr és Martonvásár között haladtam - az útról tudni kell, hogy balra tőle 5 méterre erdő van mezőgazdasági kerítéssel, jobbra szántóföld, annak 3 km-rel távolabbi végében erdő. Jött már be elém kutya, fácán, de azokat láttam jó előre, hogy az út felé tartanak, így tudtam lassítani.

Most nem láttam a rókát/kutyát, nem tudtam rá készülni, egyszer csak elém ugrott. Túl közel az autóhoz, megijedtem és balra elrántottam a kormányt. Igen, tudom, el kellett volna baszni, akár fékezés nélkül. Itt jön képbe a "tapasztalatlanságom", 7 hónap és 10 ezer km vezetés áll még csak mögöttem. (ezért még fogok kapni a kommentekben :D)

Indokolatlanul kék fényt és szirénát használni mindenkinek tilos, beleértve a mentőket is. A szövegből számomra nem derül ki egyértelműen, hogy Gabesz miből gondolta, hogy az autó nem beteghez igyekszik, hanem sürgősen be kell vásárolnia, de lehet, hogy ti figyelmesebbek vagytok és le tudjátok szűrni az igazságot.

Az alábbi este nagyon megdöbbentett. Mivel pont olyan követett el sorozatos szabálysértéseket, és sodort veszélybe másokat akinek pont az életmentés, a más embereken való segítség a feladata, életcélja.

A történet 2009.03.31-én 10.45 körül történ, Budapesten.  Rendszám: DIV-868 (csak hogy könnyebben be lehessen azonosítani a delikvenst).

Haladok a Podmaniczky utcában  a Dózsa Gy. út felől a körút irányába, amikor a kb. 45-50-el haladó belső sávból, kimentem a külsőbe, mert ott nem ment senki. Tükörben látom, hogy jön egy kocsi, rajta kék lámpával.

Elképzelem, ahogy AtoszMester azon gondolkodik, mi az a dombos izé, amin út van, egyik felén lejtő, másikon emelkedő, szemből nézve fordítva, de hogy hívják. Végül nem lett meg a bukkanó szó a sztori végéig, tanulság viszont van. Nem véletlenül szokott ilyen helyeken záróvonal lenni...

2009.03.19. Csütörtökön Pécs és Siófok között mentem egy Renault Lagunával. Éppen egy dimbes-dombos részhez értem, ahol egy dombon hajtottam felfelé. A domb mindkét oldala lejtő-illetve emelkedő. Tehát nagyjából fordított U alakú :)

Amikor már nem voltam túl messze a domb tetejétől, észrevettem, hogy a szemközti, égbe világító fényszóródásokkal valami nincsen rendben. Villogtam, és lassítottam. Mire felértem a dombra, akkor éppen kb. 30 méterre volt tőlem a bal sávban is egy autó, és a jobb oldali sávban is egy VELEM SZEMBEN!

Asdf megörült neki, hogy náluk is nyílt hipermarket, ahol viszont az út tervezői / építői nem járnak a földön. Végülis a szlogen nem rájuk, hanem az árakra vonatkozik, akkor meg minek is siessenek. Szóval levélírónkon kívül bizony másoknak is eszébe jutott, hogy beszabaduljanak az új áruházba és lerabolják hitelből az akciós plazma tévé készletet. Ez még nem is lenne baj, ha nem a megnyitó után álltak volna neki körforgalmat építeni.

Maglód szélén felépült a madaras tesco, múlt hét csütörtökén megnyitották. Mikor máskor, mint a megnyitás után elkezdtek egy körforgalmat építeni, hogy meg lehessen közelíteni/elhagyni az áruházat.

Ezt csak két szempontból nem értem: miért a megnyitás után, és pláne minek, amikor 200 méterrel előtte ott van egy másik körforgalom az M0-áshoz kapcsolódóan, amiből van lehajtás az áruházhoz.

Na de amiért írok: a körforgalom építése miatt egy hosszabb szakaszon félpályás közlekedés van ideiglenes jelzőlámpával vezérelve. Ez minima 10 perces dugóban állást jelentett péntek délután.

Balázsnak ezúton is boldog születésnapot kívánunk, annak meg külön örülünk, hogy a temetkezési vállalkozók egy darabig még nem gazdagodnak rajta.

2009. március 28-án, (ami egyébként pont a 20. születésnapom, lett majd a halálom dátuma is) a képen látható furgon vezetője meg akart ölni. Természetesen nem fegyvert fogott rám, hanem a kis suzukimat akarta lenyomni és leoszrítani egy kisforgalmú útról. A történet a következő.

Délután négy óra előtt pár perccel, barátnőmmel, kényelmes tempóval, 35-45 km/h-val haladtunk a Villányi út és a Hegyalja út között lévő kis utcában, aminek tisztes neve Alsóhegy utca, ahol a képen látható áruszállító kisteherautó, először le akart tolni az útrol, majd miután ez "nem sikerült" neki, kivágott jobboldara, és ott próbálta a manővert véghezninni, de mivel az út mindkét oldalán autók parkoltak, először le akart szorítani majd miután megint mögém került ,és ráült a dudára, illetve meg akart vakítani a reflektorával.

Ismét egy olyan témához érkeztünk, ami nagy vitákra adhat okot, hiszen Gáborban is ott a gyanú, hogy az általa támasztott két verzión túl egy harmadik lehet a helyes megoldás. Kinek van igaza és miért?

Legelőször Budapesten a Nádasdy és a Vas Gereben utca kereszteződésében találkoztam az alábbi dilemmával, majd pár év múlva szintén Budapesten az Amerikai út és a Korong utca csomópontjában. A kereszteződés egy kétirányú védett út, és egy osztott pályás utca találkozása.

Az osztott pályás, bár jóval szélesebb, alá van rendelve a keresztező út forgalmának. Az eset pontosan így esett meg: Az A jelű és a T jelű autó pontosan egyszerre érkezett az útkereszteződésbe. Zölddel jelölve. Mindkettő meggyőződött arról, hogy az Amerikai úton nem jön senki, és megkezdték a továbbhaladást. Az A jelű balra, A T jelű egyenesen. Mivel a T egy tanuló autó volt, sokkal lassabban indult neki, az A jelű pedig rutinosan, lendületesen, de az biztos, hogy teljesen egyszerre kezdték meg a manővert. A sárgával jelölt állapotban találkoztak. Szerencsére nem lett ütközés belőle, mert az A jelű végül megállt.

Don Blasius hazánk keleti szomszédjában járt, ahol a saját bőrén tapasztalhatta meg, miben hasonlít és miben más az ottani közlekedés az itt megszokotthoz képest. Nem is rizsázok többet, írt ő eleget, hétfőn reggel, kávé mellé bőven elég az.

Nem konkrétan egy sztori, igazából sok kis eset és néhány egyéb tudnivaló. A forgalom tőlünk keletre időnként adhat egy kis izgalmat, pedig monotonnak amúgy sem nevezhetők a kanyargós erdélyi utak.

Nem először vezettem már Romániában, de az elmúlt hétvégén fokozott idiotizmussal találkoztam odaát (talán a közelgő tavasz miatt?). Panaszkodunk a magyar közlekedési morálra, ami valóban katasztrofális, mégis idehaza azért még mindig kiszámíthatóbb és nyugalmasabb vezetni. Pénteken mentünk kifelé, Marosvásárhelyre mentünk, jó 550 km, autópálya csak Debrecenig volt (az út fele, mégis időben csak a negyede), onnantól már csak komótosan lehet haladni.

Zoltán barátnője valószínűleg nem zárta szívébe a rend őreit, mert szinte az első tapasztalata negatív élményként rögzült, ami már csak azért sem jó, mert nem feltétlenül kell gyomorgörcsöt produkálunk, ha egyenruhásokat pillantunk meg. A kérdés viszont főként az, miként lehetséges, hogy mások szabályszegéséért az ártatlan bűnhődjön?

Többször olvasgattam már a blogot és sokszor csak bólogattam. Ismerős helyzetekkel találkoztam, mások szemszögéből. Ebben a történetben nem hal meg senki, nem tört össze egy autó sem, nem volt életveszélyben sem kisbaba, nagyi, kutya egyéb házi kedvenc. :D

Sajnos március elején velem, illetve barátnőmmel esett meg egy kellemetlen emlékű találkozás a lézerlovagokkal. Barátnőmnek 3 éve van jogsija, de csak mostanában vezetget, bár az utóbbi pár hónapban elég sokat. Nincs gondja szerencsére a vezetéssel, de még szokja. Amúgy imád vezetni. Egyik este kocsival mentünk szórakozni az egyik közeli városba. Jött velünk barátnője is, így hárman ültünk a kocsiban. Barátnőm vezet, mellette barátnője, barátnőm mögött én. Mivel ugye szórakozóhelyre mentünk, így este fél 11 körül történhetett az eset.

Kb. félúton, az egyik köztes település utolsó pár- tíz-méterén,  leintett a rend büszke őre. Jelzem övek bekötve, világítás fent, biztosítás, zöldkártya rendben. Külterületen is inkább 90 alatt volt a km mutató, mint fölötte, mert sötétben keveset vezetett a kedvesem. Nem is siettünk, mivel egy „dikkó”-ból nem lehet elkésni.

Ezt se nagyon értettem soha, ki és miért lop gyakorlatilag értéktelen dolgokat, amivel viszont másnak marha nagy bosszúságot okoz? Kellett a szomszédnak a használt műanyag dísztárcsa, mert az övé lerepült? Vagy eladják a százforintos boltban? Marty McFly is okkal húzta fel magát, bosszantó, hogy ami mozdítható, azt el is lopják. Mi lesz a következő? Ablaktörlőlapátok? Szelepsapkák? Jut eszembe, azokat már az én autómról is lelopták egyszer.

Az eset Kecskeméten, Március 23-án történt hétfőn, vagy kedden éjszaka.

Édesanyámnak egy kis régi Renault 5-je van. Sokszor van baja, öreg autó. Mégis hozzánőtt, ahogy mondani szokták, a szíve csücske! Eladni nem akarja, mert többet ér, mint amennyit pénzben adnának érte, és el tud vele járkálni a városban+ki a kertbe, stb.

Szóval a lényeg, hogy valamelyik reggelre lelopták róla mind a 4 dísztárcsát. Ez az a fajta tecskós, olcsó féle volt, mégis hosszú idő után találtuk meg, és feldobta a kocsit! Tudom, nem lehetünk sikeresek ha nem alufelni van a kocsin. Hát, ez a nagy, magyar valóság!