autózz!

Daily Shark készített egy kis összeállítást nekünk azokról a bosszantó problémákról, amelyek megkeserítik a szabályosan közlekedni akarók mindennapjait. Érdekes, hogy van akiből a szabálykövető vezetési stílus hozza ki az állatot. Ha tudunk válaszolni a kérdésekre és megfejtjük a negatív folyamatok okát, akkor talán elindulhatunk egyszer végre egy jobb irányba. Közösen.

24 éve autózom, 17 éves koromtól kezdve, többszázezer km van a hátam mögött. Azt veszem észre, évről évre romlik a közlekedési morál.

Én már csak azért is megpróbálok minél szabályosabban közlekedni, és minél inkább szabályos vagyok, annál feltűnőbb, mennyire semmibe veszik mások, sőt, egyenesen feldühíti őket. Ha egy lakott területnek nem minősített, de házakkal, boltokkal, gyalogátkelővel, buszmegállóval tarkított, ezért 60-as táblával védett szakaszon megyek 60-65 közt, látom a tükörben, ahogy dühösen átkoznak, majd az első helyen, ahol fizikaialg megtehetik, kiugranak és elhúznak, nem érdekli őket sem a záróvonal, sem az előzni tilos.

Péter talán egy szervezett brigád akcióinak egyikéről számolt be nekünk? Nem tudhatjuk, de annyi bizonyos, hogy nem egyedi esetről van szó.

Rendszeres használója vagyok a P+R parkolóknak, jelenleg a Pillangó utcai metrómegállónál találhatót részesítem előnyben.

Tegnap két érdekes dologra lettem figyelmes: kb. délben, érkezésemkor, egy tucatnyi rendőr várakozott a parkolóban, gondolom kerestek valamit, valakit. Ez még nem is volt annyira feltűnő, viszont, amikor kb. délután 4 órakor visszatértem az autómhoz, az a látvány fogadott, hogy a metrómegállótól kb. 3. helyen álló, kb. 3-4 éves Renault Mégane hátsó két kereke leszerelve, a kocsi alatt pedig téglák, hogy mégse a földön álljon.

Ha valaki tilosban parkol, nagy valószínűséggel büntetésre számíthat, vagy az autójához visszatérve kerékbilincset talál azon. Most nem is arról van szó, hogy mennyire illogikus egy nem megfelelő helyen álló autót mozgásképtelenné tenni. 1 Vezető nevű levélírónk sem a közterület-felügyelők szorgos munkája ellen ágál.

A következő képek  2008.04.02-án, kb 10 óra 30 kor készültek a 8. ker, Teleki tér-Fiumei út sarkán.

Egyirányú utcában, menetiránnyal szemben, 5 métert nem betartva. Ezek után közlekedjünk mi szabályosan?

Ha már BKV sztrájk van, nem tehetjük meg, hogy ne tömegközlekedési kötődésű posztot tálaljunk ma délután. Csaba a paraméterkönyv szerint épp megszűnni készülő 73-as troli végállomásán szembesült a BKV újabb találmányával, az ötszemélyes trolival, amelynek ez a tesztpéldánya utasokra várva árválkodott a megállóban. Ma ő is biztos sztrájkol...

Ha már volt Audi BKV „busz” is, akkor itt egy másik érdekesség:

A kép az Arany János utcánál készült. Nem tudom mi ez, de vicces.

Meg MÁV sztrájk is van, de az múltkor sem zavart olyan nagyon sok vizet Budapest közlekedésében. A belváros felé kb. fél hétig lehetett normálisan közlekedni, de már akkor is erős volt a forgalom. 7 órára aztán, amikor én már teljesítettem a Pestszentimre - Nyugati pályaudvar távot és a kispesti munkahelyem felé vettem az irányt, a központ felé megkezdődött a tömeges idegbetegség, araszolás, megállás, araszolás.


A sok ember naívan azt gondolta, hogy elég fél-egy órával előbb elindulni. Rossz hírem van: nem elég. Aki most tervezi, hogy autóba ül Budapesten és a belső kerületek felé veszi az irányt, ne tegye. Semmi értelme, tényleg. És ez most még egyre csak rosszabb lesz egész nap, mert délután ezek az autók amik most vánszorognak befelé, kifelé fognak vánszorogni. Amikor épp nem állnak.

Nagyon kíváncsi vagyok milyen konklúzióra jutunk így közösen Csikicsoki története kapcsán, aki azért keresett meg minket, hogy segítsünk neki. Ez pont az, amit mi nem tudunk, ellenben ti jól megmondhatjátok, mi a véleményetek!

Szeretném véleményeteket kérni az alábbiakkal kapcsolatban:
 

Hétvégén nagy valószínűséggel lefényképeztek Pécs-Hird nyúlfarknyi belterületén, a 6-os úton. Pécs felé haladva, az út bal oldalán, orral Budapest felé állt furcsán egy zsúfolt fehér Suzuki. Mint később egyértelművé vált, videokamerával méricskéltek belőle. Visszafordultunk, megálltunk mögöttük, na nem fenyegetésképp, csakhogy megkérdezzük, mit láttak a monitoron.

Fecnek hála, most nem tilosban parkoló rendőröket fogunk mutogatni, mert abból volt már épp elég és nem szeretnénk kizárólag negatív példákkal előrukkolni - bár kétségtelen, hogy annak valamiért nagyobb visszhangja van - úgyhogy tessék örülni most ennek a rövid, ámde boldogságtól sugárzó  szösszenetnek!

Ma reggel olyan csoda történt, amit szerintem sokáig nem fogok elfelejteni. Reggel a párommal (ő vezetett) jöttünk be az M1/M7-es, már megszokott útvonalon.

Kissé álmatagon figyeltem a közlekedést, szólt közben a zene. Egyszer csak az oldalamra eső (anyósülésben ültem) visszapillantóban megláttam, hogy egy nagy, hosszú, új mercedes minden indexelés vagy egyéb nélkül sávokat váltogat, illetve egy alkalommal a sávot jelző szaggatott vonalat kerekei közé kapva hajt át két kisebb autó között – azokat hirtelen irányváltásra késztetve.

Nehéz szülés volt, majdnem bennszakadt a gyerek feje, de így van az, ha négyen szülnek egy gyereket. A pontozás a következőképpen zajlott: a négy zsűritag 0-100-ig pontozta a pályázati időszakban beérkezett posztokat társadalmi hasznosság, sztori, valamint stílus szerint. Ez a három pontszám átlagolva lett, majd a zsűri tagjainak pontjait szintén átlagoltuk, ami kiadta a végső pontszámokat.

A végeredmény azért is érdekes, mert a második helytől nagyon kicsik voltak a pontkülönbségek, a legjobb viszont összességében 7,75 pontot vert rá az utána következőre. Íme az első tíz helyezett és az ő pontszámaik:

Aki szeret autót vezetni, annak valószínűleg a repülés is egy élmény. Általában. Darren levele alapján úgy érzem, hogy az astrás faszagyerek nem nagyon élvezte, hogy repül, még ha csak rövid ideig tartott is. Autóval ti se próbáljátok utána csinálni.

Ma reggel a következő történt 4-es úton. Rongyolok 90-100-as tempóban kora reggel, befelé Pestre. Mögöttem egy Astra nagyon-nagyon tol, centikre jön mögöttem. Mivel én már leszoktam a büntizésről, inkább kultúráltan próbálom megoldani a helyzetet, ha valami frusztrál. Intek a csókának, hogy maradjon le. Ez sokszor bejön, ez esetben nem így történt.

Azon a szakaszon van egy pici balról-jobbra S kanyar, az utat pedig fűves rész szegélyezi oldalról, benne egy kisebb árokkal. Az Astrás nem láthatta (gondolom), mert iszonyat közel jött. Én szépen megcsináltam az S-t, ő meg kiegyenesítette.

Érdekes jelenségre hívta fel figyelmünket Tamás. A rendszámnak ugye az az értelme alapvetően, hogy könnyen beazonosítható legyen egy autó. De mi van akkor, ha két autón is ugyanaz a rendszám van? Illetve nem pont ugyanaz, mert nem sikeredett épp túl hitelesre a másolat, már csak azért sem, mert az érvényesítő matricákat már nem fáradozott rárajzolni a művész, meg a betűtípusban is tapasztalható némi eltérés. De hogy mindenki kedvenc riporterhölgyét idézzem: és ezt így hogy?

Régen, még a Rózsa Gyuri féle Kapcsoltamban volt sokszor ilyen feladat: fedezze fel a három különbséget a két kép között.

Ennek az inverzére vizionáltam, amikor a IX. kerületi Ernő utcában 50 méteren belül gyanusan sokszor fedeztem fel ugyanazt a rendszámot... Egészen pontosan 4 szer, összessen két kocsin. A két, ugyanolyan rendszámmal parkoló kocsi között volt még 10-12 darab nem ilyen rendszámú gépkocsi is.

Paragon "sikeresen" belefutott egy bosszantó helyzetbe és ezek után csak annyit kérdez tőletek hol van itt a józan ész. Nos?

Egy valójában szükséges, de értelmetlenül végrehajtott utca lezárás bosszantott fel tegnap.

Ha a Petőfi hídról érkezünk Pest felé, vannak olyan elvetemült emberek, akik a Kálvin tér lezárása miatti bonyodalmakat úgy akarják elkerülni, hogy a Soroksári útra lehajtva, befordulnak az Ipar utcába, és onnan ki hogyan, kikavarodnak az Üllői útra. Ez nem is okozott az elmúlt hónapokban gondot. De tegnap az Ipar utcát építkezés miatt lezárták.

A mobiltelefon hasznos találmány, sokszor még életmentő szerepe is lehet, de ahogy egyre nagyobb teret hódított magának szinte már mankóként támaszkodunk rá olyan esetekben is amikor ez talán mellőzhető lenne (vagy nem a megfelelő helyen, illetve módon használjuk). Balázs, alábbi sztorijában egy veszélyhelyzetet okozó esetről számol be.

Bevallom én is láttam a híradóban a rólatok szóló hírt. Már korábban ismertem a blog.hu színvilágát, ahol tényleg a mai világ gondjairól számolnak be bensőségesen. Pedig régebben nem tartottam sokra a blogokat. Én ezt valahogy úgy képzeltem el, hogy dög unalmas emberek írkálnak naplót a neten és azt hiszik, hogy ez valakit is érdekel. A blog.hu-n olyan oldalakra keveredek el néha, amelyek rendkívül szórakoztatóak és tanulságosak. Szeretnék hozzájárulni én is a kis történetemmel az oldal változatos tartalmához. A viszonylag rövid történet a következő:

Igaz én nem Pesten lakom,és nem is szeretnék ott lakni, egyik ez az ok, hogy a közlekedés egy igazi túlélő show és ez még csak egy probléma ami jellemző a nagyvárosokban. Szóval én vidéken lakom, Egerben. Ugyebár a sokat hallatott"a pofátlanságnak nincs határa" és hát a tér miért is lenne határ, szóval a pofátlanság hozzánk is elér.