autózz!

Péter tanulmányt írhatna a közteresek sarcolási módszertanáról. Egy darabig csak testközelből tapasztalta a sok értelmetlen megállni tilos tábla áldásos hatásait, aztán saját bőrén is megtapasztalta, hogy ha szabálytalanul parkol akár csak az autója orrával is, lesújt a törvény keze.

Gyakran esik szó a blogon a közterület-fenntartók büntetési szokásairól én most egy konkrét helyszínről írnék, ami finoman szólva is a közterületesek paradicsoma. Több mint két éve költöztem a Clark Ádám tér közelébe, így volt időm megfigyelni, milyen mérnöki pontossággal helyezik ki a megállni tilos táblákat olyan útszakaszokra ahol az ég világon semmi értelme sincs.

A poszt megírását az váltotta ki belőlem, hogy az autómat megbüntették azért, mert az orra (nem túlzás kb. 1 méterre) kilógott a megállni tilos táblán túlra. A közelben nem volt kereszteződés, senkit sem zavartam, de ettől függetlenül elismerem, hogy hibáztam. Remélem a társadalom is megbocsátja nekem egyszer ezt a bűnt és nem vet ki magából mindörökre.

Bizonyára félt a közterület-fenntartó, hogy elkopik a tolólap a hókotrókról, Dani legalábbis nehezményezte, hogy ha már odaköltözött melléjük, hogy ilyen esetben ne legyen probléma, akkor miért nem képesek a saját portájuk 3 méteres környezetén kívül is rendet csinálni, ha egyébként is arra közlekednek tömegesen. Valaki tudja a választ?

Lényegre törő leszek, ne vegyek el túl sok karaktert az életetekből  :)

Pár hónapja költöztem a II. kerületbe, mellettem lévő utcában van az FKF hókotró bázisa (érdekes, hogy miért egy ilyen frekventált környéken). Én naív, gondoltam, hogy globális felmelegédés ide- vagy oda, ha mégis esne a hó, azzal tuti nem lesz gond.

Tévedtem...

Összehozza az autósokat a hó, én legalábbis ma reggel munkába indulás előtt egész jót beszélgettem hósöprés és jégkaparás közben valakivel, aki egy műanyag vakaróizével próbálta a tízcentis havat eltávolítani az autója tetejéről és felajánlottam neki a kefét. Vanek úr nem ilyen pilótával találkozott út közben, hanem azzal a fajtával, aki rohan, nincs neki ideje havat pucolni, az már azonban eszébe sem jut, hogy az összes fényt eltakarja az a fehér izé a kocsin és akaratán kívül orosz rulettet játszik, aki a közelében halad.

Tiszteletkörök helyett rögtön a témába vágnék: havas téli napokon gyalogosként és autósként is figyelem, ki mennyire takarítja le a kocsijáról a havat. És igen: még mindig vannak olyanok, akik úgy gondolják, bőven elegendő, ha az ablaktörlő lapátokra bízza ezt a munkát. Ezúton is szeretném velük közölni: NEM, NEM ELEGENDŐ!

Vonatkozik ez arra a Fiat (talán Punto?) tulajdonosra is, akit ma (febr. 17) reggel 3/4 8 körül vetett elém a sors. A hátsó lámpabúrákra rakódott kb. 3-4 mm vastag hóréteg mögül csak halványpiros derengés látszódott, amikor a fékpedálra lépett (még jó, hogy a 3. féklámpa elől az ablaktörlő leszdte a havat), és az indexek sárgája is hasonló hatékonysággal szűrődött át.

A család vígan ült a kocsiban, mit sem sejtve arról, hogy a mögöttük jövők csak találgathatják, vajon akar-e fékezni, vagy kanyarodni, esetleg sávot váltani, de ez a boldogság hamar meg fog szűnni, amint egy gondolatolvasási képességgel kevéssé megáldott sofőr beléjük csattan hátulról.

Ellentétben azzal, amit Hétköznapi autós írt, főhősunk, az autóvezetés oktató valószínűleg pontosan tudta, hogy szabályos-e amit csinált, legfeljebb azzal nem volt teljesen tisztában, hogy mekkora tapló. Mindenesetre nem kifejezetten tekinthetjük az alább olvashatóakat példamutató magatartásnak.

A mai nap (ami természetesen már rég nem a mai nap - a szerk.) esett meg velem az alábbi történet: szokásom szerint elvittem a gyerkőcöt a suliba, Szokásomhoz híven nem kanyarodtam be a suli utcájába (egyirányú és állandó torlódás van a kiszálló, úttesten átkelő gyerekek miatt).

Szokás szerint megálltam és félrehúzódtam, hogy a többi autó kényelmesen elférjen mellettem. A gyerek kiszáll én index, hogy vissza szeretnék menni az útra, lassan elindulva várva, hogy valaki kienged, de ha nem akkor se akadályozzak senkit (a kocsisor mellettem kb. 3 km/h-val ment a suli utcájába bekanyarodok miatt).

A kedves autóstárs - akiről szól a cikk - simán kiengedhetett volna (mögöttem is volt, látta, hogy indexelek és nem is haladt gyorsan), de nem tette. Erre még azt mondom, hogy rendben, nem túl udvarias megoldás, de hát a KRESZ szerint szabályos. Na ami ettől fogva történt, az késztetett írásra.

Gyuri egy nemrégiben megjelent cikk kapcsán gondolta úgy, hogy ideje megosztania a gondolatait az esettel kapcsolatban. Ti mit gondoltok, hibáztatható-e a baleset miatt az anya, aki csak gyermeke biztonásgára próbált ügyelni? Hasonló helyzetben felelősségre vonható-e a gyártó?

Megláttam ezt a cikket, és azt gondoltam: Na, a hülyéje! Aztán elolvastam. Én igazán nem tudom hibáztatni az anyát, mert az anyák olyanok, hogy ha veszélyben érzik a porontyukat, bármire képesek. Bármilyen hülyeségre is, például, hogy menet közben próbálják bekapcsolni a csatot.

Érdemes lenne foglakozni ezzel egy kicsit. Suhanjunk el afölött, hogy mi sem gyerekülésben nőttünk fel, hogy mennyire idióta állat az, aki az első ülésen állva engedi utazni féltett (?) kincsét, hogy gyilkos dolog-e légzsák, vagy csak mi vagyunk hülyék hozzá.

A kapucnis küldte a lenti jelenet írásos és képi illusztrációját, sajnos ez sem most fordul elő először, sőt, annak idején pont ez volt az a téma, ami kapcsán az RTL Klub stábja a mi véleményünket is kikérte még tavaly. A jelenség ezek szerint minden igyekezet (?) ellenére sem szűnt meg mind a mai napig, szívnak a villamossal utazók.

Ma (ami feb. 10-én volt - a szerk.) egy (később kiderült: kettő) önző fasz miatt fél órát álltunk Budán a 17-es villamossal. vészvillogóval parkoló kisteherautójuk hátulja ugyanis kedvesen belógott a sínekre. A villamos csengetett, nem egyszer, nem kétszer... perceken keresztül.

És semmi. 10 percig semmi, 20 percig semmi, közben még egy villamos beragadt, majd lassan a harmadik is, a 17-es vonalán járó négyből... és torlódó kocsisor.

Villamosvezető beszól a központba, közben ketten kihívják a rendőrséget. Várunk. Pótlóbuszok beállítása folyamatban. Hóesés megindul. Eltelik fél óra, a kisteherautó körüli tömegben két új arc tűnik fel, és próbálják feltűnés nélkül nyitni a kisteherautót és elslisszolni. Fapofával természetesen.

A becsületesen közlekedők gyakran szenvednek hátrányt amiatt, hogy igyekeznek a szabályokat betartva előre haladni. Közben meg lehet szörnyülködni azon, hogy a kevésbé szabálytisztelők például a leállósávot használják a gyorsabb haladás érdekében, ami nem csak pofátlanság, de nagyon veszélyes is. Schnee megunta, hogy ezt naponta végig kell néznie úgy, hogy közben senki nem tesz semmit azért, hogy ez megváltozzon.

Egészen friss a történet, amihez néhány képet mellékelve szeretnék megosztani veletek. Maga a jelenség nem új Magyarországon: száguldás a leállósávban.

Ma reggel az M3-as budapesti bevezetőjén a szokottnál nagyobb torlódás alakult ki a Szerencs utca előtt, köszönhetően a lámpának és az egyik sávot elfoglaló elromlott Volán busznak. Ez nem is lenne nagy probléma, hiszen a forgalom nem állt le teljesen, kb 30 km/órával haladt.

Azonban volt pár eszement, nagyon sietős és feltételezhetően nagyon fontos ember, aki a leállósávon előzte a sort. Ezek láthatóak a fényképeken. Azon kívül, hogy szabálytalan amit csinálnak, még életveszélyes a többiekre nézve. Ráadásul akik szabályosan próbálnak a Szent Mihályi utcára fordulni nem tudnak, hiszen a leállósávból érkezők ezt "megakadályozzák".

Nem is tudom, hogy a sebességmérősdi témakörön belül foglalkoztunk-e már azzal, hogy az autós társadalom tagjai mennyire segítik egymást abban, hogy elkerülhessék a nemrégiben igen megdrágult gyorshajtási csekkek postaládába való érkezését. D=M=C hozta végül elő ezt a témát, velem együtt arra kíváncsi, hogy ti jelzitek-e a szemből érkező autósoknak, hogy lassítsanak, ha nem akarnak büntetést? Ha igen, hogyan? Ha nem, miért?

Egy általános jelenségről szeretnék írni, ami része hétköznapjaink közlekedésének és mégse. Valakinek egyértelmű, valakinek nem. Nem célom, hogy cifra fogalmazással megmutassam, hogy én is pályát tévesztettem és mi a faszt írogatok ide, mikor egy könyvet is kiadhatnék, szóval belevágok a közepébe:

Traffipax esetén az emberekben megmozdul valami és hirtelen a többi autóssal, márkára való tekintet nélkül egy nagy, közös „segítsük egymást” családot alkotunk összefogva a csúnya rendőrbácsik ellen (akik persze csak a munkájukat végzik).

Szegény Nervus kifogott a városi forgalomban egy frusztrált taxist, aki idegbajos lesz, ha három másodpercnél tovább kell egyhelyben állnia. Valljuk be, ez ebben a szakmában jelentős hátrány. Vajon mit csinálhat emberünk, ha dugóba keveredik? Főbe lő valakit? Vagy saját magát? Vagy másvalakivel löveti le magát? Olvassatok és megértitek!

A nemrégiben megjelent "Mit várjak egy taxistól" poszt olvasása után gondoltam, hogy megosztom veletek szintén taxissal  történt afféromat.

Alig fél éve új autót kaptam cégemtől, ahol dolgozom. Semmi extra nincs a járműben, elég annyi, hogy egy középkategóriás dízel kocsiról van szó, és ez itt a lényeg, hogy dízel. Történt, hogy aznap, amikor megkaptam a kocsit, indulnom kellett Budára egy tárgyalásra. Utam a Móricz Zs. körtér felé vezetett.

Ahogy a körtér előtti  közlekedési lámpához közeledtem, lassan araszolva a forgalomban, elérkeztem a lámpa előtti zebrához. A zebrán éppen senki sem ment át, ezért tovább gurultam a kocsival, amikor egy fiatal srác a járdáról beugrott elém és lendületből átfutott a zebrán a 4-es, 6-os villamos végállomásához.

Természetesen nyomtam egy satuféket abban a pillanatban és szó, mi szó, szégyen szemre lefullasztottam az új, első alkalommal használt verdámat. (Mentségemre legyen mondva, kb. húsz perce ültem a kocsiban és még baromira az előző pedáljaihoz voltam szokva.) Mivel dízelről van szó, mindenki tudja, hogy nem lehet egyből indítózni, ezért a szokásos mozdulatok: gyújtás le, gyújtás fel, kislámpát megvárni, nem világít, gyújtást ad, motor indul, sebesség, mehet. Mindez talán négy-öt másodperc, de a sorban mögöttem következő nagyon okos  taxisnak örökkévalóságnak tűnhetett, mert rákattant a kocsija dudájára és azt folyamatosan nyomva káromkodott.

Minden bizonnyal sokan emlékeztek a Rossz helyen parkolt, kiszúrták a kerekeit című posztra. Az autó tulajdonosa, Ördög megtisztelt minket válaszával és bár érzek némi sértődöttséget a szavaiban, becsületére váljék, hogy elismeri a felelősségét a szabálytalan parkolás tekintetében, ámbár az önfelmentésre nem érzem túl jó indoknak, hogy a Hummer mellett van egy Smart-ja is, mert ugyan az önmagában biztosan nem foglal sok helyet, a csomagtartójában nehezen férne el egy ekkora terepjáró. A válaszlevél alant, ti mit gondoltok?

Nem szúrták ki a Hummer kerekeit, hanem a kompresszor rendszerem hibásodott meg és ezért eresztett le mindkét első kerekem.

A szabálytalan parkolásról meg annyit, hogy szívesen kölcsönadnám egy hétig és rögtön másképp látná a parkolást egy ekkora autóval.

A Smart-ommal sosem vetemedek ilyen szabálytalan megoldásra, de egy ekkora vassal tényleg nagyon nehéz megoldást találni a parkolásra, úgy hogy azon a helyen még egy normál méretű kocsival is nehéz parkoló helyet találni. Ezért vettem a Smart-ot, azzal gond nélkül lehet parkolni.

Alábbi két történetünk ezúttal praktikus tanácsokkal szolgál a közlekedésben megfáradt idegrendszerű autósoknak. Richelieu írja le tapasztalatait némi "beletörődéssel" fűszerezve. Ti mit gondoltok, érdemes egy kicsit elhatárolóda közlekedeni, vagy ne hagyjuk annyiban ha hasonló jelenségeket tapasztalunk, mint levélírónk?

Már több hónapja nem történt velem semmi rendkívüli, ami szinte sokkoló, kivéve telán a szokásos "elém aztán be nem sorolsz", vagy "a beslő sáv az én hazám, oda születtem én" jellegű találkozásokat.

De azt kell mondjam, hogy az elmúlt hét utolsó napja, illetve a tegnapi nap (hétfő) behozta a lemaradást. Röviden egy-egy életkép, előre szólok, semmi extra nincs benne, nem folyik vér, nincs halálos fenyegéts, nem lesz szó benne korrupt rendőrökről, sőt, még csak nagyon vicces sem lesz. Inkább kissé beletörődős a két eset, ami lehet, hogy a korommal magyarázható. Azok kedvéért, akik rühellenek sokat olvasni, és ezért meg szoktak feddni engem, most ne olvassanak tovább, mert szerintük a sztori semmitmondó, unalmas, és nem ők írták. Vagy önszántukból olvassák ezt a blogot? ... :-)

Eset No 1.:
Vasárnap délután megyek az irdodába megírni egy szerződést hétfő reggelre, mögöttem a kocsiban fiam. 9 éves, és szeretném, ha lenne egyszer még 10, sőt, talán 11 vagy akár 45, ehhez azonban szükség lenne autóstársaim némelyikének támogatására is.

Helyszín: szentendrei út Csillaghegy, és Budapest II. ker Fő utca - Csalogány u sarok közötti rész. Csillaghegy magasságában utólértem egy sort (igen, lendületesen jöttem, de semmi extra kirívó sebesség), aminek végén egy renault megane combi haladt, JKP-384. Egy darabig így mentünk, míg a volt Süba mellett a kialakuló 3 sáv miatt én bementem a középső sávba, hogy elmenjek mellette. Ekkor barátunk, nyilván a mellette ülő Hölgy megfelelő elkápráztatása céljából úgy döntött, nem támogatja az elképzelésem, és bevág elém, majd üveghangon tolni kezdi neki. Mármint a kocsinak, nem a lánynak.

Azt hiszem, Meggy jó eséllyel pályázhatna a legütősebb közlekedési szituációs rajz kategóriában az első díjért, ha volna ilyen nálunk. Érdemes megfigyelni a már-már Picassora hajazó stílust a mackósajt táblánál és a zebránál, valamint olyan apró, ámde rendkívül fontos részleteket, mint a főszereplő vöröslő feje, vagy a hangélmény igazán egyedülálló vizuális megjelenítése. Persze van hozzá sztori is a kevésbé művészi lelkületű olvasóinknak, akinek nem mond el azonnal mindent a kép maga.

Előkerült az oldalon és a kommentek között is a kor téma, azt hiszem mind két oldalról, fiatal (kezdő) vezetők és idősebb, nyugdíjas vezetők. A történet ma délután játszódott, Szegeden, a Szentháromság utca. és a Vitéz utca sarkán.

Mellékeltem egy kis térképet is. Álltam a sarkon, mentem volna át a zebrán, de persze rutinosan nem léptem le, láttam előre a szerencsétlenkedést, és gondoltam majd ha elmennek az autók akkor kelek át. A mellékutcából kanyarodott jobbra egy régi polgárőr kocsi, és egy idősebb úr vezette. Olyan sebességgel haladt, hogy nem tudtam megállapítani, hogy most várja a gyalogosokat a zebrán, vagy mi történik?