autózz!

Északi pályaudvart és családját egy különlegesen kedves fuvaros mellé sodorta a sors nemrégiben, aki igen egyedi és izgalmas módon jelezte neki és másoknak, hogy rövidesen le lesz zárva az egyik sáv és át kellene sorolni.

Úgy érzem rám jár a rúd, de nem emlékszem, hogy kivívtam volna akármivel is. Kis családommal az M0-on mentünk hazafelé, mert sikeres nem lehetek, amikor is lelassult valamiért a forgalom közvetlen az M5 előtt. Araszoltunk.

Előttem egy török vendégmunkásokat szállító bmw haladt, és amikor az előttem a külső sávban menő kamion mellett akart elmenni a kamionos mintha ráhúzta volna a kormányt. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, biztos nem figyelt. Mivel rá akartam fordulni az M5-re Budapest felé, én is a belsőben mentem, és amikor elmentem a kamion mellett ránk is ránkrántotta a kormányt, ballról a kamion, jobbról a betonelemek, mi a gyerekkel a kocsiban.

Ákos előzékeny magatartást tanúsított, mikor beengedett maga elé pár munkában megfáradt lassú járművet, de ez a cselekedete nem aratott osztatlan sikert, mert van aki nem hajlandó egy percet sem komotósabb tempóban eltölteni.

Az utóbbi időben egyre több alkalommal olvasom az oldalt. Arra gondoltam, hogy megosztom az én történetemet Önökkel:

Múlt héten hétfő délután autóztam a 10-es úton (volt 1-es) Győrből Mosonmagyaróvár irányába. Abdát elhagyva rákanyarodott  az útra jobbról egy kombájn. Körülbelül 200 méterre voltam tőle, és láttam, hogy még több társa is jön utána. Befejezhették az aratást, és indultak haza. A visszapillantó tükörben megnéztem, hogy mekkora a forgalom mögöttem, és megállapítottam, hogy alig vannak az úton. Úgy döntöttem, hogy lassítok és kiengedem a többieket is. Végülis nem sok különbség van, hogy egy kombájn vagy egy konvoj mögött halad az ember. Persze, tudom, hogy nehezebb megelőzni egy teljes sort, mint egyetlen járművet. Nem volt sürgős az utam, s ezért úgy gondoltam, hogy Abda és Öttevény közötti körülbelül másfél kilométeres távolságot lassú tempóban is el lehet viselni. S azzal, hogy kiengedem őket, segítem, hogy előbb befejezzék a munkát. Körülbelül 5 kombájn, 3-4 teherautó és egy kísérő autóból állt a csapat.

Adott egy idióta hvcs szakadt kabrióval, meg egy Gumibot 80 névre hallgató levélíró, aki - mily meglepő - rendőrként funkcionál munkaidejében, meg amikor lekoccolják a motorját. Aztán meg ráver az idióta hvcs-re egy sokkal nagyobb balhét, mint amit az valójában elkövetett. Most megint nem tudom, hogy a két szereplő közül, melyik a rosszabb. Szerintetek?

Egy esetet szeretnék megosztani az olvasókkal, amelynél magam sem tudom, hogy büszke legyek-e rá, vagy szégyelljem. (A kommentelők majd úgyis jól megmondják a tutit.) Magamról csak annyit, hogy rendőr vagyok, jópár szolgálati évvel a hátam mögött.

Még tavaly koraősszel robogómmal hazafelé igyekeztem. Az előzményekhez tartozó fontos részlet, hogy egy méretes kátyúban majdnem zakóztam egy hatalmasat, de a lábszáram mélyszántása árán sikerült nyeregben maradnom. Vér azért csordogált. Az illetékesek felmenőinek emlegetése után megnyugodtam, hogy túléltem az egészet, és nem egy teherautó kereke alatt fejeződött be a történet. Emelkedett hangulatban fordultam be egy keskeny, íves egyirányú utcába, amikor hirtelen szembejött egy metálnarancssárga olcsó kabrió, benne egy kopasz, fuxos, ámde viszonylag mélynövésű kölökkel. Az ütközést sikerült elkerülni. Ezután megkértem, hogy talán lenne szíves visszatolatni, hogy tudjam folytatni utam, mert nem férek el rendesen mellette. Még neki állt feljebb, hogy ugyan már, hiszen csak az utca végén levő térig megy, és hogy én takarodjak az útjából.

Ritka pillanat, lávsztori következik, az autós fajtából, méghozzá nőnemű olvasónk, Alida tollából billentyűzetéből. Persze ebben is van ám nagy, bikanyakú ordítozós kopasz, de szuperhős is, meg ami még kellhet egy ilyen hepiendes történetbe.

Most találtam rá erre a blogra, és nagyon tetszik. Végre egy normális autós társaság. Sajna Gántra már nem tudtam elmenni, de majd legközelebb. Úgy látom, nem igazán kedvelitek az erőszakos, "szabványautó-szabványbarom" felállást, amiben egyetértünk. De legalább egynek köszönetet kell mondanom. Hogy miért? Mert megismertem a "HERCEGET fehér Vitarán"!

2007 márciusában jöttem haza Ausztriából. Apámnak még volt dolga a labancoknál, ezért egyedül jöttem, de az Ő kocsiján. Nem vadultam, de élveztem, hogy 300 ló cipeli a seggem. A 8-as főúton jártunk, mikor Ajka után megelőztem egy fekete bálnát. Lassabban ment, telefonált a polgár. Aztán feltorlódtunk 3-4 kamion mögött. Még Herend előtt beért a bálna, és elkezdett villogtatni, rám mászni. A kapaszkodósávnál kamionok jobbra, mi egyenesen tovább. Barom állat meg villog, dudál. Az előttem haladó fehér Vitara indexelt, jobbra le. Én elmentem mellette, index, jobbra le. Mellém ért fekete bálna, és mutogat, fenyeget, elém áll, lassít. Nem reagáltam, csak követtem, aztán a következő benzinkútnál kiálltam egy kávéra.

Jánoshoz hasonlóan már sokan megjegyeztétek azt a trendet, miszerint egyes autósok a zebra előtt álldogáló gyalogost csak valamiféle felesleges tereptárgynak tekintik, arról nem is beszélve ha az átkelni kívánó személy már jócskán a gyalogátkelőhely közepén bandukol és úgy húznak el előtte, hogy a szempillája is elrebben.

Folyamatos, látom visszatérő probléma a zebra, a gyalogos és az autók összefüggése. Elmesélek két esetet, hogy mindenki tanuljon belőle.

Hengermalom út, belső sávban megyek, zebra, anyuka babakocsival. Elkezdek határozottan lassítani, jelezve a mögöttem jövőnek, hogy át fogom engedni a gyalogost. Tábla van, ami figyelmeztet a gyalogátkelőre, a kocsim nem sötétített, így látható, hogy miről van szó. Anyuka is látja, hogy mehet, így tolja is a kocsit és lassan bandukol a zebrán, mikor belenézek a tükörbe és látom, zöld Huzukki Stift kivág a külső sávba és nem is lassít, halad tovább a zebra felé. Sajnos már nem maradt időm eléfordulni és megállítani, így dudáltam egyet, anyuka rám nézett jeleztem neki kézzel és ő megértette, hogy álljon meg most, ha kedves az élete. Huzukki simán elment, még csak nem is fékezett kb 60 km/h körül. Többi autós is csak lesett.

Sokunknak ismerős látvány lehet, mikor egy rosszabb minőségű útszakasz előtt sebességkorlátozó táblákat helyeznek ki, csökkentve a baleset veszélyének lehetőségét, vagy esetlegesen az autón keletkezett károkat. Ezek ideiglenesen betöltik funkciójukat (remélhetőleg), de mikor egy szalmaszálat sem tesznek keresztbe, hogy helyrehozzák a már-már kráter méretű lyukakat arra nincs mentség. Ez nem minősül veszélyeztetésnek?

Az én történetem (nem is történet) más, mint a többi. Nem szorítottak le, nem anyáztam autóstársaimmal, hanem egyszerűen csak el szeretnék jutni A-ból (jelen esetben Gyomáról) B-be (mondjuk Körösladányba)

Az út kb. 20 km. Jó része autózható is. De átküldök néhány fényképet, amit útközben készítettem. Az említett helyek városok.

Tibor arról írt nekünk, ami mostanság Ferencvárosban zajlik, nevezetesen a felújítási munkálatokról, melyeknek köszönhetően egyre fogyatkoznak a parkolóhelyek a környéken, levélírónk szerint talán valakinek anyagi érdeke fűződik a ritkításhoz.

Én most nem az autózásról, hanem a parkolásról illetve annak (tudatos?) ellehetetlenítésérôl írnék. Történetünk a Ferencvárosban játszódik,napjainkban.

(illusztráció)

Szépen újul meg a környék, új házak, felújított régi épületek, rendbetett terek, némi zöldfelület itt-ott, tényleg minden klassz. Hogy még szebb legyen, pár éve elkezdték az utcákat "díszburkolattal" kicsicsázni, ami még rendben is lenne, de valami sérült agyú önkormányzati emberke kitalálta, hogy nem jó az, ha az úttest két oldalán autók parkolnak, elég lesz oda kevesebb parkoló is. Nosza, csináltak jó széles járdákat, elhelyezték a demszkykarókat és hipp-hopp máris fele annyi parkolóhely van az adott utcában.

A hch által beküldött fotók jól mutatják, milyen az amikor patt helyzet alakul ki a közlekedésben. Mert ugye adva van x számú szabálytalan autós, egy amúgy is zűrös forgalmi szituáció és az intézkedni kívánó rendőrök. Ez a képlet bizony a képeken látható felállást hozza ki eredményül. A feladvány a következő: mit helyettesítsünk be és hova, hogy eredményül mosolygós utasokat és felszabadult sofőröket kapjunk?

Na ez nem nagy sztori, inkább csak jellemző, gyakran látok hasonlót.

A Kálvin téren már hónapok óta áldatlan állapotok vannak. A 149-es (villamospótlék) buszon szinte naponta tapasztalom, hogy az útszorulásban a busz csak hosszú percek és gyakran némi szabálytalanság árán (piros jelzésen át, de a szemközt jövő buszvezető kolléga segítségével, aki addig feltartja a többieket, amíg a Szabadság híd felé mi átjutunk.

Mikor elolvastam GiXXXer levelét, nem az volt az első benyomásom, hogy ő ebben a történetben ártatlan angyal, annak ellenére, hogy nem csak ő volt a hibás a lent vázolt szituációban. Mindenesetre bátor dolog ilyet leírni és elküldeni nekünk. Egy erőteljes dorgálás neki is kijár, tegyétek meg helyettem is!

Sokat olvasom a blogot, de hasonlót még nem olvastam. A hétvégén történt velem az alábbi eset.

Egy harmadrangú úton vezettem kisvárosból falura, és kicsit késésben voltam. Nótórius gyorshajtó vagyok, ami annyit tesz, hogy 110-120 az utazóm. Most siettem.

Ment előttem egy fehér WagyonőR, azelőtt pedig egy mégkisebb Citrom AX. Persze ők nem siettek, és ez kb. (50)-60-70-es tempót jelentett. Persze sehol nem jött senki, én már jó messze a hátuk mögött kitettem az indexet, és húzódtam át a szembe sávba, gyorsítanom nem kellett, elég volt az a 140... :) Mikor már szinte melléjük érek a Citroenes a kormányzó ujjával kiteszi az indexet, és húzódik elém! Kanyarodott le! :O Satu!!! Esélyem nem volt megállni, láttam, hogy oldalranéz, erre ő is beleáll a fékbe!!!

Északi pályaudvar nevű levélírónk a sokat emlegetett Határ úti kereszteződés környékén került majdnem közelebbi kapcsolatba egy erőszakos autós társával, aki kakukkfiókákat is megszégyenítve szórja ki a "fészekből" a többieket, a "csak egy maradhat" elvét követve.

Röviden elmondok egy történetet okulásképpen. A kispesti Ady Endre útról szól, ami egyébként biztos megérne pár misét, főleg a Határ úti lámpás csomópontjában ügyeskedőkkel.

Mint minden reggel, ma is fogva kis családomat elindultunk bölcsibe, dolgozni, stb. A reggeli Ady Endre út eléggé rapszódikus, a lámpáknál lassú, viszont amikor felbővül 2 sávra be lehet hozni a lemaradást. Így próbáltam tenni ma is. Egyenletesen gyorsulva a külső sávban azt vettem észre, hogy mögöttem a belsőben egy bordó twingó EXJ 329 előzésbe kezdett. Mivel az Adyn a villamosmegálló az ominózus helyen a belső sávot leszűkíti, - és pár hónapja, hogy ne mehessen el két autó egymás mellett, beton elemeket raktak le, - útban volt a twingónak, aki körülbelül 80-as tempóval húzta ránk a kormányt.

Úgy tűnik, Róbert még a nyugtatók beszedése előtt írta nekünk a levelét, amiben a közlekedési morálról fejti ki a véleményét. De mi sem mutatja jobban, hogy megéri kiírni magunkból a közlekedés során begyűjtött frusztrációinkat, a végére itt is kamerázással kibővített babkonzervvel dobálássá szelidült a térdenlövés.

A napokban jutott eszembe ez az agyament gondolat és azóta egyre többet gondolkozok azon, vajon tényleg butaság ez az ötlet?

 

A budapesti agglomerációból utazom minden reggel a városba, majd délután vissza. (Mielőtt valaki megkérdezi a teljesen jogos kérdést, hogy miért nem tömegközlekedve vagy biciklivel megyek, annak gyorsan válaszolok: a feleségem is a városban dolgozik, a fiam bölcsödéje pedig szintén belvárosi. Ezért.)

A történet beküldője azt kérte, ne említsük meg a nevét. Szóval adott egy ismeretlen személy, egy barát és egy ellenállhatatlan autó. Hogy e három összetevő milyen eredménnyel járt jelen esetben? Nos Anonymus megosztja velünk.

Az alábbi történetet egy kisebb balesetünkről azért küldöm el, hogy ha lehet jelentessétek meg az oldalatokon. Sajnos elgondolkodtató.

Egyik barátom akinek használtautó kereskedése van egy hétvégi napon felhívott, hogy „na most azonnal gyere ide a céghez, mert olyant látsz, hogy jujjj”. Kimentem és ott állt egy limitált szériás sportlimuzin (típust, márkát hadd ne írjak). Gyönyörű, gazdagon felszerelt és rettenetesen izmos gép volt. A barátom azt mondta, hogy épp akkor hozta meg a tréler, még nincs meg az ügyintézése, de felrak rá egy P-rendszámot és kicsit vigyük már ki kipróbálni, csak úgy óvatosan. P-s rendszámot feltette, rendszámkönyvet precízen, szabályosan kitöltötte és a város határába gurultunk a 460 lóerős géppel. Nem száguldoztunk, nem üvölttettük a sportkipufogós V8-ast a belvárosban, nyugisan kigurultunk a városból és gondoltuk párszor kipróbáljuk a gyorsulását valami kihalt úton, majd óvatosan vissza is gurulunk, mert hát nem két fillér egy ilyen kocsi és nem a miénk...