autózz!

Érdekes felfedezést tett Péter a bizonyos autókról hiányzó rendszámok kapcsán. Arra figyelt fel, hogy nagyon jellemző, milyen kategóriáknál nem szokott gyakran ott figyelni a rendszám a kocsik elején. Én kicsit meglepődtem a megfigyelés eredményén.

Mostanában megszaporodtak a balesetekkel, erőszakos sofőrökkel foglalkozó cikkek. Én kivételesen egy egészen más témáról szeretnék írni, éspedig a rendszámtáblákról.

2-3 éve kezdek felfigyelni arra a jelenségre, hogy a többnyire fekete színű, felső-közép kategóriás (Golf, Passat, Avensis stb…), 4-5 évnél fiatalabb autók egy igen jelentős részének hiányzik az első rendszámtáblája. Érdekes, hogy az egy osztállyal feljebbi kategóriájú kocsiknál már sokkal kisebb a hiba előfordulása, és az alsó-középosztályt, valamint az 5 éves kort meghaladó járműveket megfigyelve, szintén erőteljesen ritkul az előfordulási ráta (esetleg a „streetracer”-esített öregebb autóknál figyelhető még meg).

Nincs vele egyedül Muddy, hogy nem bírja nézni a szerencsétlen autósokat, akik egy-egy teherautó megelőzése előtt annak teljesen a seggébe másznak, ami nem csak egy vészfékezés esetén lehet veszélyes.

A ma esti találkozóra pedig gyere inkább metróval meg villamossal!

Egy engem – mint vezetéssel sok időt eltöltő honpolgárt – rendkívül idegesítő szokással kapcsolatban próbálom megvilágítani a saját álláspontomat. Itt és most a fartúrókról leszen szó. Mielőtt bővebben belemennék a témába, az alábbi magyarázatot mellékelném a hevenyészett ábráimhoz:

zöld téglalap: békésen poroszkáló teherautós

piros téglalap: fartúró, avagy büdös gyökér

kék téglalap: gondolkodni tudó autós

A fenti ábramagyarázatot mindenki vérmérséklete szerint módosíthatja, az itt leírtak pusztán a saját szubjektív véleményemet tükrözik.

Az ábrák méretarányosak és többé kevésbe valós méretekkel készültek.

1. eset: zöld téglalap poroszkál, mögötte 1méterre piros téglalap előzni akar

2. eset: zöld téglalap poroszkál, de immáron a kék téglalap előzne, a követési távolság 7 méter

Ma reggel Pergert egy könyves cég autója taszította kishíján a szalagkorlátnak a budapesti félkörgyűrű betonkockás-zakatolós szakaszán. Még szerencse, hogy nem olyan ijedős fajta, mert ugye kár lett volna már most kicserélni egy szinte vadiúj korlátot. Arra is felfigyelhetünk, hogy valamilyen indíttatásból az új Puntot vezetők úgy gondolják, hogy Ferrariban ülnek. Oké, hogy van némi rokonság a két autógyár között, de nem egészen olyan szempontból, mint amit a lenti képes illusztráció sugall.

Azt meg el ne feledjétek, hogy holnap este blogtalálkozó!

2009. április 24., reggel fél kilenc, M0 keleti szektor, Ecser környéke, az M5-ös felé. Tiszta, napos idő.

Belső sávban 110 km/h-val megyek, többen előzzük a kamionsort. A tükörben feltűnik egy nagyon gyorsan közeledő fehér Fiat Punto. Tényleg nagyon gyorsan, legalább 150-160 között jöhetett.

Természetesen levillogott, indexelt, ám nem akarta figyelembe venni a tényt, hogy az épp előzött két kamion közé nem tudok beugrani. És az sem zavarta, hogy meszire nem jut, előttem még 4-5 autó haladt hasonló tempóban.

Ha Vic nevével akarnék egy nagyon hülye poént elsütni, akkor leírnám, hogy a sztoriját olvasva minek is lehet ez a rövidítése, de jobb az mindenkinek, ha nem leszem, mert lefáradtok már így péntek délelőtt. Csak nem Nógrád-megyébe költöztek azok, akiktől egy éve elvették az óbudai-szigeti "versenypályát"? Csak költői kérdés volt, nehogy válaszoljon rá valaki.

Nem oly rég költöztem egy északkeleti kisvárosba, ami nem a környező hegyek lenyűgöző szépségéről híresült el, hanem a celebvilág egyik ékkövéről: Győzikéről. Gondolom mindenkinek beugrott a város neve: Salgótarján. :)

Sikeres ember nem lévén a város déli részén fekvő Zagyvapálfalva városrész lett átmeneti otthonom, innen tudósítok most. Mindenki látott már olcsó műanyag alkatrészekkel tuningolt, látszólag állat verdákat, amikre még a gyártó sem ismerne rá, sötétített üveg, a szokásos sztrítrészing matricával persze, az utóbbi elengedhetetlen, talán ez tartja egyben a gépet.

János már nem először ír nekünk az elméletileg üdölő-, valójában lakóövezetről, ahol az évek során elképesztő mértékben megnőtt a forgalom és a 30-as táblák ellenére az autósok többsége megy, mint az őrült, nem egyszer gyalogost is gázolva. Az önkormányzat meg hol ígérget, hol fenyegetőzik, de leginkább nem csinál semmit, hogy felszámolja ezt a helyzetet.

Ez az ügy már évek óta húzódik, a helyzet évről évre rosszabb. Íme az előzmények.

Ennek már több mint fél éve, és az ebben illetékesek azóta sem tettek semmit. A  helyi rendőrségnek nincs kapacitása, a szigetszentmiklósi önkormányzatnak pedig még szándékában sem áll hogy bármit is tegyen az ügy érdekében. Ezt egészen pontosan a helyi önkormányzati lapban is kifejtették, és mindezt azzal a címszóval hogy akkor máshol is fejleszteni kellene, ráadásul szerintük itt csak üdülők vannak állandó lakosság nélkül.

Az RTL Klub beszámolója az esetről itt

Persze mindenki tudja hogy ez nem igaz, a Rév út 200, az üdülő sor 300 ingatlanból áll, és ebből alig 150 a ténylegesen csak nyaralóként funkcionáló, a többi lakóház. Ez címenként átlag 4 személyes családdal számolva is közel másfél ezer ember, nem beszélve a környező becsatlakozó kissebb utcákról ahol szintén sokan élnek!

Toto minden bizonnyal rendelkezik némi önkritikával is, hisz a címet egy az egyben a nekünk küldött leveléből emeltem át. Azt tudjuk, hogy csúnya vége is lehet annak, amikor két nő kerül egymással szembe, mert olyankor a tündibündi hölgyek pillanatok alatt sárkánnyá tudnak változni. Még jó, hogy nem egy pasin vitatkoztak össze történetünk szereplői, mert akkor valamelyik tuti kivéreztette volna a másikat ott helyben az aszfalton!

Ez az eset minap történt meg velem Budapesten, és szeretném kikérni a véleményeteket, hogy a jövőben tudjam hogy mi a helyes viselkedés ilyenkor.

Van egy kereszteződés, amiből egy olyan utcába kívántam behajtani, ami nagyon szűk, nem fér el egymás mellett két autó, de természetesen a kétirányú forgalom miatt kialakítottak egy döntött szegélyes parkoló stb. sávot, amin keresztül el lehet végezni a kikerüléseket.

A problémát nem is ez a szakasz okozza, hanem az eleje, ahol még nem lehet egymást kikerülni, jó magas kiemelt szegélyek határolják, ráadásul olyan meredek, hogy nem lehet látni ha jön valaki a felső részen velünk szembe. Szerencsére felfele elég lassan megyünk, mert alig bírja az autó, aki pedig szemből jön annak van egy-két nem túl nagy fekvőrendőr, meg persze ők se nagyon látnak.

Egy kérdéssel fordul hozzátok rajtunk keresztül Zoltán, aki egy ipari parkban koccant valakivel, amihez a rendőrség ki sem jött. Most nincs felelős, így a keletkezett kárt sem téríti meg senki.

Egy ipari parkon belül történt az alábbi eset. Megyek vissza ebédidőről, előttem döcög egy suzukis kb. 15-tel, mondom megelőzöm (20 a max. megengedett a parkon belül).

Ennyire azért nem lett vészes a végeredmény

Jöttek velem szemben ketten, megvártam, majd mikor szabaddá vált az út, index ki, balra kormány, és gáz. Erre hirtelen előttem terem, kanyarodott balra. Nyilván vészfékeztem, de mégis sikerült elkapnom a bal ajtaja alatti kasztnirészt.

Amikor Magpet épp nem GPS-t árul, hogy el ne tévedjünk, vagy épp nem maga is a természetben vadászik koordinátákra (kényelmesebb pillanataiban másokkal vadásztat rájuk), akkor néha ráül a billentyűzetére és nem tud róla leszállni. Személy szerint ezt csöppet sem bánom, igyátok ti is a szavait!

Csodálatos emberrel találkoztam, ő a belváros (egyik) Rambója. Megmenti a világot a sok ronda gonosz autóstól. Ő komolyan hisz abban, amit csinál.

Történt egy napon, hogy a szemközt álló autót épp bilincselni kezdték. A tulajt véletlenül ismerem, gondoltam kinézek, mi a helyzet. A tulaj épp felbukkant még a bilincs felhelyezése előtt, és kezdett kommunikálni Rambóval, aki valamilyen adminisztratív tévedés folytán közterületes egyenruhában szállt le közénk.

A dolog sínen van – gondoltam – akkor hát pár fotó az archívumnak. Nem csináltam belőle titkot. Egyszer csak Rambó fegyverhordozója határozott hangon elkiáltotta nekem a megszokott szöveget: „Én nem vagyok közterületes, külső cégnek dolgozom. Nem járulok hozzá, hogy lefényképezzen. Ha valahol megjelenik a kép, akkor fel lesz jelentve.”

Meg nem mondom, hányadszorra jövünk össze megint egy jóhangulatú, lazulós eszmecserére, de valahogy egyre sűrűsödnek az efféle események, legutóbb Egerszalókon egy egész hétvégén élvezhették, vagy viselhették el egymás társaságát a legbátrabbak. Mivel végre kizöldült minden, ami nem beton (penészedésre hajlamosabb helyeken még az is), ezért úgy döntöttük a kocsmában, hogy mindenképpen valami nyitott helyre üljünk be a legközelebbi hétvégén, így végül erre jutottunk:

Ekkor: 2009. április 25., 20 órától

Itt: Holdudvar (a Margitszigeten, a régi Casino helyén)

Aki teheti, ne autóval jöjjön, mégiscsak kevésbé unalmas az emberek többsége, ha hidratálja az emésztőrendszerét egy-két korsó sörrel. Ha mégis annyira lusta vagy, hogy nem ülsz metróra meg villamosra, esetleg csak nem elég rafkós, hogy sofőrt szerezz maganak, mint ahogy én is tettem, akkor a budai és a pesti rakparton tudsz ingyen parkolni, onnan se nagyon több tíz percnél gyalog a hely megközelítése. Ha nem vagy ismerős nagyon a környéken, segítségül íme egy térkép:

Mindig vegyes érzelmeim vannak olyankor, amikor olyanokat bánt egy poszt, akik egyébként tiszteletre méltó, becsülendő munkát végeznek, mert akaratlanul is az egy hülyével azonosítják a többieket is, akik erre nem szolgáltak rá. Lionking most egy bunkó mentőssel került beszélőviszonyba, bár utólag valószínűleg inkább elkerülte volna a csevejt.

A hétvégén Szilvásváradon voltunk kutyakiállításon. Ott esett meg velem az alábbi történet.

Szereplők:

• mentőautó, nagyméretű, rohamkocsi méret, benne egyelőre még simán sofőr (később bunkóvá fajul)
• Én
• egy kb 45 kilós ketrec a kutyáknak majdan a biztonságos féken tartása végett az egyik kezemben
• 2 összecsukható szék - amire majdan ülünk, hosszú egy ilyen program - a másik kezemben.

Esteleírás:

a fenti felszereléssel ballagok a bejárat irányába, amiről annyit kell csak tudni, hogy földes, baloldalt a kisvasút sínei kerítéssel elválasztva, jobbra fűsáv ahol autók parkolnak orral vagy háttal a másik kerítésnek  - azon belül lesz az eseményünk.

Mentő szemben érkezik, lassan, majd az orrom előtt befordul a kerítés felé, ráadásul ott, ahol egy -amúgy zárt- kapu is van, majd megáll.

Akik rendszeresen olvassák a blogot, egészen biztosan találkoztak már Richelieu nevével és azt is tudják, hogy ha ő ír, akkor sokat. Ezúttal egy idióta után eredt, hogy kérdezzen tőle ezt-azt, de végül feladta az üldözősdit, mielőtt nagyobb baj lett volna belőle.

A történet egyik szereplőjeként én sem pozitív fényben fogok feltűnni a történetben, ezt előre kijelentem azok kedvéért, akik életükben nem mentek a megengedett sebességhatár felett, soha, és ezt komolyan vallják is. Minden tiszteletem az övék, nálam azonban tegnap elpattant egy húr, az átéltek után viszont örökre rájöttem, nem érdemes túlzásokba esni. Hogy miért? Olvassátok...

Tegnap a késő esti órákban, nagyjából 22.30 körül tartottam hazafelé szokásos utamon Pomáz (népnyelven Pomi) felé, szentendrei út - 11 sz. főút - pomázi bekötőút útvonalon. Élveztem, hogy Békásmegyer után nulla forgalom, kicsit ki is engedtem a lovakat (ez az első megjegyzés, amire kommentek érkezni fognak), de nem vészesen, 2 darab autóval találkoztam békás city és Szentendre között.

Nyugodt fények, kisimult ráncok, a nap stressze már a múlté, ködös emlék csupán, és az egyik megelőzött tuning A astra orrán díszelgő LED-kompozíció sem késztetett semmi reakcióra. Láttam magam előtt, ahogy a gazdája családja legnagyobb örömére a fürdőszoba sminktükrében található égőket beszereli az imádott járműbe, mellyel az örökkévalóság számára is egybemosta az az A4-es audik és az A astrák közötti űrt.

Érzésem szerint Zsola némileg mazochista személyiséggel van felvértezve, hisz a lenti párbeszéd alapján őszintén szimpatikusnak érezni valakit, aki undorítónak nevez és végig sem hallgatja a mondandómat, meglehetősen furán veszi ki magát.

Most nálam is kiverte a biztosítékot az örök téma, de mivel kíváncsibb vagyok a kelleténél, tovább léptem az ilyenkor szokásos „anyád!” szintű kommunikációnál – azért nem eléggé.

Talán a feltűnik a fórumon, és megbeszélhetjük, hol volt helytelen a viselkedésem. Az eset ma esett (ápr. 16-án), 10:48-kor az M3-as befelé vezető szakaszán, az M0-ás és a Szentmihályi úti felüljáró között.

Jövök befelé, a szokásosan kényelmes 100-110-es tempóban, abszolúte zavartalanul, szabályokat betartva, tempomattal. Utolérek egy kék Astrát, amelyik jóval előttem behúzódott a belső sávba (fényszórói, helyzetjelzője nem égett). Mivel láttam, hogy a külsőben éppen volt valaki, gondoltam, hogy előz. De nem, tartja a vele egyező tempót, tőle kissé lemaradva. Kiteszem az indexet befelé, hiszen láttam, hogy mások is jönnek mögöttünk, köztük egy motoros.