autózz!

Levélírónk nem szignózta a történetet, úgyhogy hívjuk most Anonimusnak. A sztorit nyugodtan rá lehetne húzni bármelyik hasonló okból történt balesetre és veszélyhelyzetekre, amiknek kiváltó oka, hogy a közlekedés részvevői nem a közlekedési lámpák jelzéseire, hanem saját szubjektív megítélésükre hagyatkoznak.

Egy tegnap este (július 7.) történt balesetet szeretnék megosztani veletek.

Éppen hazafelé autóztam ilyenkor szokásos salsa órámról a Margit körúton, amikor a Mammut üzletközpont előtt arra lettem figyelmes, hogy az előttem haladó Mercedes zöld lámpánál "megröptet" egy kerékpárt. A tegnapi vihar utáni vizes úton satufékkel, nagy nehezen sikerült mögötte megállnom. Gondoltam, hogy a bringához kerékpáros is tartozik, így vészvillogó ki és kiszálltam az autóból, hogy próbáljak segíteni ha tudok. Szerencsére a srác már talpon is volt mire megtettem a két autó közti távolságot.

Ma délelőtti levelünkkel a ma nyaralni indulók számára fogunk igazán jó hangulatot teremteni és felkészíteni őket az M7-es péntek esti állapotára. A történet beküldője már a neve miatt is szimpatikus, mert nemcsak hogy Olivér, de mellé még van egy olyan vezetékneve, ami megegyezik az egyik kedvenc fehérborom nevével. Azt hiszem, este, mikor már biztos nem kell autóba ülnöm, rendeznem kellene egy jó kis borozgatást, ha már olyan szerencsém nincsen, hogy a Balatonnál töltsem el a hétvégét...

A kötelező körök helyett (igen, olvasom a blogot, néha kommentelek is, mindenki bunkó, kivéve én stb.) egyenesen a szarva közé ;-)

Péntek este, nyolc óra, M7-es Balcsi felé,tömött két sáv vánszorog ötvennel, hatvannal, időnként teljesen megállva, egész sor vészvillogóval, majd megint beindulva csorgás tovább. Emberek többé-kevésbé tehetetlenül sodródva az árral, ki nagyobb követési távolságot tartva (akár 5-6-7 autónyit is), ki közelebb (mintegy "rendesen" közlekedve)

Nagy jelentősége nincs, hiszen a rendszeres befékezéseknél mindenki szépen felsorokozik közvetlen egymás mögé, mint a nagykörúti dugóban. Még a kevés szám, de azért előforduló kamiont, teherautót sem érdemes különösképpen megelőzni, mert EZT a tempót ők is könnyedén hozzák (persze, elindulásnál kicsit lomhábbak, de, mint már mondtam, úgyis jön a menetrend szerinti befékezés, illetve felgyorsulva az utazó sebességre könnyedé felzárkóznak.

Anna talán még nem sorolható a rutinos sofőrök közé, de mindenképp pirospontot kell neki szavaznunk amiért ügyel arra, hogy a szabályokat betartva közlekedik. Ez azt hiszem lényegesen jobb, mintha valaki a jogosítvány birtokában azt gondolja, hogy tud vezetni. Levélírónk azonban lépten-nyomon kivívja autós társai rosszallását eme szabálytisztelő magatartása miatt, ezért hozzánk fordult, hogy segítsük őt jótanácsokkal.

Előrebocsájtom: nemrég óta van jogosítványom (2 éve) és 1 éve vezetek rendszeresen, a párom kocsiját, ami egy 2000 köbcentis Mitsubishi.

Ennek csak azért van jelentősége, mert ezzel a kocsival lehetne menni, mint a szél. Egy kis faluban lakom a Dunakanyar felett a pesti oldalon (Zebegény). Nagyon sok alkalommal inkább vonattal járok be a fővárosba (ez a zónázóval 49 perc, kocsival ezt megtenni lehetetlen), de amikor néha beülök a kocsiba, megmondom őszintén, halálfélelmem van.

Igazán örömteli és ritka amikor negatív sztereotípiákat megcáfoló leveleket kapunk. Ilyen Roncsi sztorija is. Lehet szidni vagy dícsérni egy szervezet tagjait, de ne felejtsük el, hogy elsősorban emberek vagyunk.

Az én sztorim nem igazán illeszkedik a blog fősodrába, ámde olvasva a "Hivatalos személy elleni emberölési kísérlet" cikk hozzászólásait, főleg azokét, akik úgy gondolják, minden rendőr szemétláda bunkó, szeretném megosztani velük történetemet.

A dolog elég friss, 2008. 07.07-én történ nem messze a Balaton partjától, Tapolcán, este negyed és fél tíz között. Épp Badacsony mellett nyaraltunk, amikor is a szomszédasszonyunk estére elég rosszul lett, már délután fájlalta veséjét-hátát-derekát. Ötgyermekes családanya, tökjó fej, de szegény este nyolc körül már annyira nem bírta magát, hogy a két nagyobbik lánya jött át hozzánk, hogy hívjunk segítséget, mert "anya fekszik az ágyban, hányt és sír a fájdalomtól". Átfutottunk, hogy mit tudunk segíteni, lényeg a lényeg, ügyeletest kihívtuk, kijött, megvizsgálta, injekció, gyógyszerek felírva.

Sok kamikaze közlekedik az utakon nap mint nap, de amivel Pizsi találkozott az valóban meglepő, érdekes és leginkább baromi veszélyes.

Nagyon sok dolgot láttam már, de ami tegnap történt, az nagyon felidegesített.

Mert ugyan "megszokott" dolog, de legalábbis általánosan tapasztalható jelenség, hogy egyes polgártársaink túl lusták apró-cseprő ügyeik intézgetése közben parkolóhelyet kereseni, ezért jobbára megállnak ott ahol lehet (vagy nem lehet), bekapcsolják az elakadásjelzőt, aztán a közeli bolt/iroda/szexshop egyikében eltűnnek percekre. Persze, hisz 5-10 percért most minek kavarogjon a környéken ugyanannyit, a többi közlekedő le van szarva, majd kikerülik a kocsit.

János az Állami Autópálya Kezelő Zrt.-vel vívott kisebb harcot, melynek végkifejletét ugyan nem írta le de sejthető, hogy a nagyhal- kishal tendencia itt is áll. Nem ez az egyetlen eset, ahol szükségtelen kiadásokra kényszerítik az autósokat meg úgy egyáltalán az embereket, de van-e egyéb megoldás például jelen helyzetben?

Nem tudom volt-e már téma az alábbi eset, de számomra rettenetesen felháborító!

Lecseréltem az autómat éves úthasználati jogosultság volt rajta, szeretném átírni ezért az interneten utána néztem, hogy mi a teendőm: "Ha a gépjármű tulajdonjogát a tulajdonosa év közben átruházza, kérheti a jogosultság érvényesítését az újonnan vásárolt gépjárműre. Az átírást kérő gépjármű-tulajdonosnak az ÁAK Zrt. valamelyik ügyfélszolgálati irodájában be kell mutatnia az új gépjármű forgalmi engedélyét, és a jogosultág megvásárlását igazoló ellenőrző szelvényt vagy nyugtázó értesítést, vissza kell szolgáltatnia az eladott gépjárműhöz tartozó bizonylatot, és ki kell fizetnie az átírási díjat. Az általános forgalmi adót tartalmazó átírási díj összege 1000 Ft. "

A-nak komoly frusztrációt okoz a MÁV biztosító jelenlegi helyzete, ezt valószínűleg már megalapozta az általános iskolában az is, hogy mindig ő volt a névsor elején, ő volt legtöbbször hetes, ő felelt leggyakrabban. Aztán erre még jött az is, hogy Indexet olvasott és begőzölt teljesen, aminek egyébként örülünk, mert ennek nálunk adott hangot. Mi pedig szívesen játsszuk ilyen esetekben az erősítő szerepét.

Nem konkrét közlekedési esetről írok, hanem a ma megjelent cikkel kapcsolatban dobtam el az agyam.

"Egyre inkább dacosnak mutatkoznak a MÁV-biztosító ügyfelei: amellett, hogy a múlt héten a pótbefizetés megtagadása mellett döntöttek, a harmadik negyedévre esedékes kgfb-díjaknak is kevesebb mint felét rendezték tegnapig.

Viktor elszántan próbál  küzdeni az alant vázolt közlekedési helyzettel szemben, mivel több médiának is továbbította levelét, reméljük sikerrel! Mi amit ezzel kapcsolatban tudunk, megteszünk itt, bízva abban, hogy némileg hozzájárulhatunk a nemes cél eléréséhez.

Ezennel tájékoztatom Önöket, hogy az újpesti Leiningen Károly út és Szent Imre utca kereszteződésében kialakított új "forgalmi rend" rendkívül jól sikerült, büszkék lehetnek rá, hogy autóstársaim közül hamarosan bizonyára többen is alaposabban megismerhetik majd a magyar egészségügyi intézmények zilált belső állapotát.

Ugyanis. Eddig a Leiningen út a nevezett kereszteződésben mindkét irányból 2/1 sávos volt: jobbra kanyarodó és egyenesen haladó sáv, balra kanyarodó sáv, valamint a szembejövők sávja. Néhány napja azonban valaki - nyilván a helyi közlekedési viszonyokat alaposan ismerve - úgy döntött, hogy az északról érkező három sávot átvariálja, nevezetesen: jobbra kanyarodó sáv; balra kanyarodó és egyenesen haladó sáv, szembejöbők sávja. (Hála az égieknek, ez utóbbi sávot nem piszkálta, az lett volna csak az igazi).

Ethan rengeteg kérdéssel bombáz minket miután felvázolja az esetet amit látott. A dolog egyik összetevője a szabályszegő állampolgár, aki valamilyen megfontolásból fityiszt mutat a többieknek és elhúz a búsba. Ezek után nem csoda, hogy a dugóban csücsülők vérszemet kapnak és az egyetlen szerv amely felléphetne ez ellen, diszkréten belesimul a tömegbe és nem csinál semmit. Mért ne lehetne ez egy jó alakalom az anarchiára (ha már így megteremtették...)? Mert hát ha egynek lehet, akkor a többieknek mért nem? Szomorú.

Tegnap érdekes jelenet akaratlan tanúja voltam.

A Margit-hídon csütörtök délután 17 köról lépésben Budáról Pestre haladva arra lettem figyelmes, hogy a villamos sín másik oldalán (az ellenkező irányba haladó kettő párhuzamos sávban) egy vadonatúj fehér BMW terepjáró kivágódik a belső sávból rá a villamos sínekre és padlógázzal, nagy motorhanggal elvágtat az egybefüggő kocsisor mellett. Nyilván megunta a várakozást, esetleg úgy értékelte, hogy rá csak néha vonatkoznak a szabályok. Gondolom kicsit lejjebb visszapofátlankodott a szabályosan közlekedő 90% rovásárára és kárára. Ezt még önmagában nem is írnám meg, mert megesik (sajnos!).

Nem is tudom, mit írhatnék a lenti levél bevezetőjeként, sokat sajnos ezzel már nem tudok segíteni. Ritkán kapunk ehhez hasonlóan szomorú történetet, belegondolni is szörnyű, hogy ez bárkivel, bármikor megtörténhet. Mindez olyan okok miatt, amelyek ellen lehetett volna tenni, minimális odafigyeléssel.

Egy ideje külső szemlélője vagyok a blognak; a pár polgárpukkasztó beírogatást leszámítva, értelmes emberek gyülekezete van itt. A szomorú történetem a következő:

1999-t írunk, január van. Helyszín egy vidéki kisváros megkérdőjelezhető közlekedési morállal. Sok csitri a volán mögött. Én egyetemistaként hazautaztam Budapestről eltölteni a hétvégét a szülőkkel. Dolgom volt a városban szombat este, de 19:00 óra körül végeztem. Apum jelezte, hogy kiszellőztetné a fejét és elém jött.

Együtt bandukolva hazafelé megérkeztünk egy 2×2 sávos út lámpa nélküli zebrájához. Körülnéztünk, konstatálva hogy ~200 m-re láttunk balra autót, elindultunk a zebrán. A külső forgalmi sáv megtétele után mégegyszer körülnéztünk és Apum felém fordulva közölte, hogy mehetünk tovább (kb 100 m-re volt tőlünk egy kocsi a belső sávban). Miközben ezt Apum tette, elnéztem mögötte és láttam, hogy az a bizonyos autó nagyon gyorsan közelít. Másodpercek alatt történtek a dolgok; Apu újra elindult, próbáltam utánakapni, kiabáltam. A kispolski elütötte. Majd 30 métert vitte magával és a szembejövők belső sávjában állt meg az autó. Apu 28 nap kóma után belehalt a sérüléseibe.

A Parkoló Blog továbbított nekünk egy érdekes videót, ami eredetileg hozzá érkezett, de a parkoláshoz nem sok köze van, ugyanis a lencsevégre kapott Golf nagyonis mozgásban van. Biztos megszokta, hogy gyalog is mindig ott megy és eltévedt volna, ha nem a megszokott sétaútvonalon közlekedik. Vagy simán sietett, valószínűleg éppen szült a sofőr felesége az anyósülésen, mint ilyenkor mindenkinek.

Még most szólok, hogy most egy erősen offtopic poszt következik, amiben senki nem megy neki senkinek semmilyen járművel. Sokkal inkább öncélú, egoista élménybeszámoló lesz ez.

Tegnap útban Debrecen felé hosszú ujjú ingben vezettem, persze már indulás után nem sokkal, az autópályán be kellett kapcsolni a légkondit, mert ha kánikula nem is, de fülledt, párás levegő az volt. Valami oknál fogva az Indexnél valaki úgy gondolja (jó eséllyel Sixx az a valaki), hogy mi egy jó blogot csinálunk és ezért meghívnak minket csúcstalálkozni, faggatózni, beszélgetni. Miután letudtuk az aznapi 250 kilométerünket, a szálláson egyből váltottam rövidujjúra, hogy aztán különösebb hónaljvízesés előidézése nélkül tehessünk egy sétát a városban, még a Campus fesztiválos jelenésünk előtt. Mivel a BKV valami érthetetlen oknál fogva ilyen messzire nem közlekedtet járatot, ezért társbloggerkolléganőmön, Kisikasán kívül BKV Figyelő szállítmányozását is magamra vállaltam, hárman vágtunk neki várost és tömegközlekedés-fanatikus barátunk miatt természetesen villamost is nézni.

Itt még semmi jele nem volt a viharnak

Miután mindez megvolt, ismét kocsiba vágtuk magunkat, hogy tiszteletünket tegyük a fesztiválon is, elvégre azért égettünk el sok liter benzint, minden valószínűség szerint apró sárga virágok halálát okozva a kibocsátott mérgesgázokkal. Debrecen határában jártunk, amikor kezdett gyanús lenni, hogy meglehetősen fekete az ég pont előttünk. Amikor begördültünk a bejárathoz, elkezdett esni az eső. Átvettük a belépőket, aztán mikor elindultunk, hogy megkeressük a legideálisabb parkolóhelyet, leszakadt az ég.