autózz!

Szer-busz - na persze most nem köszönni akartam, hanem aktuális posztolónk írta így alá levelét -, aki igencsak berágott, hogy lakóhelyénél buszparkolót csináltak, mivel így nemcsak hely nem marad az autósoknak, hanem még szennyezik is a környezetet. Zajosak, büdösek és elvileg semmi keresnivalójuk arrafelé, mégis ott vannak.

Olvastam a postot a Liliom utcai parkolási helyzetről. Innen nem messze, szintén a IX. kerületben ennek az ellenkezője valósult meg. Itt lehet parkolni – akár 4 sorban is. Itt ugyanis nem sétáló utca, hanem parkoló utca létesült.

Néhány éve a Petőfi-híd mellett lévő Nehru parkban kikötőt létesítettek nemzetközi turista hajóknak, ami abból állt, hogy átvágták a korlátot és lejáratot csináltak a hajókhoz. A kikötőhöz szükséges egyéb feltételeket nem teremtették meg, pl. parkoló sem készült. Ez már akkor is jogszabályba ütköző volt.

László azt hiszem egy életre megtanulta, hogy mielőtt intézkedik, nem árt ha felméri a terepet, mert sosem lehet tudni, hol villanak fel az aprócska kiskapuk, amik sokszor nem kis bosszúságot tudnak okozni mindennapjainkban. Jogi tanulmányaimból még rémlik, hogy a törvény illetve jogaink nem tudása nem mentesít minket a felelősség alól, azonban ennek megismerését senki elől nem zárják el, tehát csak rajtunk múlik. Legyünk éberek!

Természetesen az első napon belefutottam egy traffipaxba Sárvárnál. Kivezető út, jobb oldalon már nincsenek házak, széles út stb. 68 km/h.

Oké ! Ezt elkúrtuk. Akkor még idegeskedtem, hogy az első napon miért pont én. Meghogy épp ilyen hülye helyen mérnek, ahol mindenki felgyorsít, miért nem a város középső részén, ahol tényleg veszélyes lenne. De hát ezek a rendőrök. Nem vagyok egy száguldós típus. Na jó, a páromé a kocsi, én vezettem, elismertem, majd jön a büntetés. Akkor még nem tudtam a tarifákat. 30 E Ft, de nem nekem jött aki elismerte a szabálysértést, hanem a páromnak akinek a nevén van az autó. Na itt lesz majd a lényeg.

Józsit vagy már ismeri és utálja mindenki Székesfehérvár környékén, vagy a városból kiszorulva a körgyűrűn koncentrálódnak az idióták, akik ráadásul önkéntes polgárőrök, mint Dwight az Office-ban. És mint tudjuk, velük nem lehet szarakodni.

A téma örök. Pár hete történt az eset. Székesfehérvárt szerettem volna kikerülni a nemrégiben(passz, de újnak tűnt) megnyitott kerülő úton. Az út remek, szép, sőt nagyon hasznos, de mégiscsak nehezen sikerült. Aki ismeri a környéket, annak mondhat valamit. 8-as út Veszprém felől, két széles sáv, ami egy körforgalomban egyre szűkül.

A sor a külsőben hosszú a belsőben szinte tök üres. Én haladtam a belsőben, gyorsabban a megengedettnél (jöhet a gyalázás!), mert siettem. Igenis siettem, még ha az anyukámat is! Majd egy idő után, ahogy fogy a sáv, index, be lettem engedve, suhanás tovább. Semmi gond. Elkerülőn szintén, huss, majd újra a körforgalom, egy sávra szűkülés.

Na, itt kezdődtek a gondok. A sor feleakkora sem, mint az előző alkalommal, én felbuzdulva a korábbi tempós megoldáson, gondoltam működhet most is. De nem. Megjelentek a népnevelők. Kezdődött egy kisteherautóval. Beáll a szentem a két sáv közepére, és nem mozdul oldalra, előre persze olykor, ahogy a forgalom engedi.

Mielőtt máglyahalált szavaznánk azoknak, akik szájbarágósan próbálnak pozitív közlekedési morálra ösztökélni, olvassuk el /A\ levelét, aki igazán érzékletesen mutat rá a legalapvetőbb problémákra amiket elkövethetünk és sokszor talán magunk sem vagyunk igazán tudatában, hogy adott szituációban nem a legmegfelelőbb módon reagálunk.

Nemrég jelent meg egy poszt egy aggódó vezetőtől -  hogyan is viselkedjünk  akkor, ha nálunk gyorsabban hajtani akarók kényszeríteni akarnak, zavarnak  minket? Pár gondolat alább.

1. Szabályosan és biztonságosan vezetni nehezebb, mint bunkó módon és  veszélyesen. Ez nem meglepő, hiszen a szabályos vezetésnél figyelni kell.

2. Szabályosan és biztonságosan vezetve együtt kell élnünk azzal a tudattal, hogy feladjuk a pozíciónkat egy bunkó javára. Ez bizony pszichológiai teher - mi vagyunk a jófiúk/jólányok, mégis mi kerülünk hátrányba... de nem ez a lényeg.

Jtrencsenyi egy újabb sztorival örvendeztet meg minket. Alapigazság, hogy nem mindenki az aminek látszik és mikor biztos lábakon álló sztereotípiák omlanak porrá, na akkor születnek a legérdekesebb helyzetek. Vízuális típusok előnyben.

A Mammut előtti bringás gázolás után eszembe jutott még egy sztori, ami úgy március könyékén egy éjszaka történt velem.

A történet helyszíne a Szilágyi Erzsébet Fasor, a Hotel Budapest (Körszálló) előtti része. Éppen a Moszkva tér irányából haladtam a belső sávban a János Kórház felé 50 km/h körüli sebességgel, amikor a benzinkút előtt egy 30 km/h körüli tempóval haladó, három autóból álló "konvojt" értem utol élén egy taxival. Hátul a szokásos "tuning hülyegyerek" autóra lettem figyelmes. Szerencsém volt, hogy előre kiszúrtam, mert "természetesen" kivágott elém index nélkül. Satufék, fékcsikorgás, de próbáltam higgadt maradni, csak rávillantottam, hogy öreg itt jövök én is és szeretnék hazaérni.

Márk próbált küzdeni a blog vonzereje ellen, de persze nem tehetett semmit, hisz esetlen és gyenge. Így aztán nem is tehetett mást, mint hogy megírja nekünk kalandját, amit egy önjelölt Forma-1 pilótának köszönhetően élhetett át.

Nem akartam külön postban beküldeni, mert történt már velem hasonló, azt pedig már megírtam, de ezt most ki KELL írnom magamból. Az eset meglehetősen friss, 2008. augusztus 01. 7:32. Helyzet akövetkező, személygépjárművemmel éppen elhagyom kicsiny falumat, közban kedvenc Clapton cd-met hallgatom, szabadságon vagyok, délután baráti összeröffenés lesz éppen a kellékeket indulok bevásárolni.

A települést elhagyva hosszú nagy ívű jobb kanyar, maj kb 100 m-se enyhe emelkedő, végén bukkanó, amelynek tuloldalán buszmegálló, és egy a faluba vezető út kezdődik, utána enyhe lejtő, amitől kezdve 60-as korlátozás van érvényben. Szóval megyek fölfelé a bukkanó írányába, kb. 20 m-rem ögöttem fehér Clio , sebességünk 70 km/h. Hirtelen a Clio mögül kivág "Lewis Hamilton" az említett Opellel és előzésbe kezd, záróvonal, bukkanó kb. 30 m belátható útszakasz.

Valahogy Aga mindig a magyar állam guruló csodáival kerül összetűzésbe, hol egészen közvetlenül, hol pedig csak eljátszadoznak vele, meg még vagy száz másik autóssal is, akik azért fizettek az autópálya matricáért ami nem is matrica, hogy zökkenőmentesen és gyorsan jussanak el oda, ahová indultak.

Sajnos rendre tudatosul bennem, hogy Magyarországon élek. Tegnap (2008. 08. 04-én) az M3-as autópályán Nyíregyháza fele haladva aránylag gyér forgalom mellett a külső sávban haladva közeledtem két teherautó felé. Mivel egyértelmű volt, hogy az Ő 90-es sebességük kevesebb, mint amivel én közeledek (nem száguldottam) indexeltem, majd sávot váltottam, hogy megelőzöm őket. Amint beértem a belső sávba, elkezdett indexelni a hátul haladó teher és elindult a belső sáv fele.

Ekkor villantottam egyet, hátha elfelejtett belenézni a tükörbe, de semmi. Ez idáig szokványos magyarországi teherautós előzés lenne, mert ugye sok tonnával senki nem kötözködik, így nekik bármit szabad, de a dolog másképpen folytatódott. Az épp előző teherautó, ami egyébiránt egy rendőrségi rabszállító volt, a másik mellé érve felvette annak tempóját és fej-fej mellett haladtak.

Amíg nem találják fel az összecsukható, zsebre tehető autót addig gyanítom mindig lesz gond a paroklással. Vannak fokozatok, már ami a pofátlanságot illeti. Levélírónk, Laci talán nem szolgált rá rögvest a feljelentésre, kíváncsi vagyok, ti mit hámoztok ki az esetből.

10 évvel ezelőtt költöztem Káposztásmegyerre, ahol az első felemelő élményem az volt, hogy 2000 kemény magyar forintot pengethettem ki a rendőrnek, mivel tolatva meg mertem közelíteni 3 méterre a járdán a ház bejáratát a telitömött kis Fiat 128-al. Indokoltam én bőszen, hogy költözés meg cipekedés meg minden, de hajthatatlan volt. A dolog érdekessége, hogy a helyi rendőrőrs felett 2 szinttel lakom :)

Odaköltözésem idején még volt parkoló hely elegendő, de mint az országban mindehol kifogytunk ebből is. Tegnap reggelre érett be ennek gyümölcse. Az este 9 óra tájban leparkolt - szabálytalanul, pontosabban füvön leállított - autómon Tiltott HELYEN VÁRAKOZIK, feljelentem cédulácska díszelgett. Ekkor körbenéztem és egy 360-fokos pillantás alatt mindösszesen 14 másik autót láttam nem szabállyosan parkolni. Ebből volt szintén füvön, volt sok járdán félig vagy teljesen, de volt felfestett - buszmegálló miatt - forgalom elől elzárt területen parkoló és konkrétan a buszmegálló járdáján parkoló autó is. Gondolom nem titok, hogy semelyik másikon nem volt büntető cetli.

Itt az augusztus, akik még nem mentek nyaralni azok mostanság kelnek útra, ha van olyan szerencséjük. Ha a család autóval vág neki a kalandnak, nem árt ha felkészítik a járművet és saját magukat is mindenféle viszontagságra. Számos dolog eszünkbe juthat ilyenkor, mint kellemetlen közjáték, de ami Brigittáékkal történt az valahogy nincs kapásból az első tíz között.

Az alábbi történetet szeretném megosztani veletek. E hó (július - a szerk.) 11-én úgy döntöttünk nyaralás címszó alatt elgurulunk Horvátországba.

Indulás hajnali 3-4 felé, két kisgyerekkel nyugis tempóban 10 óra körüli érkezést remélve, Rab szigetre. Na persze. Közeledvén a határhoz még be volt tervezve egy tankolás, mivel nem kivántunk erre külön pénzt vinni és különbenis. Sikerült is Nagykanizsán rálelni egy mol kútra. Gps kellett ugyan hozzá, de ez külön sztori. Szépen beállunk a kútra, autóban némi tanakodás erről-arról, közben kutas odapattan az oszlophoz kiveszi a töltőt. Itt megjegyezném, még soha idegen nem tankolt helyettünk.

Lehet, hogy simán rávágnám, hogy EBEUSS egész egyszerűen benézte a lámpát, ha nem láttam volna már magam is egyszer a Könyves Kálmán körúton egyszerre pirossal és zölddel világító jelzőlámpát. Addig és azóta is inkább hiszek a túlélési ösztönömnek, mint a közlekedést irányító berendezéseknek. Vagy éppen a többi közlekedőnek. 

Rejtélyes dolog történt velem, majdnem totálra törtem a saját, és még néhány kocsit az én hibámból. Ha egy komoly száguldozás ereménye lenne, azt megérteném, de itt egészen más dolog történt...

Álltam a Gogol utca végén a piros lámpánál, és készültem balra rákanyarodni a Váci útra. Idáig tiszta a kép. Aztán elindultam, de csodálkoztam, hogy miért jön balról olyan határozottan egy Astra, hiszen neki meg kéne állni a vonalnál. Integetett hogy hülye vagyok, én meg azt hittem, hogy még átsuhant a piroson, de NEM! Visszanézve a tükörből láttam, hogy folyamatosan zöld lámpája volt a Váci útnak mindkét irányból...

Nem tudom, mennyire tette jól Szasszer amit tett az alábbi történetben. Hülye volt a dobozautós is, de többnyire abból kerekednek ki a hasonló, balesetveszélyes helyzetek, amikor két hülye összetalálkozik és magukon kívül más közlekedőket is veszélyeztetnek. Tessék ítélkezni!

A következő történt velem egy hete. Hétköznap délután öt óra környékén haladtam az Etele úton a Budafoki út irányából. A Fehérvári út és az Etele út kereszteződésénél lámpás csomópont van. Mivel az Etele utat most felújítják, ezért nagyjából egy sáv járható rajta ebben az irányban, illetve a Fehérvári út után - bár az út elméletileg kétsávos -, mivel a külső sávban folyamatosan autók parkolnak, így szintén csak egy sávon haladhatnak a közlekedni vágyók.

No tehát, a kereszteződésben a lámpa pirosat mutatott, így megálltam a belső sávban. Mellém beállt egy peugeot-s doboz (én így hívom azokat a plékasztnikat, amik kishaszongépjárműként vannak bejelentve, mert nincs hátsó ablakuk, és nagy a rakodóterük). Láttam a srácon, hogy be akar elém vágni, mert valahova rettentően siet (bár várandós feleséget nem láttam az anyósülésen, lehet, hogy a raktérben volt???). Nem tudom, hogy ő rám (24 éves srác, aki - bár nyugodt vezető - alázni nem hagyja magát, kivéve ha valóban idióta az ellenfél vagy balesetveszélyes a szitu) és az autómra nézve mit gondolhatott, egyáltalán miért érezte azt, hogy valamilyen szinten is partyban van (egy 2,2es Accordom van). Logikus dolognak ilyenkor nekem az tűnne, hogy felhagy a királykodásával, és besorol szépen mögém.

Igi valószínűleg egy tipikus példányával találkozott azon díszpintyeknek, akik agresszív, támadó magatartással kompenzálják vezetni nemtudásukat. Az egy dolog, ha valaki bénább az átlagosnál, de ebben az esetben jobb ha meghúzza magát és hiperóvatosan manőverezik, talán ezt mások is jobban díjaznák és mégiscsak tolerálhatóbb, mint a jogtalan hőbörgés.

Nem hittem volna, hogy egyszer is írni fogok nektek, de ma mégis megteszem. Munkámból adódóan sokat vagyok úton, főleg az Alföldön megyek a pénzem után, kizárólag személyautóval.

Sok budapesti történet, és személyes tapasztalatok alapján (mert Pestre is kell mennem néha) állapítom meg, hogy felénk szerencsére türelmesebbek az emberek, relatíve kevés a dudálás, villogás, a motorosok megköszönik az előzékenységet, ha úgy alakul és nem sűrűn van verekedés az utakon vagy a kutakon. Személy szerint én gyorsan hajtok, de több szabálytalanság nem szokott lenni. Ma viszont kedvem lett volna lekenni egy - két pofont.