autózz!

Lehet, hogy Neo jobban tette volna, ha '99-ben nem a valódi világot választja és inkább marad a mátrixban, akkor talán nem történt volna meg vele az, amit megírt nekünk, hogy tárjuk ország-világ elé.

Egy ideje rendszeresen olvasom a blogot és úgyérzem, az előző este velem megesett dolog is idevaló lehet, ezért megosztom veletek:

Hétvégi rapidnyaralásból hazatérve kitettük utasainkat a Kada utca Maglódi út felöli végénél, majd elindultunk a Gyömröi út felé. Későre járt már, úgy fél10 környéke lehetett. Az utca majdnem kihalt volt, egy-két autó volt csak. Egy lámpás kereszteződéshez érve meg kellett állnunk, mert piros volt a jelzés. Már akkor láttam, hogy a sávomban, menetiránnyal szemben áll egy autó párszáz méterre tőlem, világító fényszórókkal. Ahogy zöldre váltott a lámpa, komótosan elindultam. Ahogy közelebb értünk az autóhoz, az elindult felénk és szépen visszament a saját sávjába.

Károlyt egy igazi KRESZ reformátorral hozta össze a jó sorsa. Igazán ötletes dolgokat tud szülni a szabályoktól mentes gondolkodás és az embernek tátva marad a szája mikor szilárd meggyőződéssel állítanak blődségeket. Ijesztő tudni, hogy miféle nem várt veszélyek leselkednek ránk.

Az eset, amit szeretnék leírni, múlt héten pénteken történt a 6-os és 7-es közös szakaszán, az Érdi Tetőn, abban a körforgalomban, ahol különválik a két főút.

Péntek délután, meleg, iszonyatos kocsisor, araszolunk. Beérek a körforgalomba, még mindig araszolunk. Egyszercsak Érd felől megindul egy metálszürke alfa (IGE-411, hátha magára ismer az Isten barma), csak jön és jön. Közben én is mennék (jó-jó, tudom, cipzár, viszont jelzem, hogy én előtte már beengedtem magam elé valakit), de emberünk stabilan felém tart, mire én nekiálltam dudálni, ugyanis jó okom volt feltételezni, hogy nekem jön, szerettem volna elkerülni egy balesetet, ezért úgy hiszem, jogosan használtam a dudát.

Hch tömegközlekedve szemléli az autósokat és úgy tűnik megint okot szolgáltattak jónéhányan, hogy lencsevégre kapja őket. Mondhatnánk azt is, hogy a helyzet változatlan, annyi különbséggel, hogy senki sem korlátozza őket eme cselekedet végrehajtásában.

Korábbi jelentésemre hivatkozva küldöm a mai jelentést.

A rendőrök jól berághattak, hogy elmarasztaltam őket, mert ma nyomuk se volt... Bezzeg a szabálytalankodó autósok hemzsegtek, ezért a 149-es villamospótló ablakából rövid szunyókálás után is egy rakás képet készíthettem.

Mint mostanában oly sokan, Magpet is élvezhette egy kis hazánk határain túli város vendgészeretetét, előnyeit, hátrányait. Az ilyen nyaralások arra is jók, hogy megnézzünk, mit csinálnak másként más nemzetek. Esetleg a pozitív példa nyomdokain elindulni idehaza sem ártana, mi bajunk lehet belőle?

Nyaralásból hazatérve egy kis érdekesség: Olaszország északi részén fekszik Caorle

Itt is van egy ferde torony, még ha nem is annyira ferde, mint Pisa-ban. De a városkának van egy másik érdekes tulajdonsága is: annak ellenére, hogy meglehetősen forgalmas tengerparti üdülőváros, ezek a lökött olaszok képesek voltak a mellékelt táblát kirakni minden bevezető út mentén: a parkolás grátisz! És valóban: fizetni csak a magánterületeken kell, a közterületi parkolás ingyenes. A zsúfoltabb részeken 30 vagy 60 perces időkorlát van, de pénzt nem szednek. Furcsa, nem?

/A\ ismételten egy tanulságos történetet oszt meg velünk, ahol a véletlen, vagy lustaságból kint felejtett sebességkorlátozó táblák talán ezúttal életet menthettek volna.

Mivel mostanában (évek óta...) szinte általános vélemény az, hogy minden sebességkorlátozás hülyeség, legyen itt egy történet, a végén kicsit populistára hangszerelve, de azért túlélhető.

Nem sokkal az objektív irgumburgum bevezetése után autóztam péntek délután A pontból B-be. Kb. félúton egy település központjától kezdődött egy frissen felújított útszakasz, ami eltartott a település végéig, majd tovább nyílegyenesen a következő település határáig. Cirka 3-4 kilométer. Annyira friss volt a meló, hogy még kint voltak a harmincas táblák. Végig. Ideális csapdázóhely a rend éber őreinek. Nem saját autóval voltam, nem akartam gondot okozni, betartottam. Rendőr (akkor és ott) nem volt; azt viszont meg kell jegyezni, hogy nem én voltam a környék legnépszerűbb embere...

Különösebben meg sem lepődök Zsömbi levelén, mert tegnap magam is láttam egy autós-motoros ordibálós jelenetet az irodánk erkélyéről, ami tükörlerúgással végződött. A lenti történet szerencsére nem fajult tettlegességig, de ez csak aktuális főhősünk hidegvérmegőrzési képességén múlott.

Már régóta a blog aktív olvasótáborába tartozom, de eddig még nem éreztem késztetést arra, hogy írjak is. Most viszont úgy érzem elérkezett a pillanat és magamhoz ragadván a digitális pennámat megosztok egy érdekes történetet (egyébként akad belőle több is, ha alkalmasnak ítél a szerkesztőség a publikálásra, akkor megosztok majd még egy párat). Még mielőtt belekezdenék a történetbe, le szeretném szögezni, hogy mindig mindenkire figyelek és tekintettel vagyok azokra, akik a forgalomban részt vesznek. Értem ez alatt a kerékpárosokat és a motorosokat is. Mikor látom, hogy dugó van, de középen egy motoros el szeretne menni, akkor megpróbálok lehúzódni, hogy elférjen; vagy például biciklist kellően nagy ívben kerülöm ki, hogy ne zavarjam meg a közlekedésben és ne hozzam rá a frászt (mivel én is gyakran pattanok drótszamaram nyergébe tudom milyen, mikor valaki elzúg egy bringás mellett 20-30 centivel, vagy épp megpróbálja leszorítani némi kürtszó, esetleg anyázás kíséretében).

 

Viszont a minap találkoztam egy robogóssal, akinek sikerült kivernie nálam a biztosítékot. Forgalmas kereszteződésnél épp arra vártam jónéhány autós társammal, hogy a zöld jelzés szabad utat adjon a balra kanyarodási szándékomnak. A jelzőlámpa teljesítette is kívánságomat, nosza induljunk! Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy jobbról egy robogós zúg el mellettem, de ennek hirtelen nem tulajdonítottam jelentősséget, gondoltam biztos egyenesen kíván tovahaladni. Nos a sejtésem nem igazolódott be, ugyanis hirtelen ötlettől vezérelve bevágott elém. Nem tudom milyen  elgondolás inspirálta őt erre, talán az előttem haladót kívánta megelőzni még kanyarodás közben, de mondanom sem kell elég veszélyes szituációt sikerült előidéznie. Én reflexből megnyomtam a dudát, melytől azt reméltem, hogy észreveszi magát és az agresszív stílusából majd visszavesz és nem fog veszélyeztetni másokat.

Joda úgy érzi, mindent megtett a balesetveszély elkerülése érdekében, de úgy tűnik soha nem lehetünk elég óvatosak és még akkor is kerülhetünk ilyen helyzetbe, ha kék az ég, a madarak fütyörésznek a fán és sehol egy árva lélek.

Az esemény friss(1,5 órával ezelőtt történt:)), pont 2 nappal ezelőtt olvastam az "Elmaradt temetés" c írást, nem gondoltam,hogy hamarosan a másik oldalról tapasztalom meg azt,amit HeRo a motorról:)

Szóval, a dorogi strandolásból hazafelé a 10es úton haladtunk Pilisjászfalun keresztül...előttem kb 60nal ment egy Suzuki Swift, gondoltam megelőzöm...index ki, tükörbe nézek, sehol senki, majd kihúzódom... már majdnem elértem a Suzuki hátsó ajtaját, amikoris a tükörben megláttam egy apró fényt iszonyatos sebességgel közeledni, olyan gyorsan jött,hogy a következő pillanatban már láttam a srác arcát a tükörben... fék, visszarántottam a kormányt, motoros majdnem a padkán, de elfért még és 2 autóval előrébb visszasorolt... bennem meghűlt a vér. Eszembe jutott a fent említett cikk és arra gondoltam, hogy ott az autós nem használta a tükröt... én használtam, mégis megtörtént a baj, bár azt hiszem, rajtam is múlt, hogy nem lett nagyobb a baj. Én körülbelül 80nal előzhettem, vajon mennyivel mehetett a motoros!? 160-170 körül? Nem tudom...mindenestre nem sokkal később szembejött egy földúton a jobb oldalon (motoros találkozó ma), intettünk neki, ő vissza, nem tűnt dühösnek, bár azt hiszem, hogy nem is lett vna oka dühösnek lenni.

Rohanó világban élünk. Mindig valami miatt sietni kell. Talán már akkor is törtetünk előre amikor ráérősen is cammoghatnánk. Nem tudom, hogy ez vagy a zsigerileg kódolt bunkóság hajtja a József sztorijában is főszerepet játszó egyéneket.

Sokat közlekedek a városban, napi 100km+ is meg szokott lenni esetenként.

Sok barommal találkozok, már már immunis lettem rájuk. A magam tempójában autózok, de ha valaki nem bunkó módon jön, beengedem, lehúzódok, lehet, hogy tényleg nagyon fontos dolga van, de a pofátlanokat nem szeretem. Bár egy eset a sietős autósokkal kapcsolatban a jóhiszeműségemben megrendített. Épp egy vendéglátóipari egységben javítottam egy gépet, amikor érkezik egy fickó, a tulaj haverja vagy ismerőse, ez nem derült ki. Elkezdi mesélni  "laza csávó" stílusban, hogy mennyire berágott a dugó miatt és hogy letolt mindenkit, ott jött ahol tudott, villamossinen, útpadkán, járdán. Közben leült egy asztalhoz, kényelembe helyezte magát és végig a haverjaival beszélgetett, amíg én dolgoztam, ez még eltarthatott kb. fél órát. Közben elgondolkoztam rajta, hogy miért sietett annyira, szabálytalankodott, szivatta a többi autóst, amikor az égvilágon semmi sem indokolta.

Vannak, akik megszállottan szeretik az autójukat, szinte már gyerekként vagy a szerelmükként tekintenek rá. Ez már talán a szélsőséges kategória. Ők azok, akik már egy aprócska, alig  látható karcolástól is kiborulnak. Péter nem tartozik közéjük, de leveléből kiérezhető, hogy építgette, fejlesztette és valószínűleg sokat költött már járgányára és akkor jön egy törött elejű swift, aki mindenáron oda akar dörgölőzni a hátuljához.

Rendszeres olvasója vagyok a blognak, már többször gondoltam rá, hogy tollat (billentyűzetet) ragadok, és megírok 1-2 felháborító történetet, de a tegnapi nap feltette az i-re a pontot.

Fontos eleme a történetnek, hogy milyen autóval járok: Egy 1983-as Skoda 120 GLS, kívülről elég viharvert állapotban van szegény, ezért elég sokan letolnak (vagy megpróbálnak letolni) az utakról. A külső azonban nem minden, évek óta építgetem szlalomra és gyorsulásra az autót, jelenleg egy cca. 110 ló körüli felpiszkált Fabia motor duruzsol a farában, ez elég fickósan mozgatja a 870 kilót. Ennek később jelentősége lesz.Ritkán járok Pesten autóval, ezért nem tudom megmondani pontosan, hogy hol történt az eset, csak mentem egy ismerősöm után, ő tudta az utat. Megérkeztünk egy egyirányú utcához, ő benézett jobbra, sehol senki, kikanyarodott. Utána megálltam én is, benéztem jobbra, láttam hogy egy jobb elején törött új Swift közeledik kb. 80 méterre, mögötte még jópár autó, nagyjából 60-65 km/h sebességgel, ilyen forgalmi helyzetben még egy Matizzal is fel lehet venni a forgalom ritmusát, így hát kikanyarodtam.

Wagner úrnak is voltak előítéletei, aztán amikor hazafelé tartott a Balatonról, rájött, hogy nem csak az idős, vagy éppen fiatal és rutintalan nő tötymöröghet az autópálya belső sávjában, hanem bizony bárki kortól, nemtől, szem- és hajszíntől függetlenül. No és ha valaki ekkora szerencsétlen idióta, akkor a többiek megelőzhetik jobbról? Elvégre sietnek haza nyaralástól megfáradva, az meg majdnem olyan, mint az örök jolly joker, a vajúdó feleség kórházba fuvarozása.

Van egy rövid, és egyáltalán nem egyedülálló történetem arról, milyen az, amikor egy autósból előtör az önkéntes rendőr (vagy csak egyszerűen a pszichopata.)

Vasárnap délután M7, Budapest felé, bőven a nagy tömeg és idegroham előtt, 32 fok, az autóban is meleg van, pedig dolgozik a klíma.  Érdig eljutunk gond nélkül, nyugodt tempó, nincsenek őrjöngő elmebetegek (még nem indultak el, vagy ezt a hétvégét kihagyták), minden szuper, mindjárt otthon vagyunk.

Az érdi lejtőhöz érkeztünk. Földvártól végig 130-cal jöttem, és itt sem léptem át ezt a sebességet, egyébként is be volt kapcsolva a tempomat, és nem rángattam össze-vissza.  Mivel  a szélső sáv lassabb volt, mint én, szépen átmentem a belsőbe, továbbra is 130-cal, ahol viszont 5 másodperc múlva jó nagyot fékezett az előttem levő autó. Nem vészfékezés, de jó nagy blokk.  Szerencsére nem voltam a nyakán, volt elég helyem.  Én is fékeztem, hátulról sem jött belém a következő autó.  A pulzusom azért feljebb ment.

Gondir megpróbálta a lehetetlent: végigment a nulláson úgy, hogy közben betartotta a sebességkorlátozásokat. Május eleje óta nem is egyszer, de hiába az objektív felelősség bevezetése, sok partnere nem akadt a nagy szabályoskodáslyhoz. Mikortól is élnek a fix traffipaxok arrafelé?

Olvasgatom egy ideje a blogot, s roppant érdekes egy-egy beírás után a kommentelés. Nem is írtam volna, ha ma éppen a 2/A úton zajló sebességbetartós dolog nem íródott volna. Ha szabad,  egyetlen szempontból  írnék az M0-ról is.

Éppen három éve járok az M0-on hetente legalább egyszer oda és vissza a legkülönbözőbb időkben. Amíg be nem vezették a szigorított díjtételeket gyorshajtásért, én általában 0-100 között haladtam  végig rajta. Mindig úgy kezdődött - az autópályán is -, hogy na most rendesen betartva a sebességhatárokat megyek, aztán rövid úton ez megváltozott: őszintén szólva felment bennem a pumba, amikor már a 4.-5. autó zúgott el mellettem, és közben még le is durvít, ha én nem kotródom el előle 80 felett (130 felett) mondjuk egy párhuzamos előzés közben. Így aztán egy idő után táglaként letapadt a lábam a gázpedálra és mentem én is, megmutatom már, hogy tudok én is menni, na. Nem helyes, de így volt. Sosem láttam egyetlen egy sebességmérő autót sem.  (Az M0 előtt megyek vagy 100 kilométert az M5-ön, utána meg még 100 körül az M1-en és fordítva. Az M5-ön sem láttam még mérőkocsit, illetve egyszer, amikor busszal mentem  Bp-re.)

Tamás egészen frusztrálttá vált a posztjaink olvasása közben, mert folyton mindenki a BMW-seket bántja, miközben az Audisokat ugyanúgy cseszteti a nép, de ennél is érdekesebb, hogy pont a suzukit hozza fel ellenpéldaként, mikor a suzukisokat gyakrabban éri inzultus a sok szájkaratebajnoktól. De tulajdonképpen miért is szeretjük annyira autómárka alapján osztályozni a vezetőket? Irigység? Kisebbrendűségi komplexus? Ha suzuki meg opel logóra pisilő kisfiús matrica ott virít a széthullás fázisában tartó Wartburgok és Moszkvics Alekok fenekén, miért nincs BMW-re pisilő kisfiú is? És különben is, ha mindig a levélíró a hülye, akkor most az nem pont egy BMW-s? No és vajon lesz annyi válasz kommentben, amennyi kérdést én most feltettem a bevezetőmben?

Már egy ideje rendszeresen olvasom a blog-ot, és egyre jobban zavar a BMW-sekre tett megjegyzések áradata, amelyek általában kommentekben megjelennek, mint negatív jelző. Régóta BMW-m van, nem új, de nem is régi, de semmiképp sem drágább, mint egy új Suzuki, csak talán izmosabb és biztonságosabb, még ha nem is a mi autónk.

Bár az autóm teljesítményéből és méretéből adódóan tehetném, de nem megyek városban 50-60-nál, városon kívül 90-100-nál, autópályán meg 140-nél gyorabban, mert egy hatalmas és kényelmes fotelban ülven nincs ingerenciám rá. A szabályokat hektikusan betartva közlekedem, nem villogtatok, nem szorítok le senkit az útról. És nem gondolnám, hogy a BMW-ben ülők szignifikánsan parasztabbak lennének, mint az egyéb autómárkák tulajdonosai.