autózz!

Nincs is szebb annál, mint amikor egy balesetnél a két fél egymásnak homlokegyenest az ellenkezőjét állítja. Irónika felesége szerint ő nem váltott sávot, a másik autós meg azt mondja, hogy azért ment neki, mert sávot váltott index nélkül. Tegyetek igazságot!

Az alábbi eset nem velem, Irónikával, hanem a párommal történt Mikulás napján este 5 óra tájékán. A párom egy kétsávos főútvonalon haladt. Az „ellenfele” jobbról erre az útra akart felhajtani jobbra, de kellő elővigyázatosság hiányában ezt csak a párom kocsijának jobb hátsó felén történt koccanással tudta végrehajtani.

Az illető, kiugrott az autójából, majd leordította és ha már arra járt le is hülyézte a feleségemet, hogy mit képzel sávot váltani index nélkül. Merthogy, mint az számomra 5 perccel később kiderült – ugyanis az asszony ijedtségében segítségül hívott – az illető úgy látta, hogy a tőle balról közlekedő 3 autó közül a középső, számára helyet biztosítva a kikanyarodáshoz a belső sávba ment át és ő ezért mert, tudott elindulni.

Amiről Ré írt, az engem is nagyon tud idegesíteni és vele együtt én is várom tőletek a tökéletes ellenszert. Az oké, ha valaki a seggembe mászik, nekem meg fékeznem kell előtte hirtelen, akkor ő lesz a hibás, de attól még nekem is macera az egész. Ráfékezni még ennél is nagyobb gyökérség, a hátsó ködlámpám alacsonyan van, fölösleges villogtatni. De akkor mit lehet tenni ilyenkor?

Tegnap (dec. 4-én) hajnalban szokás szerint mentem dolgozni autóval a 31-es úton. Szépen tartottam a 90-es tempót Mendéig ahol már kezdett kicsit sűrüsödni a forgalom. Azt vettem észre, hogy a mögöttem jövő autó szinte a seggembe mászott amire nagyon allergiás vagyok.

A kocsi jó sokáig követett kb 2-3 m-es követési távolsággal, majd egyszer csak elkezdett előzni, de alig bírt megelőzni pedig nem gyorsítottam, csak egyszerüen nem volt erő a kocsijában. Amikor mellém ért a kocsi akkor láttam, hogy 4-en ülnek benne, amikor elém ért akkor láttam hogy egy piros 1.1-es Citroen AX, a rendszáma HJJ-927. Az előttem menő autó seggére is rámászott, próbálkozott többször is előzni de a forgalom és a sok kanyarral teletűzdelt útszakasz miatt ez nem volt lehetséges, ő továbbra is 2-3m távolságra követte az előtte haladót 80-90km/órás sebességgel.

Tegnap annyira visszafogott, romantikával átitatott, súlytalanul lebegő posztot választottam a levelek közül, hogy muszáj ezt ma ellensúlyozni Viktor történetével, amiben minden előfordul a kopasz terepjáróstól kezdve az életveszélyes fenyegetésen át a tehetetlenkedő rendőrségig (bár az megint más kérdés, hogy fenyegetőzést hogy bizonyítanak ujjlenyomattal), meg az ajtófeltépésig. Azt viszont továbbra sem értem, hogy mi a francért nem lehet azt a kis gombot megnyomni, amivel magunkra zárjuk az autót? Mondjuk rögtön, indulás után. Vagy egyáltalán megvárni, amíg odajön egy ilyen vadállat vérben forgó szemekkel. Engem is próbáltak már leszorítani, fékezett előttem, megálltunk, aztán mikor szállt volna ki, kikerültem és elhúztam a francba a szeme elől. Nyilván a lehetőségek függnek az adott helyzettől is, de ha ilyen van, én máskor sem fogom megadni a lehetőséget a pofánbaszásra. Annak mindenesetre örülök, hogy itt a lelki megrázkódtatáson kívül nem lett senkinek baja.

Sajnos nem tudok segíteni a megírt történetben, de nagyon hasonló történt velem néhány hete Budapesten az Egér úton. Lassan halad a sor. A besoroló sávban áll egy Mitsubishi Pajero. 4-en ültek benne. Nem indexel, csak rám rántja a kormányt.

Mire nekem lassítanom kellett és kicsit balra rántottam a kormányt. Szerencsére lassan mentünk nem történt koccanás. Rádudáltak egyet, hogy figyeljen jobban és indexeljen máskor. Erre egy tőlem 2-szer akkora rövidhajú élőlény. Befékezi a terepjárót, kipattan belőle. Ugrálva üvöltözik. 2 kézzel üti a motorháztetőt. Aztán a kocsi mellé áll és teljes erővel beleöklöz.

Végre mindjárt vége a hétnek, legalábbis a robotolós részének, a pénteki örömöt nem is szeretem elrontani, most sem fogom. Olyan poszt következik, amilyen még nem volt, simán megállná a helyét a szakítósblogon is, Bogyesz levele alant:

Néhány hete találtam rá a blogra és nagyon ötletesnek találom. Olvasgatva a posztokat rájöttem, hogy ez a történet nem igazán idevaló; de azért közérdekűnek találtam. Egy kedves barátom és volt lakótársam esete a következő. Miközben építgette egzisztenciáját, találkozott egy lánnyal, akivel olyan jó erős fél év után el is jegyezték egymást, még valamikor 2008 nyarán.

Szépen alakult is a kapcsolat, a lány szülei szívükbe zárták cimborámat. Ő is boldog volt, mert egyrészt a lány tényleg csinos, aranyos és intelligens is volt (bár ez oximoron, ezt tudom :)), szülei pedig nagyon jól szituáltak. Egy jól menő Volvo márkakereskedésben dolgoztak (vagy tán az övék is volt, ezt nem tudom). A fiatal pár külön lakásba költözött, amit együtt rendeztek be.

Szomorú, hogy olyan megtörténhet, amit Péter írt meg nekünk. Nem tudom, hogy első kézből hallotta-e, mindenesetre ijesztő. És mint a példa is mutatja, nem csak Budapesten van sok agresszív állat, aki egy dudálásért ilyesmire képes. Aki esetleg látott valamit, az jelezze emailben és összehozom a levél írójával!

Tegnap hallottam ezt az elég megdöbbentő sztorit, Debrecenben történt és elég kevés információm van róla, ezért kérem a blog segítségét hátha valaki látta az esetet, és az ilyen eset nem marad büntetlenül.

November 23-án este este 18:30 körül Debrecenben a Hatvan utcánál, kikanyarodott egy nagyobb autó elsőbbségadás nélkül, amire egy másik autós úgy reagált hogy rádudált, erre a nagyobb autóból kipattant két jól megtermett legény, kirángatták a fiatal srácot az autóból és össze-vissza verték, utána leesett a földre és még össze is rúgdosták.

A fenti mondatot A műkincsrabló barátja barátja (nem, nem elírás) kapta az arcába nem olyan rég, amikor körbefotózta a Nemzetbiztonsági Hivatal előtt parkoló taxit, aminek láttán természetesen előkerült maga a személyfuvarozó kisiparos is.

Igazából már régóta gyűjtöm a parkoló taxisok fénylépeit, de szép lassan annyi ilyen oldal van, hogy béna ötlet lenne belőle blog-ot indítani. Viszont ma egy barátom küldött nekem pár képet, amit nem hagyhatok szó nélkül. Barátom a Falk Miksa utcában járt, ami két dologról nevezetes: az ott lévő műtermekről és galériákról, meg az NBH épületéről.

Barátom nem jelenteni volt a szomszéd nénivel kapcsolatos terrorista gyanújáról - bár az öreglány bajszos, szőrös, és tényleg inkább néz ki Oszamának, mind Bözsi néninek -, hanem pár apróságtól próbált megszabadulni az egyik galériában, nem nagy sikerrel. De a lényeg a következő: a képen látható taxi a Nemzetbiztonsági Hivatal(!) előtt parkol a tilosban, ráadásul 3-4 autó helyét is elfoglalva.

Ruskyy történetében nem lett véres végkifejlet a gyors, ösztönszerű reakciónak köszönhetően, de sajnos nem mindenki úgy reagál ilyen helyzetben, mint a lenti levél írója. Ti kerültetek már hasonló helyzetbe akár vezetéstechnikai pályán, akár élesben? Az hogy végződött?

Ez a poszt egy november 30-án történt incidens apropóján fogalmazódott meg bennem. Történt ugyanis, hogy azon a kellemes 10-12 fokos, kissé szeles hétfő délutánon elindultam az oskolába (felsőbutítási intézmény) + edzésre. Szokásomhoz híven a hosszabb, ámde kevésbe forgalmas útvonalat néztem ki magamnak. A sugárutak feltúrása nem tett jót a délutáni „csúcs”forgalomnak errefele – kell egy kis töltelék duma, mert amúgy sincsenek írói vénáim, és az írott szavakkal se bánok túl jól, mint az látszódhat is, de 3 soros posztot csak nem illik kiposztolni.

Kicsit késésben voltam, de 40-50km/h sebességnél nem mentem gyorsabban, annyira azért nem sietek szakmai angolra, meg késést nem kompenzálok gyorshajtással, nagyon szélsőséges eset kell ahhoz, hogy megérje a kockázatot az ön- és közveszélyes közlekedés! 2-3 percre voltam a célomtól, amikoris egy hipermarket parkolójából kidugta a Kalosos kiscsaj (igen, az volt, ugyanúgy, ahogy én meg kiscsávó vagyok :) ) az orrát.

Ma van az utolsó nap, hogy az autósok új biztosítót választhassanak 2010-re. Ganyager ezért gyors tanácsokat és válaszokat vár tőletek, mert egy olyan baleset miatt akarja a jelenlegi biztosító a négyszeresére emelni apósának a biztosítási díját, amiben vétlen volt.

Itt az év végi "hajtás", hogy mindenki spóroljon a következő évi kötelező biztosításán. Nos, a családban 4 autó is van. 2 db ami céges és 2 db ami magán (az egyik az anyosomé, a másik az enyém). De mielőtt a kötelező váltáshoz érnénk, először menjünk vissza egy picit az időben!

Sajnos az apósnak az egyik céges autóval balesetet történt még a nyáron. Ki lett hívva a rendőrség is. Természetesen az, aki belement az apósom kocsijába, azt mondta, hogy nem ő a hibás annak ellenére, hogy Budaörs belterületén, ahol 50-es tábla volt, ő 70-80-nal ment, ő nem tartja magát teljesen hibásnak. Szó szót követett, kihívták a rendőröket, akik egyértelműen a másik autóst hozták ki bűnösnek.

Biztos nem Norbert volt az első, aki rávillogott a belső sávban poroszkáló autósra, de pont akkor ér ott szakadhatott el a cérna, meg levélírónk le sem tudta szakítani magáról előzés után újonnan szerzett ellenségét.

Rövid de annál idegesítőbb sztorival szeretnék életemben először blogolni nálatok. A történet a következő: 2009 November 19-én az esti órákban történt az eset. A sztori előzménye az hogy meg volt beszélve ismerősömékkel hogy kimegyünk értük falura. A ködre való tekintettel, feltankoltam a kocsit nehogy leragadjunk a puszta közepén.

Elindultam hát kis utamra egy barátommal a jobb egyen hogy ő is pásztázza az út szélét a kis kiruccanásunk során (kb. 50-100 méteres látótáv volt külterületen). De nem is ez a lényeg. A faluba vezető út a város másik végéből szerteágazó kereszteződésből indul. Így át kellett menni a városon. Na itt kezdődtek a bajok.

Mármint nem úgy, ahogy elsőre gondolod, semmiféle szvinger akciót nem szervezek, ellenben utolért és beszippantott minket is a közösségi oldalak huzatja. Aki rendszeresen kommentálja a posztokat, azoknak a többsége már bizonyára regisztrálta magát az Indaneten, ha te is közéjük tartozol, akkor nem különösebben bonyolult dolog csatlakozni az ottani autózz! közösséghez, ami eddig is létezett, de a gyerekcipőben járkálás miatt leginkább nagy passzivitásban és csöndben. Idő közben aztán jöttek az avatarok, csütörtök óta meg az oldalsávban is ott vigyorognak véletlenszerűen cserélődve azok, akik fanatikus blogolvasóknak tartják magukat.

De ha már közösségi oldalak, akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a magyarok között legdinamikusabban terjedő facebookot sem, úgyhogy jobb oldalon az indanetes box alá odacsaptam egy hasonló felépítésűt ebből a változatból is, miután létrehoztam egy oldalt a blognak a facebookon is. Míg az indanetes közösségi oldalra idővel az off topicot tervezem átvinni (nemsokára ennek több értelme is lesz a jelenleginél is), itt inkább az talál némi előnyt, aki nem követi posztról-posztra a blog életét, de szem előtt szeretné tartani, hogy mi történik itt.

Ezen kívül pedig mindkettő ajánlott azoknak, akik mániákusan jelölgetnek be bárkit és bármit, bárhol.

A megszokás nagy úr, főleg két többsávos út kereszteződésénél nem nagyon számítanak az emberek változtatásra. Ha ehhez hozzáadjuk azt is, hogy a lámpákat nem cserélték ki olyanra, amiben a zöld jelzés nyíl formában világít, alattuk pedig se tábla, se semmi, akkor nem csoda, hogy hónapok után is gyakran akadnak olyanok, akik nincsenek tisztában vele, hogy akkor honnan merre, mikor, hogyan lehet tovább menni. Benarivo hozzátok fordult segítségért, mert nem tudja, hová fordulhatna, ahol tudnának tenni az ügyben valamit.

Van egy kérdésem, esetleg van e ötletetek, hogy miként és kinek lehetne szólni az alábbi ügyben, hogy kicsit jobb legyen a helyzet. A mellékelt képen is látható szituáció áll fent.

Több hónapja megváltoztatták Újpesten ezt a Megyeri úti - Óceánárok utcai kereszteződést és az egy kanyarodó, kettő egyenesen haladó sávból lett két kanyarodó, egy egyenesen haladó. A lámpák maradtak a helyükön, így kb. az első 2-3 autó a lámpánál már nem látja, hogy mi a helyzet, mert a felfestés sötétben vagy esőben, nemsokára hóban nem látszik, főleg, ha autók állnak rajta, a tábla amit kitettek 100 méterrel a kereszteződés előtt meg sokakat nem zavar.

Szóval én elég sokszor járok arra és nincs olyan nap, hogy a jobb kanyarodósávban állva a lámpánál az egyenesen haladni szándékozók, mivel nekik zöld, majdnem belém jönnek, épphogy visszasorolnak az egyenesen haladó sávba, vagy egyszerűen elkezdenek anyázni, hogy en miért nem megyek már...

A külföldi autós tapasztalatok sorában eddig talán Mongólia volt a leginkább más, mint az európai közlekedés, most újabb érdekességet kaptunk, ezúttal Tanácstalan írta le Kínában gyűjtött közlekedős élményeit. Nektek, kedves, drága, imádott olvasóknak pedig még a sztori előtt köszönöm, hogy a tegnapi nappal a blog átlépte a 10 000 000 oldalletöltést!

Na, én belejöttem a posztolásba. Ne várjatok véres, vagy anyázós posztot, csak GSX-R kérésének engedve én is írtam egy külföldis- vezetőst. Munkám során előfordul, hogy hónapokig külföldön kell tartózkodnom és olyan is, hogy az adott országban vezetnem kellett.

Sajnos nekem nem jutottak olyan helyek, mint Svájc, csak olyanok, mint Kína vagy Korea. Hát elmondanám, hogy van rosszabb, mint nálunk. Főleg Kína volt borzalmas.