autózz!

Bonakovacs egy Hummeres kolléga ellenszenvét vívta ki azzal, hogy nincsenek telepatikus képességei, vagyis megérzései mégis vannak, csak nem használta őket meghunyásszkodás céljából.

Tessék, itt az én mai történetem (frissen, ropogósan, ma kora délutánról). Kiváncsi vagyok hol találtok rést benne, hol lehettem volna bölcsebb, gondosabb és megbocsájtóbb. De majd segitek…

Szóval jövök a Szilágyi E. fasorban a Moszkva tér felé. A Budakeszi út becsatlakozásánál pirosat kapok, megállok a lámpánál, elsőnek. Jön fekete Hummer (fóliázott ablak, ahogy kell! hátul valami boatrental felirat), megáll jobbra tőlem a kanyarodósávban (ami visz ki a Budakeszi útra). Nem tudom, de valahogy éreztem, hogy nem fog Budakeszi felé menni. Na nem azért mert indexelt volna, az ugye gyárilag ki van szerelve egy ilyen komolyabb autóból.

Bechernek ambivalens élménye volt, miközben vezetett a rádióban arról áradoztak milyen jó, hogy van ez a matricás dolog amiről lehet tudni ki tartja magát fair autósnak (mellesleg tényleg jó dolog-már ha megfelel a valóságnak), na de mindeközben éles kontrasztként egy nem földművelő, de "paraszt" tett tanubizonyságot ennek ellenkezőjéről.

Ma (07.24.) reggel békésen haladtam befelé a munkahelyemre miközben a rádiót hallgatva a fair autózásról volt szó.

Olyas fajta kezdeményezést akarnak, hogy aki kiragaszt egy matricát, amin fel van tüntetve, hogy ő fair a közlekedésben az vállalja, hogy úgy is viselkedik. Nagyjából azok a problémák merültek fel, amikről itt nap nap után beszélünk: gyalogok átengedése, zipp-zár elv a körforgalomban, némi tolerancia a sávváltások alkalmával, az index nem csak random szerű használata.

Tibornak majdnem az lett a veszte, hogy kátránnyal és nikotinnal gyúr a tüdőrákra. Ráadásul még ez utóbbit se várta volna meg, amikor majdnem elüttette magát egy jóravaló autót vezető szimpatikus, vidám fiatalemberrel.

Még friss az élmény, ki kell írnom magamból. Jómagam masszívan autós vagyok, a maximális gyaloglási távolságom péntek este a sörözés után cirka 800 méter. Írhatnék akár autós - autós történeteket is (nagy az úristen állatkertje), de itt én gyalogosként szerepeltem. Szóval röviden.

Cigi elfogyott, ezért irány a párszáz méterre lévő éjjel-nappali bolt a Fehérvári úton. Este fél tizenkettőkor, forgalom szinte nincs. A bolthoz való eljutás miatt muszáj gyalogosan keresztezni a Fehérvári utat, a Prielle előtt. Kitekintés balra, a távolban (kb 100 m) egy jármű közeleg, de a helyzet felmérése után arra a következtetésre jutottam, hogy 4 métert simán megteszek addig, amíg ő 100-at, tehát elindulok keresztbe az úton. (jó, zebra nincs).

Mint ilyenkor nyáron sokan mások, Márton is inkább motorra ül és mivel így puhatestűvé válik mint egy meztelen csiga, különösen óvatosan próbálkozni. Arra viszont ő sem számított, hogy egyszercsak gondol egyet az előtte álló autó sofőrje és rátolat. Abszolút együtt tudok vele érezni, mert pár éve egy furgon ugyanezt csinálta meg velem és akkori imádott autómmal, aminek köszönhetően aztán lett új lökhárítóm.

Nemrég esett meg velem a következő Csopakon. A strandtól nem messze van egy elég nagy parkoló. Emberünk kocsival lassan (30-40) halad, én mögötte kb 4 méterrel lemaradva motorral, kétszemély. Emberünk megáll, index semmi. Kb. 2.5, 3 méterrel mögötte megállok, várom, hogy mi sül ki belőle. Gondolom megláthatott egy parkolóhelyet...

Egyszercsak tolatólámpa felvillan, és azonnal teljesgázzal megindul hátra.. Annyi időm nem volt (kupliunk húzása közben amúgyis nehézkes), hogy a dudához kapjak, üvölteni volt csak lehetőségem. Kevésnek bizonyult, emberünk a motorom első kerekére rátolatott szépen, a műanyag lökhárítója felugrott a kerékre, és kicsit eldeformálta az első sárvédőmet. Fickó kiszáll (úgy, hogy a kocsi a motoron van), jön hátra. Na mondom talán előbb leszállhatna a kocsijával a motorról, mert így még csak leszállni sem tudok.

Norbert csak azért várt történetével éveket, mert még egy éve sincs, hogy fut a blogunk és nem volt hová elküldenie. Aztán valószínűleg még hónapokig gondolkodott rajta, hogy tényleg megírja a sztorit, ami végül csak eljutott hozzánk. Jó kis zsebrebírságolásos-próbálkozós esetleírás következik. Van ilyen még manapság is?

Az én történetem szép nyári délután kezdődött mikor is akkori barátnőmmel éppen hazafelé tartottunk egy kis faluba. Magáról a faluról tudni kell, hogy kilómétereken át nyílegyenes jól belátható egyetlen főutcája van. Semmi forgalom, csend és béke. Amint közeledünk a faluhoz, jóval a helységtábla előtt látom, hogy jóval előttünk, bent a faluban az út jobb oldalán, a menetiránnyal szemben áll egy fehér Opel Astra.

Párszor beleszaladtam traffipaxos autóba, ezért is szoktam figyelni nagyon az ilyen dolgokra. Akkor kivételesen nem szálguldoztam, így az olyan 70 km/h-s sebességemről simán 50 km/h-val értünk a falu határába. Már messziről látjuk, hogy kiugrik az Astrából egy rendőr, kiáll az út szélére, felkészülve a fogadásunkra. Odaérünk hozzájuk, félreállít.

Csak nagyon-nagyon ritkán merünk parkolós sztorit, fotókat kitenni, mert imádott látogatóink egyből vérszemet kapnak és jól megtömik a postaládánkat szabálytalanul parkírozó autók fényképeivel elképesztő mennyiségben. De most összeszedtük a bátorságunkat és elétek tárjuk Káci bácsi tömör, velős, ám annál inkább sokat mondó történetét és az ilyenkor elmaradhatatlan fotókat.

Ez nem autózós, hanem parkolózós. Szép metálfekete Merci tulaja nem kispályázik.

Ahogy a képeken is jól látszik a folytonossági hiány, nem átallott kiásni még egy vas korlátot sem , hogy pici kis autóját közvetlenül az épület hátsó bejárata elött parkolhassa le.

Ritka pillanat, ami most Attila jóvoltából megadatott ismét, önmarcangoló vallomás következik ugyanis. Kíváncsi leszek, hogy vállveregetésből, vagy beszólásból lesz több az olvasói reakciók között.

Most olyasmi jön ami nem nagyon szokott. Én voltam a hunyó. Nem kicsit. A Flór Ferenc Kórháztól jöttem ki két gyerekkel a hátsó ülésen, a Decathlonba mentünk volna és vélhetően afeletti örömömben, hogy három óra vizsgálat után bebizonyosodott, hogy a fiam szeme világa épségben marad, egyszerűen nem vettem észre a jobbról közeledő piros Fordot.

(Kitakarta a jobb A oszlop, tudok erről a hibájáról az autómnak (törésteszt eredmény a tervezéskor mindenek előtt), egyszerűen elfelejtettem a szokásos "előre hátra hajolok a holttér belátásáért" mutatványt). Satu, ABS kopogás, kormány balra, padkára fel (BAMM), megáll. Elbasztam, nem kicsit. A Ford, mintha mi sem történt volna haladt tovább.

Optimista ember ez a HeRo, éppcsak nem küldte ki a meghívókat a saját temetésére (arról ne is beszéljünk, hogy mire jó a shift billentyű). De azt is csak azért, mert nem tudta előre, hogy mikor lesz. Úgy néz ki, hogy egyelőre megint el lett napolva, pedig már majdnem...

ez a történet tavaly szeptemberben esett meg velem. szülinapi partira mentem egy 650-es suzuki túramotorral. a 12-es főúton tartottam szob irányából 2-es főút felé. utolértem 2 autót. egymás mögött mentek, egyforma 80-90-es tempóval. nyoma sem volt előzési szándéknak. volt bőven sebességkülönbség, gondoltam megelőzöm mindkettőt egyszerre. mint mindenki tudja, motorral sokkal könnyebb az élet az ereje miatt.

irányjelző, szétnézek, kihúzódok a bal sávba. és ekkor a két autóból a hátsó szintén úgy gondolja, hogy ő megelőzi az előtte közlekedőt. dudálok, először keveset, aztán sokat. jön ő is előzni. épp mellé érnék, de túr le az útról a bal oldali padkára, miközben szarik mindenre. és ekkor jön a megdöbbenés, tényleg le leszek túrva. 100-120 tempóval a padkára kényszerülök. szerencsére a padka jó minőségű, nincs nagy szintkülönbsége az úthoz. de elég szar érzés, amikor 110-nél a bal oldali padkán suhannak az ember válla mellett a közlekedési táblák és egyéb akadályok.

Bár jó előre tudtuk, egészen idáig vártunk, hogy közöljük veletek (nem mintha más forrásból nem tudhattátok volna meg): pénteken este 18 órától az index.hu meghívására ott leszünk mi is Debrecen mellett a Vekeri-tónál a Campus Fesztiválon több másik közkedvelt blog íróival, szerkesztőivel együtt. Ha van kedved, gyere Te is!

Magpet szemfüles volt és sikerült néhányat kattognia erről az igazán udvarias kérésről, amit egy tilosban parkoló autó szélvédőjén pillantott meg. A dolog érdekessége mindemellett az, hogy nem csak ez az egy autó érdemelt volna büntetést, persze ez is csak elméletileg kapott.

Budapest belváros, Fővám tér vidéke. Épül a metró, sehol egy parkolóhely. Autók a rendőrségnek fenntartott helyeken, a saroktól nem egészen 5m-re.

Mostanában sok az ilyen errefelé, a viszonyok ismeretében nem lehet ezen csodálkozni. Viszont a sarkon álló Merci sajátos figyelmeztetésben részesült: kedves, baráti hangvételű, kézzel írott kérés egy nyugalmazott rendőr ezredestől, aki valószínűleg csak épp erre járt.

Minden nagyobb gépezetbe kerül időnként egy aprócska homokszem, ami kétségbe vonja a renszer működését. Jelen esetben Zoltán futott bele egy érdekes helyzetbe és vannak kétségei azzal kapcsolatban, mennyire is volt hivatalos az eljárás. Már ha hívhatjuk ezt annak.

Ma reggel egy üdülőövezeten mentem keresztül, ahol 30-as tábla van. KB. 40-45-ttel mehettem maximum, tehát az igaz, hogy túlléptem a megengedett sebességet, de az út rossz állapota miatt ennél többel ott nem lehet menni.

Egyszercsak valami beugróból mögöttem termett egy civil autó, benne három rendőrrel, de ez csak később derült ki. A műszerfalon volt egy kék villogó, tehát nem az autó tetején. Elkezdtek dudálni, tehát nem felszólítás, hogy álljak félre, vagy ilyesmi, csak a kék villógó és a duda által jelezték, hogy valamit akarnak tőlem. Először azt  hittem, hogy szeretnék, hogy félrehúzódjak, mivel elég keskeny az úttest, és akkor még a civil autóról nem derült ki, hogy rendőrők ülnek benne.

Daniferi megírta nekünk jó és rossz tapasztalatát két motorossal kapcsolatban. Szerinte egyes kétkerekűeknek kifejezett elvárásai vannak az autósokkal szemben. Egyet meg is osztott velünk, de ne csak szidjuk őket, akadnak itt jófejek is azért.

Állandó olvasója vagyok a blognak, nagyon jó (eltekintve néhány szellemileg sérült kommentelőtől). Már régen tervezem, hogy megosztok élményeket veletek, a közlekedés-pszichológia poszthoz kapcsolódóan van is két rövid történetem.

Késő este haladok egy elég keskeny, kicsit kanyargós, kereszteződésektől mentes úton, házak csak egy oldalon vannak (ott is alig), az is elválasztva úgy 10-15 m széles füves résszel. Mivel zebra sincs sehol, s a látótér széles, messziről látni, ha valami az út közelében van, az ember önkéntelenül is rajta felejti a lábát a gázon. Emiatt ott rendszeresen 60-70-nel haladnak a járművek, ha nincs akadály. Igen, én is. Jó szokásomhoz híven a visszapillantót is nézegettem, bár forgalom az szinte nem volt. Mögöttem a távolban látok két fénypontot, majd egy harmadikat kiválni mellé és vissza közé.