autózz!

Mai kreatív nevű emberkénk, Közlek Ede, azért írt nekünk, mert már nem bírja elviselni, hogy adott szakaszokon az emberek furcsa módon mintha fordítva, vagy legalábbis nem megfelelően értelmeznék a sebességre vonatkozó szabályokat. Hogy miért is alakult ez így? Jöhetnek az ötletek.

Néhány megfigyelésemet szeretném közzé tenni ami nem tudományos igényű, pusztán a saját empírikus megfigyeléseimen alapszik.

Munkám folytán elég sokat megjártam a Dunakanyar mindkét oldalát Budapesttől egészen Esztergom-Szob vonalig bezárólag. A Váci oldal 2-es főútja a legérdekesebb a 2/a-ról már olvastam is. Hétköznap forgalom mellett elég izgalmas kaland végig előzgetni a 70km/h-val haladó kamionokat úgy, hogy  nem lehet felmérni főleg este felé, hogy a szemből haladó betartja-e a 90-es táblát vagy pedig 130 fölött közeledik, ebből számos frontális ütközés történt az elmúlt pár évben.

Ezért át is térnék a jó öreg 2. számú főút vizsgálatára. A 2. úton az az az érdekes szokás vagyon, hogy lakott területen kívűl, ahol semmilyen más korlátozó tábla nincs, az emberek 60 km/h-val csorognak. Ezeknek az embereknek egy része mihelyst beér Vácra, Gödre, Dunakeszire, vagy Nagymarosra etc, felgyorsít 70-80 km/h-ra.

Nem, dehogyis, nem Magyarországon. Bodesco müncheni útján fotografálta a lenti képeket. Jól nézzétek meg, ilyet itthon nem sűrűn látni. Másfelől nézve viszont azt is láthatjuk, hogy a precíz és szabálytisztelő hírében álló németek közt is van olyan, aki azt hiszi, hogy ő mindenki más felett áll, csak mert ilyen autója van. Persze az sem egészen biztos, hogy helybéli tahóról van szó, elvégre München nincs olyan messze innen sem...

A csatolt képeket még 2004-ben lőttem Münchenben. A blog indulása óta gondolkodom rajta, hogy előkeresem. Most megtaláltam.

Mint látható, Németországban érdemes a rokihelyeket tiszteletben tartani. Még Ferrarival is...

Igazán agyfelbaszós pofátlanság tanúja volt Darren. Azt a bunkó paraszt típust ismerjük, aki csak öt percre beáll a rokkanthelyre mert lusta öt méternél többet gyalogolni. De amikor megérkezik az, aki tényleg jogosult a hely használatára, mi több, miatta jelölték ki a helyet és szabad parkoló helyett egy jó adag szitkot kap az arcába, na az már tényleg meghökkentő. Az ilyennek aztán vastag bőr van a pofáján.

A következő, állati friss (5 perce történt) esetet szeretném megosztani Veletek (ami azóta persze már bőven nem 5 perce történt - a szerk.). Jöttem haza villamossal, és leszállva a ház előtt látom ám, hogy a mozgássérült szomszédomnak fenntartott parkolóhelyet egy oda nem illő, bordó, kombi Opel  elfoglalja. Pont megérkezett a szomszédom, feleségével, gyermekével, és dudált, hátha előkerül az Opel gazdája. Na, a CBA elől elő is pattant egy kisköcsög, aki odament ugatni, hogy mi a f@szt dudálsz, meg hasonlók. Erre mondja a szomszédom, hogy talán nem oda kéne parkolni. Erre a csóka aszongya, hogy majd ő elmegy, amikor akar.

Én csak lestem. A csóka megjelent kábé 2 perc múlva, addig a szomszédom lefotózta a delikvens autóját rendőrségi feljelentés céljából, aki a vakuvillanásra odajött, és elkezdett magyarázni, hogy "töröld ki, b@szd meg, mi a k@rva anyádat fényképezel itt, köcsög?! Töröld ki azonnal, te szemét, vagy földhoz b@szom a gépedet!". Eléggé elmeroggyantnak tűnt a csóka, nem éri meg az ilyennel vitatkozni, az meg pláne rossz lett volna, ha esetleg valaki megsérül egy esetleges verekedésben. A fotót persze nem törölte a szomszéd úr. :-)

Erőszakra éhes és vérre szomjas olvasóink most nyugodtan kattintsanak máshová, ez most nem az ő sztorijuk lesz. Péter ugyanis nem vert meg senkit, mi több, őt sem verte meg senki. Ellenben meglátott egy elcsapott baglyot a padkán gubbasztani, aki valószínűleg nem a gyalogosok zöldjét várta türelmesen. De a többit mondja el ő.

Nem tudom, nekem ez jut. Hol egy kutya, hol egy cica, hol pedig egy madár... Ma reggel Csepelre menet haladok a külső sávban 80 körül, mert nem akartam útban lenni, mivel ott 1oo-15o a nyerő.

Ő volt a szerencsés szerencsétlen

Ahogy megyek, látom az út szélén, de még az úttesten ott gubbaszt egy bagoly. Feltehetően valaki elcsapta. Forgatja a fejét, ahogy az autók húznak el mellette sorban. Nagyon szánalmas volt. Ez a szerencsétlen meg csak ott lapít az elhúzó kerekek mellett. Éjszakai madár, nappal esélye sincs, főleg nem itt, ebben a forgalomban és nyilván sérülten.

Hétvégén talán a hirtelen jött meleg miatt megint meghülyültek az emberek. Nem volt ez másképpen az utakon is. Amíg én bájos szerkesztőtársammal egyetemben próbáltam Páty mellett kievickélni a sártengerből, addig Andris aszfalton szívott egy jókorát egy halom svéd acél gazdájának köszönhetően.

Szombat délután óta emészt engem a következő eset. Ugyanis a mai napig nem tudom eldönteni, hogy én bénáztam-é és ezért akartak megleckéztetni, vagy valaki más szimpla ostobasága sodort veszélybe.

Történt ugyanis, hogy az esedékes bevásárlást abszolváltuk a budakalászi nagybótban. Nem én szoktam vezetni, lévén a bevásárlás, nos az speciel nem tartozik a kedvenc hétvégi elfoglaltságaim közé. Node, a szép napsütéses idő, meg az egyéb elintézni valók és drága asszonykám erős unszolásának hatására mentem én is. Cora délutánra már be is szereztünk mindent, így érthetően boldogan pattantunk kocsiba hazafelé. Hétvége s délután lévén nyugodt tempóban (a megengedett legnagyobb sebességgel) haladt a forgalom a Szentendrei úton. Viszont elkövettem azt a hibát, hogy a Budai Alsó rakparton akartam eljutni a Margit- hídig, de mivel a rakpartot lezárták visszafordultam és a Mozaik utcánál visszakanyarodtam a Szentendrei útra az Árpád- híd irányába. És itt kezdődtek a bonyodalmak.

Itt ugyanis van besoroló sáv, amit szépen ki is lehet használni, feltéve, ha a velünk párhuzamosan közlekedők jóval nagyobb tömege nem lát ebben semmilyen személyük ellen irányuló támadást. De nem lát, szóval tükörlesés, folyamatos indexelés és már suhanunk is tova felvéve a forgalom ritmusát. Ámde gonosz dolog kezdődik a felüljárónál, nevezetesen a buszsáv. Úgyhogy tükörlesés, index és tükörlesés. Közben ugye szélesedik az út, de úgyis a híd felé kell mennem, és ott a felüljáró előtt meg nem kettesével kéne sávot váltani, sőt az előttem haladó (tényleg csak véletlenül suzukis) bácsi sem egy Bútor Robi már, meg a lámpából is sok van - besűrűsödik ott az élet.

Én még ilyet nem láttam, de furcsább dolgokat is rögzített már kamera. бабаяга ugyanis rendszeresen találja magát szembe az M0 lehajtóján a körgyűrűre visszatolatgató pótkocsis teherautókkal. Valaki segítsen választ találni a kérdésére, engem is nagyon érdekel!

Tudom, hogy ma egyébként is pocsék volt az idő, köd, eső, erős forgalom. Lehet, hogy csak ezért akadtam ki, hogy már megint egy pótkocsis kamion tolat vissza az M0-ra. A helyszín M0 csepeli (szigetszentmiklósi) lehajtó az M1 felé. A lehajtó igen kanyargós és rögtön az elején van egy bejárat egy benzinkúthoz és egy motelhez.

A kanyarban legalább tizedszer kell satu féket nyomnom és vadul manővereznem (záróvonal lévén szabálytalanul), hogy először is ne rohanjak bele a kanyarban tolató monstrumba, másrészt valahogy kikerüljem.

Vannak - jóindulatúan fogalmazva - kicsit bénább sofőrök, akik szeretnek biztosra menni és a lassan járj, tovább érsz elv alapján közlekednek. Parkolásnál kiszállnak, megnézik elférnek-e, majd gondolatban elképzelik a beállás folyamatát és ha azzal minden rendben, megkezdik a manővert. Mindeközben azzal nem számolnak, hogy a mögöttük várakozó közben agyvérzésközeli állapotba kerül. Majd vérszemet kapva, már csak azért sem sietnek el egy mozdulatot sem. Zolinak is sikerül kifogni egy hasonló jóembert, nem rövid időre.

A történet múlt szombaton esett meg a Mammut I. parkolójában. Feleségemmel utolsó pillanatban úgy döntöttünk, hogy megnézzük ezt az új Jim Carrey filmet és mivel közel lakunk a Moszkva térhez a Mammutba mentünk. Persze szokás szerint későn indultunk, ezért sietősre vettem a dolgot. Megfigyeltem már magamon, hogy amúgy is idegesít aki (ennek később jelentősége lesz):

1. tötymörög az úton, mert feltart engem és másokat akiknek fontosabb dolgunk van ;)
2. fiatal családos apukák, anyukák egyterűben, mivel egyrészt a gyerek biztonsága miatt szarakodnak, másrészt, mert bénák és nagy nekik az autó,
3. cégautósok (ránézésre megmondom 75%-os valószínűséggel ha nincs rajta céglogó akkor is),
4. fiatal menedzserek, akik el vannak szállva maguktól.
5. Stb.

Szóval a Fény utca felől csináltam egy karikát, hogy beálljak a Mammut parkolójába. Már itt ment előttem a JXE-181-es Opel izé (cégautó :) ), de egyterű volt az biztos. Próbáltam – szabálytalanul – megelőzni a Lövőház utcában, de nem lehetett, mert ugye szépen a szembe sávba is ment, mintha övé lenne az egész világ. Szerencsétlenségemre a Retek utcába is bekanyarodott előttem ismét csak csiga tempóban, de sebaj 10 másodpercen semmi nem múlik. Aztán be a Mammut parkolójába.

[Frissítve: 2008. február 27., 16:10]

Ez is eljött, az eddigi három összejövetelünk jó hangulatán felbuzdulva a leglelkesebb kommentelőink már a legutóbbi kocsmázás másnapján elkezdték követelni a következőt. Aztán jöttek az ötletek, menjünk vidékre, de akkor már ne egy napra. És ha már ezt úgyis csak hétvégére lehet időzíteni, akkor ne menjen el az egész szombat utazással, gyűljünk össze már péntek este.

Ezután az online kocsmánkban szűkebb körben megvitattuk, hogy mikor és hová lenne érdemes szervezni. Sugi77 magára vállalta a helyszínkeresést, innen meg már egyenes út vezetett ahhoz, hogy eljussunk a leglényegesebb információkig:

Ekkorra kell szabaddá tenned magad:
2009. február 27. (péntek) estétől 2009. március 1-ig (vasárnap)

 Ahol pedig összegyűlünk, hogy ne kelljen annyit gépelni:
Kék Lagúna Panzió, Egerszalók, Széchenyi út 44.

Nem tudom, hogy Anna az olvasóinkat akarja meggyőzni, avagy saját magát meggyugtatni, hogy jól döntött, mikor eladta az autóját. Az általa bemutatott okfejtés könnyen lehet, hogy teljesen reális saját magára nézve, de általánosságban már nem feltétlenül értenék vele egyet, mert ott már az érvek többsége megbukik. És kerüljön sokkal többe autót fenntartani, mint tömegközlekedni, de amíg mindennapos az, hogy az életveszélyes állapotú buszokon hányásban állva kell utazni, addig nekem ez nem alternatíva.

Egy esztendővel ezelőtt Kismarosra költöztem. Ezzel egy időben szabadultam meg a kocsimtól. Meguntam azt, hogy

• az üzemanyag ára állandóan növekedett (igaz, most csökkent)
• az önkormányzat kivetett rám 12.000 forint adót
• a kötelezőm évente 44.000 forint volt
• a szervízek, autópályamatricák, stb... csomó  pénzem elvitték.

Bevallom, úgy választottam meg a lakhelyet, hogy a vasúti közlekedés jó legyen a fővárossal. A zónázó vonat 40 perc alatt a Nyugatiban van, éjjel 0.40-kor jön onnan az utolsó vonat, amivel mozi, színház után is haza tudok menni.

Azt már tudjuk, hogy vannak használtautó kereskedések, amelyekben akkor is lehetetlen autót venni, ha szeretnénk és pénzünk is van rá. Becher is hasonló cipőben jár, ő magánszemélytől vásárolt autót, egészen pontosan a folyamat még nem zárult le, nehogy már minden simán menjen.

Igaz, hogy a történet nincs tele ütközéssel, fellökéssel, elütéssel, de azért az anyázás így is megvolt. Hátha mások okulnak abból amit az elmúlt 1 hónapban kiálltunk egy használt autó vásárlása miatt. Vállalom, hogy lúzer, naiv, ostoba nő vagyok - bár szőke azért még nem - , de az ember jóhiszemű - na én már az sem. Szóval a történet tavaly decemberben kezdődött, mikor is kitaláltuk, hogy veszünk nekem egy bogarat.

Mindig is szerettem volna - a kasznija szerintem utánozhatatlanul gyönyörű, mégha fapados is. Tehát megtaláltuk a nem túl drága darabot, amire tudtuk, hogy még költeni fogunk jócskán, de majd megéri. Annyi volt tiszta, hogy a forgalmi lejárt 2 éve, dehát egye fene ezen nem múlik, kibírjuk.

Aztán következő felvonásban jött, hogy az alvázszám nem stimmel a törzskönnyvel - egy karakter kimaradt - de a forgalmiban az volt, tehát vmikor egy tehetséges bürokrata személy - mindegy milyen nemű - képtelen volt az összes karaktert átmásolni, így egy hiányzott. (Tudom itt jönnek az okosok, hogy b.. meg nem nézted meg? De igen, csak hogy nem számoltam meg a karaktereket és mind a két hivatalos okmányban az szerepelt.) Ezt az eredetvizsgálat során megállapították - az autó az aminek mondják de van ez a baki. Menjünk be az okmányirodába, majd jól kapunk egy új forgalmit és át is írják, és akkor lehet műszakiztatni.

Lejárt az audis, bmw-s, suzukis köcsögök ideje, úgy tűnik, új kategória született, a Citroen C5-ös köcsögök. A minap volt egy sztori, amiben egy ilyen autó sofőrje renitenskedett, most megint. Szörnyű idők jönnek. Pál mentőautós története alant.

A mai nap történt meg velem a következő eset: Általában az Andrássy úton keresztül megyek dolgozni, ma sem volt ez másképp. Mindig látom a Dózsa György úti buszsávban közlekedőket, az Andrássyn a buszmegállóban parkolókat, de ma mégis más dolog történt meg velem.

Aki látta a Die hard 3-at, az a címből sejtheti mi történt: araszolunk a Kodály Körönd és Oktogon közti szakaszon, mikor meghallom és a visszapillantómban is észreveszem hogy egy mentő halad felénk, szirénázva. Mivel a belső sávban haladtam, jobbra indexxel lehúzódtam hogy a mentő kényelmesen elférjen, amely átvágott a szembe sávba és úgy haladt el mellettünk, biztos ami biztos alapon.

Nem egyszerű a rendőrök élete. Bár alkalomadtán könnyedén megragadjuk a lehetőséget, hogy őket hibáztassuk például a kialakult közlekedési helyzetért is, de azért ne essünk az általánosítás hibájába. 107! irományából kitűnik, hogy az ő szemszögükből mi szorulunk némi önvizsgálatra, már ami a KRESZ-ismereteinket illeti.

Már többször megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy leírjam nektek szomorú tapasztalataimat az átlagközlekedők felkészültségéről a rendőri forgalomirányítással kapcsolatban, de egészen tegnapig nem volt meg a kellő elszántság.

Tegnap ugyanis volt szerencsém három és fél órát eltölteni a Kálvin tér többször módosított forgalmi rendjében. Katasztrófa volt. Több szempontból is. Egyrészt a jelenlét szükségességét előidéző útfelbontás és „javítás” munkamorálja miatt is, másrészt az autóvezetők képzetségét tekintve is. Mind két momentum megér egy misét, most mégis inkább a forgalomirányítással foglalkoznék kizárólag segítő, javító szándékkal.

Az első fő probléma: Kinek higgyünk a kereszteződésben?

Elő szokott fordulni, hogy a rendőrnek működő lámpa mellett kell beállnia a kereszteződésbe. Több ok is felmerülhet, csak egy példát hozok, mert nem ez a lényeg: delegáció közlekedése miatt… Ilyenkor jó lenne elfogadni, hogy nincs érvényben a jelzőlámpa, mivel azt a rendőr felülbírálja (ahogyan le is van írva a KRESZ-ben a sorrend – rendőr, jelzőlámpa, tábla, útburkolati jel) Rengetegszer néztek már hülyének, hogy mit „kalimpálok” a kereszteződésben, amikor neki zöld a lámpa.  Lehet, hogy hihetetlen, de feleslegesen, csak úgy szórakozásból senki nem áll be a csomópontba „irányítgatni” Mindig megvan a megfelelő ok.