autózz!

Aki új autót vásárol, azt a garanciaidő alatt jól lehúzzák a márkaszervizek - tisztelet a kivételnek - , mert megtehetik. Meg baromi elfoglaltak is. És mint tudjuk, Abszurdisztánban nem a szolgáltató van az ügyfélért, hanem fordítva. Ráadásul még a világ túlnépesedési problémáját is igyekeznek megoldani. Szabolcs viszont túlélte és megírta nekünk. Már-már homári magasságokba emelkedő írás következik.

Régóta érlelődik bennem ez a post, de gondoltam megvárom az érintettek hivatalos válaszát, azonban az elmúlt másfél hónapban nem volt idejük a problémámmal foglalkozni... Kivételesen azokról szeretnék írni akiknek az autókat kellene rendben tartani és nem magukról az autósokról. Egészen konkrétan az Opel Danubia márkaszervízéről.

Egy két és fél éves Chevrolet/Daewoo "büszke" tulajdonosa vagyok. A kétéves kötelező szervízt (költözés miatt) nem a mekszokott helyen végeztettem, hanem a fent említett szalonban. Ugyan hallottam róluk jót és rosszat is, de tavaly áprilisban mégis náluk kötöttem ki. Akkor úgy tűnt minden rendben is volt. Ez az illúzió egészen decemberig tartott, amikor elkezdett furcsán fogni/nem fogni a fékem. Nem szaporítanám a szót, a lényeg, hogy az autó újra a Danubia szervízében kötött ki, ahol egynapos "alapos" vizsgálat alatt kiderítették, hogy bizony a _vasig_ lekoptak az első fékbetétek és örüljek, hogy a tárcsákba még nem martak bele.

Razielnek lehet, hogy gyermekkorában része volt valami idős ember okozta traumában. Vagy simán csak összenyálazták, belecsíptek az arcába és megrázogatták, hogy milyen aranyos kisgyerek. Esetleg még megkérdezték, hogy hogy megy az iskola. Akármi is volt, most tovább szőtte a múltkori sztorit.

Nemrégiben írtam nektek az "idősek kontra autóvezetés" témában egy posztot. Nos ehhez lenne pár igen friss tapasztalatom. Igaz a delikvensek nem autóval közlekedtek, de ránk autósokra is igen veszélyes helyzetek voltak ezek. Gondoltam megosztom veletek.

Eléggé felidegesített az a körülbelül fél óra, amit a mai napon közlekedéssel kellett töltenem. Ugyanis ennyi idő alatt 4 (NÉGY!!!) balesetveszélyes helyzetem volt az idős kerékpárosok miatt!

Ma olyan témáról ejtünk szót levélírónk billentyűzete által, ami nem feltétlenül fog bárkit is vidámabbá tenni. Mániás depressziósok innentől ne is olvassanak tovább.

Sokan valószínűleg baromira unják az övbecsatolás témáját - de nem baj, mert én (meg remélem, jópáran) a "...meghalt, mert nem használta a biztonsági övet..." tartalmú, nap mint nap előforduló baleseti krónikáktól esek komatikus állapotba.

Ma délelőtt félszemmel átfutom kedvenc hírportálomat - és valami nem stimmel... Selmeczi Roland... meghalt... Nem, ez nem lehet AZ a Roland, hiszen ő fiatal, vidám, meg aztán... Visszafutok a hírre, megnyitom: DE lehet...:-(((

Most hagyjuk, hogy egyik kedvenc színészem volt... Méltatása nem az én feladatom - de nézzünk végig az elmúlt néhány esztendő fekete krónikáján: Bubik István; Kulcsár Anita; Selmeczi Roland. Mi a közös bennük? Fiatalok voltak, népszerűek és tehetségesek, ÉS MINDHÁRMAN közlekedési balesetben vesztették életüket, ÉS EGYIKÜK SEM HASZNÁLTA a biztonsági övet...!!!

Örvendetes dolog, ha egy cég figyelmet fordít arra, hogy esélyt adjon a mozgásukban korlátozottaknak. Az is örvendetes, hogy ezt a gondolkodásmódot már az önkormányzatok is átveszik és közös erővel lépnek fel a bűnözés ellen. Lelki szemeim előtt elképzelem, ahogy egy autófeltörőt tetten ér a biztonsági szolgálat és a polgárőség, majd mikor próbálna elfutni a bűnöző elem, kivágódnak a kocsiajtók, előszedik a tolókocsikat, kinyitják, áthuppannak, majd az autótolvaj után erednek járdaszegélyeken át, magukat és izomhajtású kerekesszékeiket nem kímélve...

Az első képet Marcsika, a másikat pedig Péter küldte nekik, köszönjük!

Ezt a képet tegnap készítette a párom a Dunakeszi auchan parkolójában miközben egy család akinek mozgássérült gyermeke a hátsó ülésen ült és parkoló helyet kerestek.

És íme a másik, ami egy fokkal talán még ütősebb.

Vannak olyan bosszantó dolgok, amik csak bizonyos körülmények között jutnak az ember eszébe. Ilyen az eső és a sárfogó gumi, vagyis inkább a hiányának az esete. Engem valahogy a legritkább esetekben zavar csak ez, amikor már nem esik az eső, a sarat viszont felcsapják a szélvédőre az előttünk haladók. Én ezt elintézem egy gondolkodás nélküli spricc + törlés kombóval (utóbbi ráadásul ilyenkor megy magától). Úgy tűnik, Krisztiánnak ez nagyobb lelki törést okoz, úgyhogy miért is ne adjuk meg a lehetőséget, hogy elmondja a véleményét ország-világ előtt?

Mostanában elég sokat mozgok autópályán és borzasztóan fel tud dühíteni az amikor nedves az útburkolat és az engem megelőző autósok még el sem halad mellettem de már húzódik vissza a sávomba és a nagy vizkiszorítású gumijaival meg sárfogó gumit minek használjunk címszóval (mert bár a hátsó lökhárítók úgy vannak tervezve h az előírt minimális szintet elérjék és kiváltsák a sárfogó gumikat de igen nagy a hatékonysága ennek a guminak ha fent van) telibe vágja a szélvédőmet a kellemes sáros aprókavicsos trutyival.Teszi ezt mind akkor amikor előtte és mögötte közel s távol senki más nincs csak én.

Olyan nehezére esne mindenkinek (tisztelet a kivételeknek) hogy ha van helye és ideje akkor kellő távolságra eltávolodjon és utána térjen vissza a sávba?

Újabb agy durrant el, ezúttal Norbié. Egy bennem is felmerülő kérdést taglal némi indulattal összegyúrva: egyes emberszabásúaknak a gyújtáskapcsolóra van kötve a ködlámpájuk is?

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ködlámpa...

Nos igen ez sarkalatos pont a magyar közlekedés zűrös egén. Nevezetesen a ködlámpa használata. Egyesek már immáron hagyományként amikor elindulnak már rányomják, jóformán tökmindegy hogy verőfényesen süt a nap tél avagy nyár van. Márpedig a KRESZ legutóbbi infóim szerint csak városon kívül és a látási viszonyok meglévő feltétele (pl sűrű!!! köd) teszi lehetővé.

De lehet hogy én tévedek kedves autóstársaim akkor pedig mea culpa érte.
Sok - nincs rá jobb szó elnézést érte - baromarc már városon belül verőfényes napsütésben vígan ködlámpával szaladgál. Ha véletlenül rávillogsz hogy - Kapcsold már le koma! - visszavillog. Őrület. Nehogy láss má' valamit az előtted levő útból!

Igen gyakran fogom én magam is a fejemet egyes kommentek olvasásakor, Olivér ilyen tipikus, visszatérő megmondásokra reagált, saját szemszögéből nézve.

Én nem egy konkrét történet miatt szeretnék háborogni, hanem azért hogy miken képesek az emberek háborogni a forgalomban, vagy itt kommentek formájában.

A kezdetetektől fogva olvasom a blogot néhányszor hozzá is szóltam de, sokszor ledöbbentem, azon hogy az emberek milyen türelmetlenek egymással és semmi empatikus képességük nincs, ugyanis ez a vezetés elengedhetetlen része, hogy bele tudjuk magunkat képzelni a másik vezető helyébe, hogy ő mit lát, mit akar tenni stb.

Én magam igen fiatal vagyok mindössze 20 éves, 3 éve van csak jogsim, de már igen igen sok kilométer (nem akarok konkrét számot írni, de az átlagnál jóval több ebben biztos vagyok) van a hátam mögött és ennek jelentős részét Budapest útjain töltöttem autóval és motorral egyaránt a nap minden szakába (értsd éjjel nulla forgalomtól reggeli dugókig szal minden: D). Nos a lényeg, amit akarok írni, az hogy miért nem próbáltok meg mindannyian kicsit türelmesebb, előzékenyebb lenni a másikkal hisz akkor mindenkinek könnyebb, én magam bevallom dinamikus stílusban, vezetek szal nyomulok a forgalomban (és ezt nem szégyellem bevallani) a lehetőségek szerint DE vannak olyan szabályok (írott íratlan, egyaránt amit mindig betartok).

Visszatérő kérdés ami a címben szerepel. Viktor összeállított egy Excel táblát, amiben összeszedhetjük a munkábajárásunk költségeit autóval és tömegközlekedéssel egyaránt. A képet persze lehet tovább árnyalni, de nagyságrendileg elegendőek a benne megadható információk. A kitölthető táblázat innen tölthető le vírusellenőrizve, tisztán.

Sokszor megy a vita mind az autózz, mind a BKV figyelő hozzászólásaiban a költségekről, árakról.

Gondoltam, hogy - mivel a matematika mindenütt jelen van, megjósolja, fog-e esni az eső, megmondja, hány óra van, és segítségével bűnügyeket elemzünk - összedobok egy táblázatot

Perillustris eddig is aktív résztvevője volt a blog életének. Most egy már többször elővett témához kapcsolódóan fejtette ki a véleményét, a szokásoshoz képest részletesebben. Budapest közlekedése és annak problémái. Volna hová javulnia.

Az utóbbi hetekben-hónapokban már nem csak hébe-hóba, hanem rendszeresen megjelenik a hírportálokon és a blogokon a budapesti közlekedés témája. Ez jól mutatja a probléma jelentősségét.

Többek szerint még csak jövő időben beszélhetünk az összeomlásról, szerintem ez már a jelen. Budapest úthálózata túlterhelt, s bármilyen optimistán tekintünk az épülő körgyűrűre, az nem lesz csodaszer, bármennyire is állítják egyesek. A forgalom kitölti a rendelkezésére álló teret, előbb-utóbb autóba pattan az a néhány ember is, aki eddig otthon hagyta azt, valamint egyre több autót állítunk forgalomba is.

Közgazdasági alaptörvény, hogy a kínálat befolyásolásával módosítani lehet az árat, s ezzel szabályozni a keresletet. Ma Budapesten túl nagy a kereslet az autózásra, az autós infrastruktúrára. Mivel Budapest szerkezete nem enged meg jelentős mértékű bővítést, növelni kell az árat, hogy a kereslet csökkenjen. Nem, nem kell most azzal jönni, hogy akkor megdrágul a kenyér, a tej, a cipő és gyógyszer. A költségeket ma is megfizetjük. Mindenki fizeti, s ez igazságtalan.

A múltkori tahónparkolós poszt után valóságos levéláradat futott be a postaládánkba, rengeteg fotó érkezett tőletek, ezer hála és köszönet érte. Azoktól pedig elnézést kérek, akiknek a képei nem fértek be (vagy nem mind fért be) ebbe a válogatásba, de ha nem szelektálok, akkor elkopna a görgő az egereteken, mire a végére érnétek.

Saját képpel nyitnám a sort, én még úgysem küldtem be magamnak ilyesmit, itt volt az ideje elkezdeni. A Bartók Béla útról kanyarodtam be jobbra a Ménesi útra. Ez alapjáraton egy jó kis emelkedős utca, aminek a két oldalán autók parkolnak. A kanyar után a zebráig jutottam, ugyanis a drága batárbéemvés tahó még arra sem vette a fáradságot, hogy a járdára felálljon úgy, ahogy a többi autó, mert akkor esetleg elfér egymás mellett két kocsi. És egyébként nem, nem balra indexelt, mert szeretett volna kiállni, hanem elakadt, minden bizonnyal az emelkedőt nem bírta a kocsi és feladta, a sofőrje meg beszaladt a közeli étterembe segítséget kérni. Eközben persze szemből állt a kocsisor a piros lámpánál, tehát ki sem tudtam kerülni azt a nagy szürke konténert. Aztán mikor a szemből jövők továbbmentek, akkor kikerültem, mentem kb. 15 métert, aztán ugyanez volt szemből a fehér furgonnal. Az meg biztos a lejtőt nem bírta és azért romlott el. Ráadásul egy vadparaszt még csakazértis kikerülte mikor én már ott voltam, nehogymár valami szabályos is történjen ebben az utcában esetleg.


És hogy most jól kipanaszkodtam én is magam (de jó volt, biztos ti is ezért küldözgettek ennyi mindent), jöjjön a többi, mert van még bőven! Volt már olyan, amikor kerékpárútra parkolt egy paraszt, volt már paraszt rendőrünk, aki szabálytalanul parkolt, most íme ennek az egyesítése, Pétertől:

A blog alig öt hónapos fennállása alatt számomra szinte hihetetlen mértékben népszerűvé vált, leírni is kellemesen gerincvelőborzongató azt, hogy sokszázezer ember jutott már el hozzánk, egy részük azért, mert szereti olvasni a sztorikat, más részük meg kényszeres bosszankodó és muszáj nálunk kikötnie. Nem is beszélve azokról a drága grafomán autózz!blog fanatistákról, akik ennyi idő alatt közel tizenkétezer alkalommal fejtették ki véleményüket a posztokról és egymás hozzászólásairól.

Fene gondolta volna, de a TotalCar szerkesztői is rendszeresen olvasgatják a sztorikat, nézegetik a fényképeket, valami furcsa perverzió okán még tetszik is nekik ez az egész. Legalábbis az arcukról ezt olvastam le, amikor bementem a szerkesztőségbe és megmondtam, hogy ki vagyok. Meg különben nem is invitáltak volna meg erre a kis beszélgetésre. A vége pedig az lett az egésznek, hogy mostantól egymásba karolva folytatjuk tovább ugyanazt, amit eddig, hogy nektek még jobb legyen és mégtöbb autós élményt, információt szippanthassatok az agyatokba a szemeitekkel. De nem csak ez a jó hír, van még!

A házasságunk örömére (a végén még odáig jutunk, ha sokat firkálok még, hogy ezt az együttműködést még közösülésnek fogom nevezni) közös pályázatot hirdetünk, amelynek nyertese egy Garmin nüvi 250 autós navigációs kütyüvel lesz gazdagabb.

A nyereményt a

és a

ajánlotta fel.

Ha te szeretnéd hazavinni a nyereményt, nincs más dolgod, mint elolvasni az alábbi felhívást és követni a benne foglaltakat!

Mire nem képesek az elmebeteg emberek? A következő történetben legalább két ilyet lehet feltételezni, az egyik, aki kiküldte az útra azt a jóembert, avagy hagyta, hogy kimenjen, a másik meg az, aki mindenféle sávlezárás nélkül, forgalomban kisétál az autópálya közepére utat foltozni. Akár küldték, akár magától ment ki.

Nem szokásom blogokra irogatni, de annyira megdöbbentett amit tegnap láttam, hogy muszáj megirnom nektek. 2008. január 19. 16:15, M1 autópálya Budapest felé valahol a 35. - 36. km között.Sűrű köd, a látótávolság kb 200m. Feltűnik a leállósávban egy sárga villogós autó, gondoltam útellenőrzés, azok rendszeresen ott közlekednek, az ember már gyakorlatilag észre sem veszi őket. Se sebességkorlátozás, se terelés, semmiféle figyelmeztetés. Ahogy közelebb értem, a ködön át kezdett körvonalazódni egy narancssárga ruhás ember, aki áll az út közepén, pont a felezővonalon.

Elkezdek fékezni mint az őrült, közben káromkodok, hogy mit csinál itt ez az elmebeteg, nos, közelebb érve látom, hogy az emberünk a karbantartó, egyenruhában, ahogy tömi be a kátyút. Ahogy közeledtem ő fogta magát, kettőt szökkent, és a leállósávban megvárta mig elmegyek, majd ment vissza az autópálya közepére. Egyedül. Gondolom beteg volt, amikor a munkavédelmi előírásokat oktatták.