autózz!

Már az is furcsa, ha egy tehén buszra vár, még kevésbé gyakori jelenség, hogy az eközben tapasztalt dolgokat meg is írja nekünk. Riska mindenesetre ezt tette, felhívva a figyelmünket a BAH csomópont titokzatos, autóvezetőkre gyakorolt hatásaira, amelyek az idősebb korosztályra fokozottan hatnak. Öt perc alatt rekord számú szerencsétlenkedés következik.

Sokszor várakozom a BAH-csomóponton - a buszra általában -, ezért sok érdekes dolgot megfigyeltem már, de ma valószínűleg front volt, vagy csak a város elvetemült nővezetői jártak erre. Akik ismerik a kereszteződést azoknak könnyű, akik nem, azoknak annyira nem, de próbálom érthetően vázolni a dolgokat. A, B, C, a három delikvens érkezési pontja, a beléjük érkező színes vonalak az útvonal amit megtettek, sárga csík a villamossín, fehér nyilak a menetirányt jelölik. Ami szaggatott az azért szaggatott, mert az ott lévő felüljáró alatt megy.

Épp átkelésre várok az A jelű helytől kissé nyugatra, egy járdaszigeten, mely az Alkotás utat és a villamossínt hivatott elválasztani. Szemmel követtem az autók mozgását, amikor figyelmes lettem egy szürke színű ford kombira, aki kelet felől érkezett, és a piros csík útját követte, majd határozottan megérkezett a villamossínekre. Amikor észlelte a 40es éveiben járó amazon, hogy ez így nem lesz jó, ugyanis kb. 3 méterrel arrébb kellett volna a balra kanyarodást befejeznie, hirtelen a fékre lépett, majd az arra járó nyugdíjasok és jómagam szúrós tekintetei között visszatolatott, és elhajtott a megfelelő irányba dél felé.

1 perc múlva a  buszmegállóhoz érve szokatlan látványra lettem figyelmes.

Mielőtt Románia felé vennétek az irányt érdemes tájékozódni matrica ügyben, mert nem zajlik minden olyan zökkenőmentesen, mint például nálunk. Ha előre tudod, mikor mész, már félig nyert ügyed van, csak ki kell várnod míg a postás odaér vele. Ha csak úgy nekivágsz minden előkészület nélkül, Tamás szerint csak a szerencsédre hagyatkozhatsz.

A jövő héten arrafelé lesz dolgom, és elkezdtem molyolni a matricabeszerzéssel, ugyanis Romániában minden útra útdijat kell fizetni, és 200 EUR a a bünti, ha nincs matrica.

Mivel amikor nyáron jártam arra, a határ 20km-es körzetében nem lehetett matricát kapni, utána meguntam, hogy minden kútnál megálljak, ezért nem vettem, de nem nagyon szeretnék kockáztatni, megnéztem a román weboldalt. Először is, csak románul van, bár erre segítségképpen igénybevettem erdélyi származású emberkéket. A nagy lehúzás az, hogy a 7 napos matrica 3 EUR-ért nem kapható, csak 30 napos, 7 EUR-ért. Nem azt a szaros 4 eurót sajnálom, bár nem szeretném odaadni nekik potyára.

Richelieu-nek már megint szófosása volt, még azt is elárulta akaratán kívül, hogy a csillagászattal nincsenek közeli barátságban. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ma külföldi napot tartunk, de mielőtt Romániába autóznánk, elsőbb nyugati szomszédunkhoz tekintünk át, ahol nincs ám kolbászból az autópálya mellett a védőkorlát.

Ezt a szösszenetet annak példájára írom, hogy mint látni fogjátok, a szomszédoknál sem fenékig tejfel az élet, megvannak a saját démonaik nekik is. Munkámból kifolyólag elég gyakran járok Ausztriába, és az is elő szokott fordulni, hogy ott is alszom. A történet néhány éve esett meg, nem sokkal Karácsony előtt, mikor is cégünk karácsonyi vacsoráját töltöttük Bécsben. A szűk keresztmetszet ott volt, hogy másnap délelőtt 11-kor gyermekem óvodájában kellett lennem a karácsonyi műsort megtekinteni, és mint igazi jó szülő, példás apuka, filmre is venni azt, hadd röhögjenek majd rajta az aktuális barátnőjével.

No, annak érdekében, meg hogy ne kelljen rohanni, el is indultunk kollégáimmal vissza fővárosunkba, kicsivel 8 előtt, mit lehet tudni, lesz-e dugó a határon (akkor még volt útlevél ellenőrzés). Haladtunk is tempósan, sikerült dugómentesen kijönni Bécs belvárosából, de a talán a közlegő ünnepek okán a pályán elég sűrű volt a forgalom. Nem tagadom, nem 130 Km/h-val mentem, de nem is sokkal többel, mert nem lehetett, úgy valahol a 140-150 között.
 
Aki járt már a szomszéban tudja, hogy a városban az osztrákok példásan közlekednek, mármint ott, ahol 2 x 1 sáv van. Elengednek mindenkit, gyalogost, biciklist, egész jó hangulatban lehet autózni. Talán azt kivéve, hogy náluk az "engedni mást besorolni" az ismeretlen fogalom, úgy, mint cseh embernek a guiness sör. Viszont ha már 2 x 2 sávban kell közlekedniük, ott megáll a tudomány. Azt hallom mindenkitől (főleg a 90'-es évek közepén volt ez nagy divat), hogy ha osztrákoknál belső sávban haladsz konstans, kiszednek a rendőrök, és agyonbüntetnek, elveszik útlevelet, papírrepülőt hajtogatnak az oldalaiból, a tokját elrakják pénztárcának, majd amőbáig visszamenően kiirtják a családod. Na most ennek fényében érdekes, hogy ők viszont (mint ahogyan említettem) különlegesen kezelik ezt. Ha dupla sáv van, képesek egymás mellett autózni az idők végezetéig, míg bolygonkból vörös óriás nem lesz. És ezt teszik a legnagyobb lelki nyugalommal a 70-es táblánál ötvennel.

Megmondtuk mi már többször, hogy Debrecen egyre inkább renitens város. A KRESZ-nek ugye vannak előírásai, jelzések, táblák és vannak az alkalmazói, mi emberek, akik gyakran félreértjük egymást az életben is, nemhogy az utakon. Gyula arra kíváncsi az ő sztorijában ki volt a hunyó, mert ő maga sem biztos a válaszban. Nos?

Egy minapi történetemet szeretném megosztani a posztoló közönséggel, legyetek Ti a döntőbírók. A következő történt.

Simsonnal haladtam az úton, majd egy kereszteződésben balra szerettem volna kanyarodni (debrecenieknek: a Péterfia-Honvéd u. kereszteződésében). A Simsonon nincs index, így a KRESZ szerint az irányjelzés úgy zajlik, mint a biciklin: irányváltoztatás előtt a karodat kinyújtod oldalra a megfelelő irányba (ha emlékeim nem csalnak, legalább 3 mp időtartamig), majd a kanyarodás/irányváltoztatás megkezdésekor  e jelzést befejezve, a kormányt két kézzel fogva végrehajtod az irányváltoztatást. Jómagam ennek megfelelően cselekedtem (első kép, az a szürke valami a villamosmegálló járdaszegélye), meg szemből jött egy másik autó, szintén balra indexelve.

Igen, vannak még olyan emberek, akik aggódnak, ha egy láthatóan magát rosszul érző embert látnak egy autó kormányára ráborulva, nyitott ajtó mellett. Benjámin még meg is kérdezte a taxist, hogy minden rendben van-e. Nem árulok el nagy titkot: nem volt rendben minden.

A tegnap átéltek olyannyira felháborítottak, hogy kénytelen vagyok megosztani Veletek. Pest, Soroksár, XXIII. Kerület, Pistahegyi út és köz kereszteződése, az már tulajdonképpen lakótelep, fekvőrendőr után, tíz méter múlva kanyar, így kb 10 km/h-s sebesség. Szembe „sáv” (nincsenek sávok, csak irányok), abszolút rossz helyen EBL-910 rendszámú szürke Mercedes Vito taxi. Vezetőoldali ajtó nyitva.

Kedvesem vezet, mellette lassít, és nézzük, hogy miért nem képes becsukni az ajtaját. Sofőr tápászkodik fel a kormányról. Szemmel láthatóan nem stimmel Nála valami. Leparkolunk, megérkeztünk. Mondom, megyek, megnézem, mi újság. (Valami hihetetlenül fel tud bosszantani az emberi segítségnyújtás elmaradása. Jómagam fehérvári vagyok, rühellem Pestet, ahol ez különösen jelen van. Mindenki megy el a másik mellett szó nélkül.)

Főnökasszony még szólt is, hogy „kérezd meg, nincs-e rosszul!”. Odamegyek hozzá, kérdezem, minden oké-e, nincs-e rosszul? Válasz: „Hát szarul is vagyok, de be vagyok rúgva, aszt’ itt alszom.” Mindezt artikulálatlanul, piaszagúan, félig nyitott szemmel, stb. (Szó nélkül otthagytam. Még utánam hőbörgött, hogy „ezt most minek kérdezted?!”. Nem foglalkoztam vele.
Szintén zárójeles megjegyzés, hogy a Kedvesemet nem engedtem az autó közelébe, és amikor odamentem az emberhez, a kezem a zsebemben, a gázspray-n. Ugyanis ma már sosem lehet tudni. Ilyen világban élünk.

Lassan annyi sztori érkezik Debrecenből, hogy megközelíti a főváros eddig abszolút megingathatatlannak tűnő trónját is. Na jó, ehhez még gyúrni kell a hajdúságban élőknek, de érdekes jelenséget írt le neve elhallgatását kérő olvasónk. Érdeles dolgokat tudnak produkálni az autók világítás terén, nem ritka az olyan, amikor fék van, de féklámpa egyáltalán nincs, vagy valaki a bal hátsó piros fényével indexel (és itt most nem az amerikai autókra gondolok), miközben minden villanásnál elhalványul a másik hátsó lámpa is.

Sajnos egyre jobban úgy tapasztalom, hogy mind több és több figyelmetlen, ön és közveszélyes sofőr közlekedik az utakon. Jómagam is még „tanulom” a vezetést, hiszen két éve vezetek napi szinten, 90%-ban városi forgalomban. Mindig érnek meglepetések, de a tegnapi eset mindenen túlmutat, ugyanakkor nem igazán tudom levonni a tanulságot belőle, remélem a commentelők segítenek ebben.

Tegnap délután öt óra előtt Debrecenben történt a dolog. Egy főbb, forgalmasabb útról lefordultam jobbra egy főútra, előttem haladt egy nagyobb, Japán (Tolyota talán) terepjáró. Felkeltette a figyelmemet, hogy „nagyon világít a hátsó lámpája, és mintha egy kicsit lassabban is haladt (kb. 30) mint ahogy a forgalom azt lehetővé tette volna. Mivel már sötétedett, mindenki használt lámpát, ezért azt gondoltam hírtelen, hogy a hátsó ködlámpája világít, ami fényével elnyomja a hátsó világítást (nem ismerem a típus lámpa felépítését (nem tudom hol lehet a ködlámpa). Mivel a kocsi lassan haladt, de láthatóan nem lassított(!), ezért rögtön az is átvillant az agyamon, hogy valami problémája lehet a lámpákkal, egyszer követtem egy Megant, amelyiknek folyamatosan égett a féklámpája.

Nem egészen bizonyos, hogy Midvegy egy magányos szibériai favágóval, vagy magával Hulk-kal futott össze - szerencsére csak külső szemlélőként -, mindenesetre az alábbi sztori egyik szereplőjét minden bizonnyal nagy meglepetés érte. És nem az a fajta, mint amikor az ember talál a földön egy köteg húszezrest. Aki rendszeres olvasó és kommentelő az ezt is érteni fogja: nem, ez nem az a zöld Suzuki...

Gondoltam megosztok egy történetet, amit a vasárnapi Suzukis sztori juttatott az eszembe! Kb egy éve történt, Hungária körút, BS magassága, trolik mellett, belső sáv!

Résztvevők:
- Zöld Suzuki Swift, benne egy szöszi csaj.
- Fekete Audi, benne kőkemény 40kg-s, szöszi gyerek, sötétített üveg mind az ajtón, mind a gyereken, továbbá tuc-tuc zene.

A lámpa a Kerepesi felől piros, Hungáriának zöld, de dugó révén keresztbe beragadva autók hada, suzukis csaj nem hajt be a kereszteződésbe, mert nem akar gondolom én az ott állókhoz hasonlóan paraszt lenni, és nem akar ott ragadni. Szerintem jogosan! Mögötte a B-játékos Audival, amint észreveszi a szitut rögtön elkezd tülkölni, mint aki ezzel oldja meg a világon az éhezés problémáját. Ablak leteker és teli tüdőből üvölt, "Mé nem takarocc má ha ződ a lámpa bázzeg!", 0,42 másodperc elteltével, "Mennyé má te hüje szőke kurv@, me kiszállok!".

Kis hazánk hídjai egyre többet szerepelnek a híradásokban és úgy általában a médiában. Kezdődött ez a fölösleges balatoni völgyhidunkkal, aztán jött az újdonság, a Megyeri híd ami sokak szerint milyen szép, szerintem csak akkor lenne az, ha nem ronda szürke, hanem fehér lenne a két nagy pillérje, így nekem nagyon panelház érzetű. Mindeközben a mérnökök és a városvezetés azon parázik, hogy a Margit híd teljesen tönkrement, szétrozsdásodott szerkezete mikor fog beszakadni egy villamos, vagy nehezebb autó alatt. A Szabadság hídról már nem is beszélve, amit ki tudja mióta újítgatnak fel és ki tudja, mikorra készül el.
És igen, most meg itt van az aktuális kedvenc, az Árpád híd. Mint a mesében. Fel is újítják meg nem is, közben pedig lehet is rajta haladni, meg nem is. Andy ott járt (vagy inkább állt) és megírta nekünk, mire számíthatunk, ha arra vetődünk.

Sajnos nagyon sokszor kell egyetértenem a blogban hozzászólókkal - de az emberi butaság ma reggel tapasztalt megnyilvánulása arra késztetett, hogy én is billentyűt ragadjak.

A képet az index.hu-ról loptuk

Reggelente Szentendréről jövök befelé a városba motorral, így a dugó engem viszonylag kevéssé tart fel. Amióta a Megyeri-hidat megnyitották, a Pünkösdfürdő utcai lámpa megfogja kicsit a sort, de utána a Bogdáni útig tiszta szokott lenni a terep, ott egy lámpaváltás, és az Árpád-hídon máris Pesten van az ember.

Előfordul, hogy a legváratlanabb helyen találjuk magunkat szembe zebrával, hátán gyalogosokkal, kerékpáros "versenyzőkkel" és ilyenkor gyorsan kell döntenünk, hogy a hirtelen fékezést választjuk növelve ezzel az esélyét egy esetleges ütközésnek a mögöttünk lévő autóssal, vagy átsuhanunk a puhatestűek előtt 2 centivel. Ákos kifejtette véleményét ezzel kapcsolatban.

Lenne megint egy kis történetem, ami szerintem elgondolkodtató. Minap autózom a 70-es táblánál szűk 80-al, ahogy azt szoktam.

Előttem külföldi rendszám, mögöttem a többiek. Balra tőlem még egy sáv. Az út enyhén lejt és egy autópálya felvezető szakasza (Budaörsi út) így nem csoda, ha egyesek azt a 70-et kicsit lazábbra veszik (szoktak is hullani az emberek egy későbbi trafipaxnál). Egyszercsak a külföldi nagyot fékez, mert "előkerül" egy zebra, rajta egy biciklissel, amire ugye egy külföldi szerintem elég kevéssé számít egy olyan helyen, ahol métereken belül a 2 sáv 4-re bővül. Fékez, én is fékezek. Mögöttem lévő is, de látom, hogy ebből baj lesz. Végül a mellettem lévő okosan az út széle felé húzódik, így a "gyors kolléga" a hátam mögött nem engem tol bele az előttem lévő külföldibe (és vele együtt a biciklisbe a zebrán!), hanem a 2 sávot 3-ra "bővítve" mellettem landol.

Rendőr Bácsi jóvoltából most kicsit más szemszögből is megmutatjuk, mért van szükség a sokak által feleslegesnek vélt sebességkorlátozásokra bizonyos útszakaszokon. A leggyakoribb reakció, hogy mért kell tötymörögni, amikor haladni is lehetne, ám ha belegondolunk mennyi baleset van, akkor mégis mire ez a nagy érvelés?

Régóta vagyok a blog olvasója. Egykoron közlekedési rendőrként kezdtem, majd az egyetem elvégzése után a Közlekedési Főfelügyeleten kezdtem dolgozni és ma is ott dolgozom. Nevemet nem adnám meg, nem szeretném, ha a munkahelyemen bármi kellemetlenségem lenne.

Szóval, az odal olvasása, főleg a reakciók olvastán szinte elborzadok, mert a reakciók pontosan tükrözik azt a helyzetet, ami ma Magyarországon közlekedési kultúra címen van. Illetve nincs. Hogy most levelet írok, annak oka az utolsó cikk, ahol valaki a 2-es út tanáraként mondta el tapasztalatait. Engedelmükkel viselkedése helyett arról szeretnék írni, hogy az M2-es úton miért 90 a megengedett legnagyobb sebesség. Nos, azt talán kevesen tudják, hogy a baleseti statisztikák tükrében az M2-es, vagy régebbi nevén 2/a az M0 után a második legbalesetveszélyesebb szakasz az országban. (A 3. helyen jelenleg a Csongrád megyében futó 47-es út áll.)

Van igazság abban, amit TH írt le nekünk. Sokkal könnyebb lenne az élet, ha az autósok előzékenyebbek lennének egymással, nem az lenne minden út vége, hogy a sofőr lila fejjel, orrán-fülén füstölve, vérben forgó szemekkel száll ki az autójából. Naivitás lenne azt gondolni, hogy egy csapásra megjavulna minden, ha vezetés közben rámosolyognánk a szembe jövőre, de íme néhány példa, amivel picit megkönnyíthetjük egymás és ezzel együtt a saját magunk dolgát.

A blog rövid élete során itt már szinte mindent kitárgyaltunk, ami az autós közlekedéssel kapcsolatos, és a legtöbb dolog visszavezethető egy dologra: az empátia teljes hiányára. A legtöbb autós nem is próbál belegondolni a többi autós helyzetébe, nem foglalkozik azzal, hogy a többiek haladását hogy segítse és hogy tegye biztonságosabbá. Az ebből fakadó problémák nagy része kifejezetten veszélyezteti a többieket, de nem sok szó esett arról, ami csak bosszantja vagy akadályozza. Persze ilyen is volt már, de elsősorban azokról esett szó, amit a KRESZ is tilt. Most megpróbálom sorra venni azokat az apróságokat, amik rengeteg bosszúságot és felesleges lassítást okoznak másoknak, és egy kis odafigyeléssel lehetne ezen segíteni.

1. Kereszteződésben ragadás

Erről már volt itt szó, ez tilos is, mégis sokan behajtanak a kereszteződésbe, amikor látják, hogy nem tudnak átjutni. Ez önmagában is bosszantó, de végképp nem tudom értelmezni azt, amikor pár autó a három sávos Hungária úton bennragad a kereszteződésben mondjuk a középső sávban, miközben a többi sáv sikeresen átjutott. Ilyenkor a legritkább esetben jut eszébe a beragadt autósoknak az, hogy esetleg ha sávot váltanak, akkor kijuthatnak a kereszteződésből, és esetleg a Lehel v. a Kőbányai v. bármelyik egyéb út forgalmát sem blokkolják feleslegesen.

Főleg kommentekben merült fel itt-ott az, hogy mennyire idegesítő dolog, amikor hirtelen elénk vág valaki minden előzetes jelzés nélkül. Van ugyanis az a néhány kis sárgán villogó lámpácska az autókon, amiről minden bizonnyal tudnak azok is, akik kanyarodáskor, vagy sávváltáskor nem használják, mert ők azok, akik minden különösebb lelkifurdalás nélkül megállnak az út közepén. Na, olyankor villog az összes, mintha az mentesítene a KRESZ betartása alól. LtRics is egy ilyen baromállatba futott bele, az ő sztoriját olvashatjátok lent, de még előtte egy videó, amit saját felvételekből raktam össze gyorsan. Mindössze két városi utam felvételeit pörgettem végig gyorsítva, nem kellett sokáig keresgélni, hogy kiszúrjam ezeket a rövidke jeleneteket:

Kíváncsi lennék olyan olvasók kommentjeire is, akik nem szoktak irányjelzőt használni, mert én nem nagyon értem, miért olyan nehéz dolog pöccinteni egyet azon a kapcsolón. Fárasztó? Elvonja a figyelmet a vezetésről? Mókás nézni, ahogy a többiek satuzgatnak meg elrántják a kormányt? Mindenesetre íme a sztori, ami a fenti videót ihlette:

Egy rövid kis történetet szeretnék megosztani, ami ha jól emlékszem előző év nyarán esett meg. Történt egy nap, hogy drága jó nagyapámat kellett lefuvarozni a rokonokhoz, az 51-esen. A művelethez édesanyám 1.0-ás suzukiját használtuk fel, mint közlekedési ezköz. Odafele nem is volt semmi érdekes ,leszmáítva egy teherautót, ami minden egyes kis úthibán úgy nyikorgott, mint ami szét akar hullani. Visszafelé azonban, a következő történt meg velem:

Egy régi Mercedest vezető idősseb úr szépen elkezdte rámhúzni a kormányt, mivel az ő sávja erőssen fogyóban volt (ekkortájt a Soroksári út kicsit le volt szűkítve 3-ból azt hiszem egy sávra a Boráros térnél),  természetesen az irányjelzés elmulasztásával. Én még nem vezettem semmilyen Mercedest, se régit, se újjat, biztosan nagyon nehezen elérhető helyen van a kis kar, amivel az irányjelzést aktiválni lehet, de ez csak tipp.