autózz!

Lehet, hogy én is felhúznám magam, mint Rugó, ha egy idióta folyamatosan azzal szórakozna, hogy amikor előznék, kijön elém. Még szerencse, hogy ma reggeli kisregényünk beküldője egy rövid mondattal megtörte a jeget, pedig még ő is arra számított, hogy bunyó lesz.

Mivel jellemzően olyan dolgokat olvasni felétek, amitől kinyílik a bicska a zsebemben, ezért született meg bennem az elhatározás, hogy elmesélek Nektek egy olyan sztorit, ami happy enddel végződik. Tavaly októberben történt, amikor még a munkámból adódóan egy aradi rendszámú Ford Focus volánja mögött róttam az utakat hetente négyszer ingázva Szeged és Arad között.

Reggelente 5:00 körül indultam, a híres/hírhedt 43-as úton Makón keresztül a nagylaki határátkelő felé. Aki ismeri ezt az utat az tudja, hogy a forgalmi terhelés már ebben a korai órában is jelentős, de ilyenkor még a román kamionosok mögötti fedezékben haladva 70-80 km/h-val viszonylag gyorsan le lehet küzdeni a határátkelőig vezető kb. 45 km-es szakaszon fekvő településeket.

Ahogy rendszerint, most is a 100 km/h-ra beállva autóztam, de Makó előtt beértem egy három kamionból és egy mögöttük haladó Seat Toledo-ból (J-s rendszámú) álló sort. A kamionokat szerettem volna még a város előtt megelőzni, gondoltam a Seat-os is így van vele, de neki esze ágában sem volt előzni, holott megtehette volna. Ebből én arra következtettem, hogy nem áll szándékában ilyen jellegű cselekvés, ezért az első adandó alkalommal visszaváltottam négyesbe, előzési szándékomat jelezve kiraktam az indexet (még mielőtt bárki belekötne, jó irányba) és megkezdtem az előzést.

Hiányoltátok páran a motoros sztorikat, ez nyilván azért lehet, mert télen kevesebb őrült pattan nyeregbe, nincs szezonja a dolognak. Kivételek persze mindig akadnak. Onlydjz elmondása alapján a lenti képen látható robogó(cska) valószínűleg 50 köbcentis lehet, ami egy emberrel sem egy erőgép és nem javallott vele egy irányonként 3-4 sávos főúton keménykedni vele a belsőbb sávokban. Dupla teherrel meg nemcsak hogy alkalmasabb füstgépnek, mint közlekedési eszköznek, ráadásul a KRESZ 54.§ 8. bekezdésének b pontja  alapján bizony simán szabálytalan is ez az összeállítás. És ahogy olvasni fogjátok, nem csak ez.

Ezt a kedves "motoros" párt ma (02.02) délután fotóztam a Szentendrei úton. A képen jól látszik, hogy nem zavartatva kétszeméllyel közlekedik az arra alkalmatlan moped-kategóriás valamin. Árpád híd elején még láttam a tükörben, aztán nagyon elmaradt, 40-et sem tudta tartani talán.

Nem is ez az érdekes, hanem ahogy a Huszti útról balra a Bogdáni útra kanyarodott a "tag". A balra kanyarodó sávot kielőzve (jobbról előzve) kanyarodott balra, a hajam égnek állt. :) Főleg, amikor ledöntötte a gépet. :) (Gyk. letette a bal lábát).

Mókusélet ugyan sztorija végén úgy érzi nincs tanulság, mégis sokat mondó kis történettel állunk szemben. Hogy miért is? Olvassátok!

A Fiumei úton haladtam az Orczy felé - tudom, sikeres nem lehetek, ha erre járok. Aki ismeri a környéket, az tudja, hogy a Kőbányaihoz érve egy sáv balra kanyarodik és egy megy tovább egyenesen. Na, ez az a  kereszteződés, ahol az eset kezdődött.

Itt 4 típusú vezetővel szoktam találkozni:

1.fogalma sincs hol van, nem ismeri a környéket, rájön, hogy egyenesen akar tovább menni, de elcseszte a sávot,

2.pontosan tudja, hogy előzi a sorban állókat, a kanyarodóban halad, de indexet kiteszi és valaki majd csak beengedi,

3.pont leszarja, hogy a szabályosan haladók 3-4 lámpaváltást,várnak, hogy átmehessenek, de neki sokkal fontosabb a dolga, tehát előrevágtat, félig rááll a zebrára, esetleg az orrát is bedugja, hogy mindenképp be tudjon menni+ te úgyis ráérsz,

4. beáll a balra kanyarodó sávba, majd ha az egyenesen haladóké zöldre vált:
a. megpróbál legyorsulni és bevágni eléd...majd valszeg magömlése lesz, hogy milyen fasza gyerek
b. elindul a piros jelzés ellenére, párhuzamosan halad és indexel, hogy engedd be.

Na ezt az utolsó két típust nem szoktam beengedni! Most majd jól megmondjátok, hogy bunkó vagyok, de én már ragadtam be ebbe a kereszteződésbe úgy, hogy 4. autóként indultam, de 3-an jöttek szabálytalanul és mivel őket beengedték elől, én maradtam cikiben.

Repülő Majom egy barátjával sétálgatott, amikor fura apróságon akadt meg a szemük. Egy BMW szlovák rendszámmal manapság már nem számít különlegességnek, ámde a szélvédő mögött lévő rendőrös zászlócska felettébb figyelemreméltó. Vajon a tulajdonos tényleg rendőr, vagy csak ezzel akarja elriasztani a parkolóőröket és gépkocsifeltörő szakmunkásokat?

Ezt a 2 képet most szombaton csináltam a MOM Park közelében az egyik mellékutcában.

Sztori nincs hozzá, senki ne várjon Háború és béke volumenű disszertációt a végén levonva a morális következtetéseket, pusztán egy kis csemegével szolgálok, amihez esetleg hozzá lehetne még fűzni, hogy made in hungarian ndk. De nem teszem. Nézzétek a képet, és ámuljatok.

Gáborhoz hasonló halálközeli élménye bárkinek lehet egy magyarországi autópályán, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy a közlekedők egy része még mindig úgy hiszi, halhatatlan testet kapott és terminátor módjára közlekedik.

Január 27-én, kedden reggel 9 körül mentem az M3-on, és már csak néhány kilóméterre lehettem uticélomtól, Bagtól, ahova azért megyek, hogy hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozzak, amikoris a következő hajmeresztő dolog történt meg velem.

A jobb oldali sávban haladtam 130-cal, amikor előttem kamionsor tűnt fel. Tükörbe néztem, láttam hogy kb. 200 méterre valaki robog mint az őrült az előző sávban. Indexeltem, lejjebb vettem a gázt, gondoltam, hagyom, hadd előzzön meg, és utána kerülöm ki a kamionokat. De hősünk  - érthetetlen módon, vagy csak mert látta, hogy indexelek - csak nem jött. Mivel kissebb emelkedő következett, és nem szerettem volna 80-ra lelassulni a kamionok mögött, kimentem az előző sávba. Megyek, előzgetem 130-al a kamionokat, fehér  - nem tudom milyen autó - utolér, tol le, villog, indexel, 5 cm-re a kocsim mögött, mindezt teszi 130-nál.

Gyula közlekedési játszópajtása vagy igen türelmetlen, vagy nyomott pár energiaitalt, mielőtt autóba ült volna, mert nem volt képes egy trolimegállásnyi időt sem várni, ha hősünk nem dudál rá, akkor lezúzta volna a villanybuszt, levélírónkat és saját autóját is.

Ez az a helyzet, amelyet a KRESZ nem szabályoz, az autósiskolák nem gyakoroltatják, mivel itt csak egy csekély észre, mi több, önuralomra lett volna szükség. A jogosítvány osztogatók sajnos feltételezik, hogy ez egy felnőtt emberben megtalálható.

A mellékelt képregény elképzelhetővé teszi ezt a kis történetet. Kocsival kora este hazaértem, szokás szerint fordulni készültem a parkolóba, balra. Szemben jött a troli, azt nem bántjuk, majd szépen el is megy, és a mögötte igyekvők is. Ilyenkor tulajdonképpen csak a mögöttem várakozó van igazságtalan helyzetben, de ez van, a kedvéért mégsem mehetek még egy kört. (Szoktak rámdudálni, mintha azt várnák, hogy törjem már át végre a másik sávban állók kordonját.)

Attila alábbi sztorija kellőképpen árulkodik a közlekedési morál egyik alapvető problémájáról, ami erősen kötődik ahhoz a tényhez, hogy ki milyen ember és mennyire drága az élete, ebből kifolyólag pedig hogyan befolyásolja a többi közlekedő biztonságérzetét.

Egy sajnos nem ritka történetet szeretnék megosztani veletek, mely az elmúlt hétvégén esett meg velem a kies Komárom városában, bemutatandó, hogy a példaként rendszeresen felhozott német urak/hölgyek milyen úriember módra tudnak viselkedni, ha kiszabadulnak a "gyarmatra".

Ugyanakkor az előítéletet az is erősítheti, hogy kint dolgozó honfitársaink előszeretettel vagiznak nyugati rendszámú verdákkal. Ezek külön megérnek egy misét... Történt az eset délután egy óra körül, kellemes kirándulóidőben. Az 1. sz. főút Tatabánya felől bevezető szakaszán a szintén 1. sz, Budapest-Győr vasútvonal kereszteződésében szokás szerint a sorompó leengedve, tilos jelzés villog. Nagy forgalom nincs, mégis egy-kettőre focicsapatra való autós összegyűlik a vasúti pálya mindkét oldalán. Elhalad a vonat, a sorompó megindul felfelé.

Az egyik kedvenc élethelyzetem az, amikor valaki hülye, de rátesz egy lapáttal és még neki áll feljebb, mert nehogymá' elismerje, hogy netán ő volt a fasz. Márkot egy ilyen mókus túrta le majdnem az aszfaltról és persze elkövette azt a hibát, hogy rendeltetésszerűen használta a kürtöt.

2008 decemberében a párommal autóztunk Kazincbarcika felé a 26-os számü főüton. Utolértünk egy mini karavánt ami egy teherautóból illetve egy Opelből állt. A teherautó kb 70-80 km/h -as sebességgel hasította előttünk az utat.

Mivel szemben jöttek ezért türelmesen várakoztam addig amíg megszűnik az autók utánpótlása. Miután láttam, hogy a szembejövő sávban lassan szabad lesz az út ezért elkezdtem balra indexelni jelezvén, hogy én itt előzni szándékoznék. Miután elment az utolsó autó is és láttam, hogy az előttem lévő gépjármű sem akar előzni, ezért megkezdtem a jól megszokott manővert, növeltem a sebességemet illetve lassan áthúzódtam a bal sávba.

Igaza van BGyRacernek, a rendőrök rendszerint negatív színezetű történetekben tűnnek fel itt a blogon, de más témákban is ritka a pozitív történet, hisz azt mindenki normálisnak tekinti és csak kevesen ragadják maguk elég a billentyűzetüket. No de levélírónk is a ritka kivételek közé tartozik és remek példát mutatott arra, hogy a rendőr is ember, akinek humorérzéke is van. Már amelyiknek persze, neki és nyolc barátjának mindenesetre mázlija volt. De nehogy azt higgyétek, hogy ezután nem is lesz rendőrcseszegetős poszt, élelmes olvasóink már abba a mappába is küldik ám az anyagokat!

Annyi "hülyeköcsögrendőr"-ös poszt, illetve komment merül föl időről időre a blogon, hogy gondoltam énbizony megírom nektek az én (egyik) történetemet, ami szerintem épp az ellenkezőjére bizonyíték.

Nyár végén történt, hogy lévén minden barátom még itthon van szabadon, elhatároztuk, hogy szokásunkhoz híven elmegyünk az erdőbe  szalonnát sütni, sörözni (sofőrök kivételt képeznek ezalól a pont alól), dumálgatni. Ez annyira jól sikerült, hogy a tűz körül tizenakárhány ember gyűlt össze melyből 9en jöttünk messzebbről, a többiek az erdő melletti lakótelepen laktak. A mulatság végeztével, hajnalban jó hangulatban jöttünk ki az erdőből és elkezdtük szervezni, hogy hogyan megyünk haza.

2 autós volt a társaságban, az egyikőjük én, a másik a cimborám. Jómagam az erdő bejáratával szemben parkoltam le, ahová szoktam, de a barátom nem rutinos, nem ismerte a helyet, így a bejárattól számítva olyan 100m-re a lakótelep parkolójában hagyta az autóját. Fiatalok vagyunk és bolondok, hát kitaláltuk, hogy addig elviszem a kilnec embert a saját autómmal, hisz simán beférünk a Szedán Asztrába. 2 barátom természetesen a csomagtartót választotta (69-es pózban, mert milyen vicces:)), 7en pedig betuszkoltuk magunkat az utastérbe.

Hülye suzukis, már megint. Folyton beleakadok ebbe az állatfajba, hogy színváltós legyen tőlük a fejem. Aztán meg azoktól, akik az ilyenek miatt általánosítanak. Ubulnak is egy agyatlan idióta jutott ki nemrég, akinek némi nézeteltérés után épp előtte tartotta a napi rendes fékpróbáját.

December 27-én szereztünk tapasztalatot arról, mekkora idiótáknak is engedélyezik az autóvezetést, holott inkább csak kecskét, birkát kellene vezetniük, avagy kár, hogy bezárták Lipótmezőt.

Párommal a budaörsi Auchanból tartottunk Diósd felé Törökbálint Depo-n keresztül, amikor is elhagyva a lakott terület határát, balról kikanyarodott elénk egy piros Swift2-es. Nem az út közepére, ahová fel van festve, hová is kell kikanyarodni balról, hanem egyből a jobb oldali sávba.

Szerintem Márk okosan csinálta amit csinált, hülyeségre nincsen orvosság, hacsak nem vesszük annak a gumiszobát és a kényszerzubbonyt. Ha jön mögöttünk a sűrű ködben egy szuicid hajlamokkal megáldott kihaénnem típusú kisebbrendűségi komplexusos barom, jobb neki utat adni, rohanjon egyedül a vesztébe. Baj itt inkább akkor lenne, ha egyszer valaki hirtelen szemből jön. A szomorú az, hogy tényleg rengeteg ilyen idióta van, aki fel sem fogja, hogy életekkel játszik, nálunk sem ez az első ilyen eset.

Balassagyarmat irányából autóztam kicsiny családommal Budapest székesfőváros irányába a 22-es úton. Köd. Látótávolság kb. 50-60 m.Kényelmes 70-es tempóban autózom, előttem kb. 40-50 m távolságban kisteher. Ő a Pajzs! Ködben ha lehet mindig úgy autózok, hogy legyen előttem "golyófogó".

Tisztelem a bátor embereket, de én maradok gyáva nyúl és veszélyes helyzetekben inkább fedezékbe húzodok. Mögöttem az úton a többi megfontolt kolléga halad hozzám hasonlóan. Idilli családias vasárnap délutáni hangulat, nyúlós köd. Ekkor a visszapillantóban meglátom ŐT. Szívem boldogan repesve megremeg: az Utak Királya!

Többek között a Péter által vázolt szituáció és az állandó dugók miatt a budai Fő utcát ha egy mód van rá, kerülöm. Levélírónk érdekes dologra világított rá: mennyire közhasznú szolgáltatást nyúlt egy taxis. Mert ha elfogy a buszsáv, a jellemző kormos füstfelhő ellenére is szívesebben engedünk magunk elé buszt, mint taxit. Ennek meg is van az eredménye, tolakodnak, villognak, anyáznak, ijesztgetnek, mert nekik bizony sürgős dolguk van.

A következő rövid posztban egy számomra érthetetlen jelenségre hívnám fel a figyelmet.

Gyakran járok a Fő utcában ahol mint ismeretes a jobb oldali sáv a Francia intézet magasságában buszsávvá változik. Az autósok mintegy 10 százalékát ez nem igazán érdekli ( ezzel már rengeteg írás foglalkozott) a többiek viszont próbálnak besorolni a reggel 8-tól este 8-ig tömött bal oldali sávba.

Szerintem ez nagyon tisztességes, mert nincs kamera, rendőrök csak elvétve büntetnek, és a Clark Ádám térig vezető mintegy 300 méteres út pedig legalább 10 percig tart a dugóban araszolva. Szóval ezek az autósok tudva, hogy büntetlenül egy csomó időt spórolhatnának, mégis beállnak a sorba.