autózz!

Át tudom érezni Viktória problémáját, mert nap mint nap ugyanazon az útvonalon járok én is, mert nem szeretek az Üllői úton tötymörögni a dugóban. Erre eddig jó alternatíva volt a Derkovits Gyula utca - Kőbánya-Kispest - Vak Bottyán utca útvonal, a BKV végállomás porig rombolása után nem sokkal lezárták az átmenő utakat is, az autós meg menjen amerre tud. A városból kifelé még csak-csak át lehet vergődni különösebb kerülő nélkül, de a másik irány már jóval macerásabb. Beszúrtam két térképet is a lenti levélbe pirossal megjelölve rajta a korábbi, azóta lezárt útvonalakat, zölddel meg azt, ami most van helyette. Ha tudsz jobbat, el ne titkold!

Imádom a blogot! Jó hogy van :-) Most nekem is van egy sztorim, hátha valakinek még ötlete is volna, hogyan lehet kerülni!

Amióta átépítik a Köki környékét, minden héten valami újdonság, lehet csodálkozni: melyik rész van lezárva, hová kerül egy macisajt tábla, mégiscsak a busz menjen előbb... Hová tesznek egymástól 10 méterre gyalogátkelőt, semmittevő láthatósági mellényessel együtt, hogy szerencsétlen autós tuti 5 perc alatt tegyen meg 70 métert... (azok is megértek volna egy külön postot)

Most meg... kb egy hete, szokásos módon a reggeli munkába menet, a Derkovits Gyula - Vak Bottyán útvonalról a buszállomás közelében kanyarodunk jobbra a főútra, majd balra a felüljáró alatti útra be a buszok felé, látom az anyósülésről bambulva, mintha eme noname út és a Ferihegyi útra felhajtó mentén volna egy vadiúj behajtani tilos tábla, amit épp elhagytunk... Nem értjük, biztos reggel van még...

No másnap már emberek is álltak ott, terelik vissza a jó népet. Tényleg ott a tábla. Sokk. Jó nagy.

Sok szerencsés ember élvezhette az ünnepek alatt a téli sportok örömeit. Szabi is közéjük tartozik, de a kikapcsolódás nem indult zökkenő mentesen és nem az osztrákok vendégszeretetével volt probléma...

Ünnepek után rögtön 28-án autóba ültünk, hogy sógorék egyik közeli terepén teszteljük le a friss havat.

Nem számoltunk vele, hogy egy semmeringi síverseny miatt sokakat Mönichkirchen felé irányítanak. Így mikor jó későn odaértünk (feleségem ügyelt az éjszaka, így viszonylag későn tudtunk indulni), már teli volt a pálya összes parkolója (a pálya is, meg a pénztárak előtti sor is). Praktikus megfontolásból a parkoló pályához legközelebbi részén álltam meg, amíg kipakoljuk a cuccokat. Mikor épp indultam volna, hogy keressek egy parkolóhelyet a faluban észrevettem, hogy mellettünk parkol egy helyre kis magyar Qashqai, s még a tulajok is ott álldogálnak mellette.

Az év végi biztosító váltás ma már kényelmesen, otthonról megoldható, de akadnak buktatók is. Hogy hova érdemes átkötni, abban segítségünkre lehetnek az alkusz cégek. András gyanútlan ügyfélként, a korábbi biztosítójánál maradt, mert ez tűnt a kedvezőbbnek.

Tavaly év végén sok autóstársamhoz hasonlóan mi is felkerestük az egyik neten bejelentkező biztosítási alkusz céget, és a kérdőívet kitöltve azt az ajánlatot kaptuk, hogy felbontva a biztosítónál kötött szerződésünket, ugyanannál a cégnél kössük újra.

Így - kabaré - új ügyfélnek számítva 19.800 forintos éves biztosítási díjra tettek ajánlatot, az eddigi 25.920 helyett. Megérkezvén ez év elején a már a biztosító által küldött ajánlat, meglepetésünkre azon 24.120 forint szerepelt. Érdeklődve az alkusznál az a biztosítóhoz, a biztosítónál, az pedig az alkuszhoz irányít minket. Szóval a kör bezárult.

Ennyi a történet, a megoldást azért még várjuk. Csak hát idő, telefon. Mégha a legkisebb összeg is lesz elfogadva, lassan elolvad az anyagi előny. Panaszommal nem lehetek egyedül, mert az előttem lévő 3 ügyfél hasonló ügyben járt az ügyintézőnél, és Őket is az alkusz céghez utasították.

Mikor egy utcasarokra érünk előfordulhat, hogy elsőbbséget kell adnunk a nekünk jobbról érkezőknek. Ezt már sokszor kiveséztük. Annefors Vika azonban még el sem ért a sarokig, máris szűkös helyzetbe került és miután kiidegeskedte magát, azon gondolkodott, vajon milyen szabály utal arra, hogy a saroktól hány méterre kell megállni, hogy mindenki elégedett legyen. Kicsit több tolerancia mindenkire ráéfre...

Mai eset, még mindig kapkodom a levegőt. Budapest, II. kerület, Medve és Vitéz utca kereszteződése.

Én a Duna irányából haladok a Vitéz utcán, elhagyva a Gyorskocsit, és kb 30 méterre vagyok a Medve sarkától, amikor egy baromarc a Medvéből balra kanyarodik, az én irányomba – de ez nem lenne baj – viszont semmit nem tesz  meg, hogy elférjünk a rohadtul keskeny, bár kétirányú, plusz 1 oldalon parkolós utcában. Sőt, amikor szokásosan mosolyogva kérdő mozdulattal jelzem, hogy most  akkor mi lesz, ki merre, jön, megáll előttem 1 mm-rel, és kiugat az ablakon, hogy „jobbkézszabály!

Most csak az kezdjen olvasni, aki nagyon ráér, mert nem egy pár soros levélkével álltok szemben ma délután, egy heti hideg élelem előkészítése javasolt. Nagyzee egy múltkori posztból merített ihletet és írta meg egy ezredfurduló környékén megejtett műszaki vizsgájának emlékezetes mozzanatait.

A dolog úgy kezdődött, hogy másfél évvel ezelőtt megvettem életem második gépkocsiját. Jónevű japán típus 15 éves darabját, amelyen sajna már meglátszott akkor is az idő vasfoga, de motorikusan meg úgy összességében megérte az árát. Ráköltöttem rendszeresen a megfelelő összegeket, így még mindig működik. De egyszer csak lassacskán kezdett feltűnni előttem a műszaki vizsga rémképe. Ugyanis szeptember 4-én lejárt a kocsin a műszaki, így már jóelőre elkezdtem felkészíteni őt és magamat a nagy eseményre...

1. fejezet: Az elővizsga
Mivel Autóklub tag vagyok, ezért jónak láttam elvégeztetni velük a műszaki állapot felmérést, úgynevezett ELŐVIZSGA formájában. Ez az akció nem kerül túl sokba, így megtettem. Eredményként közölték, amit én is tudtam: karosszériajavítás szükséges, fékjavítás, törött tükör cseréje, sötétítő fólia leszedése.( a készült jegyzőkönyv is!) Ennyi volt, amit kifogásoltak, így szépen elterveztem a teendőket.

Úgy tűnik a parkolók és az ML Mercik különleges kapcsolatban állnak egymással. Korábban mindjárt két példány foglalta el a mozgáskorlátozottaknak fenntartott helyeket egymás mellett. Ezúttal pedig Zapika baja gyűlt meg egy száguldozó jóemberrel, aki persze nem szeppent meg, mikor kérdőre vonták.

A szeretet ünnepe előtt egy nappal, december 23-án történt az eset. Már majdnem mindenki szereti egymást.

A győri Interspar parkolóban természetesen rengeteg autó, nem kevesebb karácsonyi bevásárlást intéző emberrel. Én is eme lázban égve tettem ezt párommal. Már tele volt a bevásárló kocsi, a parkolóban tarottunk az autónk felé, mikor hallottam a hangot. Dízel volt, nem négy hengeres, sípolt a turbó, és nagyon pörgött a motor. Tudtam, valaki ezerrel jön. Hátra sem néztem, ahogy a párom sem, de mivel a hangból tudtuk, hogy ez bazi gyorsan jön, lemenekültünk az út szélére. Már amennyire ezt egy parkolóban ugye lehet. Én balra, a barátnőm jobbra. Ekkor az ordító motorhangból nagy fékezés lett, és megállt az autó a barátnőm mögött 15 centire!!!! Ennyin múlott, hogy el ne üsse. Jé, egy ezüst Mercedes ML volt.

Tamás egy versenyzésből lett baleset után próbálta menteni a menthetőt, de az önjelölt vezetőzseniknek köszönhetően nem állt meg egy ütközésnél a dolog. És hiába a jószándék, ha mindenki megy a saját feje után és csak kicsin múlik, hogy nem a másvilágon kötnek ki.

Rengeteg hülye van az autópályákon, főleg így karácsony táján. Lehet, hogy a sebészet előterében felállított karácsonyfára gyúrnak?

Ma 1 óra körül jöttem az új M0-on, az M3 felől. K b. 500 méterre előttem hatalmas porfelhő, már húzódtam is a leállósávba. A belső korláton egy totálkáros Golf parkolt, a középsőben egy pótos kamion. Ahogy kiderült, a pótos ment a középső sávban, előzött egy másik kamiont (ott három sávos a pálya), és a belsőben meg a középsőben két autó versenyzett. A barátunk nem vette észre a kamiont és megtalálta hátulról. A kamionon vezetője szerint jól érezhetően megindult előre a 40 tonnás cucc, akkorát kapott.

Amon egy igencsak érdekes problémára hívta fel a figyelmünket, amely az M3 bevezető szakaszán ismétlődik újra meg újra veszélyes helyzetet teremtve ezzel a szabályosan közlekedők számára.

Én a Csáktornya parkban lakom, az erkélyem éppen az M3 (le-) bevezetőjére néz, így van szerencsém látni, egyesek mit művelnek az autópálya-bevezető szakaszon, lehajtás címen. A mellékelt térképen pirossal jeleztem, hogy hogyan fordulnak le az M3-ról az egyes autóstársak, zölddel pedig azt, hogy hogyan is kéne ezt végrehajtani anélkül, hogy a többieket balesetveszélybe sodornák.

Nem egyszer előfordul, hogy a 80-nal közlekedőknek a rákospalotai felüljáróról lefelé tartva szinte megállásig kell fékezniük, mert egy-egy lusta közlekedő a pirossal jelzett vonalon szeretné elhagyni az autópályát, miközben persze vannak, akik éppen felhajtanának ugyanoda. Több olyan helyzetet láttam már, amikor nem sokon múlt, hogy beletolják a kedves autóst a korlátba! Az is előfodul, hogy - a közeli parkolóból - kamion vagy teherautó próbál meg felhajtani a pályára, aminek az akadálya az az autó, amelyik a felhajtón hajt le róla.

Többször volt már terítéken olyan autópályás sztori, amikor a levélíró szidta a belső sávban ragadókat, a rendőrök meg vagy nincsenek soha sehol, vagy simán nem érdekli őket az ilyesmi. Gbaba31 a másik véglelet tapasztalta meg, rajta kívül nem volt sehol senki, egy kicsit bent felejtette magát, persze, hogy megszívta.

Az alábbi szabálysértés, melyet 2009. jan. 1-jén követtem el, elismerem, hogy a szabályok értelmezése szerint valós és büntetendő, és mint ilyen, nem volt ellenvetésem az 5000 forintos csekk átvételekor sem. Mint állampolgár és magánszemély azonban jellemző módo sarc jellegűnek vélem, ahogy gyakran érzem ezt más jelegű elvonásokkal kapcsolatban Magyarországon, ez azonban messzire vezetne.

Tehát... 2009. jan. 1. déli 12 óra, M35-ös autópálya, távolban a leaállósávon egy gyanúsnak tűnő, rendőrségi Octáviának bizonyuló, traffipax készülékkel ellátott gépjármű sziluettje. A korrektséghez tartozik, időben lassítottam:-), arra viszont valóban nem emlékszem pontosan, hogy a leállósávon álló rendőrségi autó biztonságos kikerülése céljából a belső sávba húzódtam vagy - és ez valóban lényeges ez esetben - huzamosabb ideje a belső sávban autóztam-e (mindig kínosan ügyelek a jobbra tarts! szabály betartására, forgalmas pályán különösen), de tény, közel s távol egyes egyedül autóztunk az adott szakaszon.

Kb. 10 km múlva, a 4-es főút lehajtója előtt közúti ellenőrzés, félreállítanak, papírok, kötelező rendben, még azt is tudom igazolni szerződéssel, hogy az amúgy bérelt céges autót én vezethetem. Ezután meglepett a kérdés, miszerint az igazoltató rendőrök felé jelezték, hogy korábban tartósan a belső sávban haladtam (még egyszer szeretném kiemelni, közel s távol más gépjármű nem közlekedett az M35-ösön).

Bobojsza ugyan elsősorban arról érdeklődik, hogy ha összeakadunk valami idiótával, akinek a számára ismeretlen a KRESZ, miként érdemes reagálni, hogy felfogja, ő volt a hülye. Nem szeretnék szó nélkül elmenni a konkrét példa mellett sem, mert van némi igazság abban, hogy sokan semmibe veszik a lent emlegetett helyen az elsőbbségadási szabályokat. A Pöttyös utca és Napfény utca ugyanis elég széles és hiába van végigrakva a gyengébbek kedvéért egyenrangú útkereszteződést jelölő táblákkal, rendszeresek itt a balesetek. Tényleg ennyire nem egyértelmű ott a helyzet?

Az én sztorim nem olyan érdekfeszítő, csak arra lennék kíváncsi, hogy bizonyos szituációkra hogyan érdemes reagálni. Egy hete történt körülbelül, én mint szemtanú. József Attila lakótelep: elvileg a lakótelepen 30-as tábla van, de senki nem tartja be, most nem is ez a lényeg, hanem az egyenrangú kereszteződések.

Autó 1 jön, nem 30-cal, kereszteződésnél nem lassít, pedig jönnek neki jobbról, jobbról jövő (Autó 2) hiszi, majd elengedi, pedig nem. Autó 1 fékez, dudát nyom Autó 2-nek.

Erre Autó 2 megáll, kézifék, félig kiszáll és elordítja magát: Mégis mi a f*szt képzelsz te hülye b*zi?

Gondolom, Olds mobil valahol Észak-Buda környékén lakik, mert kicsit egyoldalúnak érzem a levelét, mintha úgy jellemezné a fővárost elkerülő körgyűrű elkészült részét, hogy annak van egy bejárata, meg egy kijárata a másik végén és az egész csak egy bazinagy fölösleges kerülő. A lenti példáknál azért szerintem jóval árnyaltabb a helyzet. Nem akarom sorolni az ellenérveket, tegyétek meg ti!

Most, hogy már 70 százalékosan megvan az M0-s autóút, vajon belegondoltunk-e abba, mire jó, kinek jó?

(forrás: Google Earth)

Nézzünk néhány példát:

1. Szentendrei lakos a Balatonra megy.

- első lehetősége, hogy átkel a Megyeri hídon és lekocog 74 km-t (!) az M7-es M0-s találkozásáig, majd ott felmegy az M7-esre.

Nem kis feladat újév napján résnyire kinyíló szemhéj mögül lesve bevezetőt írni az idei első posztunkhoz. A következő néhány órában talán elkezd mindenki ébredezni és kigyógyulni a tegnapi bulizás mellékhatásaiból, elhallgattak a tűzijátékok meg a papírdudák, csendesen hull a hó odakint. De különben is rohadt hideg van, úgyhogy valószínűleg te is ezért lógsz itt a blogon. Nem volt szívem a négylevelű lóherék, kéményseprők és kunkori farkú kismalacok napjára valami idegbeteg, bosszantó sztorit beszerkeszteni, ezért esett a választás József levelére. Tökéletes támadási felület feminista olvasóinknak, a többieknek meg egy jó poén.

Az az igazság, hogy még most is fáj a hasam a röhögéstől, olyat láttam. Attól gyönyörű, hogy megtörtént, és igen, láttam a két szememmel, nem csak mesélték.

Nem írok pontos helyszínt, de az sztori egy kis, parklóban esett meg. Bejárat-parkoló-kijárat. Egyszerű, középen egy parkoló automata, ideális helyen. Éppen kifelé jöttünk, amikor feltűnt, hogy egy szép nagy autó, egy dekoratív szőke csajjal a volán mögött, a kijáratnál lehúzódott a padkához és az ott lévő kb 1,50 cm-es fehér oszlophoz nyújtózkodik, kezében a parkolójeggyel és az oszlopon lévő, egyébként este, köztéri világitásként funkcionáló 5x5 cm-es lámpabúra előtt lengeti a vonalkódot.