autózz!

Ismét pozitív példáról kell beszámolnunk nektek, úgyhogy aki szereti a vért és szeret bosszankodni, annak most nem elégítjük ki kárörvendő hajlamait, viszont lehet örömködni, hogy a rend őrei akcióba léptek. Ferenc szemtanúja volt mindennek.

Tegnap hajnali 4 órakor megesett sztorimat szeretném megosztani veletek. Munkába indultam az autómmal, Győrben lámpás kereszteződéstől 50 méterre járok, zöld jelzés, lendületből  balra fordulok ki a Munkácsy utcából a Szt. Isván útra.

A Szt. István úton - kiforduláskor tőlem balról  -érkező nagy fekete BMW-s - nyilván nem gondolta ,hogy a neki ekkor pirosat jelző lámpa esetlegesen megállást is jelent, de azért sikerült lelassítania, így nem ütköztünk össze. Végrehajtván a kifordulást a visszapillantóban figyeltem hogy autóstársam a piros jelzést még mindig magasról lesz..va, - mivel ilyen korán volt, senki sem fordult ki utánam - áthajt, majd a következő piroson át is nagy lendülettel tovább halad.

Már amiatt is szimpatikussá tette magát számomra Troppauer Hümér, hogy szereti a jazz-t. Nem a Hondát, hanem a zenét. Aztán majdnem eggyel kevesebb lett a stílusos emberek száma, amikor az történt, amit le is írt nektek alant.

’09.01.12. M0 (Balatontól M5 felé tartó szakasz – 80km/h) kb. 11.30. A hétfői szmog riadóra való tekintettel M0-n kerülöm Budapestet nagy ívben. Előttem kamionsor, tempó 80km/h (megengedett). Jó mazsolaként, ráérősen követem őket kellemes jazz muzsikát hallgatva.

Belső sor torlódik, de dinamikusabban halad minálunk. Sort felvezeti egy Punto, a maga kb 90es tempójával. Kettővel mögötte Volvo XC90, amögött még sokan. Volvo tulajdonos hazánkfia megalázónak érezvén hosszan haladni egy ilyen helyzetben, az előttem haladó kamiont alulról a leállósávon előzi hirtelen, majd (mi sem természetesebb) a belső sávba visszavágva állóra fékezi a terepjáróját, ezzel büntetve nem csak az általa frissen meggyűlölt puntóst, hanem életveszélybe sodorva ezzel az összes többi mögötte jövőt.

Időről-időre feltűnnek mazochista hajlamokkal rendelkező - amint látni fogjátok, homoerotikus motívumokat is felvonultató -, bűnbánó, esetleg e kettőt egyszerre alkalmazó levélírók. Egy baromállat (ő nevezte így magát, nem ám mi őt) is hozzánk fordult lelki fájdalmával, miután valószínűleg éjszakákon át forgolódott az ágyában álmatlanul.

Ezúton szeretném megköszönni egy autóstársamnak hogy ma délután Schumacher reflexeit megszégyenítő módon mentette meg a kutyaszar színű focusom a kiskörúton. Nem volt nagy forgalom, zöldautót beengedem külsőbe, akar megállni, kerülném balról, és csak a gumicsikorgás jelezte hogy a fényszóró ami a külső tükrömben van nem a legközelebbi hozzám a belső sávban.

És még a beküldött képen is vezetés közben nyomkodja a telefont...

Kifogáskeresés felesleges - figyelmetlen baromállat voltam, f*szkorbácsot érdemlek, akkor talán kinézek legközelebb a B oszlop mögül ha már sapkában vezetek. Elnézést. És köszönöm.

Őszintén szólva most jobban érezném magam ha a következő lámpánál legalább leköpött volna...

Barna és barátnője azt próbálták amit levélíróink többsége, autóval közlekedni. Sikerült magukat szembe találni egy egybites tuskóval, aki nem volt hajlandó fél autóhosszt visszatolatni, csak mert neki volt elsőbbsége.

Hónapok óta most találkoztam először egy vérparaszttal, hogy végre megírhassam. Mindjárt az elején leszögezem, hogy valójában neki volt elsőbbsége, egyszerűen csak hiányzik a kollégából valami, amit úriemberek szoktak művelni, és udvariasságnak hívják.

A sztori igen röviden: barátnőm tipikus kicsi, városi, női autójával hajtunk egy szűk utcában, a mi sávunkat parkoló autók foglalják kb. 20-25 méter hosszan, szemből senki, ezért nagy lendülettel kivágunk, hogy gyorsan átérjünk a kritikus szakaszon. A közepetáján feltűnik valaki szemből, még nagyobb gáz, hogy átérjünk (itt a teljes igazság kedvéért hozzá kell tegyem, hogy volt egy szűk autónyi hely, ahova lehúzódhattunk volna, de nők és parkolás…hm).

Ezen a zord téli délutánon mi más is melengethetné át a szívünket jobban, mint egy pozitív kicsengésű autós történet. Pontosabban parkolás, de többet nem árulok el. Olvassátok Lionking röpke kis sztoriját!

Tegnap kb 2 óra körül arra lettem figyelmes a Szentendrei úti Auchan parkolójában, hogy 2-3 közterületfelügyelet feliratú kabátos molesztál egy parkoló autóst, fényképeztek és mindenféle kérdésekkel zaklatták szegényt, az össz bűne "mindössze" csak annyi volt a városi terepjáró autó kategóriában nyomorgó rokkantnak, hogy a számára kijelölt parkolóhelyen állt meg.

A történet így szép és kerek lenne, de a valósághoz hozzá tartozik, hogy az autósnak NEM volt rokkantigazolványa, a közterületesek pedig - végre !!! - képesek voltak a sarkukra állni, és nem olyanokat vegzálni, akiket nem feltétlen kell...

Még több ilyen akciót, és akkor talán egyre kevesebb pofátlan autós akar a rokkantak számára fenntartott parkolóhelyeken álldogálni.

Zoli még odáig se tud eljutni, hogy egyezményes nemzetközi kézjeleket mutogassanak neki a forgalomban, vagy ajtókat csapkodjanak az autója oldalának parkolás közben, mert a kereskedésben amit választott, nem nagyon akartak neki autót eladni. Vagyis inkább nagyon nem. Ollóit csattogtató páncélos bloggerkollégám intelmeit olvasva viszont lehet, hogy levélírónk végül jobban is járt.

Egy ideje már én is olvasgatom a blogotokat, nagyon jó. Nem hittem volna, hogy én is fogok nektek írni, pedig még nincs is autóm, de egy számomra nagyon idegesítő eset történt meg velem. Lehet ez az én balszerencsém?

22 éves vagyok, és első használt gépjármű megvásárlása előtt állok. Már egy ideje nézelődök a neten, és találtam egy szimpatikus VW Golf gépjárművet az AAAAutó listájában, keveset futott, viszonylag egész korrekt felszereltség, elviselhető ár. Péntek délután felhívom az oldalukon megadott telefonszámot, ahol jelentkezik egy úr. Kedves, ad felvilágosítást, az autó igen a fóti telephelyen megtekinthető, elkéri a nevem és a telefonszámom, beszélgetünk kicsit. Mondom neki, hogy rakják félre (szombaton) másnap megtekintem.

Erre lelkes, kapcsolja nekem a fóti managert, mert sokan szoktak lenni hétvégén és így gyorsabb ügyintézésben vagy miben részesülhetek. Jelentkezik egy nő, általános kérdések, válaszolgatok, kérdezek, megbeszélem vele is a szombatot, igen megyek. A hölgy megkérdezi azt is, hogy ha esetleg nem tetszik az az autó, akkor hajlandó vagyok e, másikat venni, nézni... Mire azt válaszolom, hogy igen hasonló árkategóriában. Szóval szó, szót követ, elköszönünk, holnap várnak, hogy megnézzem az autót, megjegyzem idáig két emberrel beszéltem tőlük.

Tegnap már ugyan ejtettünk szót a szmogriadóról autós szemszögből nézve. Mivel nagyon aktuális témáról van szó ami ráadásul az újdonság erejével hat a magyar autósokra, sokan ki is fejtettétek a véleményeteket. Olvasói levelek is érkeztek a témában, amelyek közül Donor írta az egyiket. Legyen ő a pozitív példa, így kellene mindenkinek hozzáállnia, ha jár érte büntetés, ha nem.

Kivételesen nem más autóst hülyeségét, a rendszert, vagy minden kátyú védőszentjét Demszky Gábort szeretném szidni, hanem saját magunkat, autósokat.

Mint sokunkat, engem is megérintett a szmogriadó téma és kapásból a kifogásokat kerestem, miért is kell nekem kocsival jönni dolgozni. Pedig Isten látja lelkemet, én lehetőségeimhez mérten hajlandó vagyok áldozatot hozni a környezet és a közösség érdekében teljesen önkéntes alapon is.

Amikor bejelentették a gázhelyzetet, elsők között csavartam le a termosztátot a legalacsonyabb állásba és vettem fel a vastag pulcsit. Lakásomban mindenhol a legjobb minőségű energiatakarékos égők vannak, kizárólag A vagy A+++ energia osztályú háztartási gépet veszek, két szappanozás között a zuhanyt is elzárom, elektromos autó vásárlását tervezem és még számos hasonló költségeket és kényelmet nem kímélő hülyeségem van.

A tötymörgőkön lehet bosszankodni, némán tűrni és haladni a tempójukban, vagy egyszerűen kielőzni őket, minden bonyodalom nélkül. Ez utóbbit próbálta Diána is kivitelezni, de egy kisebbrendűségi komplexussal küzdő egyén úgy gondolta, legyen egy életre szóló - vagy inkább egy életet lezáró - élmény, hogy őt bizony nem lehet így " megalázni".

Szeretném megosztani Veletek a ma reggeli - még friss, ropogós - igen bosszantó élményemet. Igen hasznos lenne, ha ki is tennétek, mert ugyan szinte (sajnos) mindennapos eset, azért még mindig figyelemre méltó.

Történt, hogy egy picit megcsúszva indultam otthonról munkába. Nem volt annyira vészes, mert mindig jóval korábban indulok, mint szükséges, szeretek első lenni az irodában, aklimatizálódni... De nem is ez a lényeg. A minimális késés miatt kicsit tempósabban szerettem volna haladni. Amint kiértem a faluból - hosszú, egyenes szakasz a városig - szerettem volna behozni a csúszást, de azt tapasztaltam, hogy mindössze 60 km/h-ás sebességgel cammogunk, mindenki szorosan egymás "seggében". Szembeforgalom nem nagyon volt, ezért az első adandó alkalommal előzni kezdtem, magamban még morfondíroztam is, hogy miért nem haladunk? Kb. 3 autót előztem meg - még a 90-et sem léptem túl! - amikor szemből érkezni látszott egy pár fényszóró.

Kivételesen nem beküldött levelet kaptok ezúttal, mert képbe került egy nagyon aktuális téma. Ugyanis mai napon először, délelőtt 11 órától elrendelték a korlátozásokkal járó szmogriadót Budapesten, mivel igen szar a levegő, beszorult a mocsok, száll a por.

további részletek: idokep.hu

A legnagyobb visszhangja annak van persze, ami a legtöbb embert érinti közvetlenül, ez pedig az autóforgalom korlátozása. Amíg a riasztást vissza nem vonja a főváros, addig páros napokon csak a páros számra, páratlan napokon (ahogy ma is) pedig csak a páratlan számra végződő rendszámú autók közlekedhetlek, kivételek persze vannak.

Felelősségteljes szülők nevelik az új nemzedéket, megnyugtató ez a jövőre nézve. Tamás az óvodában próbálta egy reggel lepasszolni növésben lévő utódját, amikor beleboltott egy agybajnokkal, aki a gyerekek füle hallatára szórta a szebbnél is szebb szitkokat.

Nálunk divat (vagy kötelező, nem tudom), hogy a meggondolatlan szex eredményét oviba hordó népek nem a parkolóba állnak be, hanem közvetlenül a bejárat 3-4 méteres körzetében parkolnak. Még ha mozgássérült ovi lenne, érteném, de sem a csemete, sem a szülők nem mozgássérültek, maximum szellemileg. De ma ki akartak nyírni.

Érkeztem az ovihoz, jobbról és balról is egy-egy autó az út szélén, barátunk, akiről szó lesz, ráadásul egy kapubejáratban. A gyereke meg annak az anyja éppen kiszállt az autóból, kissé behúzódtak az autó mögé, hogy el tudjak menni. Szemkontaktus volt, láttam, hogy lát engem.

Beálltam a parkolóba, és amikor kiszálltam, a kedves apuka elkezdett 140 decibel környékén foglalkozni az édesanyámmal közös szexuális életünkkel, azzal az indoklással, hogy akár el is üthettem volna a gyerekét.

A múltkori találkozó után már másnap elkezdtétek mondogatni, hogy sürgősen ismételni kéne, mert hajnali háromkor is csak azért oszlottuk fel, hogy mégse az éjfélkor záró hely személyzete rúgjon ki minket. Minekutána már sikerült mindenkinek kihevernie az akkor szerzett fáradalmakat, aki meg nem volt ott, annak is, ezért egy hirtelen bedobott ötlettől (Macibb jóvoltából) vezérelve minden különösebb előzmény nélkül ismét beülünk egy kis málnaszörp iszogatásra, meg persze beszélgetésre.

Hely: Stonehenge Pub, Bp. IX. ker., Könyves Kálmán krt. és Mester utca sarok
(Lurdy Ház emelet, az éttermeken is túl leghátul eldugva)

Időpont: 2009. január 10. (szombat), 19 órától
amíg ki nem dobnak

Mit lehet tenni abban az esetben, ha a parkolóban, a kocsinkhoz érve azt tapasztaljuk, hogy egy másik autó miatt lehetetlen kivitelezni a kiállási manővert? Mivel nem tudhatjuk, mikor ér vissza a tulaj a legtöbben valószínűleg várakozunk. Először türelmesen, aztán idegesen és végül vérszemet kapva rendőrért kiáltunk. Atomarc is így tett, de azért ez nem ennyire egyszerű, hiszen időt és nem kevés agysejtet veszítünk közben. Vajon érdemes feljelentést tenni? És ha igen, milyen alapon? Ti mit tennétek hasonló helyzetben?

A két ünnep között egy kora délutáni órában elindultam 2 éves lányomért és a nagymamáért akik az Állatkerti Játszóházban ütötték agyon az időt, amely a Fővárosi Nagycirkusz mellett, az Széchenyi Fürdővel szemben található.

Velem volt 9. hónapos terhes feleségem is. Szerencsésen találtunk egy üres helyet a fürdő előtt, ahová beálltam a családi kombival. Feleségemmel beugrottunk a gyerekért és a nagyiért, összesen kb. 10 perc múlva újra az autónál voltunk. A kicsi eléggé nyűgös volt (érthető, hiszen álmos is volt és senki sem szereti, ha megszakítják kedvenc időtöltését), valamint feleségemre is ráfért már egy kis pihenés, ezért szerettem volna gyorsan elindulni, ami fizikailag lehetetlenné vált, egy közvetlen az autónk előtt vészvillogóval leállított ezüst Focus-tól, amely a miénken kívül egy másik autót is teljesen elzárt a kijutástól. Nem estem kétségbe, gondoltam, biztosan beugrott valamelyik árus-bódéba, amelyek nagy számban találhatók a környéken. Udvariasan megkérdeztem a közeli árusokat, nem tudják-e kié az autó, de mindenhol nemleges választ kaptam. Sebaj, várjunk pár percet, majdcsak előkerül a tulaj.