autózz!

Doky egy valóságos novellával, már-már kisregénnyel örvendeztetett meg minket. Mivel hétköznap a látogatóink többsége a munkaidejét tölti azzal, hogy nálunk olvasgat és kommentál, ezért ezt a mait inkább hétvégére időzítettem, különben az olvasóink igen nagy százalékát kirúgnák a munkahelyéről és összeomlana az ország gazdaságának még megmaradt része.

Az itt leírt történet nem egy torz elme szüleménye, hanem a rideg igazság. Minden szereplő, esemény és helyszín valós.

Mindig tudtam, hogy Trabanttal hosszú távra elindulni ingergazdag misszió, de soha nem gondoltam volna, hogy lehet ennyire élménydús, ha az ember 320 kilométert szeretne megtenni kis kedvencével.

A történet 2002 karácsonya előtt esett meg. Akkor még Budapesten éltem, míg a családom Kisvárdán. Ingóságaim közé tartozott egy mustársárga -Trabant 601 S Limuzin- típusú gépjármű.  Más néven a Doky-mobil. Jelen esetben az „S” rövidítés a „SPORT” kifejezést volt hivatott jelezni, miszerint a fent említett erőgépben - hála a lehegesztett szabadonfutónak - működött mind a négy sebességfokozat, az eredetileg fekete színű, de már szürkére aszalódott és eltöredezett kormány helyére pedig egy szépen megmunkált, bőrrel bevont alumínium sportkormány került. De azért az eredetit sem dobtam el, mert ugye soha nem tudhatja az ember… Ezen extrákon felül – köszönettel adózva az orosz iparnak - volt még az üléstámlára utólag ráakasztható Zsiguli-fejtámla is. A fent említett kiegészítőknek a későbbiekben még szerepe lesz a történetben.

Zsolt mögött brummognak a gyökér motorosok folyton, ezért úgy döntött, hogy a gyökérkezelésnek azt a módját választja, hogy ő is gyökér lesz a gyökér motorosokkal szemben. Tudom. Szóismétlés.

Ma a napsütéses reggel nem csak az én kedvemet viditotta fel, hanem előcsalogatta a hardcore motorosokat is, igy sokan ktolták a gépet az utakra. Ebben persze semmi meglepő nincsen, motorozni jó dolog. Tudjuk azt is mindannyian, hogy az autósok és motorosok kapcsolata sokszor nem súrlódásmentes.

Gondoljunk csak a legelemibb helyzetekre amikor az autós képtelen megemészteni azt, hogy a motoros röhögve elfér a dugóban araszoló autók közt - persze ha hagyják -, vagy vegyük azokat az eseteket amikor viszont a motoron közlekedő képtelen azt észben tartani, hogy az autós nem tud kellő sebességgel reagálni az ő sávváltásaira, szóval van anyázás sűrűn.

Amennyire tőlem tellett segitettem őket, lehúzódtam, hogy utat engedjek nekik, semmi különös, csak a minimálisan elvárható magatartás amiről én úgy gondolom, hogy oda- vissza jár. Reggel viszont sokadszorra történt meg velem az az eset ami miatt erősen elgondolkodtam azon, hogy eddigi gyakorlatomon változtatok, a lehúzódást feltételhez kötöm, magyarán gyökér leszek.

Minekutána ki lettünk kiáltva anyázós blognak eddigi rövidke életünknek már második napján, ritkaságszámba mennek az olyan levelek, amikor valaki nem a sérelmeit, hanem a pozitív élményét írja meg. Nem is érdekel általában annyi embert, nem anyázzák össze-vissza a kommentelők, nem is várható annyi hozzászólás, mint például a múltkori biztonsági öves posztnál. Mi mindenesetre örülünk, hogy Petika egy jóféle őrangyalt fogott ki magának.

Most nem egy "hogyaztajóédesk.vaanyjátannakaki..." típusú levél következik. Először is szeretném leszögezni, hogy nem vagyok tökéletes vezető, csináltam már nagyobb bakit. Nincs angyali türelmem se, a budapesti közelharcban egy idő után bennem is felmegy a pumpa. Mindezeket eddig viszonylagosan jól működő kocsikban tapaszaltam.

Ámde.

Február 3-án kocsival mentem Budapestre az M3-ason. A kocsi nem igazán volt csúcsformában, az út elején még sikerült 110-et kicsikarni belőle, de a vége felé már a 40 is jónak számított.

Látott-e már valaki olyat, hogy rendőrautóra tilosban parkolásért büntetőcédulát rakott másik rendőr, vagy egy közterület felügyelő? Ha igen, akkor fotó nélkül nem hiszem el, ha fotó is van, akkor tuti, hogy hamisítvány. Mindenesetre az igazán örvendetes, hogy annyi levéllel vagyunk elárasztva, hogy már csak úgy válogatni lehet belőle. Parkolós posztjaink már voltak eddig is, meg rendőrösek is, viszont már ott tartunk, hogy a parkolós-rendőrös fotókból is válogatást tudunk csinálni, hála a szorgos kis fotóamatőr blogfüggőinknek. Elsőként nézzük Ovalbogar levelét és képeit, mert ezek jöttek a lentiek közül először, mi meg jobban szeretjük a káoszt a normális sorrendnél.

Ezeket a képeket tegnap reggel (08.02.13) sikerült készítenem a IX.ker Tűzoltó u. Páva u. kerszteződésében. Sokak nem értik miért kéne betartaniuk a parkolási szabályokat, ha kedves rendőreink is fittyet hánynak rá. Azonosítani lehet az autót megvan a rendszám ez reggel 8.30 után volt akkor sétáltam arra.

Amikor egy asszociációs játékban valaki azt mondja, MÁV, nemigen az lesz rá a válasz, hogy magas színvonal. Így van ez az azonos nevű biztosítóval is. Felperes is jól megszívta, kb. annyi lehetősége és esélye van, mint az egérnek, aki két vállra akar fektetni egy elefántot.

Rendszeres olvasótok vagyok de eddig nem írtam, ma elszakadt a cérna, bepróbálkozok, hátha kikerül a blogra a történetem, és kapok javaslatokat, kapcsolódik az autózz blog témájához...

 
Történt hogy tavaly kb. ilyenkor belémjött egy ember, hátulról a kocsijával. Kiszáll a fiatal srác, elnézést kér, majd azonnal elismeri a hibáját... Kitöltjük a betétlapot, amin Ő ELISMERI hogy ő okozta a kárt. Én még aznap bemegyek a MÁV Biztosítóhoz, (annak a biztosítója aki belémjött), hogy bejelentsem a kárt. Meg is történik, fényképezgetik a kocsim hátulját, stb.

Elmegyek a szervizbe (vidékre kellett utaznom, mire találtam olyan szervízt aki elvállalja a javítást - mindenki elutasított mikor megtudták hogy a kárt okozó biztosítója a MÁV ÁBE), és ott megállapítják hogy a kár értéke kb fél millió Ft. Jó mondom, kicsit sok, dehát úgyis kifizeti a MÁV ÁBÉ, merthogy ez teljesen egyértelmű. Megjavítják a kocsim egy hét alatt, és részemről elfelejtve az ügy.

Öcsy olyan hosszú levelet írt, hogy alig merek bevezetőt írni hozzá, nehogy leálljon a böngészőtök időtúllépéssel. Na jó, volt már máskor is hosszú poszt itt nálunk, arról nem is beszélve, hogy kommentek formájában úgyis hozzátesztek mindig rendesen a témákhoz!

Az igazat megvallva, a napokban a TotalCar-on megjelent pályázati felhívásig nem hallottam erről az oldalról, de az ottani linken keresztül "áttévedve", kb. 5 perc böngészés után, mondhatni, otthon éreztem magam... Úgy látom, az itt feszegetett problémák mindenkit érintenek, akik valaha is kapcsolatba kerültek a közlekedéssel: lássuk be, kevesen vannak azok, akik így vagy úgy, de ne tartoznának bele ebbe a "csoportba". Ezúton szeretnék gratulálni az oldalhoz!

Az olvasottakon felbuzdulva, nomeg az említett pályázatot átböngészve, gondoltam, én is hozzáteszek valamit a "közkincshez". Az alábbi poszt nem kimondottan egy konkrét témára fókuszál, hanem egyetlen este (kb. 3 óra) tapasztalatait foglalja össze néhány pontban, a budapesti csúcsforgalomban egy átlagos napon, egy autó kormányánál ülve. A pontok nagyjából a történések időrendjét követik...

Tehát, a tapasztalatokból levont alapvetések, avagy egy kis budapesti "how (not) to drive" 23 pontban

Dávid egy érdekes kresz szituációt vázolt fel arról, hogy mi van akkor, ha elsőbbséget kell adnunk azoknak, akik záróvonalon keresztül vágódnak elénk a Hungárián. Vagy ha nem kell.

A csatolt képen a Hungária krt. Kacsóh Pongrácz úti felüljáró látható. A kérdésem itt az ezzel kapcsolatban , hogy az M3-as irányából érkezőknek pontosan hol kell(ene) elsőbbséget adnia a Hungária krt-on utazók részére? Ugyanis a lehajtó végén főútvonal vége + elsőbbségadás kötelező tábla van.

Viszont akik a Hungáriáról jönnek egy darabig csinos kis záróvonal van felfestve, ígyhát nem jöhetnek át elvileg a külső sávba. Megfordíthatnám a kérdést akár a másik oldalról is: aki a Hungária krt. irányából érkezik és a jobb szélső sávba szeretne kimenni elvileg a záróvonal végével megteheti minden probléma nékül?

Nem először fordul elő, hogy a szükségesnél csekélyebb méretű rendőrállományunk egy tagja ír levelet a blognak. Ezúttal egy budapesti rendőr főtörzsőrmester vette a fáradságot, hogy leírja a rendőrséget ért kritikákról a véleményét.

Az autozz.blog.hu rendszeres és lelkes olvasójaként, elkeseredetten olvasom rendőr kollégáim parkolásáról, közlekedéséről és intézkedéseiről szóló negatív hangvételű írásokat. Igaz a sorokat olvasva gyakran igazat adok az írójának, de hiányolom az ugyanilyen témájú pozitív hangvételű írásokat.

Manapság divat a rend őreit pocskondiázni okkal vagy ok nélkül. Ellenben dicsérni, vagy megköszönni a munkájukat már sokan elfelejtik. Ha valakit csak szidnak de nem dicsérnek, egy idő után nem veszi fel a negatív kritikát, hanem fásultan tovább megy a vélemény felett és nem foglalkozik vele.

Ritka alkalom, amikor valaki nem másra akarja ráverni a balhét, nem mást fikáz, nem úgy gondolja, hogy csak a másik lehet a hülye, hanem elismeri, hogy hibázik ő is és még meg is bánja, ha bunkó volt. Hogy ezt valaki meg is írja nekünk, az meg aztán főleg egészen ritka. A címben nevezett levélírónkról nem tudni, hogy csak elnézte a címet és templom helyett ide jött gyónni, vagy szándékosan ide írt. Mindenesetre minket nem kötelez titoktartás, úgyhogy íme a bűnbánás:

Van egy ötletem. Ha mindig mindenki csak panaszkodik, hogy mily méltatlanul bántak vele az utakon, aztán mindenki jól felpaprikázza magát az olvasottakon, egy dolog nem fog változni: a morál. Mindenki csak mutogat, és alapvetően úgy fog hozzáállni, hogy minden egyes nap egy újabb harc lesz.

Szerintem meg kellene adni a lehetőséget a "másik oldalnak", hogy bűnbánatot gyakoroljon. Én itt most meg is teszem.

Lehet, hogy kicsit morbid ez a cím egy posztnak, de mérhetetlenül felháborít egyes emberek ilyen nagyfokú felelőtlensége. Hogy lehet ekkora idióta fasz valaki, hogy egy ezeréves, szétrozsdásodott autóval, feleséggel, kétéves gyerekkel együtt nekiáll versenyezni, ráadásul lakott területen?! Inkább nem is fejtegetem a saját véleményemet, megtette ezt helyettem Yeahhh egy e-mail formájában, még mindig higgadtabban, mint ahogyan én képes lennék megosztani veletek azt, amit erről gondolok...

Ismét egy borongós téma - olyan, melyet csak az élet írhat. Ha B-kategóriás hollywoodi "telesírtamamoziszéket" típusú film sztorija lenne, azt mondanám, hogy a forgatókönyv írója eggyel több rakétát szívott el, mielőtt a billentyűzet elé rogyott volna, de így...

(fotó: langlovagok.hu)

A baleset részletei (HavariaPress Hírügynökség):"...A tragédia péntek éjfél után nem sokkal következett be a főváros III. kerületében, a Bécsi úton. A személygépkocsi, amelyben a család utazott előbb a szalagkorlátnak ütközött, majd a fejére esve az árokba zuhant. Tanúk elmondása szerint a balesetet szenvedett jármű - amit az apa vezetett - két másik autóssal versenyzett a városból kifelé haladva. A kiérkezett mentősök az édesanyánál - aki az ütközéskor kirepült a járműből - a halált állapították meg, az apát és a gyermeket kórházba szállították. Elsődleges információ szerint a kisbaba nem szenvedett súlyos sérülést. A versenyzésben résztvevő másik két jármű vezetői elhajtottak a helyszínről, segítséget nem nyújtottak. A beleset részleteit a rendőrség szakértők bevonásával vizsgálja..."

Rocko jó eséllyel antifiatista lehet, mert lopott nekünk a langlovagok.hu -ról két olyan képet, amik önmagukban is ironikusak, így együtt pedig négyzetre emelkedik a hatás, az igen tömör levél ellenére.

Ezek a fiatosok nagyon hülyék:

A helyen, ami Attila levelében is szerepel lentebb, magam is gyakran előfordulok, volt már rá példa, hogy egy elöl-hátul lökhárító nélküli idióta (az tipikus 20 alatti kihaénnem fajta volt) a sajátjához hasonlatossá akarta tenni az én autómat is. Más dolog miatt még nevezetesebb ez a sarok számomra, de ezt nem árulom el, csak megfelelő mennyiségű rajongói könyörgőlevél árán. Esetleg...

Ma reggel még a szokásosnál is jobban is felment bennem a pumpa, azért megpróbálom kiírni magamból a dolgot.

Munkába menet reggelente Pesterzsébet felől a Határ út Nagykőrösi út sarkán szoktam balra kanyarodni a Határ útról, és a bekanyarodás után a következő lámpánál jobbra a József Attila lakótelep felé folytatom az utam. A Határ út a Köteles utcától kétsávossá szélesedik, majd már a felüljáró előtt külön balra kanyarodó sáv is van. Ez az irány reggelente „népszerű”, ezért általában a kanyarodósáv végéig áll a sor.

Én minden esetben szabályosan besorolok és kivárom a 2-3 lámpaváltást, hogy átjussak a kereszteződésen. Természetesen vannak akik nem érnek ennyire rá, ők a kétsávos útszakaszon, a kanyarodó sáv mellett befékeznek és a belső egyenesen haladó sávból kanyarodnak be (az egyenesen haladók zöldjéhez viszonyítva később, a szembeforgalom leállítása után vált zöldre a kanyarodósávban a lámpa). A „kevésbé szabálytalanok” megvárják amíg a szabályosan kanyarodók befejezik (ezzel feltartják a belső egyenesen haladó sávot, hirtelen fékezésre és/vagy sávváltásra kényszerítve az egyenesen továbbhaladni kívánókat). A felüljáró alatti két lámpa közötti szakasz rövidsége miatt max 5-6 autó kanyarodhat szabályosan és utána végzik el a szabálytalan műveletet. A másik „állatfajnak” még ennél is sürgősebb, ezért a szabályosan kanyarodókkal együtt azokat leszorítva tolakodnak be.