autózz!

Sokat hallottunk már átverésekről melyeket márkaszervizek követnek el, de még mindig vannak meghökkentő újdonságok. Úgy tűnik ezek a hirhedt intézmények a "fő a leleményesség" jelmondatát tűzték ki zászlajukra. Könnyű más kárán megszedni magunkat. Erős gyomor kell hozzá mindenesetre. Kernerk tapasztalatai alant.

Lehet, hogy hihetetlen.... Volt vagy tíz éve, de igaz. Opel Kadett, (1,6  injektoros).

Hosszú vidéki út, megérkezem. Alapjárat marha magas. Rutinból: koszos (azt hiszem "gyantásodik"-így modják) a benzin, alapjárati léptetőmotort tisztítani kell, néha segít az injektor tisztító is, de nemrég tankoltam, így nem aktuális. Node itt a márkaszervíz. (Innetől párbeszéd is) Hölgy, halványszőke IQ-val (Ő az ügyfélszolgálat), épp egy férfikolléga (később kiderül Ő a "biztosítás ügyintéző") próbálja becserkészni, de azért visszaköszönnek.

Legalábbis azokkal, amelyeket Csaba látott mert neki is erős a gyanúja, hogy igazságtalanul kerültek fel az ott parkoló autók kerekeire, na meg ezt bírsággal is megspékelte a FKF. A tiltó tábla eltűnt, a parkoló tábla nem került vissza. Az eredmény: sok bosszús ember és megválaszolatlan kérdések.

Az autózz blogot szoktam olvasgatni, magam is sokat közlekedem a fővárosban és környékén mind autóval mind motorral sok mindent láttam már, de általában birkatürelemmel fogadok minden idiótát.

Tegnap este viszont láttam egy olyat amitől már minden bicska-vipera-uzi kinyílt a zsebemben, pedig nem is én voltam a sértett. Nem igazán közlekedős sztori, de nem tudom hova írhatnám ezt meg. Szóval a helyszín a Bajza utca eleje (vége) a Damjanich és a fasor közti rész. Itt mindig lehetett parkolni az út mindkét szélén, az egyik oldalon félig, a másikon teljesen a járdára állva. Tele is volt mindig, ezen a környéken is sok az autó. Aztán pár hónapja ezen a rövidke útszakaszon megkezdődött valami csatornafelújítás, szétszedték az utat, a két végéről levették a P táblákat és felraktak megállni tilost, teljesen érthető. A múlt héten sikeresen befejezték az utat, csatorna kicserélve, út befoltozva, levették a megállni tilos táblákat, de a P betűk nem kerültek vissza.

Balázs talán nem volt elég erőszakos a taxissal történt incidense során, de talán jobb is így, mert azokból a szituációkból szoktak a legnagyobb balhék kialakulni, ahol mindkét fél tele szájjal ordítja a maga igazát. Mindenesetre ő azt kéri tőletek, hogy okos tanácsokkal segítsétek a hasonló helyzetbe keveredőket és őt is, így utólag.

Rendszeresen olvasója vagyok az oldalatoknak, ám eddig szerencsére csak mint olvasó kerestem fel az oldalatokat. A ma reggel történtek késztettek arra, hogy billentyűzetet ragadjak, és kiírjam magamból a bosszúságot.

Nem tudom mennyire vagytok járatosak Kispest Határ út környékén, de röviden elmondom a szitut: Ha Pestlőrinc felől érkezel a Határ útra, jobb oldalon, a Kőér utca felé forduló sávban van egy taxis droszt. Az itt várakozó kultúráltabb taxisok 2 kerékkel, a villamos felé haladó gyalogosok feltartása nélkül, a járdára állnak, hogy a kanyarodni kívánó autósok elférjenek mellettük (a reggeli órákban ugyanis nem mindig sikerül ideiglenesen átsorolni a másik sávba, hogy ki tudjuk őket kerülni). Ma reggel is erre vitt az utam, és a következő szituáció történt: Elkezdtem kikerülni az egyik taxist úgy, hogy viszonylag szűken tudtam csak elhaladni mellette, mert a mellette lévő sávban egy dupla pótkocsis teherautó, túlzottan is betartva jobbra tartási kötelezettségét rám húzta a kormányt. A taxis mellett elhaladva az én autóm és az Ő autójának a tükre súrolta(!) egymást, de csak hajszálnyira.

Úgy tűnik véget nem érő a Netuddki sztorijához hasonló esetek száma, mert tömegével külditek az ilyen kis történeteket és egyik-másik kísértetiesen egyforma. Mi annak rendje és módja szerint közzé is tesszük ezeket, de jó volna valahogy közösen megoldást is találni. Van erre esély?

A kisautós sztoriról eszembe jutott a két héttel ezelőtti vasárnapom, amikor is az autópályán poroszkáltam hazafelé Budapest irányába.

Ultra nyugi voltam az előző estétől és ez még később érdekes lesz talán. Tatabánya előtt, ha jól emlékszem ott, volt egy sávelhúzás. Mivel a külső sávban nem akartam menni a zajos felfestés miatt (a szalagkorlát mellett egyensúlyozva meg defekt esélyes szerintem) a belsőben nyomultam 80-90 között valahol. Egyszercsak belenéztem a tükörbe és láttam, hogy valami fekete repül mögöttem. Ennek a fele sem tréfa, index jobbra és már húztam is volna kifele hadd repkedjen tovább, de a feketeség addigra már mögém is ért és megkísérelt jobbról jól megelőzni. Nem tudom, hogy az irányjelzés hiánya miatt honnan kellett volna tudnom mik a szándékai ezért ezt látva tétovázni kezdtem.

Tibi egy komoly problémára hívta fel a figyelmünket - és főként az ebben illetékesek figyelmét - levelével, ami ha nem figyelünk rá még a mostaninál is jobban elfajulhat. Persze nem gondolom, hogy ezzel globális gondokat tudunk megoldani (bár ki tudja), de kicsiben elkezdhetünk figyelni arra, hogy az unokáinknak, vagy ne adj' Isten a gyerekeinknek ne gázálarcban kelljen közlekedni az utcán.

Rendszeresen olvasom a blogot, melyhez gratulálok - nagyon színvonalas. Történetem nem egyedi. Mindenkivel megtörténik naponta, csak eddig nem kapott elég figyelmet.

Nem vagyok egy nagy környezetvédő aktivista, de egy dolog azért mostmár idegesít picit. Ma az Árpád hídon haladtam Budáról Pestre. Előttem haladt egy robogós, aki egy idő után eltűnt egy hatalmas füstfelhőben. Az eltűnés oka az volt, hogy a motoros előtt egy KAMAZ haladt. Nekem nem vészes a dolog, mert bekapcsolom a klímával együtt a belső levegőkeringtetést is. Ez az utóbbi mostmár minden kocsiban megtalálható, ezért nem csinál belőle senki ügyet. Csak kicsit felháborít, hogy ezt a gombot azért kell kapcsolgatnom, mert egy hatalmas füsttel találom szembe magam. És ennél mégjobban felháborít az, hogy a motoros ott küszködött mögötte egészen addig, míg végre meg tudta előzni a KAMAZ-t.

Rudi sztorijában igazából az az érdekes, hogy nemcsak a KRESZ tudással vagy nem tudással akadnak problémák, de egyesek emberségből is erősen megbuknának ha lenne ilyen vizsga. Viszont a mindennapok során folyamatosan teszteljük magunkat és másokat. Ha lehet próbáljunk figyelni arra, ha nem muszáj nem harapjuk le a másik fejét!

Egy rövid sztorit osztanék meg veletek. Pár hete voltam pókerezni Érden, és a szünetben leugrottam egy kis kajáért az alattunk lévő mekdrájvba.

Természetesen gyalog, 1,5 perc séta. Éjszaka volt, sehol senki. Mondtam a személyzetnek, hogy mit szeretnék, és átballagtam az átvevőablakhoz. Miközben vártam a kajára, az első ablakhoz begurult egy ezüst A6, leadta a rendelést. Aztán gurult oda, ahol én álltam. És gurult, gurult, gurult... Néztem a kocsi elejét, 5 centire állt meg a lábamtól. Felnéztem a sofőrre, természetesen némi rosszallással, egy csaj volt. Mellette ült egy kopasz csóka, a fején látszott, hogy nem egy IQ-bajnok.

Nem szóltam semmit, megálltak, nem történt károsodás.

Darren sztorijának én magam is szemtanúja voltam és továbbra sem értem, hogy mért trendi egyes autósoknál ( akinek nem inge...) , hogy motoros mögött közlekedve elfelejtik betartani a követési távolságot sőt, egyenesen rámásznak a másik nyakára. Azt hiszem ezt Jim Carrey Baba nevű elefántja mögött nem mernék ilyen bátran megtenni ( aki nem vette a poént attól elnézést és ez esteben ajánlom megtekintésre az Ace Ventura megfelelő részét...)

Megosztom Veletek a szombati Autózz! blog-tali egyik utózöngéjét. SilentSound-ék haladtak haza Budapestre, én pedig mögöttük a motorommal.

A Lágymányosi-hídra értünk, a belső sávban haladtunk; valaki feltartotta a sort, és csak picit volt gyorsabb, mint a külső sáv. Egyszer csak fura hangot hallok a környezetemből. Nézem a tükröt, sehol senki. Csak piszkálta
a csőröm, oldalra-hátrapillantottam, és nagy megdöbbenésemre egy turbo-s valami (annak a fütyülését hallottam meg) jött mögöttem, szerintem nem volt egy méter távolság az autó eleje és a motorom segge között. Ilyenkor nem anyázok, hanem mutatom neki, hogy "maradj le". Erre jobban rálépett a gázra (ezt is csak hallottam), engem halálra rémítve; a külső sávba sorolni épp nem tudtam.

Gyalogosan közlekedni gyakorlatilag életveszélyes. Még érzékenyebben érinti ez azokat, akik mindezt babakocsit tolva teszik, vagy próbálják tenni, ahogy Gyula is.

Az "úriember", akiről írnék, szintén későn lett kezdő apa, mint én. Én egy kissé érzékenyebben reagálok olyan dolgokra, amikor veszélyben érzem 9 hónapos kislányom a mindennapos sétája során. Azt már megszoktam, hogy lassítás nélkül zúznak el kb 20-30 centire a hátam mögött az autósok a párhuzamos közlekedésre alkalmas utakon, miközben autóstársuk átengedett. Az sem ritka, hogy néhány 17-18 éves frissjogsis hülyegyerek a megálló kocsisort kikerülve veszi célba az általam, vagy feleségem által tolt babakocsit. Volt mostanában elég baleset, és vannak, amiknek a híre el sem jut hozzánk.

A történet úgy teljes, ha megosztom azt az egy hónappal ezelőtti, akkor örömteli eseményt, aminek kulcsfigurája szintén főhősünk lesz. Hazafelé tartva kisvárosunk kórházának főbejárata előtti keskeny utcán kell mindennap elhaladnom. Aznap valami miatt óriási dugó alakult ki az amúgy forgalmas részen. Főhősünk vihette haza a kórházból újszülöttjét, természetesen a 20m-re levő parkolót nem vette igénybe, hanem nagyvonalúan megállt az út közepén, és gondos apa módjára bekötötte a babát a helyére a babahordozóban. Aki "épített" már be ilyen babahordót, az tudja, hogy ez gyakorlottan is legalább 2-3 perc, gyakorlat nélkül akár 5 perc is lehet. Senki nem dudált, nem kiabált, megértően fogadtuk a szitut. A hab a tortán, hogy az "úr" egy (Citroen-Hyundai-Nissan-Gagyi) márkakereskedés logojával díszített Nissan Note-tal tette mindezt, sokan ismerjük látásból, hiszen régóta dolgozik Nissan értékesítőként.

Pattoma egy rallyversenyző ellenszenvét vívta ki azzal, hogy nem adta meg a jobbkéz szabály szerinti elsőbbséget, mivel az említett egyén gyök kettővel mászott fel éppen egy fekvőrendőrre. Na vajon most kinek van igaza?

Történetem nyugodt,csendes Budapest melletti város lakóparkjában történt (06.25-én)!

Gurulok kb. 30-al, egyenrangú kereszteződés felé! Sehol senki. Nekem jobbra érkezik kisáruszállító - nagyon lassan, komótosan, épphogy átteszi az autót a fekvőrendőrön (mert neki az volt) - neki volt elsőbbsége, de még sehol sem volt, mikor én beértem a kereszteződésbe! Mire ő az első kereket áttette a fekvőrendőrön, én már a kereszteződésben voltam félig! Tisztán látszott, ahogy átbillent a hátsó kerék is, meglátott, hogy jövök, nehogymár valaki elmenjen előtte padlógáz, s 5 méter után, satufék, később dudálás- mikor már 10 méternyire elhagytam a kereszteződést- hogy mit képzelek, neki van elsőbbsége!

Joc az autópályán poroszkálók figyelmét szeretné felhívni arra, hogy néha használják a tükröket tájékozódás céljából is, mert lehet, hogy mögöttük valaki szeretne haladni a megengedett sebességgel. Egy másik érdekes felvetés a sokat szidott Audis csoport, akik, hogy úgy mondjam, gördülékeny vezetési stílusukról  ismeretesek inkább, ez esetben azonban mint akadályozó tényező jelennek meg.

Történetem nem egy egyszeri eset, hanem sajnos általános, és annál kellemetlenebb. Igazából a közlekedési kultúránk vetülete, amiből sok minden következik. Ha páran magukra veszik, és ettől valami megváltozik, akkor már megérte ezt a kis tanmesét bepötyögnöm.

Sokat autózok autópályán, és hétvégenként az autópályákat ellepő mazsolák áradata már-már agybomlasztó. Legutálatosabb tulajdonságuk, hogy szerintük nekik alanyi jogon jár a belső sáv az autópályán. Persze két nagy csoportra oszthatók. Egyikük a tipikus hétvégi autós, aki 1,1-es vagy 1,2-es autójával erőlködik, és erőn felül próbál versenyezni az erősebb autókkal, és/vagy egyszerűen nem vesz tudomást arról, hogy mások is közlekednek és nem hajlandó elhagyni a belső sávot. Se villogtatásra, se dudára. Egyszerűen nem vesz tudomást a másikról. Az meg már csak hab a tortán, amikor betessékeli az előzni akaró kamionost maga elé a belső sávba, ezzel percekre lezárva a haladás lehetőségét.

Magpet alábbi irományában a közlekedést lelki, már-már pszichológiai összefüggéseiben közelíti meg. Valahol vissza kell csapódjon a sok frusztráció és sérelem. De nem lehetne másként?

Közlekedem autóval, kerékpárral, robogóval. Ez utóbbi lesz a téma.

Ezúttal nem konkrét eseményről írnék, hanem egy jelenségről. Érdekes jelenségről, mert az errefelé gyakran szapult német szentháromság (Audi, BMW, Mercedes) képviselői talán mintha kevésbé lennének benne érintettek. Meglehet, hogy ők a saját felsőbbrendűségükbe vetett őszinte hittel felvértezve már észre sem veszik a robogókat. Viszont úgy tűnik, az autós paletta "másik vége" ebből a szempontból veszélyesebb. Gyakran látom a bizonyítási kényszert olyan embereken, akiket láthatóan nyomaszt az 1.2-es Clio-ból még hátralévő 117 havi részlet. Lehet, hogy nincs igazam, majd egy jó pszichiáter megkommenteli a vélekedésemet, de mintha ezek az emberek az élettől kapott pofonokat szeretnék továbbadni valakinek, aki szerintük még náluk is gyengébb. Ez pedig nyilván nem egy A8-as Audi, aki úgy vág be eléjük, mintha ott se lennének, hanem egy robogó, vagy kerékpár. Természetesen a gyökér módon közlekedésnek nem feltétele a gyenge kisautó, mint ahogyan az erős nagy sem. Így aztán a középkategória is részt vesz a küzdelemben.

Kisspisti valószínűleg könyvet tudna írni az értelmetlen balesetekről, amelyeknek szemtanúja volt és csak azt az egyet nem érti, hogy minek kell ahhoz történnie még, hogy az illetékesek intézkedjenek az ilyen köztudottan veszélyes csomópontok ügyében.

Előre bocsájtom hogy levelem nem tartalmaz semmilyen atrocitást, mégis elgondolkodtatónak tartom a storit.

Nagyobb térképre váltás

Van szerencsém kis családommal a II. kerületben lakni a Bem rakparton. Aki arrafelé szokott közlekedni talán tudja hogy a Fő utca-Csalogány utca kereszteződése elég balesetveszélyes hely - ezért STOP táblával védik a Fő utca szerénynek nem nevezhető forgalmát. Mi több, jelzőlámpa irányítja a forgalmat optimális esteben. Ezúton szeretném Veletek megosztani az elmúlt hétvége szomorú statisztikáját