autózz!

Gee Halen nagyon megtanulta, hogy előzés előtt tükörbe kell néznie. Egyszer elmulasztotta, amiből majdnem baj is lett. Ráadásul kétszer, mert a baleset elkerülése után volt szerencséje nemzetközi jelzésrendszerrel kommunikálni a szituáció másik résztvevőjével.

Kétszámjegyű út, csordogálás a faluban egy SEAT Ibizával, viszem anyámat. Hamarosan kiérünk a faluból, egy traktor (vagy teherautó, már nem emlékszem) mögé érek. Még előtte kb. 15-20 másodperccel néztem tükörbe, egy bordó Nissan ment jó távol mögöttem. Kiérünk a faluból, előzném a járművet, amikor éles dudálás üti meg a fülem és villogást látok a tükörben. A Nissan már engem előzött volna, én meg ráhúztam az autót, erre lassítani és még jobban kihúzódni kényszerült.

"Hijj, a mindenit, nem néztem a tükörbe" - ugrott be egyből saját figyelmetlenségem. Fancsali arcot vágva inkább gyorsan gázt adok, hogy könnyebben be tudjon majd sorolni mögém az autó. Elhagyom mindkét járművet, robogunk tovább. Igen ám, de közelít a Nissan. Nem sokkal később utólér, előz. Illetve nem is, mert mellettem haladva mutogat nekem valamit az autóból, valószínűleg azt, amire már én is rájöttem, hogy egy vakegér barom vagyok, mert nem néztem tükörbe, balesetveszélyes helyzetet okoztam, de mintha valami olyasmi is lenne benne, hogy húzódjak le. Amire megmondom őszintén, kevés affinitásom volt éppen. Emlékeim szerint még lassítottam is, hogy elmenjen végre.

Volt már sok autópályás történetünk, ebből nem egy foglalkozott a három sávos M7 szakasz azon problémáját, hogy az autósok igen nagy százaléka nem tud mit kezdeni ennyi sávval és egész egyszerűen úgy gondolja, hogy akkor itt most nem kell jobbra tartani, úgyis el tud menni mellette balról bárki. Vagy jobbról, mint ahogy Ferenc is szokta. Az biztos, hogy ez szabálytalan, de mennyire veszélyes? Ha meglátja a rendőr büntet érte? No és a jobbra tartás elmulasztásáért?

Miért tilos jobbról előzni? De komolyan, mi benne a veszélyes? És pontosan mi is az a jobbról előzés? Sokat járok a különböző autópályáinkon és szeretek tempósan közlekedni. Szó szerint: tempomat belőve 130-ra és békésen falni a kilométereket, eljutva A-ból B-be, lehetőleg stresszmentesen, egy darabban és élve. Mondjuk az M7-en Székesfehérvártól Pestig ez nehezen kivitelezhető.

Én, mint jóhiszemű úrvezető szépen haladok a jobb külsőben. Előttem feltűnik a tisztelt kolléga, természetesen a középső sávban 122Km/h-ás utazótempóban. Rajtunk kívül senki sehol a közelben. A relatív sebességkülönbség ugye 8Km/h, én pontosan ezzel a tempóval közeledek felé. Namost mi a teendő?

A quadozás állati jó móka tud lenni, zárt pályán. Engem az is állatira tud zavarni, ha kirándulás közben ott zúgnak ilyenekkel a környéken, különösen, ha természetvédelmi területen történik minden, ami káros is, tilos is, sok taplót viszont az ilyesmik egyáltalán nem zavarnak. Nem kevésbé szabálytalan városi utakon közlekedni ilyen járművel (kivéve, ha van rendszáma, de az ilyen nagyon-nagyon kevés), Péter a Nyugati környékén látott egy zakót, amiből nagyobb baj is lehetett volna.

Előre szólok, nincs vér, nincs baleset. Csak tanulság van. Hálistennek.

Megyek kifelé a Vácin, Westend előtt hallom és látom a tükörből, ahogyan két quad vágtat keresztül a forgalmon, ész nélkül előzve mindenkit, szlalomoznak az autók között.  Azt csak zárójelben, hogy a pilótákon egyszál póló, gatya, de legalább bukó van.

Szóval, Lehel piac után, a benzinkútnál pirosat kapunk. Két quados az első, a középső és a szélső sávban. Én a szélső sávban az egyik quad mögött. Lámpa vált, zöld, quadok kilőnek. Az előttem menő két kerékre kapja a gépet, elhúz. A másik utánozza, ő is két kerék. Ekkor a  quad beszitál, és a középső sávból keresztülvágódik  előttem, majd a járda mellett óriásit esik.

Hogy egy rettentően rossz szóviccel indítsak, úgy tűnik, Békés megye sem mindig olyan békés, ahogy azt László történetéből is látni fogjátok.

Békés megyében élek, szinte kizárólag itt is vezetek, két számjegyű főutakon, meg néha városban. Eddig nem írtam meg a sztorimat, mert úgy gondoltam, mi ez a nagy pesti dugós, vagy autópályás esetekhez képest. De a csempeszállítós eset meghozta az önbizalmam.

23 éves vagyok, és nem igazán sportos vezető. Persze kanyarokban inkább odalépek, de hosszú egyenes úton 100 fölé nem nyomom, és a cérnám se nagyon szakad el. Viszont tavaly novemberben valaki rendesen eltépte, persze én rendes hülyéhez illően, belementem a játékba.

Békés városában csordogált előttem egy jó tizenéves bordó Fiat Tipo, 30 körüli sebességgel. Gondoltam, ezt tök meg tudom előzni a kanyarig, és még az 50-et se lépem túl. Szokásommal ellentétben nem irányjeleztem. Lehet ez volt a baj. A Tipó vezetője amint mellé értem, rágyorsított, a kanyarban pedig feltűnt egy szembejövő, kénytelen voltam mögé visszaállni.

A kommentek közt gyakran elhangzik a "rendőr persze sehol" - mára már szállóigévé érett - mondat. Sanya pórul járt, mert amikor átcsusszant a piroson, akkor bizony ott voltak mögötte a kékvillogósok. Nagy kérdés, hogy miből tartott volna megelőzni ezt a helyzetet némi előrelátással. Szerintetek jogos egy 100 000 forintos büntetés egy éppenhogycsak pirosért?

Nekem kérdésem lenne inkább, mint történetem. Tegnap délelőtt haladtunk hazafele Pesten, amikor is egy nagyobb kereszteződéshez pont úgy értem oda, hogy sárgára váltott a lámpa. Haladtam a forgalommal, esett az eső, én pedig töredelmesen bevallom, enyhén kopott gumik vannak a 15 éves kocsimon. Tudtam, hogy ha beletaposok a fékbe, a kereszteződés közepén állok meg, esélyem nem lett volna a lámpáig megállni. Így viszont a kereszteződésből úgy jöttem ki, hogy az már piros volt. Nem tartottam fel senkit, a keresztirányú forgalom még nem kapott zöldet.

Két sarokkal arrébb levillogott egy rendőr. Szerintük full piroson mentem át (ez nem igaz), és feljelentenek. Elkérték a jogsimat, aztán pár perc múlva visszaadtak mindent, hogy érkezik majd a határozat postán. Velem semmit nem írattak alá, én nem ismertem el semmit, kérdésükre megmondtam, hogy sárgán mentem át, és hogy megállni csak balesetveszélyesen tudtam volna.

Levélírónk félti a hátsóját az esetleges rugdosástól, ezért azt kérte, a nevét tartsuk titokban. Cserébe ugyanezt kérte a történetben szereplő másik autó rendszámával kapcsolatban is, hisz ha olvassa a vezetője a lenti nyílt levelet, jó eséllyel magára fog ismerni. Az önkéntes rendőrködés itt a blogon kavart már viharokat korábban is, kíváncsi vagyok, mi a véleményetek róla jelen esetben.

Kedves Lxxxx3 Rendszámú Autó Ifjú Vezetője!

Igen, én vagyok az az ember, aki 2009. június 18-án csütörtök délután az M3-as autópályán megfegyelmeztelek.

Normális tempóban haladt rengeteg autó Debrecen felé, amikor kb. a 40-es kilométernél összetorlódtak a járművek és innentől csak araszolva lehetett tovább jutni. Nem tudtam mi az oka a dugónak, a rádióban nem mondtak semmit. Én balesetre gyanakodtam.

Békésen araszolgatott a dupla kocsioszlop, amikor föltűnt, hogy a leálló sávban egyre-másra húznak el az autók. Félelmetes volt, mert a becsült sebességük 40-60 km/óra lehetett. Ezt mint a fizika ismerője könnyen kikövetkeztethettem, hiszen a 4,5 méteres kombi autóm plusz az előttem álló nagyjából 8 méteres kisteherautó mellett kb. egy másodperc alatt húztak el.

Ez olyannyira megrémített, hogy tárcsáztam a 112-es segélyhívó számot, akik kapcsolták a gödöllői rendőrkapitányságot. Kérdésemre ők közölték, aszfaltozás van azon a szakaszon és azt is mondták, nem én vagyok az első aki a jobbról előző autókat bejelenti. Azt is mondták, kollégáik a túloldalon voltak, de már úton vannak errre az oldalra. Meg is köszönték a bejelentést.

A dupla kocsisor továbbra is lépésben haladt és továbbra sem szűnt meg a jobbról való előzgetés.

Budapest közlekedéséből vett videóra néhány momentumot Perillustris és némi szöveges körítéssel el is küldte nekünk. A szomorú az, hogy ha belegondolok a város tömegközlekedésének színvonalába, egyáltalán nem csodálkozom rajta, hogy aki teheti, a dugók ellenére is inkább autóba ül. Persze busszal sem lenne gyorsabb, ha ezek az autósok a buszsávot is elállják.

Először csak a hosszú percek óta hősiesen küzdő szirénázó jármű miatt pattantam le a bicajról és kezdtem filmezni. Már régóta készültem megörökíteni egy hasonló jelenetet. Internetes fórumokon rendszeresen megjelenik az a vélemény, miszerint a "biciklisek feltartják a forgalmat".

Ezen persze már csak röhögünk és szánakozunk, de most elég lesz a válaszba belinkelni e rövid videót, amin jól látszik, hogy a pár száz méteres útszakasz megtétele is több perc egy megkülönböztetett jelzéssel haladó járműnek. A BKV-buszok akadályozását, menetidejük megnövekedését már csak halkan jegyzem meg, kiegészítve azzal, hogy a belső sáv a Montevideo utcától buszsáv, ezért azt sok száz gépjárművezető szabálytalanul használja nap mint nap. Gondolom ők azok, akik azért nem ülnek buszra, mert lassú. Hát persze...

Elpakoltam a gépet, elindultam haza, de ami a Szépvölgyi út alsóbb részén fogadott... Láttam már Budapesten sok mindent. Zebrán "ragadó", piroson áthaladó autókat, pofátlan, idegbeteg, elkeseredett, beletörődő autósokat. De mindezt egy helyen, s egy időben látni még engem is megdöbbentett.

A zsúfolt városi közlekedés egyenes következménye, hogy nem mindig tudunk besolrolni oda ahova szeretnénk, így indönként szükség van egy kicsivel tolakodóbb stílusra, ha célba szeretnénk érni. Persze rá vagyunk utalva közlekedő társaink jóinidulatára is. Azuth tapasztalatai alant.

Sokat olvasom a blogot, és elég sokat vezetek is, gondoltam itt az ideje, hogy én is elmeséljek egy szituációt, ami épp ma  (június 22.) történt velem. Hétfő reggel 8 óra előtt pár perccel viszonylag békésen közlekedem a 2x2 sávos Budafoki úton a Hengermalom utcai kereszteződés felé, kellemesen elpilledve a szokásos reggeli gyúrótermes izzadás után, lélekben már készülve a reggelire és a napi melóra. Tehát minden happy és bódottág van;)

Mindeközben látom a visszapillantóban, hogy egy sárga színű "villám" jön a hátam mögött, és hát úgy hozza a sors, hogy sávot kellene váltanunk. Mindkettőnknek. Gondolom a versenyző vénának köszönhetően Ő gyorsabban tolja be a kocsi orrát, miközben én is húzódnék átfelé azzal a nyugtató gondolattal, hogy "ó hát csak beenged, hiszen volt indextől kezdve ráutaló magatartásig minden, és hát miért ne..".  Hát Ő meg nem így gondolta, én kicsit visszakozom, Ő meg elhúz mellettem milliméterekkel.

Döme alábbi sztorija ismét ékes példája annak, hogy a sztereotípiáknak igenis van alapjuk. Emberünk úgy tűnik, tapadós közlekedési stílusával próbálja ellensúlyozni aprócska méretét. Ti mit gondoltok? Tényleg vannak olyanok, akik így élik ki mindennapi frusztrációjukat?

Ugyan régóta olvasom a blogot, jókat derülök is olykor, de csak most kezdem megtanulni, hogy nagy az Isten állatkertje. Szeretném előre bocsátani, hogy alapvetően szabályosan közlekedem, figyelek a gyalogosokra, motorosokra, mindig nagyon előzékeny vagyok a gyengébbik forgalmi résztvevővel. Tegnap (2009.06.17, 18:07) araszolok a Csalogány utcában (akik erre járnak azoknak nem kell ecsetelnem, hogy a Szerencsejáték Zrt.-ig állt kb a sor).

Végre vége a napnak, elintézve mindent már mindjárt otthon vagyok, jó kis programjaim akadtad aznapra, egyszóval minden rendben, alles happy. Az araszolás közben arra leszek figyelmes, hogy egy szakadt terepjáró feltűnően nagy vadrácsa, már a hátsó ülésen ül, a tükörben mást nem láttam…

Kezdtem nem érteni a helyzetet, hogy egy ekkora dugóban (ahol ugye minimálisan lejt is az út) miért áll valaki ennyire a hátsómba… Indul tovább a sor, megyünk 15 cm-t előre, előttem hagyok helyet a másiknak hogy kényelmesen elinduljon, és eközben abban bízom, hogy a Range-s észreveszi magát és nem áll teljesen a lökhárítómra.

Legalábbis annak a Citroen tulajdonosnak mindenképpen, aki a nagy sietség közepette szakított arra időt, hogy ráfékezgessen Ferenc autójára, miközben ő épp egyben szerette volna hazajuttatni az új csempéit. A példa ismét megerősíti, hogy nem csak nagyon olcsó és nagyon drága autóban ülnek bunkók és hogy nem csak a fővárosban vannak ideggyenge autóvezetők.

A következő történetet szeretném megosztani veletek. Tegnap Június 15.-én elmentünk egy szegedi barkácsáruházba csempét vásárolni. Találtunk is szépet, jót, csak egy probléma volt, hogy csomagolást csak nyomokban tartalmazott. Semmi baj, utánfutót kartonpapírral kibéleltük és felpakoltuk. Elindultunk, négyen ültünk a kocsiban + az utánfutó teli törékeny csempével.

Próbáltam óvatosan menni, hogy a csempe túlságosan ne rázkódjon, de azért nem tartottam fel a forgalmat, ami egyébként is vasárnap délután eléggé gyér volt. Az Izabella hídra érve - kövezzetek meg -, hamarabb besoroltam a balra kanyarodáshoz a belső sávba, mert ott simábbnak tűnt az út, de nem másztam, szabályosan 50-nel mentem.

Ekkor történt, hogy a semmiből egy Citroen Xsara Picasso a külső sávban megelőzve elémvágott és vadul dudálva mutogatni kezdett. Először azt hittük, hogy elhagytunk valamit, de nem. Nyomott előttem három satuféket, (közben mutogatott) amit elég nehéz volt a megterhelt utánfutós kocsival kivédeni (persze a csempék a nagy fékezés miatt hátul rendeződtek).

Van az úgy, amikor rosszkor vagyunk rossz helyen, mint ahogy gg is volt nem rég. Bár nézhetjük más szemszögből is, hisz ha ő nincs ott, akkor lehet, hogy bunkó taxisunk egy hölgyet vág arcon, ami meg a taplóság csúcsán is túlmutatott volna.

Egy érdekes eset sztorija, mely rávilágít a hazai taxisok intellektuális színvonalára, melyen nagyon sürgősen változtatni kellene:

Megyek Night Ride-ra (szombat esti közös tekerés a városban), gondoltam az Andrássyn beérem őket, vagy a Hősökön!

Az Octogonnál áll ám a bunkó taxisa a kerékpársávon. Előttem három bringás hölgy áll a lámpánál, lámpa vált, taxis nem mozdul. Gondolom a kerékpársávon drosztolásért nem kell tejelni a maffiának (velük nem olyan nagy arc). A csajok nem férnek el tőle, obégatnak, hogy menjen odébb, és nyomatékosításképp az egyik rávág a kocsira, aztán mennek tovább.

A 17-es villamos vonalával van talán a legtöbb baj az összes budapesti vonal közül, mivel a macskaköves úton úgy néz ki a sín, mintha azt sok éve nem is használnák. Legtöbbször abból adódik probléma, hogy nagytudásúak a villamos útjában parkolnak le, fél-háromnegyed órára is megbénítva ezzel a forgalmat. András ezúttal nem ilyet látott, de többekkel együtt eléggé felmehetett az adrenalinszintje.

Sokat közlekedő létemre láttam már jó pár dolgot ami elgondolkoztatja a jóérzésű és főleg jog követő vezetőt autós társai evolúciós fejlődését illetően, de a csütörtökön tapasztaltak még engem is megleptek.

Nem tartozom azok közé akiknek a fenekükhöz van nőve az autó, így amikor lehet leteszem és ha megoldható gyalog  megyek vagy a BKV szolgáltatását veszem igénybe.

Ezen a szép napon is ezt tettem.(2009. 06.11) Óbudán a Bécsi úton igyekeztem a 17-es villamos Zsigmond téri megállója felé, hogy elcsípjem a Margit híd felé menő járatot ami éppen beért a megállóba. Megáll, ajtók kinyílnak sietősre veszem, hogy elérjem erre a villamos mögött álló autók közül kivág egy ezüst színű merci és jobbról megelőzi a 17-est!!!