autózz!

Összeszedtem valahol egy torokfájást, ahogy névtelen levélírónk torka is könnyen fájhatott volna, ha nem kap észbe és fogja menekülőre a dolgot. Csak egy kicsit másképpen, mint az enyém. Szerencsére úrrá tudott lenni a dühén és megúszta egy kis ijedtséggel a kalandot, de talán ez sem lett volna, ha nem durran be az agya (habár egy ilyen esetben az ingerültség valahol érthető) és hergeli fel a teherautóban utazókat. Szerencsére nem kellett megtudnunk, mi lett volna, ha... Te mit tettél volna?

Egy gyors sztorit szeretnék megosztani Veletek. Autómat málhás szamár módjára megpakoltam, rengeteg cucc volt benne. Ma elindultam a 471-es úton. Az út szar, a kocsi eszementül megrakva, nem akartam nagy sebességgel haladni (60 km/h), ahol amúgy is szinte végig, Debrecenig ENNYI a megengedett azon a szakaszon, illetve ha jól emlékszem, egy rövid távon 70.

A mögöttem jövő ezt jól tolerálta, valszeg látta, hogy mi a helyzet. Mögötte pedig egy nyerges vontató jött, Schwarzmüller földszállító pótkocsival. Ő is megelőzött, rámnyomott mindent közben: reflektort, kürtöt stb, majd a végén rámhúzta a pótot.

Beértünk Debrecenbe, utolértem, és hát bemutattam neki a középső ujjamat, dudálás közepette. Oké, nem szép dolog. Több se kellett neki: gázt adott, elém került, beleállt a fékbe. Mondom, oké, akkor ezt most megbeszéljük. Megállok, kiszállok. A két (!) kamionos is, egyik jobbról, másik balról. Jönnek felém, én állok a kocsim mellett, mögöttük. Látom, hogy mindkettőjük kezében megcsillan valami: KÉS! És az is tuti, hogy nem a 9 centis határon belüli.

Folytatjuk Richelieu három felvonásos autós szociológiai gyűjteményének második részével. Akik rendszeresen olvasnak minket, már megismerkedhettek az első fejezettel. Ezúttal az irányjelző használatának vagy éppen nem használatának problematikáját vesézzük ki.

Nos, ígéretemhez híven lássuk a nagy hazai tudunk-mi-közlekedni-csak-senki-ne-zavarjon-meg társasjáték második tábláját, egy újabb  példasort arra, hogy az individuum tud olyat produkálni, amire a közösség nincs felkészülve. Vágjunk bele hát véreim, lássuk mitől lesz nekünk jobb az utakon.

2. A második rész témája: Menet közben hirtelen index, vágy bármilyen más jelzés használata nélküli sáv-váltás
 
Nos, az alcímben jelölt magatartás immáron nem újdonság nekünk, ugyanakkor veszélyeségével "kiérdemelte", hogy szóljunk róla. Nincs különösebb küldetéstudatom fajtársaimmal szemben, elvagyok szőr mentén, ugyanakkor ha ennek a rövid kis írásnak köszönhetően akár csak 1 valaki egyszer indexel, aki amúgy nem szokott, és ezzel mondjuk nem okoz extra bevételt egy átlagos magyar személygépjármű szervíznek valamint extra jutalékot egy kárfelvevőnek, nem beszélve esetleges komolyabb, egészséget is károsító elemekről, akkor úgy érzem már megérte. Nagyon is.

Van hova fejlődnie a magyar közlekedési kultúrának, az egyes embereknek akik alakítják. Vannak akik úgy gondolják, hogy inkább saját szabályok szerint "játszanak" bizonyos előnyök megszerzése érdekében. A többiek meg rágják csak a kefét, ha már beálltak a sorba és nem mások nyakára lépve próbálnak előre haladni. Radix panaszai alant.

Régen olvasója vagyok a blognak, sok eset sajnos tipikus, amivel nap mint nap lehet találkozni az utakon. Nos engem pont ez a tipizálható és szinte általános viselkedési szint szomorít el, és erre a szintre talán igaz az általam - sajnos okkal sűrűn - emlegetett mondás, miszerint nincs alsó határ.

Már a bunkóságnak, kivagyiságnak vagy nemistudomminek nincs a mai társadalmunkban. De nem szociológiai értekezést szeretnék itt közölni, csak két, ugyazon a napon megesett helyzetemet.
 
Reggel:
Kerepesiről haladok kifelé majd balra azt Ifjuság útjára az ÖMV kútnál, utána egyből a lámpánál jobbra a szálloda felé. Itt a jobbról kikanyarodók ilyenkor pirosnál állnak egy(!) sorban. De mindig akad egy valaki aki azt hiszi, hogy egyirányú utcában van, és beáll a szembe jövő sávba a lámpához. (ugyan szerintem egy út nem hit alapon lesz egyirányúvá, hanem jelzés által... mindegy)

Biztosan mindenki emlékszik rá, amikor nagyjából egy éve egy felelősségteljes apuka játszott autóversenyzőset a feleségével és pici gyerekével a hátsó ülésen. Piroson mindenen át, csak pont rosszkor jött keresztben egy autó, halállal végződött a "kaland".

Talán jó volt ez arra, hogy nagy médiavisszhangot váltson ki és néhányan magukba szálljanak és visszavegyenek. Sajnos az ilyen sokkhatások nem mindenkire hatnak, akire mégis, arra sem mindig tartósan. Nem olyan régen Szentendrén is baj lett a száguldozásból, ott is a vétlen utas volt az, aki meghalt. Ahogy tegnap is a hátul ülők vesztették életüket egy értelmetlen városi gyorsulásban Szolnok északi felén, a Széchenyi István körúton.

Korábban már nem egy olyan posztot láthattatok itt nálunk, amiben néha kétes, néha egyenesen vérlázító pofátlansággal parkolnak le azok, akiknek a rend fenntartásán felül feladatuk lenne a példamutatás is, hiszen visszatetszést kelt az emberekben, ha azok büntetik meg őket, akikre ugyanúgy vonatkoznak a KRESZ előírásai, mégis törvényen felülinek érzik magukat, hisz őket úgysem fogja senki megbüntetni. Bár már volt nem is egy összeállításunk a témában (például itt, vagy itt, vagy sok más posztban, de még a Belsőségen is a minap volt erről szó), a jelenség nem szűnt meg, olvasóink pedig szorgosan küldözgették időről-időre a fotókat a kék-fehér autókról. A biztonsági öveket kérjük becsatolni, rendőrparkolásos gigaposzt következik.

Mai első versenyzőnk Ugleenak köszönhetően keveredett a karmaink közé:

Egy rendőrségi mikrobusz parkolt le az Oktogonnál úgy, ahogy neki nem lenne szabad. Ezt ő is nagyon jól tudta, mert amikor meglátta a kezemben a (lassan bekapcsoló) gépet, a sofőr gyorsan bepattant az autóba, és csak ezt a két képet sikerült ellőnöm, mielőtt odább állt. Az első, rossz minőségűt csak azért csatoltam, hogy lássátok, hogy nem világít a lámpája (ezt mi már ki is spóroltuk - a szerk.). Biztos törvénytelen módon éhesek voltak.

Károly egyből duplázott. Biztos átszálltak buszra költséghatékonysági okokból.

Bár entééé nem akart általánosítani, nem különösebben sikerült magába fojtani a sztereotípiákat, miután kiakadt a debreceni közlekedésen. Lehet, hogy néhány hétig imádott fővárosunkba kellene költöznie, utána felüdülés lenne otthon autóznia. Balfaszok mindazonáltal akárhol előfordulhatnak, hol kisebb, hol nagyobb koncentrációban.

Gyakran olvasom az autózz blogot. Tetszik, satöbbi. Megnevettet, megdöbbent, satöbbi. Szóval jó oszt kész. :)

A lényeg: Debrecen utcáit gyötröm nap, mint nap. Munkám során sok hülyeséget látok én is, de csak most szántam rá magam, hogy írjak nektek. Aki ismerős Debrecenben, az tudja, hogy a most épülő Fórum (vagy mi a f*sz) miatt, a környéken közlekedni nehéz. Állandó torlódás, forgalmi rend változások, rendőri forgalomirányítás, darusautó keresztben az öt sávos úton és hasonlók.

Érdekes, hogy az emberek nagy része (90-95%) normálisan tudja kezelni ezt a kaotikus helyzetet. A tömeg nagy része csendben döcög kettes alapjáraton és hallgatja rádióműsort. Jól is lenne így.

Tegnap olvastam a Belsőségen Rácz Tamás kiakadós posztját, amikor a rendőrautót vezetője igen pofátlan módon parkolta le. Ott legalább állt az autó és nem veszélyeztetett senkint, mint a Bobby Baccala által megírt szituációban.

Egy érdekes dolog történt velem ma (10.02) hajnali 2 körül. Történt ugyanis, hogy 2 barátomat elvittem a School Club névre hallgató szórakozó vendéglátóipari egységbe. Mivel még volt némi szeszes ital a kezükben, nem mentek be egyből hanem a kocsiban ülve váltottunk még néhány szót egymással. Az autót a Sóház utca és a Csarnok tér sarkán egy járda sziget mellett parkoltam le.

Hirtelen feltűnt a horizonton egy járőr kocsi... mondtam is a srácoknak tuti lesz valami, belém fognak kötni... iratok bekészítve :)

Fec besokallt a rövid időn belül őt ért környezeti hatásoktól, amit közlekedő autóstársai generáltak. "Tényleg ennyire hülyék vagyunk?" - teszi fel a kérdést. Egy biztos, ebben a történetben a szirénázó mentő valakihez, vagy valakivel a kórházba nem ért oda időben.

Besokalltam. Tényleg ennyire hülyék vagyunk Mi, magyarok? De bővebben: Tegnap reggel jött a telefon: kedves családtag Németországban elaludt az autópályán vezetés közben, autó totálkár, ők jól vannak, menjek értük.

Röpke 6,5 órás út vette kezdetét rövid időn belül - de előtte volt szerencsém megnézni, amint egy motoros, superman-nek képzelve magát megpróbált szemből megállítani egy utánfutós teherautót. Az utolsó pillanatban persze mégiscsak működtek a supermani reflexek – valahogy (nem tudom, hogyan) leugrott balra az árokba, így csak a motorjának darabjai szóródtak szét az úttesten, majd a teherautó és néhány autó megállt, illetve láttam, hogy az árokból kimászik a motoros – szóval egy napon belül valaki másra is figyeltek odafentről.

Ezért jó a fényezett tükör, jobban vigyázunk rá, mert a legkisebb kocc nyoma is meglátszik rajta, ha behajtható, ha nem. Tamás ezúttal nem úszta meg, úgyhogy kurvaanyázott, a rendőrségen meg ő lett lebuziköcsögözve - bár ezt ő maga sokkan finomabban fogalmazta meg nekünk.

Valamelyik nap mentem hazafelé. Kis utca, két autó szemben úgy fér el,hogy kissé le kell húzódni mindkettőnek. Láttam, hogy jön szembe egy kisméretű autó, Suzuki vagy Fiesta, nem tudom. Lehúzódtam, a csaj meg jött középen. Megálltam az út szélén (utóbb megnéztem, a jobb kerék széle pont az aszfalt szélén volt, utána árok), és a csaj szépen behajtotta a tükrömet, és egy aranyos fekete csíkot hagyott rajta.

(ez a tükör nem az a tükör - a szerk.)

Amikor kiszálltam, láttam, hogy az ellenfél autójának jobb kereke kb. egy méterre volt az aszfalt szélétől.

Még ő kezdett el balhézni, hogy miért nem mentem be egy kb. 2-3 méterrel mögöttem levő kapubeállóba, mert akkor elfért volna. Erre kissé leordítottam a fejét, majd az alábbi épületes párbeszéd zajlott le:

Csaj: Hogy mersz velem így beszélni, én nő vagyok?????

Richelieu lassan elnyeri a legaktívabb levélírónak járó első díjat. Most is a szokásos formáját hozza: szórakoztató stílusával próbál nekünk tanácsokat adni, mit is lehet tenni, ha egy bizonyos szituációban tanácstalanok vagyunk. Az emberek sokféleségét szem előtt tartva többféle verziót is kínál, úgyhogy igazán nem panaszkodhatunk.

Ez a kis szösszenet most nem egy konkrét ügyet vagy jelenséget kíván bemutatni, hanem úgy általánosságban szól mindazon praktikákról, melyekhez autóstársaink gyakran nyúlnak olyan esetekben, mikor ők a hunyók, és ezt szeretnék elkenni, semmissé tenni, vagy csak simán megúszni.

Nos, nézzük az alapsziutációkat:
1. Kereszteződésben sáv közepén állva, a keresztforgalomnak pedig "váratlanul" zöldje lesz;
2. Menet közben hirtelen index, vágy bármilyen más jelzés használata nélkül sávot váltani;
3 Autópályán belső sávban 105 Km/h-val iram-diktálás. Úgy gondolom, hogy ez a három eset mindenkivel, vagy sokunkkal megesik, így méltó arra, hogy bővebben szóljunk róla, sőt, megoldást is mellékelek, amit mindenki  a saját szája íze szerint alkalmazhat, módosíthat.

Tudom, hogy mindenki Rubint Rékát megszégyenítően tágra nyílt szemekkel tapadt tegnapelőtt este a képernyőre, ha már elszórtam egy kis információmorzsát arról, hogy lesz valami érdekes esetleg.

Történt ugyanis, hogy a közteresek robogókat kaptak, hogy ne kelljen tilosban parkolniuk. Meg gumibotot, hogy ritkábban verjék őket kékeslilára. És ezekre még rendszám sem kell, ami le tudna esni. Aki lemaradt volna a riportról, vagy egyszerűen csak valami különös perverzióból fakadóan szereti a blog címét olvasgatni híradós képaláírásként, az egy kattintással megteheti itt.

Zsolt akinek lehet, hogy van haragosa, csak nem tud róla, jó eséllyel valami szuicid hajlamokkal rendelkező emós autót vásárolt magának ami módszeresen és sorozatosan vagdossa magát, hisz mi mással magyarázhatnánk a fényezésen és üvegen egyaránt szaporodó karcokat és sérüléseket? Mindenesetre az biztos, hogy még mindig nem járt olyan rosszul, mint ezek a büszke, ámde félrekufircolásra hajlamos autótulajdonosok.

Nagyon tetszik az oldal, amit csináltok, jó látni, hogy vannak normális emberek, és bizony nagyon tanulságos olvasni a kevésbé normális emberek kevésbé normális gondolatait. Kis történetem az alábbi:
 
Személygépkocsimban esett és eső károkat írom meg nektek, egyrészt hogy megosszam veletek milyen világban éltek, élünk; másodsorban pediglen véleményeitek, tapasztalataitok megosztását kérjem az üggyel kapcsolatban. 2005-ben vásároltam egy használt hároméves opelt. Az első két évben - bár sokszor két-három napra is közterületen állt, nem pedig zárt udvarban - számomra akkor még természetes módon semmilyen külsérelmi nyomot nem fedeztem fel rajta (a vásárláskor meglévő 1db alig észrevehető karcoláson kívül).

Azóta:

- Verőce, községháza előtt 3 órás parkolás közben: szélvédő fülekről leszerelték a füleket helyükön tartó papucsokat (a barátnőm a sötétben letekerte az ablakot, majd amikor visszatekerte hangos ropogás közepette eltörött a fül, innen vettük észre), plusz egy aranyos kis karcolás bal elülső lemezen.

- Vác, egyéjszakás parkolás (teljesen korrekt helyen): két darab karc, bal egy és kettő ajtók, az egyik jól láthatóan egy "M" betű (30*30cm)