autózz!

Vége lesz-e valaha az ilyenfajta bunkó parkolási módinak? Mért olyan baromi nehéz beállni egy 3 méterrel messzebb lévő szabad helyre? Ha már valaki olyan szerencsés helyzetben van, hogy megvan mind a két lába, akkor vegye már a fáradtságot és használja is, hogy a kevésbé szerencsés embertársaink hadd jussanak kicsit kedvezőbb helyhez. R levele és képei alant.

Előre bocsátom, nem szeretnék fröcsögni, manapság már nincs erre erőm... Megszoktam, hogy kishazánkban, „Abszurdisztánban” ezek mennek. Erősebb kutya **szik (alszik) alapon a tahók és a lelkiismeretkiirtó tanfolyamon résztvettek tudnak érvényesülni. Erkölcsi tűzoszlopként sem szeretnék itt lángolni,mert -ahogy azt egy korábbi posztban már valaki írta - én is olyan ember vagyok aki kimazsolázza a rá vonatkozó szabályokat és aszerint ítéli meg, hogy ő bizony szabálytisztelő ember...

DE, igyekszem, tényleg. Vannak dolgok, amiket semmilyen körülmények között nem szegnék meg. Szerintem az autóstársak iránt tanúsított tolerancia az, ami legalább annyira fontos mint a szabályok betartása. Elsősorban a tolerancia az aminek híjján van kishazánk a közlekedés minden szintjén. Erről tesznek tanúbizonyságot az alábbi képek, amiket Szombaton lőttem az egyik nagyáruház előtt.

Kényes kérdés a buszsávok használata, sokunkat bosszant, ha valaki jogosulatlanul veszi azt igénybe. Z egy ideges önjelölt rendőrt fogott ki magának, aki besokallt és ráhúzta a kormányt az ő autójára, pedig levélírónk csak jobbra akart fordulni a következő sarkon. Reflex teszt élesben.

Vasárnap 18 óra körül autóztunk hazafelé a Dózsa György úton a Váci út irányából. Mikor átértünk a Vágány utca utáni vasúti felüljáró alatt, a MÁV korház után én kisoroltam a külső buszsávba, mivel a következő utcánál (Szondi utca) jobbra szándékoztam kanyarodni és amúgy is volt szaggatott vonal. A belső 2 sáv dugig volt autókkal, köszönhetően a lezárt Andrássy útnak is.

Mikor már közelebb értem a lekanyarodáshoz, és pár autót lehagytam, akik a középső sávban vánszorogtak, egy tőlem balra lévő –azt hiszem- 1es golf érdekes műveletet hajtott végre. Mikor lehagytam volna, erőszakosan és roppant gyorsan rám húzta a kormányt, ergo RÁMIJESZTETT!

Akkor nem is értettem a dolgot, csak annyit láttam, hogy irányjelző nélkül akart elém sorolni majd meggondolja magát. Hát Satufék, majd tovább haladás, szerencsére busz vagy másik jármű nem jött mögöttem.

Eredetileg a hozzánk is beküldött 936 havi részletre Mercit vásárlós levelet szántam ma délutánra, de aztán kiderült, annak ellenére, hogy elég friss levélről van szó hogy több helyen is publikálták már, reakcióval együtt (én még mindig nem hiszem el, hogy nem vírusmarketing, ezek után főleg). Helyette most itt van bonakovács levele, aki azon bosszantotta fel magát, hogy minden különösebb ok nélkül be akarta engedni őt egy másik autós a körforgalomba, de ő csak azért sem élt a lehetőséggel. Ilyenkor szokott az lenni, hogy végül mindenki meggondolja magát, egyszerre indulnak el és kész a baj.

Körforgalom a Pasaréti téren este, forgalom már csak közepes. Autó jön balról, rendesen megállok, hogy elengedjem, de ő is megáll. Rámvillant, egyértelműen jelzi, hogy menjek. Nem megyek. NE engedj el, hiszen neked van előnyőd! Ő sem megy, várunk egymásra békésen. Mögöttem és mögötte már dudálnak, de megmakacsolom magam: neki van elsőbbsége, menjen! Nagysokára megérti és elindul, én utána, az élet visszaáll a régi kerékvágásába. Függöny.

Nem nagy dolog, nem halt meg senki, de fontosnak tartom leszögezni: NEM élni a KRESZ adta előnnyel bizonyos körülmények között nem kívánatos sőt, akár veszélyes is lehet. A körforgalom egy kiváló önszabályozó mechanizmus, előbb-utóbb mindenki sorra kerül, tessék rendeltetésszerűen használni!

Ha balesetet látunk közvetlen közelről, vagy esetleg mi magunk vagyunk szenvedő alanyai, legtöbbször az ösztön és az adrenalin kerül előtérbe és KRESZ szabályai csak másodlagosak lesznek. Persze biztos sokan vannak olyanok is akik ilyenkor is meg tudják őrizni a hidegvérüket. Huszárvégjáték nem közéjük tartozik.

Sokkoló élményben volt részem kb. 1,5 órája.

(illusztráció)

Miskolcról tartottam Pest felé, és a 15-ös km magasságában - ahol az én sávomat az M3 szemközti sávjába terelték - történt az eset. Van ott egy pihenő. A pihenőből egy elmebeteg úgy döntött, hogy elindul Pest felé, vagyis balra fordul ki a pályára. Nem volt szerencséje, egy Bp felől érkező kocsi telibe kapta, tőlem kb 40 méterre.

Gyanús volt az ipse, ui semmi lámpát nem láttam rajta, csak a szembejövő és az én lámpám mutatta a sziluettjét, ezért fékeztem mint az állat (pár másodperc lehetett, 80->40-50re mentem le). A nekem szembe jövő elsőre megpróbálkozott egy jávorszarvas manőverrel, majd mikor látta, hogy szembe jövök, inkább visszahúzta, fékezett, és csattant (tekintve, hogy a várandós feleségem és kisbabám is a kocsiban ült, ezért a döntéséért egy életre hálás vagyok neki). Rögtön hívtam a mentőket (kb 10 perc múlva ki is értek, ezt onnan tudom, hogy visszahívtak, mivel nem találták a balesetet, így online értesültem, mikor ők is felfedezték a tetthelyet), ezzel szemben rövid tétovázás után tovasuhantam, vagyis nem álltam meg.

Nemrégiben átadták az M0 keleti szektorát, így mostmár boldogan használhatják a várost elkerülni kívánó autósok és január 1-től kötelezően a kamionok, teherautók. Jó, hogy van ilyen lehetőség, örülünk is neki, de annak már kevésbé amiről T3raYon tájékoztatott minket, nevezetesen, hogy elfelejtették kitáblázni merre is van az arra.

Nem vagyok biztos benne, hogy a téma pont ide tartozik, de szöget ütött a fejembe és nem hagy nyugodni.

Jómagam lelkes várója (és elvárója) voltam az új M0-ás szakasznak amely az M3 és M5 között létesít immár közvetlen autóút kapcsolatot. Eddig csak az M3 és M5 közötti részen jártam, de most hétvégén Győrből tartottunk hazafelé, így úgy gondoltam megpróbálom a várost elkerülve a teljes "0"-ás gyűrűt használva Árpádföldre jutni az M1-ről.

Levente kis élménybeszámolójában egy kérdést szegez nekünk. Bár baj nem történt, de mi van ha máshol, mással hasonló szituációban esetleg balesetig fajul a dolog. Akkor vajon kinek adnak majd igazat?

Vasárnap olyasmi történt velem ami nem olyan szörnyű, hogy muszájból meg kellett írni de gondolkodóba ejetett és mindenképpen fontos a többi autósnak is.

Történt velem, mint ahogy a mellékelt térképen látszik, hogy a Kaszásdűlő HÉV megállónál egy csak lámpás átjáró van. Éppen a Hajógyáriszigetre kellett mennem, így a rakpartot voltam kénytelen megcélozni, ami a HÉV-el párhuzamosan elmegy a Szentedrei út alatt. Éppen Szentedre irányába, tehát nekem ellenkezőleg hagyta el a HÉV a megállót, sokan várakoztak is, hogy a Köles utcára átmenjenek. Láttam, hogy pirosjelzés van, a HÉV még nem hagyta el 100%-ban az átjárót, mert eléggé lassan szokták elhagyni, én meg mennék tovább amikor hírtelen egy kocsi bújik ki a HÉV mögül a lakótelep felől.

Jó kezdeményezésnek tartom az európai autómentes napot, évente egyszer ki lehet bírni a a hozzám hasonló leglustábbaknak is. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell vidékről ingáznom minden hétköznap a munkahelyemre, de aki rákényszerül erre, holnap autó helyett vonattal ingyen utazhat mindössze a forgalmi bemutatásával. Jó ötlet volt a MÁV-Start részéről, ezzel tényleg adnak valamit a sok mellébeszélés helyett.

Szeptember 22-én, díjmentesen utazhatnak a forgalmi engedéllyel rendelkező utasok. A kedvezményt igénybe veheti a gépjármű tulajdonosa, vagy üzemben tartója, a nem magántulajdonban lévő személygépkocsik forgalmi engedélyével azonban nem használható fel a díjmentes utazás. A kedvezmény kizárólag belföldi utazásra, 2. kocsiosztályon vehető igénybe. 1. kocsiosztály igénybevétele esetén a teljes árú kocsiosztály-különbözeti díjat meg kell fizetni. IP, IC vonat igénybevétele esetén a pót és helyjegy, pótjegy vagy a helyjegy díját meg kell fizetni. Forgalmi engedély hiányában vagy nem a saját nevére szóló forgalmi engedéllyel utazónak a jegyvizsgáló teljesárú menetjegyet ad, és felszámítja a MÁV-START Zrt. Üzletszabályzatában előírt pótdíjat is.

Járuljunk hozzá közösen a tisztább levegőhöz az Európai Autómentes Napon!

forrás: mav-start.hu

Igazán tehetne ugyanennyit a BKV is, mert leginkább Budapesten jellemzőek a dugók, amit csak úgy lehetne csökkenteni, ha a főként egyedül autózókat átcsábítanák az esetenként gyorsabb városi tömegközlekedésre. Ráadásul ebből még csak bevételkiesés sem nagyon lenne, hisz aki egyébként minden nap autóval jár, az úgysem fizetett volna ezen a napon sem jegyért, vagy bérletért. De nem, ők tartják magukat ahhoz a róluk kialakult képhez, miszerint ez egy rendszerváltás előttről ittragadt és azóta sem sokat változott őskövület. Véletlenül sem raknák ki szegény fölösleges és használhatatlan Mancikákat és Terikéket, hogy normális járműveket vásárolhassanak és esélyük legyen arra, hogy rávegyék azokat is a tömegközlekedésre, akik egyébként anyagilag nem kényszerülnek rá. Ők inkább várnak ölbe tett kézzel, hogy hátha lesz pár olyan hozzám hasonló marha, akik ezen a napon jegyet fognak venni. Nem mintha érne egy fillért is a szolgáltatás, de akkor már inkább szabályosan, jeggyel fogok a munkahelyemre tömegközlekedni. Ha már autómentes nap, akkor rajtam ne múljon.

Bizony, június már elmúlt, egyre rövidebbek a nappalok, libling stunt azt elégelte meg, hogy amikor sötétedés után megy haza, szinte mindenki úgy áll előtte akár percekig, hogy nyomja a fékpedált, kiégetve a mögötte várakozó retináját a sötétben jól kitágult pupillákon keresztül. Magam is imádom az ilyet, főleg hogy már nem is igen jönnek le a futószalagról olyan autók, amiknek középen nincs legalább hat-nyolc izzóból álló kiegészítő féklámpája. Lehet, hogy nem kéne nagyon elrakni a napszemüveget?

Rákerestem a kulcsszavakra és úgy láttam, ilyen még nincs. Úgyhogy írok. Mert ez engem egyre jobban zavar.

Tisztelet a kivételnek, de. Kedves autóstársak, miért nem tudtok leszállni a fékről, amíg a pirosnál álltok? Titeket nem vakít? Engem igen. Különösen, mikor mondjuk tíz-tizenkét monitor előtt töltött óra után igyekeznék hazafelé, és persze már sötét van. Mostanában azzal szórakozom (ajj, de szórakoztató), hogy megszámolom, hányan fékeznek folyamatosan, amíg várunk a zöldre. Pölö: ma reggel a Dózsán a márnememléxemmelyik lámpánál a nyolcadik sorban álltam, előttem tehát 14 kocsi. Igeeen, tizennégyszer három féklámpa! Nyertem!

Oké, nem számoltam meg mind a negyvenkettőt, de az jól látható volt, hogy tizennégyből tizennégy sofőrnek markolássza a szívét az elgurulástól való jeges félelem, még ennél is erősebben ódzkodnak azonban a kézifék behúzásával járó, valóban fáradságos csuklómozdulattól. Emberpróbáló megmérettetés naponta akár többször is végigcsinálni, belátom. (Nem, nem volt mind automata. De egyébként ott is csak két csuklómozdulat.)

Végre egy történet, amire rá lehet mondani, hogy fotosopp, legalábbis egy kis részére, Andor ugyanis a móricka-ábrákat meghaladó színvonalú térképpel örvendeztetett meg minket, hogy az is értse a szitut, aki nem tud olvasni. Kicsit lejjebb beszúrtam egy térképet, amin rajta vannak a nyilacskák egyirányú utcáknál. Nem lennék meglepve, ha előbb-utóbb ezen a környéken is felpörögne az egyirányúsítási láz. Ha ésszerűen csinálják, akár még jobb is lehet a helyzet és csökkenhet az egy négyzetkilométerre jutó kurvaanyázások száma.

Van nekem is egy apró sztorim. Nem folyt a vér, nem múlt hajszálon az életem, nem akart megverni/legyorsulni/lealázni senki senkit, de azért következtetéseket le lehet belőle vonni.

A szitu a következő: vegyünk egy vidéki megyeszékhelyt, valahol Baranyában. Van ott egy Damjanich utca, ami arra jó, hogy a környéket jól ismerők errefelé tudják elkerülni az Ifjúság út-Sörgyár kereszteződést, ami reggel és délután erősen be tud állni. A mellékelt rajzomon látszik a környék.

A fekete téglalap én vagyok, a nyíl mutatja az utamat. A piros téglalap egy turistabusz, ami félig a padkán, félig a szemközti sávban állt, éppen várta az utasait. A Damjanich utca amúgy rohadt keskeny. A sárga téglalap pedig az ember, aki túl magabiztos volt.

Tehát megyek éppen felfelé a Damjanichon (mert ez egy viszonylag meredek utca), a busz mellé érek, látom, hogy a szemközti sávban közelít már a mi emberünk. De azt nem gondoltam volna, hogy hirtelen átjön a sávomba, és kerülni kezdi a buszt. Nekem nem maradt más lehetőségem, mint a fékezés és a gyors padkára húzódás. Amikor mellém ért, átszólt a nyitott ablakon, idézem: "Mi a kurva anyádat tolakodsz, ez egyirányú utca!"

Csak nemrégiben találkoztam ezzel a videóval - a linket már vagy öten-hatan elküldtétek nekünk - és eléggé szemléletesen, szívhez szólóan mutatja be mit tehet velünk és másokkal a felelőtlenség. A magyar médiában többnyire visszafogottan hívják fel a figyelmünket, hogy bizonyos cselekedetünk, vagy éppen annak elmúlasztása milyen drasztikus következményekkel járhat. Ahogy a képek pörögtek, végig borsódzott a hátam, szörnyű látni, hogy miken múlik egy ember élete és a gyászoló családé, akik talán soha nem lesznek képesek megbírkózni a fájdalommal.

Gabesz kis története egyszerű, de néha ilyen is kell, nemcsak az anyázás, mert a végén teljesen kedvünket veszítjük, hogy semmi pozitív nem történik ebben a világban. Hát történik. Csak azt is észre kell venni. Egy apróság máris feldobhatja a napunk, ha érezzük, hogy figyelnek ránk.

Péntek délután munkából hazajövet, a szentendrei úton csillaghegy felé vettem az irány a lámpánál, amikor is megelőzött 1 motoros.

(illusztráció)

Magam részéről nem vagyok motoros, és nem is érdekelnek, egészen addig, amíg normálisan tudnak közlekedni. De hát, köztük is mint mindenhol máshol, megvan az az apró kisebbség aki állat módjára tud csak közlekedni. Szóval megelőzött és haladott előttem kb. 100 métert, amikor is feltűnt, hogy ki van nyitva a kitámasztója. (sajnos nem tudom a szakmai nevét.. bocsi) Gondoltam szólok neki, mert hát, már az ősi indián álmoskönyvek szerint is kinyitott támasztóval motorozni nem jelent biztonságot.

A szülői felelősség mintapéldáit már láthattuk itt is számos formában. A gyerekülés hiánya, a vezetés közben ölben tartott gyermek, a kocsiban pöfékelés sokakat felháborított már. Ezúttal Csaba agyában verte ki a biztosítékot egy motoros apuka, aki a poronty életösztönére bízta, hogy a járgányról leszállva ott lesz-e még a háta mögött vagy útközben elpottyantja valahol. A modern kori Taigetosz érdekes formája ez? Még szerencse, hogy nem csecsemő, mert akkor esélye sem lenne.

Budapesten autózva sok felelőtlen hülyével találkozik az ember, de - kétgyerekes apaként - nálam eddig ő (?) viszi a prímet. Felülmúl 10 pofátlan tolakodót és 5 állat módon közlekedő terepjáróst is.

A képet kb. 10 napja lőttem fényképezővel Rottenbilleren. Nincs mit hozzáfűzni, talán csak a bukósisak feliratát érdemes megjegyezni: "Game over".