autózz!

Volt már másnak is afférja állami autóval, akkor kocc is lett belőle. Svenje is egy ilyen fontos ember autójával került szemtől-szembe, azt meg oldja meg, ha kell két kerékre állva is, hogy elférjenek egymás mellett.

Őszintén szólva nem hittem volna, hogy fogok Nektek írni, mivel a rázósabb forgalmi szituk után is azért túlteszem magam a dolgon, és csak úgy nem ragadok emiatt billentyűzetet. De ma olyat láttam, ami miatt nagyon felment bennem a pumpa, és rögtön eszembe jutott, hogy ezt mégis megírom!

 

 

Ma 8 óra magasságában a Dózsa György úton jöttem be a városba, és a Hősök tere felől haladtam a Városligeti fasor felé. Már az elmúlt napokban is láttam, hogy a szembejövő oldalon 1 (vagy 2?) sávot lezártak, mert a középen lévő bokros sávon állítanak vmit. Egyszerű halandó ugye besorol a maradék sávba, és halad tovább. De mit csinál az állami autó? Átjön a mi sávunkba, szembejön a forgalommal nagy sebességgel, és közben kegyetlenül szirénázik. Nem tudom, mégis mi lett volna, ha valakivel frontálisan ütközik?! Leáll kék-sárgát kitölteni? Vagy még én kérjek elnézést, mert a saját oldalamon, szabályosan haladtam?

Hülye autósból van elég, Balu ezúttal egy olyat fogott ki, aki nemes egyszerűséggel fegyver általi halállal fenyegette meg, csak mert szeretett volna élni az elsőbbégével és átkelni a zebrán.

Ez már sokk, avagy csókoltatom Kondorosi urat és a rendőrség vezető beosztású embereit. Hiába a zéró tolerancia, hiába az elmúlt hónapok gyalogosgázolási esetei, a szabályok betartatására még mindig várni kell. Gyalogosként és autósként mindkét oldalt ismerem, így előre is köszönöm a majdani jókívánságokat az ide írogató autósoktól, akik legszívesebben minden gyalogost halálra gázolnának hozzáállással járnak az utakon, és jönnek ide kommentelni.

A történet a következő. A héten egyik este hazafelé tartottam a munkából BKV+gyalogos módszerrel. Mindig körültekintően szoktam lelépni a kijelölt gyalogátkelőhelyeken (a KRESZ gyalogosokra vonatkozó passzusait mindig betartom!), most is így történt. A jobbról jövő autós viszont úgy gondolta, hogy majd én megállok az út közepén, de amikor észrevette, hogy mégsem, akkor jó kis füstölős satufékkel azért sikerült még megállnia előttem. (nem 50km/h-val jött)

Lg Finnországban szerzett tapasztalatait osztja meg velünk alábbi levelében. Van jó és rossz tapasztalata is, de annyi bizonyos, hogy a jót érdemes lenne nálunk is alkalmazni.

Kilenc napot töltöttem Észak-Finnországban - a szaunákon és a Mikuláson túl megpróbáltam közlekedési (autós, buszos) szempontból is megfigyelni a legfontosabbakat. Már csak azért is, mert a blogot olvasva, sokan szoktak a finnekre hivatkozni, hogy ott minden mennyire szép és jó.

Hát, lássuk, olvassuk!
 
1. Az utak takarítása
Ez a november igencsak csapadékos volt Levi, Sirkka és Muonio környékén. Értsd: három óra alatt annyi hó esett, mind idehaza egy hét alatt. Ám akik azt hiszik, hogy a 79-es főúton (Rovaniemi-Muonio) a fekete aszfalton haladtak a járművek, nagyot tévednek. Negyedóránként ugyan megjelent egy-egy hókotró (lásd a képet), de sem előtte, sem mögötte nem változott az út minősége: azaz maradt havas, jeges, letaposott hótól síkos. Egy valami azonban mégiscsak szemet szúrt: kicsit megkapargatva a dolgokat a hóréteg és az aszfalt között murva fagyott bele az első hó és jégrétegbe. Ennek az a magyarázata, hogy az első hó leesésekor a finnek só helyett ilyen apró kavicsot szórtak az útra - igaz, a húszfokos hidegben ez szinte azonnal belefagyott a hóba. Nem vállalok azzal nagy kockázatot: ha Magyarországon ilyenek lennének a hóesés utáni főközlekedési utak, heveny anyázásban törne ki mindenki. Finnországban autó és a taxi is egyaránt 100 km/h-s sebességgel száguld ezen a korcsolyapályán.

Vic torio hiányolja az utakról a rendőrséget, azt a fajtát, ami hű a nevéhez és valóban rendet is tart. Vagy legalább van. Bár amióta sorozatosan lejjebb és lejjebb került mindenféle valós vagy valótlan ügyek miatt a rendőrség respektje, sokszor még a jelenlétük sem segít elkerülni a szabálytalankodásokat.

Gyakran olvasom a blogot, gondoltam ma én is kiírom a magamét... A három tétel ma reggeli három tapasztalat, mind3 súlyos KRESZ szabálysértés, ezen túl erős balesetveszély okozás mindenféle következmény nélkül... marad a dühöngés és a végén a kérdés: hol vannak a rendőrök??? ugyanis mind3 tétel olyan egyszerűen megelőzhető lenne (ha nem a balkánon élnénk és valakit érdekelne a közlekedési morál egy kicsit is...)

1.) reggeli bejövet az M0ról a Váci út felé. Aki ismeri az utat tudja, hogy van Káposztásmegyernél egy lámpa amely elég tréfásan van beállítva emiatt aki balra (kápmegyer felé) akar kanyarodni az van hogy 2-3 lámpát is kell hogy várjon... Erre az ügyes autósok mit csinálnak? elindulnak egyenesen a Váci út felé majd a szembejövő 2 sávon közlekedő autósok távolságát felmérve illetve az őket követő autósokat meglpeve záróvonalon dobnak egy 180 fokos kanyart. Nem mondom, szar az a lámpa beállítás, de ettől még nincs joga senkinek záróvonalon szembejövő autók előtt/között manőverezni. Ma az alatt amig én eljöttem a kereszteződésben (3 mp) 3 autó fordult vissza, egy nagy darab terepjáró merci és egy kis VW polo is, csak hogy ne tipizáljunk... Elég bevett szokás, a gond csak akkor van, ha valaki olyan is jár errefelé aki nem ismeri a helyi módit és nem számít rá hogy bevégnak elé szemből vagy dobnak egy visszafordulást előtte...

Annyira egyszerű lenne egy rendőrnek csak egy hétig odaállnia a kereszteződésbe, minden lámpaváltással gyűjthetne 100.000 Ft-ot. 1-2 hét alatt le lehetne erről szoktatni a népet...

A képet innen loptuk

2.) Szerencs utcai vasúti átjáró. Újpestről az M3 felé mentem, lecsukódott a sorompó pont előttem.

Richelieu jó szokását tartva újabb szösszenettel -vagyis mindjárt kettővel- ajándékozza meg a lelkes olvasókat és kommentelőket. A végkövetkeztetés pedig, hogy a legjobb ha a mező közepén közlekedünk gyalogosan, de ez manapság nem tűnik túlságosan reális elképzelésnek.

Das ist eine újabb kis szösszenet kis hazánk vezetési kultúrájáról, arról, hogy mindig van, akinek sürgősebb.

A tegnap esti és a ma reggeli órákban egy-egy érdekes és elgondolkodtató kalandba keveredtem, és hát igen, megint nem bírom magamban tartani.
 
Eset 1.
Egy viszonylag macerásabb, az irodában eltöltött nap után (harc tárgyalásokkal, riportokkal és szerződésekkel), amikor is egy határidős ajánlatot esztergáltunk össze szellemi társaimmal, elindultam vala haza felé, ami nem más mint Pest Megye csiszolatlan gyémántja, a Pilis Kapufája, a közcélú közmű-építések mekkája, Pomáz (köznépi nyelven: Pomi). Elképzelt útvonal (mint mindig): Árpád Fejedelem útja, Szentendrei avenue, majd 11-es fűút kivezető szakasza mit ein bisschen felül-, illetve aluljáró, M0 rácsatlakozás megfáradt bevásárlókkal fűszerezve, Szentendre előtt balra benzinkútnál (ahol egy igen élelmes lámpát bírtak allokálni a közleben felépített autókeresedelmi lánc központja okán), bekötőút Pomira.

Dániel nyugis hétvégéjét beárnyékolta egy BMW-s, akinek vasárnap este is fontos dolga akadt és nem volt ideje rá, míg levélírónk végrehajta szabályos bekanyarodási manőverét.

A hétvégén úgy döntöttünk párommal, hogy meglátogatjuk Kaposvárt, ott még úgy sem jártunk, és volt némi felhasználandó üdülési csekkünk.

A hétvége jól telt, feltöltődtünk, és sikerült leeresztenünk a heti feszültséget. Vasárnap délután aztán visszaindultunk a 7 éves 93-as Saabunkkal Pestre, mondanom sem kell, milyen rosszak voltak az utak, a látási körülmények, és a környéket sem ismertem nagyon jól, így a normálisnál lassabb tempóban haladtam. Mindenki türelmes, a viszonyoknak megfelelően közlekedett minden kis faluban, városban, ami a hazafelé úton útba esett. Jól éreztünk magunkat, szépen nyugodottan haladtunk hazafelé. Aztán este 8-kor beérünk pestre, M1-M7-es bevezető, itt is minden OKS. Közeledve hazafelé a II. kerületben már alig járt pár autó az úton. Aztán már tényleg csak pár percre az otthontól a főútról még be kellett kanyarodnom balra egy kis utcába. Ekkor látom a tükörben, hogy egy autó nagy sebességgel közeledik (én mentem kb. 50-el, ő mehetett vagy 80-al), ezért mint rendes, becsületes vezető, már jó előre kiraktam a indexet balra, hogy lássa mi a szándékom.

Alfa egyfajta összegzést készített nekünk, amelyben saját gondolatait fogalmazza meg az itt "elhangzott" kommentek alapján és végkövetkeztetése több kérdést is felvetett, de a legérdekesebb az, hogy a biztonságért feláldozható egy-egy szabálytalan akció.

Elöljáróban: Motoros (Ak) és autós jogsim is van, amikor csak tehetem vezetem valamelyiket (szeretek vezetni, mivel a családban több jogsis emberke is van, amikor csak tehetem átvállalom ezt a feladatot. Tegyük hozzá, boldogan szokták átengedni).

Ezek az írások röviden azt foglalnák össze, milyen gondolatok fogalmazódtak meg bennem a pár hónapnyi kommentolvasás után, amiket már nem bírok magamban tartani.Elég gyakran (mondjuk minden nap) olvasgatom a blogot, és hát néha nevetni, néha sírni támad kedvem azon, amit itt látok. Ide gyűlne az ország "szabályosan" és előzékenyen közlekedőinek a 4/5-e? Nem, szerintem nem. Ez szimpla képmutatás.

Pepe rövid, ámde tanulságos történetét osztotta meg velünk, melyből egyértelműen leszűrhetjük, hogy még bőven van hova fejlődni. Ezúttal egy az úttest felfestéseit figyelmen kívül hagyó autós bosszantotta fel, de sokan vannak, akik hasonlóan lazán kezelik ezt a kérdést.

A következő történettel csupán egy konkrét közlekedési szituációt szeretnék bemutatni és felhívni vele azon autósok figyelmét akik az úttest felfestésit csupán díszítésnek vélik.

A helyszín a Mészáros utca és a Hegyalja út sarka. A Mészáros utca utolsó mintegy 50 métere két sávos, egyirányú utca. A Hegyalja út ezen szakasza 3 sávos: a bal oldali sáv kanyarodó, a Gellért hegy felé az Avar utcába, a középső és a jobb oldali egyenesen halad tovább egészen a BAH csomópontig, ahol elágaznak (de ez a történet szempontjából már nem lényeges). A Mészáros utca bal oldali sávjából értelemszerűen lehet kanyarodni balra és jobbra is mégpedig a Gellért hegy felé kanyarodó sávba. A jobb oldali sávból meglepő módon csak jobbra lehet kanyarodni a BAH csomópont felé.

Tegnap késő délután az M1-en jöttem hazafelé. Be is sötétedett már, aztán az eső is elkezdett esni, egyre erősödött, vízfüggöny, erős oldalszél, meg ami kell. Láthatóan az autósok jó része erről tudomást sem véve típustól függetlenül ugyanúgy nyomta neki bőven 130 fölött is, nekik utólag is gratulálok. Prosecco Rosso-t is egy a sebességet nem épp megfelelően megválasztó jószággal hozta össze az élet, csak párja higgadtságának köszönhetően nem lett baj a találkozásból.

A család legfrissebb autós kalandját szeretném megosztani Veletek. Tanulság alig valami, talán, hogy hallgassunk a megérzéseinkre? Szóval:

időpont: nyúlós, ködös, csúszos szombat délután. Ugyan még nincs késő, de az időjárás miatt mintha már majdnem sötétedne.

hely: törökbálinti bevásárlóközpont bevezetője. Aki nem ismeri, kb. annyi a lényeg, hogy két sávos, de kb. 50-100 méterenként vesz az út egy-egy közel 90°-os kanyart.

résztvevők:
1. Skoda Octavia, fehér, semmi különös
2. mi, egy sima fehér, mindenféle spoiler nélküli 2.0l-es diesel A6-os kombival. Ez csak annyiban fontos, hogy ez NEM az az autó, amit olyan emberek vesznek, akik le akarnak tolni, gyorsulni, szabálytalankodni másokat, ez egy böhöm, bamba, de jóindulatú, nehezen mozduló, de, ha elindult, irtó stabilan haladó, nagyon kényelmes és megbízható családi autó. (A párom ennek megfelelően is vezeti: sztoikus nyugalommal veszi, ha sportfelnis Suzukik vágnak be elé egy-egy lámpánál, és örömködnek, hogy "lenyomtak" egy A6-ost, de ez már egy másik történet)

Érkezünk tehát a heti bevásárlást intézni, nem sietünk, nem idegeskedünk. Jobb oldali sávban hézagokkal autók, mi és még néhány autóstársunk kicsivel gyorsabban, de sebességhatáron belül igyekszünk a Cora felé.

Ahogy az 1. szereplő mellé érkezünk, aki kicsit nagyobb hézaggal követi az előtte haladót, egyszer csak mindkettőnknek az a homályos érzése támad, hogy az illető fixa ideája, hogy mi pont ELÉ szándékszunk betolakodni, ezért gyorsít. Nem baj gyorsítson a szentem, NEM akarunk elé, pont elé befurakodni, van még három kanyar és cca 2-300 méter a Cora-Brico parkolóig, az út csak ott szűkül majd le, nem gyúrunk az előtte lévő - valaha facér -  helyre, hiszen ismétlem, hová sietnénk? Majd besorolunk ott, ahol kell, meg ahol nem zavarunk vele senkit. Minek tolakodnánk? Full extrás bevásárlókocsiért vagy olcsóbb párizsiért? na, ne...

Árpád szemtanúja volt egy kezdő vezető parkolási menőverének, vagy inkább szenvedéstörténetének és a végkifejlet sem sikerült túl szerencsésen, de nem is ez a legnagyobb baj. Kérdés, hogy ti mit tettetek volna levélírónk helyében?

Tudom, hogy esik a hó és hideg van, épp ezért jó vissza gondolni a meleg nyári napokra és feleleveníteni a múlt évi nyaraláskor történt esetet. Mivel apóséknak Szeliden van nyaralójuk, ezért minden évben 2 hetet ott töltünk a gyerekekkel és ilyenkor a nagy bevásárlást Kalocsán szoktuk megejteni.

Szerdán és szombaton van piacnap, ilyenkor megyünk, a reggeli a piacon kapható lángos ( tapasztalat alapján mondhatom, az egyik legfinomabb hely az országban, s ez itt most nem a reklám helye! ). Szóval egy ilyen nyaralós szerda reggelen parkoltunk le a piac melletti parkolóban és már indultunk volna el az autó mellől, amikor egy feltűnően szerencsétlenül mozgó fekete új  Vw Polora lettünk figyelmesek, ami szintén parkolóhelyet keresett. Bizonytalanul, s igen közel haladt a parkoló kocsikhoz. Az autót egy igen fiatal srác vezette, mellette az anyja ült, mögötte pedig feltehetőleg a húga. A srác is érezhette, hogy ez a dolog nem igazán megy még neki, erre engedett következtetni a hátsó szélvédőre felragasztott T betű is.

Én is láttam már sajnos olyat, hogy egy erdőn áthaladva az előttem kanyargó autóból repült egy sörös üveg a fák közé, rettentően tud az ilyesmi bosszantani. Hidalgo is hasonló szituáció részese volt nemrég, ráadásul ő nem is tartotta magában mérgét, finoman jelezte rosszallását, amire aztán majdnem ráfaragott.

Ma esti (11.26.) történet, amit mindenképpen le kell írnom, mert nem hagy nyugodni. Munka után barátnőmmel beültünk egy pihentető mozira a belvárosban, majd utunk hazafelé a külvárosba vezetett. Jómagam a XVII. kerületben lakom, az V.-ben dolgozom, remélem mindenki számára világos, hogy sikeres ember nem lehetek. Autóm már nics, tömegközlekedek, ma este azonban a fent említett hölgy autójával próbáltunk volna balesetmentesen hazaérni (én vezettem). Történt azonban, hogy a Keresztúri úton utólértem egy Suzuki Swiftet (ha jól emlékszem fekete, vagy sötétkék, KRP-914), az újabb fajtából. Nem szeretnék általánosítani, ez így még önmagában nem mond semmit, 2 évig én is azzal jártam, jó kis vas.

A lökhárító alatt virító nevetséges kályhacső viszont már gyanúra adhatott volna okot. Haladtunk is szépen 60-70 között, gondoltam nem sietünk. Egyszercsak arra leszek figyelmes, hogy egy McDonalds-os szendvicsdoboz (!!) hagyja el a Suzuki ablakát és landol előttem az úton. Egyes vélemények szerint Európában lennénk, WTF, így 2-3 villantással próbáltam értésére adni nemtetszésemet. „Bronxban ilyenért lelőnek öreg” gondoltam, és kicsit füstölögtem, de arra jutottam, hogy felesleges. Azonban az igazi meglepetés csak ezután jött. Elértünk ugyanis a keresztúri Tecsóhoz, ahol a Keresztúri és Jászberényi utak összefutnak. Lejöttünk a felüljáróról és megálltunk a lámpánál. Ő a belső sávban elsőként, én a külsőben másodikként. Nem értettem, hogy miért fékezett le úgy, hogy mellém kerüljön, de rögtön kiderült, hogy a non-verbális kommunikáció hívei, az ugye a könnyebb út. (Itt közbeszúrnám, hogy mögülem érkezett a következő szánalomkapitány egy A3-asban, és mivel emberünk helyett hagyott maga előtt, gyorsan meg is előzte.)

Nemégiben megjelent történetünkre reagált levélben a sztori másik résztvevője, aki saját szemszögéből írta le az eseményeket, így mindkét fél verzióját ismerve tiétek az ítélkezés lehetősége. Vajon tényleg több toleranciára volna szükség, vagy vannak dolgok amiket szigorúan be kell tartani, minden körülmények között?

A minap vettem észre, hogy az egyik blog bejegyzés éppen rólam szól! A címe "megakadt a lemez az ételfutár agyában". Jó lenne, ha a másik oldalt is megismernék, mielőtt véleményt nyilvánítanak. Érdekes, hogy minden történetnek 2 oldala van!

Szeretném az úriember történetét a másik oldalról is felvázolni, ugyanis én vagyok a "véglény" ételfutár. Úgy gondolom, hogy úgy a tisztességes, hogyha véleményt nyilvánítunk, ismerjük meg mind a két oldalt. Ami az alaptörténetet illeti, valóban így zajlott, de nem egészen ebben a stílusban és formában. Én valóban beálltam a mozgássérült helyre, mert nem tudtam sehol szabályosan megállni. Az Úr szólt, hogy pár kocsival arrébb van egy hely és miért nem oda állok (nem vettem észre). Mondtam, hogy igaza van mindjárt átállok.